Erdély

A hu-Rightpedia wikiből
Erdély címere.

Képek

Szováta a medve tóval, A Tordai hasadék északi bejárója
Magyarvalkó ref. temploma, jellegzetes toronnyal: mögötte mezőségi táj.
Kalotaszegi nők díszesen faragott székelykapu előtt
Gyilkostó és környéke; a háttérben a Nagyhagymás. (fotofilm felvételei.)
A nagyküküllőmegyei Homoród erődített. ev. temploma (templomkastély), Torockó, mögötte a Székelykő (fotofilm felv.)
Vajdahunyad vára, A bonchidai Bánffy kastély

Erdély, (latinul Transsylvania, románul Transilvania v. Ardeal, németül Siebenbürgen), a világháború előtt a E.-i Középhegység, (szilágysági hegyek, Bihar hegység, Erdélyi Érchegység) és a K.-i-D.-i Kárpátok között fekvő terület, (az u. n. Délkeleti Felföld, a román közigazgatási felosztásban szintén Transilvania). A világháború utáni magyar szóhasználatban E. alatt a Tr.-i szerződéssel Romániához csatolt régi magyar területek összességét értik; eszerint E. határa Ny.-on a román-magyar, illetve román-jugoszláv politikai határral esik össze; északon Csehszlovákia, K.-en és D.-en a Kárpátok hegyei határolják. Ebben az értelemben területe 102.282 km2, (1930) 5,549.441 lak.; a továbbiakban erről lesz szó. L. a 201-204. s:. képtáblákat.

Felszíne, ásványkincsei, vizei.

Felszínét illetőleg E. két, egymástól egészei különböző vidékre osztható. Ny.-i része a Középhegység és a Ny.-i határ között majdnem egészen sík terület. Ez a határ mentén Mármarostól a temesi Bánság vidékéig az Alföld tartozéka. Kitűnő búzatermő föld, különösen a D.-i részen, éppen ezért ott a lakosság nagyon sűrű. Észak felé a Maros és Körösvidék alacsony fekvésű síkságát itt-ott dombok tarkítják. Ilyen dombosvidék a borairól híres Arad-hegyalja. A K vidék és a Nyírség az Alföld ÉK.-i részéhez tartoznak és az Ék.-i Kárpátok vidékéig terjednek. Ez utóbbi vidéknek, (különösen Mármaros megyének) hegyeit rendkívül gazdag erdőségek borítják; a hegyek belsejének vastag sórétegei az itt lévő sóbányákat E. sótermelésének központjává teszik (Szlatina, Aknasugatag). Az E.-i medencének a Maros és a Küküllők vidékén fekvő fátlan, füves mezőkből álló rész, a Mezőség. E. másik része, az előbb Dk.-inek nevezett terület, egy hegyektől mindenfelől körülzárt medence, 300-400 m átlagos magasságú dombvidék. Határhegyei közül a K.-i Kárpátok hármas vonulatból áll. A külső vonulatot a többnyire homokkőből és mészkőből álló Borgói, Gyergyói, Csíki és Berecki hegyek alkotják, néhány átjáróval a régi román királyság felé. A középső kristályos vonulat tagjai a Gyergyói és Csíki havasok. A belső vonulat vulkáni eredetű hegyek sorozati. Ide tartozik a Hargita hegység, egyik kráterében a Szent Anna tóval és a nem messze lévő torjai büdösbarlanggal. A D.-i Kárpátokhoz tartoznak a Brassói, Fogarasi, Szebeni és Krassószörényi havasok. Ny.-on van az aranyban, ezüstben, vasban rendkívül gazdag Erdélyi Érchegység. Ezenkívül vasat és rezet a Krassószörényi hegyekben, kőszenet a Zsil völgyében bányásznak. Az erdélyi medence sójáról (Désakna. Marosújvár) és földgázkútjairól (Sármás, Medgyes), a K.-i Kárpátok ásványforrásaikról (Borszék, Homoród, Málnás, Előpatak stb.) híresek.

Folyói

E. folyói két főirányban, Ny. és D. felé haladnak. Ny. felé, az Alföld irányában folyik a Szamos, a három Körös (Sebes, Fekete és Fehérkörös), valamint E. legnagyobb folyója, a Csíki havasokban eredő Maros. Ebbe ömlenek a Kis és Nagyküküllő a Sztrigy és az Aranyos. A Ny. felé haladó folyók mind a Tisza vízterületéhez tartoznak. D.-i irányban, a Duna felé folyik az Olt és a Zsil.

