Franciaország

A hu-Rightpedia wikiből
Ország
Franciaország
Flag of France.svg
Államforma köztársaság
Főváros Párizs (Paris)
Terület 543.965 km2
Legfontosabb folyók Loire, Garonne, Rhone, Szajna
Lakosság
Népesség 59.000.000 fő (2000)
Népsűrűség 105 fő/km2
Hivatalos nyelv francia
Népek, nemzetiségek francia 95%, egyéb 5%
Vallások római katolikus 76,5%, muzulmán (szunnita) 3%, protestáns 1,4%,
Városi lakosság aránya 73%
Írástudatlanság 1%
Iskolakötelezettség 10 év
Általános adatok
Pénznem 1 euro = 100 cent
Nemzeti ünnep július 14. (a Bastille Bevételének Emléknapja) (1789)
Magyar diplomáciai képviselet nagykövetség és konzulátus, Párizs
Térkép
A francia köztársaság címere

Franciaország, (La France), köztársaság Ny. Európában, az Atlanti óceán, a Földközi tenger, Spanyolország, Olaszország, Svájc, Németország és Belgium között. É-D.-i kiterjedése 1000 km, K-Ny.-i irányban szintén annyi. Határvonalainak hossza 5000 km, ebből 2/3 rész tengerpart. Szárazföldi határai is kitűnő természetes határvonalak; D.-en a Pireneusok, K.-en az Alpok és a Rajna, csak Belgium felé nyitott az államterület. Területe: 550.966 km2.

Felépítése, felszíne, tájai, ásványkincsei, vizei.

A felszín a geológiai alkatnak megfelelően igen változatos. A geológiai ókor hegységromjait Bretagne és a Cotentin félsziget armoricai masszívuma, a Plateau Central, a Vogézek és az Ardennek variszkuszi rögei képviselik. Mindkét hegyrendszer a karbon korban gyűrődött fel. A hatalmas hegyrendszer egyes tagjainak a későbbi geológiai évmilliók során különböző lett a sorsa. Bretagne és Cotentin armoricai hegységromjai (csapásirányuk ÉNy DK) ma szelíd, hullámos felületű, 200 400 m magas tönkök; a DNy-ÉK iránya variscusi hegyrendszer tartozékai közül a Vogézek erdős középhegység (1425 m magas), az Ardennek letarolt tönk és platóvidék, 400 m-nél alig magasabb. A legtagoltabb a Plateau Central felszíne. Ez a hegyvidék F. területének 1/6-át foglalja el. A geológiai középkorban már lepusztult tönkhegység volt, de az Alpok felgyűrődését okozó erők benne is nagy átalakításokat végeztek. K.-i szegélyét feltorlaszolták (ezek a Cevennek), belsejében egyes darabok lesüllyedtek és a felszínre vulkánok kiömlő anyaga, láva, tufa és hamu terült. A lávatakaró nagy területeket borít be és vulkánikus eredetűek a hegység legkimagaslóbb csúcsai is (Mont Dorée, 1885 m). Ezeket a magasabb ormokat még a jégkorszak kicsiny gleccserei is elborították. Fiaiul lánchegységek a Pireneusok és a Ny.-i Alpok. A Ny.-i Alpok F. területén kétkristályos és egy külső üledékes zónával vonulnak végig. A legmagasabb hegyek a külső kristályos zónában találhatók (Mont Blanc, 4810 m), a vízválasztó azonban az alacsonyabb belső kristályos zóna gerincén fut végig. Az üledékes zónát legfőképpen erősen karsztos mészkő építi fel. A jégkorszakban az Alpok igen erősen, a Pireneusok jóval gyengébben voltak eljegesedve. A jégkori törmeléket a hegységekből a folyók kihordták és a hegység lába előtt hatalmas törmelékkúpok alakjában halmozták fel. Különösön jelentős az É. pireneusi elővidék hatalmasan fejlett törmelékkúpzónája. A régi és fiatal hegyrendszerek tagjai között három nagy medence helyezkedik el: a Párizsi, az Aquitániai v. Garonne-medence és a Rhőne-saone árka. Az első kettő sok egyezést mutat. A geológiai ókorban mindkettőnek a helyén kristályos kőzetekből felépített magas hegység emelkedett. A középkorban a hegység lepusztult és összetöredezve a mélybe süllyedt. Helyét tenger foglalta el. A triász, jura, kréta és eocén tenger a süllyedő rögöt beborította üledékeivel. Ezek a különböző tengerek különböző korú üledékes rétegei úgy helyezkednek el a medencékben, mint egymásba rakott, fokozatosan kisebbedő tányérok. Minden rétegösszlet a következő felé meredek peremmel, kuesztával végződik el. A kueszták aljában kanyarognak a folyók (Yonne, Marne, Aisne), maguk a kuesztaperemek pedig kitűnő stratégiai vonalak. Rajtuk helyezkedik el az É-francia váröv. Ezek a kueszták a világháborúban is igen nagy szerepet játszottak. A Rhöne medence más felépítésű. Árokszerű süllyedés, részben fluvio-glaciális törmelék borítja és D.-en a Rhone feltöltött, mocsaras deltavidéke és Languedoc alacsony, turzásos partvidéke csatlakozik hozzá. A. három nagy medencét egymástól alacsony földhátak választják el. A Párizsi medencét az Aquitániaitól a 150 m magas Poitoui földhát, az Aquitániait a Rhone medencétől a 190 m magas Castelnaudrayi hátság és a Rhone medencét a Párizsitól az 500 m magas Plateau Langres választja el. Idegen tájelemek F.-ban É.-on Francia Flandria marsch és geest-vidékei, ezek a Germán Alföld tartozékai, továbbá a Rajnai Alföld egy darabja és a hajdani Thyrrenis masszívumához tartozó provencei hegyek és Corsica.

