Gertler Viktor

A hu-Rightpedia wikiből
Gertler Viktor
Gertler.jpg
SzületettBudapest magyar
1901. augusztus 24.
ElhunytBudapest magyar
1969. július 5. (67 évesen)
Foglalkozásafilmrendező
DíjakKossuth-díj (1957)
Kiváló Művész (1966
Gertler Viktor az IMDb-n

Gertler Viktor (Bp., 1901. aug. 24. – Bp., 1969. júl. 5.): filmrendező, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1957), kiváló művész (1966). Banktisztviselőként kezdett a művészetekkel foglalkozni, először énekelni tanult, majd színészetet Rákosi Szidi színiisk.-jában. Gáth Viktor művésznéven a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, ahol rendezéssel is megpróbálkozott. 1927-ben külföldre utazott. Berlinben kezdett a filmmel foglalkozni. 1927–1933 között Berlinben, Bécsben, Párizsban és Londonban dolgozott. Berlinben az UFA filmgyárában első asszisztens, majd vezető vágó és rendező, így vált a filmkészítés alapos ismerőjévé. A Monte Carlo bombázása (1931) c. film külső felvételeit már önállóan rendezte. Sokat tanult Thielétől, Bergertől, Siodmaktól. Bécsben W. Forsttal dolgozott együtt. 1933-ban hazatért. Itthon az Universal forgatócsoport tagja lett. Emlékezetes filmje ebben az időszakban a Mária nővér (1936) Svéd Sándor főszereplésével.

A II. világháború alatt zsidó volta miatt munkatárborban volt majd külföldön tartózkodott, de 1945 után az elsők között tért haza és kezdett munkához a m. filmszakmában. 1948-ban az államosított filmgyártás első ig.-ja a Hunnia Filmgyárban. A nevét viselő filmisk. vezetője volt. 1948-tól 1954-ig a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n tanított. A Filmmúzeum 1970-ben életművéből sorozatbemutatót szervezett. Az én filmem c. megírta önéletrajzát (Bp., 1942).

Művei

  • Díszmagyar (1948);
  • Gázolás (1955);
  • Dollárpapa (1956);
  • Aranyember (1962).
  • Az ellopott szerda (1933);
  • Mária nővér (1936);
  • Marika (1937);
  • A férfi mind őrült (1937);
  • Az elcserélt ember (1938);
  • Hazugság nélkül (1945);
  • Állami áruház (1952);
  • Én és a nagyapám (1954);
  • Felfelé a lejtőn (1958);
  • Vörös tinta (1959);
  • A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960);
  • Egy ember, aki nincs (1963);
  • Özvegy menyasszonyok (1964);
  • És akkor a pasas (1966);
  • Utolsó kör (1968).

Irodalom

  • K. J.: Egy rendező önmagáról (Film, Színház, Muzsika, 1957. júl. 5.);
  • Zsugán István: G. V. (Filmvilág, 1967. jan. 2.);
  • Vass Imre: G. V. emlékezete (Szocialista Művészetért, 1969. aug.);
  • Thurzó Gábor: Búcsú G. V.-tól (Élet és Irod., 1969, 28. sz.);
  • Sass György: G. V. (Filmvilág, 1969. 5. sz.);
  • Thurzó Gábor: Ők hárman (Film, Színház, Muzsika, 1976. júl. 31.).

Forrás