Állatvilág

Állatvilága nagyon gazdag és változatos. Magas hegyvidékei és nagy erdőterületei menedéket adnak olyan állatoknak is, melyeket a jobban hozzáférhető helyeket az előrehaladó kultúra annyira megritkított, hogy már kipusztulásuktól kell tartani. A nagyvadak közül erdeiben még ma is sok a medve, farkas, hiúz; szarvas, őz bőségesen lakja, a D.-i Kárpátok több pontján zerge is él. Hatalmas vadkanát O Thomas angol tudós külön fajként (Sus Attila) írta le. a mai értékelés szerint azonban csak a közönséges vaddisznó hatalmas testű változata. Madárvilága, változatos felépítésű területének megfelelően, szintén nagyon változatos, de különleges madárnevezetessége nincs. Gerinctelenjeinek világában sok a bennszülött (endemikus) faj, s külön nevezetessége a bihari barlangok földalatti állatvilága, valamint a kizárólag E.-i az Alopia nemzetségbe tartozó csigák. A bánsági hegyvidék állatvilágát D.-i bevándorolt állatok különlegesen gazdaggá és változatossá teszik.

Növényvilág

Növényvilága is rendkívül gazdag és változatos, mert bár a középeurópai flóravidékhez tartozik, de sok Dk. európai (balkáni és déloroszországi), továbbá bennszülött (endemikus) növénye is van. A melegebb dombvidékeken főleg tölgyerdő uralkodik. K. nyugati előhegyein a magyar tölgy (Quercus conferta) is honos. A magasabb hegyeken a bükkfa, 800-1000 méteren felül a lucfenyő alkot, erdőket. A havasok fátlan csúcsain gyönyörű és gazdag havasi flóra díszlik, egyik jellemző törpe cserjéink az örökzöld E.-i havasszépe (Rhododendron Kotschyi). Az E.-i medencében, különösen a fátlan Mezőségen, számos feltűnő pusztai növény, pl. a volgamenti hérics (adonis wolgensis), keleti bazsarózsa (paeonia tenuifolia), tátorján (crambe) stb. díszlik. Erdős helyek dísze a nagyvirágú sárga Teleki virág (telekia speciosa).

Éghajlat

Éghajlata vidékek szerint változó. Az Alföld felé elterülő Ny.-i rész síkságának időjárása szélsőséges, télen nagy hideg, nyáron nagy meleg van. Átlagos évi csapadék 500-700 mm. A hegyektől körülvett medencében az éghajlat szelídebb, mint a hegységek vidékén. A medence éppen olyan száraz, mint az Alföld, de a hegyvidéken nagyobb a téli hideg és több a csapadék. Ennek évi átlaga 500-1000 mm.

Lakosság

A lakosság nemzetiségi és felekezeti megoszlása. Az 1930. évi népszámlálás eddig nyilvánosságra került adatai szerint a román statisztikai publikációk (1934) E. lakosságának nemzetiségek szerint való megoszlását így adják: 3.206.261 román (57.8%), 1,353.675 magyar (24.4%), 543.622 német (9.8%). 178.421 zsidó (3.2%). 36.576 rutén-orosz (0 7%), egyéb 4.1%. Felekezet szerint: 2.156.324 g. kel. (38.9%), 1.219.515 g. kat. (22%). 881.377 r. kat. (15.9%), 670.733 ref. (12.1%). 282.706 izr. (5.1%). 266.076 ev. (4.7%). A magyarság a Ny.-i határ mentén, a városukban és főleg a négy székely megye (Háromszék, Udvarhely, Csik, Marostorda) területén lakik összefüggő tömbökben. A románok E.-nek északi és D.-i részén laknak legnagyobb tömegekben de ma már mindenütt el vannak terjedve. A németek közül a szászok Beszterce, Kis és Nagyküküllő, Brassó és Szeben megyék területén élnek, a svábok a Bánságban.