Partok

F. partjai igen változatos alakulásunk. Flandria partjai alacsonyak, laposak, homokosak. Calaistól egészen Nantesig a partok igen meredekek, sziklásak, de sok jó kikötőben bővelkednek, a Loire torkolatától a Garonne torkolatáig ismét tagozat tanok. Különösen egyenesvonalú, tagozatlan part jellemzi DNy. F. partvidékét. A?, ugyanén vonalban elhelyezkedő turzások, dűnék számos lagúnát (étang) rekesztenek el a tengertől. Ugyanez a parttípus található meg Languedoc Földközi tengeri partjain is, csak a Rhőne torkolatától K.-re tagozottabb a tenger partja.

Ásványkincsek

Ásványkincsek közül legfontosabb a vasérc és a szén. Vasércben F. a Föld egyik leggazdagabb állama. Különösen Lotharingiában, a Pireneusokban és az Armoricai masszívum területén bányásznak sok vasércet. Az évi termelés meghaladja a 47 millió tonnát. Kőszenet az Ardennekben, a Plateau Centralban, a Sarthe mellékén és Grenoble vidékén bányásznak, az évi termelés kb. 32 millió tonna. Az évi ezüsttermelés 10.000, az aranytermelés kb. 3000 kg. Nevezetesek és fontosak Elszász kálisó telepei (évi 380.000 t). A vízrajzi viszonyokban híven tükröződik a szerkezet és a felszín kialakulásának képe. Minden medencének van egy-egy főfolyója. A Párizsi medence vizeit a Seine (Szajna) gyűjti össze. Kívüle a medencében egyetlen nagyobb folyó fejlődött ki, a Somme. A Seine nevezetesebb mellékvizei a Marne, Aisne, Eure és Yonne. A Garonne-medence főfolyója a Garonne. Nagyobb mellékfolyói a Dordogne, Aveyron, Tarn és a Gers. A nyugati Pireneusokból, Béarn hatalmas törmelékkúpjáról szedi össze vizeit az Adour. A Garonne és a Seine vízvidéke közé iktatódik be a Loire vízterülete. A Loire F. legbővebb vizű folyója, a Plateau Centralban ered és az Atlanti óceánba ömlik. A Rhőne-medence vizeit a Svájcból jövő Rhone szedi össze. Legnagyobb mellékfolyója a Saone; nevezetesebbek még a Duranco és az Isére. Ék. Franciaország a Meuse és a Rajna közvetítésével az Északi tenger vízgyűjtőterületéhez tartozik. A tavak száma nagy, de kiterjedésük jelentéktelen. A Genfi tónak csak D.-i partja francia. Említést érdemelnek még Languedoc és a Landes lagunái (étang), az Alpok glaciális, a Plateau Central vulkanikus eredetű kis tavai, Sologne, Brenne, Douibes és Bresse apró, részben már lecsapolt tavai.

