Görögország

A hu-Rightpedia wikiből
Ország
Görögország
Flag of Greece.svg
Államforma köztársaság
Főváros Athén (Athína)
Terület 131.957 km2
Legmagasabb pontja Olimposz 2911 m
Legfontosabb folyók Evrosz, Strimon, Axiosz
Legfontosabb tavak Preszpa-tó, Trihonisz-tó, Volvi-tó
Lakosság
Népesség 10.300.000 fő
Népsűrűség 78 fő/km2
Hivatalos nyelv újgörög
Népek, nemzetiségek görög 98,5%, macedón, török, albán 1,5%
Vallások görög-ortodox 98%, római katolikus, protestáns 2%
Városi lakosság aránya 64%
Írástudatlanság 7%
Iskolakötelezettség 9 év
Általános adatok
Pénznem 1 euro = 100 cent,
Nemzeti ünnep március 25. (a Függetlenség Napja) október 28. (a Nemzeti Felkelés Emléknapja)
Magyar diplomáciai képviselet nagykövetség, Athén Magyar nagykövetség
Térkép
Görögország térképe
Görögország címere. Feliratának magyar fordítása: Az én erőm a nép szeretete.

Görögország, (Hellas), királyság a Balkán félszigeten, DK. Európában. Területe 130.199 km2, (1934) 6.629.000 lak. Határai Éon Albánia, Jugoszlávia és Bulgária, K.-en Törökország és az Égéi tenger, Ny.-on az Ión tenger. Helyzeténél fogva híd szerepét játssza Európa és Ázsia, ill. Európa és Afrika között. Területének legnagyobb részét a Görög félsziget foglalja el, jóval kisebb része tartozik a Balkán félsziget törzséhez és az Ión és Egei tenger szigeteihez.

Görög művészet

261. tábla A paestumi Demeter templom (épült Kr. e. 530 körül).

Görög művészet
Görög művészet
Görög művészet
Görög művészet
Görög művészet
A paestuni Demeter templom és at athéni Parthenon

Felszíne, vizei, bányakincsei.

G. hegyes terület, nagykiterjedésű, termékeny síkságai nincsenek. Hegyei keletkezésük és felépítésük alapján két csoportra oszthatók. Az első csoportba Macedónia, Thrácia hegyei és az Égéi tenger É.-i szigetei tartoznak. Régi kristályos kőzetekből felépített masszívumnak felszínen maradt, erősen lepusztult és összetört darabjai ezek. A hajdan nagykiterjedésű masszívum D.-i részén szakadt be az Égéi tenger medencéje, az egykori hegységet ma csak az É.-i Sporádok, továbbá Chios, Lesbos, Thasos, Samothrake, Lemnos hegyes szigete és a háromujjú Chalkidike félsziget hegyei jelzik. Közép és D. Görögországot (Félsziget-Görögországnak is nevezik), továbbá Krétát és a Kikládok szigeteit az Eurázsiai hegyrendszerhez tartozó Dinári Alpok fiatal lánchegységének mészkő és agyagpala, meg homokkővonulatai ágazzak be. Irányuk ÉNy-DK-i; Krétán túl Kisázsia hegyvonulataiban folytatódnak. A mai tájkép kialakításában igen nagy szerepük volt a fiatal, még ma is működő kéregmozgásoknak; a süllyedéseknek, emelkedéseknek, töréseknek. Ezek a mozgások süllyesztették a mélybe az Égéi tenger helyén elterült masszívumot, darabolták fel az É.-D.-i kristályos hegységeket és törték össze a Dinári Alpok vonulatait is. A tengerben szigetek, a partvidékeken mély öblök és félszigetek, az ország belsejében pedig kicsiny medencék keletkeztek. Ez a jellemző kismedencés szerkezet döntő fontosságú befolyással volt a görögség történetére és életére. Ez okozta, hogy a görög földön számos, egymástól elfordult, külön életet élő medence és városállam keletkezett. A fiatal kéregmozgások még ma is gyakori, heves földrengésekkel és vulkáni kitörésekkel (Santorin sziget működő vulkánja) járnak. Ny.-on a Pindos 2574 m magas hegylánca választja el az Epirusi medencét az Othris és az Olympos (2920 m) hegytömegeivel keretezett Thessaliától, melynek vizeit a Peneios gyűjti össze. Epirus főfolyója Kalamas. A Korinthosi öböl mély, árkos süllyedéke határolja Közép-Görögországot, Az öböl Ny.-i partvidéke a Giona és a Parnassos zárt hegyvidéke; vizeit az Acheloos szedi össze, a K.-i területek nyitottabbak és tagoltabbak; a számos kicsiny medence közül Boeotia és Attika a nevezetesebbek. A Korinthosi öböltől D.-re van Peloponnesos.