Mezőgazdaság

A magyar kisebbség 72%-a mezőgazdasággal foglalkozik és falvakban lakik. Középosztálya szabadfoglalkozású egyénekből, tisztviselőkből, egyházi és iskolai alkalmazottakból, kisiparosokból áll; kereskedő és nagyiparos kevés van köztük; arisztokráciája még eléggé tartja magát az agrárreform után megmaradt birtokán és a magyarság intézményeinek vezetésében nagy szerepet játszik. A munkásság száma meghaladja a 100 000-et. Az E.-i magyarság politikai érdekeit az 1922. dec. 28.-án alakult Országos Magyar Párt (O. M. P.) képviseli. Vidéki tagozatokkal és szakosztályokkal működik. Elnöke (1938) gr. Bethlen György. Gazdasági tekintetben igen fontos szerepe van az Erdélyi Gazdasági Egyletnek. Ennek elnöke (1938) Szász Pál; főképpen a kisgazdák érdekvédelmi szervezete, de az egész mezőgazdaság, földmívelés és állattenyésztés kérdéseiben irányító szerepe van. Gazdaköröket alakít, szakfolyóiratot ad ki ("erdélyi Gazda"), gazdasági tanfolyamokat rendez, a gazdákat vetőmaggal és eszközökkel látja el. Ugyancsak a kisgazdák és a falvak gazdasági érdekeit szolgálják a szövetkezetek, melyek közül 278 hitel, 398 fogyasztási szövetkezet van (1929). A kulturális helyzet a felekezeti iskolákkal és a különböző magyar kulturális egyesületekkel van szoros összefüggésben. A felekezeti oktatást az egyházak a háború után újraszervezték; 1929-ben az elemi iskolákon kívül 28 algimnázium, 17 főgimnázium, 7 tanító, tanítónő és óvónőképző és 4 kereskedelmi iskola állott a magyar nyelvű felekezeti oktatás szolgálatában. Azóta több iskola megszűnt, soknak a helyzete függőben van. Nagy szerepet játszik az Erdélyi Múzeum Egyesület (E. M. E.) és az Erdélyi Irodalmi Társaság (E. I. T.); előbbi a tudományos életet irányítja szakosztályaival, utóbbi a magyar irodalom ápolására vállalkozott.

Egyház

Az egyházak jelentősége minden más intézményét felülmúlja E. magyarsága szempontjából. A ref. és unit. egyházak híveinek 99%-a, a r. kat. egyházénak 70%-a, az ág. hitv. ev. szuperintendencia híveinek 95%-a magyar anyanyelvű, a) A római kat. egyház 3 egyházmegyéből áll (erdélyi, temesvári és nagyvárad-szatmári). Mindegyik élén egy-egy püspök van: Edélyben gr. Majláth Gusztáv Károly (kinek utódlási joggal kinevezett segédpüspöke Vorbuchner Adolf), Temesváron Pacha Ágoston, Nagyváradon Szatmáron Fiedler István. A három egyházmegye közül legtöbb magyar híve az erdélyinek van. Ennek legfőbb ügyeit egy önkormányzati szerv, az ú. n. E. Katolikus Status (l. o.) gyűlése intézte egyházi és világi képviselőkkel. A Status azonban a román kormány és Vatikán között 1932-ben kötött "római egyezmény" következtében megszűnt s ma az egyházmegyei igazgatótanács tölti be szerepét. A szatmár-váradi egyházmegyének van a legtöbb szeretetintézménye (kórház, árvaház stb.). A temesvári egyházmegyében sok súrlódásra ad okot a hívek különböző nemzetisége, mert 70%-uk sváb, így a magyar kat.-ok sokszor háttérbe szorulnak érdekeikkel. A három kat. egyházmegye összesen 47 esperesi kerületet és 510 plébániát foglal magában. Az egész egyház területén működő hat férfi szerzetesrendnek (1929) összesen 310 tagja van, az öt női szerzetesrendben 1517 apáca nyer elhelyezést. 6) A ref. egyház az erdélyi és a királyhágói egyházkerületből áll. A két kerületnek együtt (1930) 26 egyházmegyéje, 770 anyaegyházközsége és több mint 600 leány és fiókegyháza, ill. szórványa van. A két kerület élén egy-egy püspök áll (Vásárhelyi János és Sulyok István). A gyülekezetekben összesen 823 lelkész és segédlelkész szolgál. Új lelkészek kiképzését a kolozsvári ref. teológia végzi. Az egyháznak sok szeretetintézménye, kórháza és nyugdíjintézete van. Legfőbb egyházi fórum az évenkint megtartott egyházkerületi közgyűlés; állandó kormányzószerve a Kolozsvárott székelő Igazgatótanács, c) Az unitárius egyház 8 egyházi körből és 113 anyaegyházközségből áll. Legfőbb szervei a zsinati és egyházi Főtanács és az ú. n. Képviselőtanács. Papjaik száma (1929) 116, híveiké 72.116. Az egyház élén Boros György püspök áll. a világ egyetlen unit. püspöke. Kolozsvárott székel, itt van az unit. teológia is. d) Az ág. hitv. ev. szuperintendencia 3 egyházmegyéből és 25 anyaegyházközségből áll. Ezekben 25 lelkész működik. A hívek száma (1929) 32.585, kiknek 5%-a német és szlovák anyanyelvű. Élén a szuperintendens van. Frint Lajos aradi lelkész.