Éghajlat.

F. területének legnagyobb része a Ny. európai óceánikus klímavidékhez tartozik. Az óceán enyhítő hatása különösen a mérsékelt téli hőmérsékletekben nyilvánul meg. A legenyhébb telei a Garonne-medencének vannak. Nyáron viszont hiányzik a nagy forróság; a júliusi középhőmérséklet csak D.-en haladja meg a 20 C.-t Ezt az oceánikus klímát egyenletes csapadék (évente 800-1200 mm) jellemzi. Az ország belseje felé a klíma lassan kontinentálisaivá lesz. A Párizsi medence nyara már 1-2°-kal melegebb, mint az Atlanti partvidéké, tőle pedig ugyanennyivel hidegebb; csapadéka is kevesebb (540-800 mm). A legcsapadékosabb időszak a nyár. Végül a Plateau Centralt és az Alpokat keménytelű és hűvös, rövidnyarú éghajlat jellemzi. A Földközi tenger környéke a mediterrán klímaövbe tartozik. A nyár hosszú és forró, esőtlen (22-24°-os júliusi középhőmérséklet), a tél enyhe, esős. Évi középhőmérséklet 11-14° körül van, a csapadék évi átlagos mennyisége 600-800 mm. Ennek a vidéknek kellemetlen, hideg, erős szele az Alpokból jövő és az adriai bórához hasonló "mistral".

Növény és állatvilág.

F. növényvilága ez ország változatos felszínének és tájjellegének megfelelően változatos. Az Atlanti óceán felé eső része az atlantikus nyugatbalti flórához tartozik, D.-en a Pireneusok jellegzetes flóraelemei jelennek meg, itt nagy területeket borít az örökzöld tölgy (Quercus ilex). A Földközi tenger mellekén az ú. n. mediterrán flóra díszlik, a jellegzetes örökzöld cserjeövvel. Nizza környékén szabadban termeszthetők bizonyos pálmák, bambuszok, trópusi Ficusfajok. A Dauphiné vidékén, a Tengeri Alpokban a D.-i Alpok jellegzetes havasi növényzete díszlik. Az ország belső és É.-i része a középeurópai lombos fák (bükk stb.) övére esik. Állatvilága is gazdag és változatos. Európa legmagasabb hegyvidéke (Mont Blanc) éppen F. területére esik, ennek faunája tehát jellegzetes alpesi fauna (l. Alpok állatvilága). Alacsonyabb és sík területeinek faunája É.-on átmegy Középeurópa faunájába, a D.-i részek ellenben már a Földközi tenger övébe esnek, ennek alkatvidéke tehát ú. n. mediterrán. Ez utóbbit főként délszaki gyíkfélék (gekkók), kétéltűek, rovarok és csigák jellemzik. Az emlősök közül kiemelendő a Korzikában honos muflon, a madarak közül a flamingó, melynek a Rhőne deltájában hatalmas költőtelepe van; az egyetlen ilyen telep a Földközi tenger É.-i partján. Ugyancsak a Rhőne deltája az egyik utolsó menhelye az európai hódnak (azonkívül csak az Elba egyik szakasza mentén és D. Norvégiában él). A nagy ragadozók közül a medve a Pireneusokban, a farkas itt, valamint az Ardennekben és a Vogézekben fordul elő.

Lakosság.