Magas hegységek

(Taygetos, Parnon) húzódnak rajta végig és hosszú, keskeny félszigetekben végződnek. A központi helyzetű Achaia körül Argolis, Elis, Lakonia, Messenia partvidékei helyezkednek el. Folyói kicsinyek, jelentéktelenek. Az Égéi tenger görög szigetei is valamennyien hegyesek. A Dinári Alpok vidéke vízben szegény, erősen karsztos terület, bővizű folyók csak Macedóniában és Thráciában találhatók: a Vardar, a Sztruma, a Nesztosz és a Marica. Bányakincsei közül kevés barnaszene, márványa, némi arany, réz, ólom és cink érdemel említést.

Éghajlat.

G. éghajlata földközi tengeri. Forró, száraz nyár és esős, enyhe tél jellemzi. A tavasz rövid, az ősz teljesen hiányzik. Nyarának jellemző, állandó, néha viharos erősséggel fújó É.-i szele az etézia. A csapadék É.-ról D. felé és Ny.-ról K. felé rohamosan fogy (Korfu 1356 mm, Volos 408 mm, Kephallenia 859 mm, Athén 343 mm évi csapadék).

Növény és állatvilág.

A növényzet az éghajlatnak megfelelően az örökzöld machohia bozót (görögül longos). Tüskés, száraz, vizet tároló, bőrszerű levelekkel rendelkező növénytársulás ez, gyakorta áthatolhatatlanul sűrű bozótot képez. A macehia az alacsonyabb lejtőket és síkságokat borítja; a magasabb lejtőkön felette gyérfüvű juhlegelők következnek, majd a magashegység erdei, fenyvesek és tölgyesek. Erdő G.-ban nagyon kevés van. Hajdan kiirtották, az újraerdősítés pedig igen lassú ütemben folyik. A magát hegyek tetői alpesi típusú rétek és kopár sziklarégiók. A vadállatok száma igen kevés. Kígyók, gyíkok és rovarok a jellemzők.

Lakosság.

G. nemzeti állam, lakossága népileg, nyelvileg és fajilag egységes: újgörög. Az egyéb nemzetiségűek (törökök, bulgárok, olaszok, albánok) száma egészen jelentéktelen. Különösen megerősödött az ország népi egységében 1922-24-ben, amikor a vesztett török-görög háború után 14 millió menekült kisázsiai görögöt kellett az anyaországban letelepíteni. Letelepítésük első sorban Macedóniában és Trákiában történt, de jutott belőlük elegendő a telepítések következtében hirtelenül nagyra növekedett Athénbe és Pireuszba is. A népesség túlnyomóan falulakó (67%), a városok kevés kivétellel, kicsinyek.

Alkotmány,

G. alkotmánya azóta, hogy a független új görög királyság megalakult, két ízben is volt köztársasági (1863-tól 1894-ig és 1924-től 1935-ig); 1935 okt. 10. óta ismét monarchikus. A királyság visszaállítása óta a fejlődés iránya arra mutat, hogy G. ú. D. tekintélyi állam és kormányrendszerek berendezéseit teszi magáévá.