Németek

A német kisebbség. Az E.-ben élő német kisebbséget a svábok és szászok alkotják. Anyagilag legjobban állanak az E.-ben élő kisebbségek között; földbirtokosok, iparosok és kereskedők. A szászok Európa egyik legjobban megszervezett kisebbsége. Teljesen egységesek: egyetlen egyház, egyetlen politikai és gazdasági szervezet kereteibe tartoznak. 800 esztendős kisebbségi múltjuk gazdag tapasztalataival cseréltek államot 1919-ben, mikor medgyesi gyűlésükön kimondták Romániához való csatlakozásukat. Politikai szervezetük (Verein der Deutschen Grossrumäniens) az összes romániai németeket magában foglalja; vidékenkint van megszervezve, egy-egy "volksrat" vezetése alatt. Ezt a politikai egységet, az egyházival együtt, megbontotta az 1933 óta folyton erősödő nemzeti szocializmus. Gazdasági szervezeteik eredményeképpen védik a német gazdasági érdekeket. Kulturális szempontból is jobb helyzetük van, mint a többi kisebbségeknek. 411 ev. egyházi elemi és 36 középiskolájuk (1930) rendes évi államsegélyt kap, de mintaszerű berendezésükhöz évszázados hagyomány folytatásaként a hívek is nagy összegekkel járulnak hozzá. Egyházuk püspöke Glondys Victor, Szebenben székel.

Egyéb nemzetiségek

Egyéb nemzetiségek. A világháború óta E.-ben a zsidóság is kisebbségnek számít. Az 1930. évi népszámlálás adatai 282.706 izr. felekezetű lakosból 104.285-et tüntetnek fel magyar nemzetiségűnek, a többit a zsidó kisebbséghez tartozónak. Egységes szerve nincs. Vannak még E.-ben kisebb nemzetek is: rutének, szerbek, szlovákok stb., de ezek csekély számuknál fogva igen kis szerepet játszanak mind a kulturális, mind a közéletben.

Közműveltség.

Az elemi és középfokú oktatás román állami és az egyes nemzetiségek felekezeti iskoláiban történik. Az állami iskolák oktatási nyelve (néhány nyelvi tagozat pár tantárgyát kivéve) kizárólag a román. A nemzetiségek felekezeti iskoláiban az oktatás nyelvét az iskolafenntartók határozzák meg, de négy tárgy (Román nyelv és irodalom, román történelem, Románia földrajza és alkotmánya) mindenfajta iskolában csak románul tanít az állami hatóságok a felekezeti iskolákat ellenőrzik, a német és szerb tannyelvűek rendszeres évi államsegélyt adnak, a magyar iskolák 1921-ben és 1929-részesültek ebben. A román iskolák száma növekedik, a nemzetiségeké (különösen magyaroké) csökken. Elemi iskolák (1932): 4295 állami román, 822 felekezeti magyar, 410 felekezeti német. A főiskolai oktatást a kolozsvári tudományegyetem és több teológiai, kereskedelmi, ipari és gazdasági főiskola végzi, utóbbiaknak nagy része szintén Kolozsvárott van.

Gazdasági élet.