A lakosság száma (1931) 41,834.923. Közülük 38,944.000 a francia, 2,891.000 pedig idegen állampolgár. A népsűrűség 76/km2. A F.-ban született, tehát francia állampolgárságú egyéb nemzetiségűek számszerű megoszlásáról hivatalos statisztikai adatokat a francia statisztika nem állít össze. A forgalomban levő adatok becsléseken alapulnak. A bretonok számát 1 millióra, a pireneusi baszkokét 100.000-re, a flamandokét 200.000-re teszik. Elszászban németek, a Riviérán olaszok laknak nagy tömegekben. Egyedüli hivatalos nyelv a francia (l. Francia nyelv). F. egyike azoknak a szerencsés hatalmaknak, ahol a földrajzilag és gazdaságilag egységes és erős államterületet az uralkodó nemzetiség teljesen kitölti. Franciák az államtest határain kívül csak igen gyér számban élnek (Olaszországban, Svájcban és Belgiumban). A jelentős számú idegen lakosság túlnyomórészt F.-ban munkára talált külföldi, továbbá a Riviéra nemzetközi közönsége s végül sok politikai menekült. Legnagyobb a DK.-i départementekben letelepedett olaszok száma (760.000). D.-en sok a spanyol bevándorolt: 323.000. A több mint 300.000 lengyel az É. francia bányavidéken települt le. Ugyanitt találjuk a 327.000 belgát is. A svájciak száma 123.000, a birodalmi németeké közöl 100.000, a magyaroké kb. 40.000 (M. Stat. Zsebkönyv, 1936). A lakosságunk kb. fele városlakó. A 100.000 lakosnál népesebb városok száma 17. Hivatalos vallási statisztika 1872 óta nincsen. Becslések alapján a protestánsok száma kb. 2 millióra, a zsidóké 200.000-re tehető, a többi r. kat.

Lassú szaporodás

F. a leglassabban szaporodó népességű államok egyike. Ez a francia forradalom idején hozott nagyon rossz örökösödési törvény következménye. 1784 óta a mai napig még csak meg sem kétszereződött a lakosság (24 millió, 42 millió). Az évi szaporulat 1934-ben kereken 1 %o volt (42.840). A nőtlenek és hajadonok száma az összlakosság 45%-a A születések száma a halálozásokét csak 58 départementban haladja meg, 40-ben alatta marad.

Közigazgatás.

F. az 1871. aug. 10. törvény értelmében közigazgatásilag 90 départementre van felosztva. A départementi önkormányzat feje a prefektus. Minden département járásokra (arrondissement, élén áll az alprefektus), az arrondissementek cantonokra vannak felosztva. A legkisebb közigazgatási egység a község. F. fővárosa Párizs. Nagyobb városai: Marseille, Lyon, Bordeaux, Nice, Lille, Toulouse, St. Étienne, Nantes, Strasbourg, Le Havre, Toulon, Rouen, Nancy, Roubaix, Reims és Clermont-Ferrand.

Alkotmány.

F. alkotmánya ú. n. charta-alkotmány, vagyis tételei írott jogszabályba, törvénybe vannak foglalva. A jelenleg hatályos alkotmányt az 1875. évi alkotmánytörvények tartalmazzák. A francia forradalom idejétől a jelen alkotmány hatályáig eltelt nyolcvan év alatt Franciaországnak 12 alkotmánya volt. A hatályos francia alkotmány az államot a demokratikus köztársaság államrendszerében és a parlamentarizmus kormányrendszerében szervezi meg. Az államélet főszervei a kétkamarás parlament, a köztársaság elnöke és a parlamenti kormány. A hatalom túlsúlya a parlamentnél, Illetve annak alsóházánál: a képviselőháznál van, amely nemcsak a törvényhozást gyakorolja, hanem a parlamenti kormány útján a kormányzatra és közigazgatásra is erős befolyást gyakorol A köztársaság elnökének sincs a parlamenttel szemben jelentős befolyása; jogállása egyébként az angol királyéhoz hasonló, aki uralkodik, de nem kormányoz.

Hadügy.

F. haderejét szárazföldi hadsereg, légi haderő és a tengerészet alkotja. A köztársaság elnöke rendelkezik az egész felett, mindhárom rész élén egy-egy miniszter áll. A kormányzat többi részeit érdeklő és együttműködést igénylő ügyek intézésére hivatott a Legfelsőbb Nemzetvédelmi Tanács (Conseil supérieur de la Défense Nationale). A haderő részeinek alkalmazásával, szervezésével, felfegyverzésével a Katonai Főbizottság (Haut Comité Militaire) foglalkozik, különös tekintettel a költségvetésre A szárazföldi hadsereg 20 katonai kerületre oszlik, élükön egy-egy vezénylő tábornokkal, ki csapatai parancsnokságán kívül területén az újoncállítást, mozgósítást, katonai előképzést is irányítja. A gyarmati csapatok a gyarmatok földrajzi helyzete szerint 6 parancsnoklási csoportba vannak beosztva. F.-ban általános katonai szolgálati kötelezettség van. A szárazföldi hadseregnél a tényleges szolgálati idő 1, a rendelkezési állomány 3, az első tartalék 16, végül a második tartalék 8 év. A tengerészetnél a tényleges szolgálati idő 2, a rendelkezési állomány 3, az első tartalék 15, míg a második tartalék 8 év.