Közigazgatása.

G 35 "nomosz"-ra van felosztva. Athos szerzetesállam 1913 óta görög fennhatóság alatt állt. Főváros Athén (Athini); főbb városok: Pireusz, Thesszaloniki, Kavala, Volosz, Larissza, Patre és Kalame.

Gazdasági élet.

Főfoglalkozás a földmívelés; ez Thessáliában a legfejlettebb, bár a természetadta legkedvezőbb feltételek Trákiában és Macedóniában vannak. A dombos-hegyes vidék a mezőgazdasági gépek használatát nem teszi lehetővé, legfontosabb terményei (1936): búza (6382 ezer q), árpa (1721), rozs (509), zab (1065), tengeri (2291), burgonya (1144), dohány (729), gyapot (127), szézámmag (108), gyapotmag (295), oliva (655). A gyümölcsök közül citrom, narancs, mandarin, alma, körte, füge, dió teremnek. Bortermelését l. Görög borok alatt. Állatállomány ezer darabban (1935): szarvasmarha 957, ló 361, öszvér 171, szamár 378, juh 8185, kecske 5286, sertés 624, bivaly 59. A tejtermés (főleg kecske és juh) 2.544.000 hl, a sajt (főként juh) 552.000 q. A bányatermékek közül előfordul (1935, ezer q-ban): pyrit (1320), vas (2040), ólom (47). nikkel (11), króm (298), magnesit (386). Kevés szenét részben pótolja a lignitbőség. Híres az athéni márvány. Kevés ezüst (164 q) is található. Ipari termelése 1937. év elején másfélszerese volt az 1929. évinek; erősen fejlődik az angol kézben levő gép, elektromos, textil és vegyiipar. A 2660 q nyersselyem termésen kívül 1200 q műselymet gyártanak. Az olivaterületek mellett a szappanipar. a gyapotterületeknél a textilipar fejlődött ki. Szőnyeg-háziipara igen jelentős. Kivitele (1936) 401 millió aranydollárt, behozatala 648-t tett ki. Magyarország G.-ból dohányt, nyers bőrt, déli gyümölcsöt és nyers fémeket hozott be (4,189.000 P, a magyar behozatal 0.88%-a): G.-ba búzát, cukrot, száraz babot vitt ki (9,779.000 P, 1.66%).

Közlekedés.

Az ország helyzeténél és fekvésénél fogva a hajózás játssza a közlekedésben a főszerepet. A parti hajózás igen fejlett, de a görög tengeri kereskedelmi flotta is jelentős. 1.711.165 tonnával (1985) a Földközi tenger államai között a harmadik helyen áll. A vasúthálózat gyér. A vasútvonalak hossza (1935) 2686 km: a távíróvonalaké 21.859 km. Épített út (autóút) még kevés van, bár az útépítést újabban nagyon szorgalmazzák; (1936) 14.500 autóból 7000 a személykocsi. 471 lakosra jut 1 autó. Athén forgalmas repülőállomás.

Közműveltség, vallás.

1833 óta államvallás a görögkeleti. A lakosság szinte kizárólagosan ennek a követője. A kat.-ok (25.000), prot.-ok (5000) és zsidók (5000) száma jelentéktelen. A közműveltségi viszonyok elég rosszak. A 15 évesnél idősebb népesség 45%-a analfabéta. Az elemi iskolák száma 8000, a közép és szakiskoláké 436. Egyetem Athénben és (1926 óta) Thesszalonikiben van.