A lakosság túlnyomó része (590.443) falvakban lakik és földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Az Alföld felé eső részeken, valamint a medencében megterem a búza; ezenkívül rozsot, árpát, a fennsíkokon sok zabot termelnek. A lakosság legnagyobb részének azonban (különösen a románoknak) a kukorica termelése a legfontosabb. Egyes helyeken cukorrépát, a Maros és Küküllő mentén, valamint a Szilágyságban és Arad vidékén szőlőt termelnek. A gyümölcstermelés általános egész E.-ben Az állattenyésztés a sok legelőterület következtében nagyon fejlett és a lakosság nagy részénél, különösen a románoknál, még fontosabb, mint a földmívelés. Leginkább szarvasmarhát és juhot tenyésztenek, de a bivaly és kecske is a kedvelt háziállatok közé tartozik. E.-nek intenzív mezőgazdasági termelése és nagy ásványgazdagsága következtében fejlődő ipara van. Legtekintélyesebb a vasipar. Az erdőket faipari vállalatok termelik ki, elsősorban kivitel céljából. A mezőgazdasági ipart sok cukorgyár (Marosvásárhely, Brassó), szeszgyár és sörgyár képviseli: a malomipar szintén fejlett: újabban fejlődésnek indult a textil és bőripar is. A legnagyobb gyárak Brassóban, Szebenben, Kolozsvárott, Nagyváradon és Temesváron vannak.

E. sportélete.

A különböző sportegyletek sportágak szerint szövetségekbe tömörülnek. Az összes sportszövetségek legfelsőbb hatósága a főszövetség. az U. F. S. R. (Uniunea Federatiei Sportive Romane). A legnagyobb érdeklődés a labdarúgás iránt nyilvánul meg; e téren a temesvári Ripensia és a kolozsvári és nagyváradi csapatok (Kac, Nac) vezetnek. Az atlétikában Kolozsvár tölt be előkelő szerepet. A román egyletek lassankint vezető helyre kerülnek, de a kisebbségiek egyénileg nagy szerepet játszanak egész Románia sportéletében. Számos magyar sportember versenyez nagy sikerrel román színekben.

E. közigazgatása.

Tr. óta E. négy tartományból és 23 megyéből áll. A tartományok közül legnagyobb a történeti Erdély (Transilvania), azután a Körösvidék (Crisana), Mármaros (Maramures) és a Bánság (Banat). A megyék a következők: Alba (Alsófehér), Arad (Arad), Bihor (Bihar), Brasov (Brassó), Caras (Krassó), Ciuc (Csik), Cluj (Kolozs), Fogaras (Fogaras), Hunedoará (Hunyad), Maramures (Mármaros), Mures (Marostorda), Nasud (Naszód), Odorheiu (Udvarhely), Salaj (Szilágy), Satmar (Szatmár), Severin (szörény), Sibiu (Szeben), Somes (Szamos), Tárnava-mare (nagy Küküllő), Tárnává Mice (Kisküküllő), Timis-Torontal (Temes-Torontál), Trei-scaune (Háromszék), Turda (Torda). Ebben a felsorolt 23 megyében összesen 49 város és 4089 falu van.

Erdély története.

E.-ben a kő és bronzleletek tanúsága szerint már az őskorban laktak emberek. Történeti feljegyzés a Kr. e. V. sz.-ban emlékezik meg területéről és lakóiról, Herodotos beszél az agathirsekről, akik a Maros vidékén laktak és aranybányászattal foglalkoztak. Egyes történetírók szkítáknak, mások trákoknak tartják E. legelső lakóit.

Görögök

A görögök az E-ben lakó trák törzseket gétáknak, a rómaiak dákoknak nevezték. Később E. része lett Decebal dák birodalmának, melyet Trajanus római császár két hadjárat után Kr. u. 107-ben római provinciává tett. Ettől fogva E., mint Dacia, római uralom alatt volt 271-ig, amikor Aurelianus római császár visszavonta légióit a Duna mögé, E.-t kiürítette és a gótoknak engedte át. Az egymást követő népvándorló népek nagy része (hunok, gepidák, longobárdok, szlávok, avarok) mind végigvonult E.-en de történetükről megbízható adatok nincsenek. A legújabb elméletek szerint a székelyek és avarok vándorlása kapcsán telepedtek meg E.-ben s ott fogadták a honfoglaló magyarokat, közeli rokonaikat. A fokozatosan történt megszállás folytán a magyarság a XI. sz.-ban egész K.-t uralma alá fogta.