Gazdasági élet.

A háború előtt F. gazdasági hatalmának alapját tőkeereje (járadékukból élő kistőkések tömege tette. A franciák szívesebben vettek külföldi járadékpapírokat, mint hogy saját országukban vállalatokat létesítsenek. A tőkefelesleg egyrészt az egészséges birtokmegoszlásnak, másrészt a híres francia takarékosságnak volt köszönhető A világháború után F. ipara erős lendületet vett, de a mezőgazdaság még így is széles alapot ad az ország gazdaságának. 1931-ben a kereső népesség 35.6%-a dolgozott a mezőgazdaságban, 32'2%-a az iparban; F. azon néhány ország közé tartozik, ahol a mezőgazdasági népesség az 50% alatt marad. A földbirtok elaprózása a francia forradalomban kezdődött, de azóta is folytatódott. A megművelt terület 35%-a 10 ha-on aluli birtokokból áll, 30%-a 10-15 ha közötti és 35%-a 50 ha-on felüli birtokokból. A kisparaszt gazdálkodás intenzív földmívelést tesz lehetővé. Főbb termékei: búza (1936-ban 68 9 millió q), árpa (97), rozs (71), zab (426), tengeri (56), burgonya (149.9), dohány (0.38), lenmag (0.15), len (0.25), repcemag (0.13), gyümölcsök, mint alma és körte (1935-ben 1733 ezer q), szilva (679), őszibarack (749), kajszibarack (259), dió (427), cseresznye (669). Az enyhe éghajlatú D. F. virágkertészete, Champagne, Bordeaux bora, Bordeaux cognac-a világhírűek. F. mezőgazdasági ipara fejlett, 1936/7. évben 8 millió q cukrot, 97 millió gallon alkoholt termeltek. Kiterjedt az állattenyésztés is: ló (1936-ban 28 millió), öszvér és szamár (0.3), szarvasmarha (15.8), juh (9.8), sertés (7.1), kecske (1.4). A hegyes vidékeken (Jura, Alpesek) tej (1935-ben 156 millió hl), vaj (2.4 millió q) és különleges sajttermelés (roquefort, camembert) folyik. Az 1936. évi gyapjúnyírás 244.000 q-t adott. A halászat 144.000 embert foglalkoztatott, főcikk a hering, szardínia és tonhal (1934-ben 332 millió q hal).

Bányatermékek

A bányatermékek közül F. vasban gazdag, de szénben aránylag szegény, ezt a hiányt Elszász-Lotharingia megszerzése némileg pótolta, itt alakult ki az új nehézipar. F. bánya és kohóipara szorosan összenőtt Belgiuméval; a szükséges fémek nagy részét gyarmataiból hozza be. Az ország bányatermékei vas (1913-ban 220 millió q, 1936-ban 332), szén (452), cink (0.54), bauxit (65), só (18), arany (3030 kg). Ipara régebben főleg luxusipar volt, ma mind a nehéz, mind a vegyi és elektromos ipar kifejlődött (acéltermelés 67 millió q, alumínium 265 ezer q). Állami támogatással erősítik a selyemtermelést (666 ezer kg). Pamutiparában 11.6 millió orsó, 198 ezer szövőszék és 283 ezer nyomógép forog. Lille a francia pamutáru, Lyon a világ legelső selyemiparának a központja. Újabban a műselyem F.-ban is előretört. Régi iparai porcelán, üveg, zománccikkeket, illatszereket, luxusárukat (bőrből, fémből stb.) ékszereket, női ruhákat, órát, bútort gyártottak a világpiac számára. A női divatot ma is Párizs irányítja. Ipari termelése 1930-ban 40%-kal felülmúlta az 1913 évit, de azután ez alá esett (1936-ban 2%-kal kevesebb). A hegyvidékek vízierejét vízművekkel értékesítik. Az 1936-ban előállított 15.910 millió kilowatt óra elektromos áramból 8163 milliót vízierőből nyertek. Az idegenforgalomból származó, igen jelentős jövedelem túlnyomórészt Párizs és a Riviéra régóta változatlan vonzóerejéből származik.