G. ókori földrajza.

G. az ókorban a Balkán félszigeten, az Akrokerauniát Olymposszal összekötő vonaltól D.-re terjedt és hozzátartoztak a körülötte levő szigetek, továbbá Kisázsia Ny.-i partvidéke is. Az anyaország határai voltak: É.-on Illyria és Makedónia, Ny.-on az Ión-tenger, D. és K. felé pedig az Aegei-tenger. É.O. ot a D.-i résszel, az ú. n. Peloponnesosszal (a későbbi Moreával) az Isthmos kötötte egybe. Az egykori É.G. tartományai: Epeiros, Thessalia, Akarnania, Aitolia, Lokris (Ny.-i v. Ozolis és K.-i), Doris, Phokis, Boiotia (főhelye: Thebai), Attika (székhelye: Athén) és Megaris. A régi Peloponnesos tartományai: Argolis, Árkádia, Lakonika v. Lakedaimonia (főhelye Spárta), Messenia, Elis és Achaia. A szigetvilág főbb egységei: az Ión tengerben Kerkyra v. Korkyra, Leukas, Ithaka, Kephallenia és Zakynthos; az Aegei tengerben Euboia, Salamis, a Kyklasok és Spórások, meg Kréta. Kisázsia Ny.-i részének görög tartományai voltak Aiolis és Ionia. Az újgörög nyelv jórészt megőrizte az ókori görög földrajzi neveket, az újgörög hangfejlődésnek megfelelő változtatásokkal; térképünk (2791. 1.) mindenütt az újgörög kiejtés fonetikus átírását adja.

Története.

1. ókor. Az u. n. Kréta-mykenei műveltség (l. o.) már a görög világot készítette elő Az első, rendkívüli fontosságú esemény a görög nép történetében a Kr. e. XII. sz. körüli dór vándorlás, azaz a görög törzsek földrajzi elhelyezkedése, honfoglalása. Csakhamar feltűnik a földmívelés és mellette a városi élet, kibontakozik az ipar és kereskedelem, továbbá megindul a gyarmatosítás. Az államalakulások során a legősibb alkotmányforma a patriarchális királyság volt. Ennek a hőskorát tükrözik Homeros eposzai. A történeti folytonosság első láncszemének a spártai állam számít a dór arisztokrácia vezetése alatt; alkotmányt Lykurgos adott neki (Kr. o. 800 körül). A spártaiak erejét a tömeg egyöntetűsége adta még Szemben állt vele az athéni demokrácia Attikában, ez jobbára ión államalakulat. Athént arkhonok kormányozták és Solon alkotta meg törvényeit (Kr. e. 594). Athén hamarosan szellemileg vezető állammá fejlődött. Noha közben az oligarchák túlsúlya révén, Peisistratos személyében, átmenetileg alkotmányos tyrannis volt, Kr. e. 508-ban Kleisthenes felújította Solon törvényeit, a nép érdekének megfelelő közigazgatási egységeket (demos, phyle) létesített és az egész athéni alkotmánynak végleg demokratikus alapokat adott. A mindenható népnek joga volt eztán beleszólni a legfőbb irányításba is, olyanformán, hogy alkalmatlannak talált vezéreit cseréptábla-szavazás útján száműzhette (ostrakismos).

Kifelé

Alig bontakozott ki a görögség állami léte, máris kifelé kellett fordítani a figyelmet. Az ión szabadságharc jelezte, a fenyegető ellenség, a perzsák közeli jelenlétét (Kr. e. 500). G. azzal, hogy kisázsiai gyarmataival együttérzést tanúsított, maga ellen zúdította Dareios perzsa király félelmetes haderejét. Szárazföldön és tengeren egyszerre vonultak a perzsák G. fele. Az első nagyobb összecsapás Marathón mezején volt, ahol a görög Miltiades fényes győzelmet aratott (Kr. o. 490). Utóbb a thermopylai szorosban ugyan a spártai Leonidas vitézeivel áldozatul esett egy áruló cselvetésének és a túlerőnek, de Salamisnál az athéni Themistokles diadalmaskodott hajóhadával (Kr. e. 480). Betetőzni látszott a görögök sikerét a plalaiai, majd mykenei győzelem (479). A perzsák támadó hadjáratának irányítását ekkor Dareios fia és utódja, Xerxes vette át. A perzsák újabb próbálkozásainak azonban véget vetett Kimon görög vezér a kyprosi Salamisnál (Kr. e. 449).

