Berkesi András

A hu-Rightpedia wikiből
Unbalanced-scales.jpg
Ez a cikk a wikipédiából vett szöveget tartalmaz. Segíthet a Rightpédiának, ha megszabadítja a cikket előítéleteitől és nem megfelelő szóhasználatától.
Berkesi.jpg
Berkesi András, a szadista verőlegény

Berkesi András (eredeti neve Bencsik András), zsidó, (1919. november 30. Budapest1997. szeptember 14. Budapest). 1945-től kommunista állambiztonsági tiszt [1], az ÁVH tagja, a Kádár-korszakban erősen preferált krimiíró. Regényei értéktelen de rendkívül könnyen olvasható, primitív szóömlenyek, tele bolsevista propagandával.

Élete

1919-ben született Budapesten. Textilmunkásként, majd tisztviselőként dolgozott. 1945-1950-ben a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának (KAPTOL), majd őrnagyi rangban az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) katonai elhárítási osztályának vizsgálótisztje.

Számos koncepciós per (pl. a Magyar Közösség pere) előkészítésében és a kihallgatások lehallgatásában vett részt.

1950. szeptember 29-én letartóztatták, és elítélték szintén koncepciós perben, ám 1954-ben elengedték és rehabilitálták.

A forradalom után 1964-től a Magvető Kiadónál tevékenykedett.[2]

A Történeti Hivatalban utána lehet nézni saját - késöbbi vallomásának:TH-V-142.776. 1950. szeptember 29-én letartóztatták, 1954-ben engedték el. A forradalom után Kardos Györggyel együtt a Magvetö Kiadónál tevékenykedett-ezt már mindenki tudja. Nyugalomban, köztiszteletben hunyt el, nem úgy, mint egykori áldozatai.

A kérdésre, hogy miért nem emelnek ellene vádat- emberiségellenes bűncselekményt Berkesi nem követett el. Párszáz ember szétverése, félszáz bitóra juttatása nem "emberiség elleni bűncselekmény" a jogi terminus szerint, akármennyire is úgy tűnik... Büntetése honfitársai és áldozatai- indokolatlanul- nemes nagylelkűsége és a rendszerváltás kezdeti éveiben érzett félelme miatt maradt el. Ő maga írta azonban: „Aki embertársa halálát okozta, annak bűnhődnie kell. Bűnhődés nélkül nincs megbocsátás.” Azt hiszem, az ő esetében megbocsátásról nem beszélhetünk...

Különös kegyetlenkedéseiről több forrás is fennmaradt a Történeti Hivatalban, én itt most senkit nem fárasztanék a különböző színes kínzási eszközökkel, amiket kitalált. Mint könyvei bizonyítják, fantáziája mindig is volt.

Egyes feltevések szerint 1950-ig vádjai alapján 55 embert ítéltek halálra, melyből 41 embert akasztottak fel.

Írói stílusa

Díjai

  • Petőfi-emlékérem (1948)
  • Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1948, 1954)
  • József Attila-díj (1954)
  • Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1957)
  • Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
  • SZOT-díj (1965)
  • Jubileumi Emlékérem (1975)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1979)
  • Honvédelmi Emlékérem arany fokozata (1979)

Művei

  • Októberi vihar (1958),
  • Kopjások (1959),
  • Vihar után (1959),
  • FB-86 (1960),
  • Bunker (1960),
  • Magány (1961),
  • Játék a tisztességgel (1964),
  • Sellő a pecsétgyűrűn (1964),
  • Húszévesek (1965),
  • Pisztrángok és nagyhalak (1967),
  • Küszöbök (1969),
  • Alkonydomb (1970),
  • Akik nyáron is fáznak (1971),
  • A 13. ügynök (1972),
  • Siratófal (1973),
  • Hűség (1974),
  • Szól a kakas már - Hídavatás - Thomson kapitány (1975),
  • Megnyugvás és béke (1976),
  • Különös ősz (1977),
  • Fönn az emeleten (1979),
  • Ha az igazságra esküdtél... (1980),
  • Barátok (1982),
  • Az ezredes (1982),
  • Vallomás (1983),
  • Szerelem három tételben (1985),
  • Útlevél a pokolba (1986),
  • Az öt kódex titka (1987),
  • Szélcsend (1987),
  • A fekete mappa (1988),
  • A gyűrű (1990),
  • Mónika (1990),
  • A bosszú (1991),
  • Tűz a tanyán (1991),
  • A tanút meg kell ölni! (1992),
  • Bűnös vagy áldozat (1993),
  • A sors keze (1994),
  • A szenvedély csapdái (1995),
  • Vakvágányon (1996),
  • Aki az ördöggel cimborál (1997).

Forrás

  1. A magyar buborék - 78. rész. Gondola.hu.
  2. Magyar Nagylexikon (harmadik kötet 687. oldal)- Akadémia Kiadó, Budapest 1994