Kereskedelem

F. a világkereskedelemben a negyedik helyet foglalja el (1936-ban 5.7%). Kivitele (1937) 23.935 millió francia frank, behozatala 42.315 millió volt. Fő kiviteli cikkei: textilipari termékek, vas és acél, gépek, vegyitermékek, autók, luxuskocsik. Behozatali cikkei: szén és koksz, nyers gyapot, gabona, olajmag, gyapjú, hüvelyes, ásványolaj, trópusi termékek és fémek. A behozatalban a francia gyarmatok vezetnek (7.2%), ezt az É. Egy. Áll. (2.5%) és Nagybritannia (1.8%) követik. Kivitelben a francia gyarmatokat (5.2%) Nagybritannia (1.9%) és Belgium (1.9%) követik. Magyarország 1912-ben 261 millió P értékű árut vitt F.-ba (összes kivitelünk 1.15%-a sorrendben 7-ik), főként műfát, nyerscukrot; 303 millió P értékű árut hozott be F.-ból (1.18%, 7-ik), drágakövet, igazgyöngyöt, gyapjút, selyemszövetet. 1937-ben Magyarország kivitele F.-ba 12.3 millió P-t tett ki (2.09%, 10-ik): távíró, távbeszélő és rádióberendezések, mezőgazdasági traktorok, tűzálló tégla; behozatal 4.3 millió P (0.91%, 14-ik): nyersbőr, rongy, pamutfonal és cérna.

Pénz

F. pénzegysége a francia frank (l. o.). Jegybankja a Banque de France (1800). Aranytartaléka az amerikai Egy. Áll. után a legnagyobb. Nevezetes bankintézetek: Credit Lyonnais, Banque de Paris et des Pays bas, Credit Foucier de France.

Közlekedés.

A francia vasútvonalak hossza, a helyiérdekű vasutak nélkül (1934) 43.880 km. A kereskedelmi hajóflotta 1420 gőzös, 3 millió bruttó regisztertonna űrtartalommal. Főkikötők Marseille, Havre, Bordeaux. A nagyszerű belvízi csatornahálózatot utóbbi években nem fejlesztették tovább. Autóállomány (1937) 2,748.518 drb, ebből 1,649.718 személyautó. Az évi termelés 203.000(180.000 személy). A rádióelőfizetők száma 2,625.677, ezer lakosból 626-ro jut 1 rádió.

Közoktatás

Közoktatásügyét a szigorú centralizáció jellemzi. 1808 óta valamennyi nyilvános iskola az Université de France kötelékében egyesül. Az ország 17 tankerületre (académie) oszlik, élén egy-egy recteurrel, akinek az elemi, közép és főiskolák vannak alárendelve. Az óvódák (école maternelle) látogatása nem kötelező. Hittan az iskolában nem szerepel, helyét a tantervben az egyetemes erkölcstan (morale laique) foglalja el. Van elemi és felsőbb elemi iskola (école primaire supérieure), a középiskolák államiak (lycée) vagy községiek (collégé) és az IVI. osztályban 3 irányt követnek: gimnázium, reálgimnázium, reáliskola; a VII. osztály kétfelé tagozódik: egy túlnyomóan elméleti (classe de philosophie) és egy gyakorlatibb (classe de mathématigues) irányra. Az elemi iskolai tanerők képzése az Ecole normaleban, a középiskolaiaké az École normale superieureben történik. Van számos szak és főiskola: a 17 egyetem közül leghíresebb a XIII. sz.-ban alapított Sorbonne és a XVI. sz.-beli Collégé de France, mindkettő Párizsban.