Athén

Athén, melynek falai nemrég még az ellenséges hordák pusztító közelségét látták, mihamar fennhatóságot gyakorolt egész G. fölött: létrejött Athén vezérlete alatt az ú. n. delosi szövetség. Majd Perikles uralomrajutása hozta meg Athén s egyben a görög szellemi élet virágkorát: ez író. és képzőművészek legkiválóbbjai működtek ekkor. Athén fellegvárában, az Akropolison elkészült Pallas Athene Istennő csodás szentélye, a Parthenon (Kr. e. 438). Athén gyors emelkedése és mind erősbödő hegemóniája azonban felidézte a versenytárs Spárta féltékenységét. Nem egy ütköző pontja, érdekellentéte akadt a két államhatalomnak. A belső viszonyok aránylagos megszilárdulása után nyomban előrevetette árnyékát egy, a perzsa háborúknál is rettenetesebb belviszály, az Athén és Spárta között kitört polgárháború.

Belviszály

Ez az u. n. peloponnesosi háború (Kr. e. 431-404) három szakaszban folyt le. Az archidamosi hadjárat után rövid fegyverszünetet jelentett csupán a nikiasi béke, hogy folytatódjék a harc a siciliai expedícióban. A nagyravágyó Alkibiades könnyelmű vállalkozásai és az oligarchák összeesküvése Dekeleia bevétele után siettette Athén bukását. A spártai Lysandros zeneszóval vonult Athénbe (404), majd harminc zsarnokot ültetett a polgárság nyakára. Athén lerázta ugyan magáról a zsarnokság béklyóit, de a vezető szerepet újra megszerezni már nem tudta. Viszont Spárta sem élvezhette sokáig a kivívott uralmat, mert tőle meg Thebai ragadta el a hegemóniát Epameinondas révén Leuktránál (Kr. e. 371). A harminc zsarnok elestét követő reakció ítélte halálra Sokratest, kinek a szellemi arisztokrácia uralmát követelő tanításait az athéni demokrácia magára nézve is veszélyesnek látta.

Erőt veszít

A belvillongásokban erejét vesztett görögség nem sokkal utóbb szabad zsákmánya lett a makedón uralkodó, II. Fülöp hatalmi törekvéseinek. Demosthenes hasztalan küzdött beszédeinek (philippikák) fegyverével ellene. II. Fülöp Kr. e. 338-ban Khaironeiánál megfosztotta G.-ot függetlenségétől. Fülöp világhódító terveinek megvalósítását fia és utódja, Nagy Sándor fejezte be. Alatta született meg az egyesült makedón-görög világbirodalom. Nagy Sándor tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után azonban széthullt a birodalom. Utódai (a diadokhosok), a különböző időszaki kormányzók és helyi dinasztiák versengő uralomvágya részekre bomlasztotta az egykor hatalmas birodalmat. Makedonia önállóságának V. Fülöp király ellenében Kynoskephalainál Kr. e. 197-ben a rómaiak vetettek véget. Később G.-ot Achaia néven provinciaként a római birodalomhoz csatolták (Kr. o. 146). A rómaiság két részre szakadásakor, Kr. u. 395-ben G. a K. római császársághoz tartozott.

2. Középkor. L. Bizánc.

3. Újkor.

G újkori története a török uralommal kezdődik. Konstantinápolyt 1453-ban foglalta el II. Mohamed, 1460-ban Morca is a szultán kezébe jutott. A törökök a meghódított területet 6 szandzsákra osztották. Az 1045-69-iki török-velencei háborúban a törökök Krétát is megszerezték s bár 1699-ben a velenceiek elfoglalták Moreát, a pozsareváci békében (1718) újból visszaadták a félszigetet Törökországnak.