XIII. sz.

A Xiii. sz.-ban kialakul E. mai nemzetiségi képe: magyarok (székelyek), szászok és románok lakják. A székelyek határőri szerepet játszanak, a szászok ipari és kereskedelmi életre rendezkednek be, a románok pásztorkodnak. A magyarság, székelység és szászság adja E. vezetőrétegét és különleges jogokkal, meghatározott külön területen lakik; a magyarok a megyékben, a székelyek és szászok a székely és szász "szék"-ekben. A két utóbbi népnek sok kiváltsága volt, de maga E. is különleges helyzetet foglalt el a magyar birodalomban. A magyar állam K.-i védőbástyáját jelentette; sokáig felfogta a K.-ről jövő támadásokat; harcolt tatárral, törökkel, védte a magyar érdekeket. Belső helyzetét a három rendnek, magyarságnak, székelységnek és szászságnak rendi szövetkezése, az 1437-ben kötött, nagy politikai jelentőségű Unió trium nationum (latin, a. m. három nemzet egysége) biztosította.

Mohácsi vész

A mohácsi vész után E. különálló fejedelemség lett török fennhatóság alatt. Fráter György szervezte inog (1542); csakhamar az új fejedelemség lett a három részre szakadt magyarság igazi menedékhelye. A reformáció egyházai egymásután megnyerték az elismerést s így kialakulta három nemzet és négy "recepta religio" (r. kat., ref., unit., ev.) rendszere. Az új államban sok nehézséget okozott az, hogy a székelyeket földesuraik jobbágyságra kényszerítették s emiatt sok lázadás történt. A XVII. sz.-ban Bethlen Gábor és I. Rákóczi György alatt E. az egész magyarság vallási és politikai szabadságának legfontosabb védelmezője, főleg a Habsburgokkal szemben; előkelő külföldi szövetségekben játszik fontos szerepet. 1690-ben E. visszakerült a Szentkorona országaihoz, de a Habsburgok nem egyesítették Magyarországgal, hanem mint fejedelemséget. 1765 óta pedig mint nagyfejedelemséget, külön kormányozták. Az ú. n. Lipót-féle diplomával (diploma Leopoldiman, 1690) újra biztosították a nemzetek és egyházak jogait. A kat. restauráció politikája e korban természetesen a vezérszerepet játszotta, de a régi E.-i családoknak továbbra is jelentős súlya volt E. kormányzásában. A főkormányszék (gubernium) élén legtöbbnyire E.-i mágnás állt.

Egyesülés Magyarországgal

A XVIII. sz. végétől kezdve állandó kérdés volt a Magyarországgal való egyesülés, az "unió" s azt végre az 1848. máj. 29.-i országgyűlésen ünnepélyesen ki is mondták. A szabadságharcot követő osztrák elnyomás egyformán érintette a magyarokat és románokat, a szászok ellenben nagyon jól érezték magukat. De a kiegyezés 1857-ben újra magával hozta az uniót, s így E. a magyar állam szerves része lett és az is maradt 1918-ig. A világháborúban a román hadüzenetkor (1916. aug. 27.) román hadak E. több részét megszállták, de az év okt. végéig az osztrák-magyar és német ősapátok az elfoglalt részeket véres küzdelmek árán majdnem teljesen visszafoglalták (l. Világháború). Tr. következtében E. Romániáé lett. A magyarok 1922-ig politikai passzivitásban voltak: ekkor kezdte mag működését az Orsz. Magyar Párt. Az 1922-től 1926-ig kormányon levő román liberális párt egységesítő törvényekkel szer beillesztette E.-t Románia keretébe. Az alkotmánymódosítás (1933), a magánoktatási és középiskolai törvény (1934-35), a kultusztörvény (1928) az iskolai és egyházi önkormányzatot nagyrészt megszüntette; a földreform (1922) a nagy földbirtokokat sajátította ki.

Irodalom

  • Kővári László: Erdély történelme (6 kötet 1859).
  • Szilágyi Sándor: Erdélyország története, tekintettel művelődésére (1865),
  • Jancsó Benedek: Erdély története (1931),
  • Fr. Teutsch: Die Siebenbürger Sachsen in Vergangenheit und Gegenwart (1924).
  • Silviu Dragomir; La Transylvanle roumaine et ses minorites ethniques (1910).
  • Sulyok István és Fritz László: Erdélyi Magyar Évkönyv (1918-1929),
  • Szász Zsombor: Erdély Romániában (1927).