Sport

Sport. F. testi kultúrája visszanyúlik a középkor derekáig: kb. 1000 körül itt rendeztek elsőízben lovagjátékokat (innen vette át Európa többi országa). A vívás és néhány világszerte elterjedt labdajáték (golf, krikett) francia eredetű sportok. A tornászat nemzetnevelő jelentőségét a sedani csatavesztés után ismerték fel. Csak ezután keletkeztek az első tornaegyletek, azóta számuk egyre gyarapodott és 1930-ban túlhaladta az 1700-at (300.000 működő taggal). A nők tornája a világháború után vett lendületet. Az iskolákban 1872 óta kötelező a tornatanítás. Fejlett sportágai közé tartozik a baseball, birkózás, kerékpár, ökölvívás, tenisz, vívás, műkorcsolyázás. A labdarúgás csak legújabban hódít tért. Francia pedagógus, báró Coubertin (l. o.) kezdeményezte az ókori olympiai játékok feltámasztásának gondolatát. F. eddig két ízben rendezett olympiát (1900, 1924) és 92 győzelemmel az olympiai ranglista 3. helyét foglalja el. Sportemberei közül világhírnévre tett szert a hősi halált halt Bouin, Guillemot (3000 m olympiai bajnok, 1920), a hivatásos futóvá vált Ladoumegue, továbbá El Quafi (maratonfutó olympiai bajnok, 1928), Carpentier, a 15 éven át (1907-22) verhetetlen félnehézsúlyú ökölvívóbajnok; a Brunet (házaspár (műkorcsolyázás). Kivételes képességű vívói közül a tőrvívók (De la Falaise, Ducret, Gaudin) szerezték a legtöbb dicsőséget. Teniszezői közül Borotra, Lacoste és Susanne Lenglen, úszói közül Taris lett világhírű.

Gyarmatok

Gyarmatok, F. Nagybritannia és Oroszország után a világ harmadik gyarmati hatalma. Első gyarmatait még a XVI. sz.-ban szerezte É. Amerikában. A XVIII. sz.-ban Előindiában gyarmatosított. Váltakozó sors után az 1830-as év fordulópontot jelentett a francia gyarmati politikában. Ekkor szerezte meg F. Algériát. Ezután következett a hatalmas afrikai és ázsiai gyarmatbirodalom kiépítése és az óceániai sikeres vállalkozások is ebben az időben történtek. A világháború egyes afrikai német gyarmatokkal, továbbá Szíriával és Libanonnal növelte meg a francia gyarmatbirodalom területét.

Francia gyarmatok, védett államok és mandátumok

Név Terület
km2-ben
Lakosság
Algéria 2,196.294 6,910.000
Tunisz125.130 2,410.692
Marokkó 415.000 5,404.860
Francia Ny. Afrika 4,638.758 14,575.973
Francia Egyenlítői Afrika 2,255.870 3,196.682
Togo 56.169 753.811
Kamerun 418.215 2,192.163
Madagaszkár 616.453 3,759.019
Réunion 2.400 197.933
Francia Szomáliföld 22.000 69.593
összesen Afrika 10.746.290 39.406.700
Francia India 513 286.410
Indokína 740.400 21,452.000
Kvancsou-Wang 842 206.000
Szíria és Libanon 200.000 2,542.000
összesen Ázsia 941.355 26.486.000
Amerikai birtokok 93.126 536.050
Óceániai birtokok 31.651 162.632

2010

Francia Köztársaság, République Francaise (franciául), Nyugat-Európa A frankok (franciák) földje csaknem hatszor nagyobb Csonka-Magyarországnál. Területét délen a Pireneusok, délkeleten az Alpok magas vonulatai határolják. Az ország belsejében a Francia-középhegység, északkeleti határán pedig a Vogézek középhegységei találhatók. Normandiát és Bretagne-t a dombságok jellemzik. Az ország csaknem fele folyóvölgyekkel, széles medencékkel tagolt síkvidék. Ásványi nyersanyagokban viszonylag gazdag, de energiahordozókban szegény. Az ország energiafelhasználásának háromnegyedét atomerőművekben termelt árammal fedezik, ebben a tekintetben első a világon. Az ipar minden ágazata fejlett, közülük kiemelkedik a kohászat, a járműipar, a gépgyártás, a vegyipar, az élelmiszeripar és a textilipar. Belterjes, fejlett technikát alkalmazó mezőgazdaságának fő terményei: a gabonafélék, a cukorrépa, a burgonya és a napraforgó. A Föld egyik vezető szőlő- és bortermelője. Az Atlanti-óceánban és az édesvizekben fontos tevékenység a halászat.