Török uralom

A török uralom alatt G. sokat szenvedett; a romlott török közigazgatás teljesen aláásta az ország jólétét, a földművelés lehanyatlott s csak a tengeri kereskedelem útján tett szórt a lakosság egy része viszonylagos jómódra. A görögökben e nehéz viszonyok között csak a közös keresztény vallás és a törököktől nem bántott községi szervezet tartotta fenn az összetartozás érzetét s a nemzeti öntudatot. Ez a nemzeti öntudat adott tápot a függetlenség eszméjének. Görög kereskedők már 1814-ben Odesszában titkos társulatot (hetairiát) alakítottak s magában G.-ban 1815-ben megalakult a philomusosok társasága G. függetlenségének előkészítésére. 1821-ben egyszerre több helyen tört ki a felkelés s a kezdeti sikerek után az Epideurosban összeült nemzetgyűlés G.-ot 1622-ben független államnak nyilvánította. A porta a vitézül harcoló görögök lever Mehetned Ali egyiptomi alkirályhoz fordult segítségért s az egyiptomi jól szervezett csapatok új fordulatot adtak a háborúnak. Moreát elpusztították s a görögök ügye ben elveszettnek látszott. Ekkor azonban Oroszország, Anglia és Franciaország közbelépett a görögök javára s az angol-francia-orosz hajóhad a Navarinoi öbölben megsemmisítette a török hajóhadat (1827). Utána az orosz és francia seregek szárazföldön is leverték a törököket s a szultán kénytelen volt 1829-ben békére lépni.

Függetlenség

A hatalmak londoni értekezlete 1830-ban Görögországot független államnak nyilvánította. Az új állam trónjára Ottó bajor hg. került. Uralkodása alatt azonban egymást érték a vad pártharcok, pénzügyi zavarok; 1862-ben forradalom tört ki s Ottó elvesztette trónját. Utóda I. György dán herceg lett, A közvélemény nyomására több ízben megkísérelte Kréta megszerzését, de siker nélkül, sőt mikor 1897-ben háborúba keveredett a portával, a törökök a görög seregeket döntően megverték. Az 1912-13. évi balkán-háborúkban azonban sikerült határait Albánia és Makedónia felé kiszélesíteni. A világháborúban az entente Konstantin királyt beavatkozásra akarta kényszeríteni, de a király inkább lemondott (1917). Utóda, Sándor valóban beavatkozott s G. jutalmul Kisázsiában értékes területeket nyert (Iónia). 1922-ben azonban a törökök ismét kiverték a görögöket Kisázsiából. A Venizelosz vezetése alatt álló köztársasági párt már a következő évben (1923) megbuktatta a királyságot s kikiáltotta a köztársaságot. Az új államforma idején egyik puccs és forradalom a másikat érte, mire az 1935 novemberében megtartott népszavazás eredményeképpen (97% a királyság mellett) visszaállították a királyságot s visszahívták a számkivetésben élt II. György királyt. A belpolitikai helyzetet azonban még a következő évek sem tisztázták véglegesen.

2010

Görög Köztársaság, Elleniki Dimokratia (görögül), Dél-Európa. Területe Csonka-Magyarországnál másfélszer nagyobb. Felszínét 1500-2000 m magas, karsztos, kopár mészkőhegyek és - a közéjük ékelődött - termékeny medencék jellemzik. Több mint 15.000 km hosszú partvidékét kiterjedt szigetvilág kíséri. A görög szigetvilág több, mint 2000 szigete közül csupán 150 lakott. Földjének mélyéből nikkelt, bauxitot, ként, barnaszenet, vasat, magnezitet bányásznak. Messzeföldön híres építőanyag a görög márvány. Az ország iparának legfontosabb ágazatai: a textil-, az élelmiszeripar és a hajógyártás. A mediterrán éghajlat kedvez a gyümölcs-, az olajbogyó- és a dohánytermesztésnek. Az ország bevételeinek jelentős részét az idegenforgalom adja.