Hungarizmus

A hu-Rightpedia wikiből
(Hungarista szócikkből átirányítva)

Hungarizmus

Hivatásunk a Rend

Hungarista plakát a második világháború idejéből

Harcunk a Mozgalom
Győzelmünk a Hungarizmus

Aki első a harcban, első a hatalomban is!

A jövő a miénk!

Első jelentése: idegen, nem magyar nyelvű beszédben a magyar nyelv természetének megfelelő kifejezésmód, mondatfűzés. Középkori krónikáink latinságának jellemző tulajdonsága és idegen nyelven beszélő magyarok gyakori nyelvhibája.

Második jelentése: A magyarság érdekképviselete, védelme a nemzetre káros irányzatok és behatások ellen. Szociális nemzetvédelem és irányítás. A hungarizmust a Horthy korszak alatt üldözték, Szálasi Ferencet, a hungarista párt vezetőjét börtönbe zárták. A hungarista párt csak 1944-1945-ben volt uralmon, azaz a német megszállás idején.

A hungarizmus 1930-1945 közötti nemzeti magyar mozgalom. Hívei a nemzetiszocializmus szellemében működtek. A mozgalom a teljes népre hatott, és minden réteget érdekelt. Mindenkit a nemzetközösségnek akart alárendelni, háttérbe állítva az egyén jogait. Fontos szerepet játszott benne a kereszténységre való hivatkozás, de az egyház politikai szerepének növelését megtagadta. A mozgalom vezetője és fő ideológusa Szálasi Ferenc volt. A kifejezést Szálasi Prohászka Ottokár katolikus püspöktől kölcsönözte, aki hungarizmus alatt a „magyar érdekekért való kiállást” értette. 1944-ben a Nyilaskeresztes Párt – mint a hungarizmus kidolgozója – került hatalomra.

Fő jellemzői

  • Magyar nemzeti
  • Keresztény
  • Tömegmozgalom


A hungarizmus önmeghatározása, történeti beágyazása

A hungarizmus 1935-től föllépő magyar nemzetiszocialista eszmerendszer (ideológia) és mozgalom. Hívei a nemzetiszocializmus magyar gyakorlatának tekintették eszmerendszerüket, mely – többek között – konnacionalista és aszemita nézeteket vallott. A mozgalom a munkásságra („Zöld Csepel”), a szegényparasztságra, kistisztviselőkre mégsem ezzel, hanem radikális szocializmusával hatott, így lett az első titkos választásokon (1939.) a legnagyobb ellenzéki párt, a sorozatos zaklatások, letartóztatások ellenére. Szembenállt mind a liberális kapitalizmus egyénkultuszával, mind a marxi szocializmus kollektivizmusával: szerinte az egyén és közösség összhangjára épül föl a nemzet. A 'nacionalizmus' mint a hungarizmus szellemi alapja, és a 'szocializmus' mint annak anyagi alapja mellett, a kettő összhangját biztosító erkölcsi alapként Szálasi a kereszténységet jelölte meg. Szálasi szerint a nacionalizmus szocializmus nélkül sovinizmussá fajul, míg a szocializmus nacionalizmus nélkül materializmussá. Ez a kereszténység nem klerikalizmust, „politizáló felekezeteket” jelentett, hanem az Állam és Egyház egészséges szétválasztását, oly módon, hogy mindkettő tagjai ugyanazon személyek, de míg a keresztény közösségek feladata az ember erkölcsi képzése, addig az állam feladata az ember ideológiai képzése: egyik sem szól bele a másik hatáskörébe, de kölcsönösen feltételezi egymást, mivel az ember test és lélek lényegi egysége. E három alap (kereszténység-nacionalizmus-szocializmus) adja a hungarizmus lényegét.

A mozgalom vezetője és fő ideológusa Szálasi Ferenc volt. A hungarizmus kifejezést Szálasi Prohászka Ottokár (1868-1927) katolikus megyéspüspöktől kölcsönözte, aki „hungarizmus” alatt a „magyar érdekekért való kiállást” értette. 1944-ben a Nyilaskeresztes Párt – mint a hungarizmus látható formációja („A mozgalom a lélek, a párt a test” – Szálasi) – került hatalomra, és rendeleti kormányzást vezetett be, statáriummal, amely során túlkapások, törvénysértések, bűnök is történtek, nagy részben az október 15-e után belépő haszonlesők, kétes elemek, bűnözők miatt.

A Hungarizmus megjelenése előtti nemzetiszocialista kezdeményezések Magyarországon

Hung11.png

A különböző „harmadik utas”, a jobboldaliságot (liberális kapitalizmus) és a baloldaliságot (kollektivista szocializmus) meghaladó „szintetista” (fasiszta, nemzetiszocialista, hungarista) irányzatok már az 1920-as évek Magyarországán megjelentek, azonban ezek az értelmiség szűk csoportjának klubjai voltak. A gazdasági világválság és Hitler külföldi sikereinek hatására gombamódra szaporodni kezdtek e kezdeményezések az 1930-as évek elejétől, többnyire elvtelen konjunktúralovagok és kabátföladogatók társulataiként.

1922-1931

A bethleni konszolidáció utáni helyzetben, a hatalomból kiszorult ama fajvédők csoportja, akik nem társadalmi restaurációban, hanem radikális társadalmi megújításban gondolkodtak (meghaladva mind a forradalmi, mind az ellenforradalmi ideológiákat) kicsi, társadalmi hatásukban jelentéktelen csoportokat alkottak. Így alakult meg 1922-ben az első, nevében „nemzeti szocialista” párt. Alapítója egy bizonyos Perley nevű egyén volt, aki különösebb eredményeket elérni nem tudott. Utána Szász Béla és Csomóss Miklós, a Wesselényi Reform Club tagjai alakítottak nemzetiszocialista pártot Szűts Istvánnal, szintén kevés eredménnyel. Egyesek iparkodtak (társadalmi bázis nélkül) „mozgalmi” jelleget kölcsönözni a Szász-Csomóss-Szűts triumvirátus vezette mozgalomnak: a szociáldemokraták „Barátság!” köszöntése helyett a „Bátorság!” köszöntést használták; olasz mintára az ökölbe szorított baloldali köszöntés helyett a római köszöntést (rézsútosan föltartott jobb kéz) alkalmazták. Már ekkor föltűnt (Szűts javallatára) a „zöld ing”, amely mintegy ellenpontja volt a szociáldemokraták félkatonai sportszervezete által használt „kék ingnek”. Jelvényük a kettős kereszt volt, karddal ötvözve. A kettős kereszt ekkor szinte mindegyik ellenforradalmi mozgalomban, pártban megjelent. Mindebből világos, hogy 1931-ig egy vitatársaság keretein nem tudott túlnőni a hazai nemzetiszocializmus.

A hungarista hatalomátvétel után

A hungarizmus halhatatlan érdeme, hogy - mint a nemzetiszocializmus- világosan felismeri a zsidóság honképtelenségét és a nemzetre káros voltát. A zsidósággal kapcsolatban a hungarizmus egyetértett a cionizmus azon törekvésével, hogy a zsidóságnak legyen önálló hazája. Mivel a zsidóság nem tudott a Kárpát-Duna medence térségébe belegyökeresedni úgy, mint más népek (szlovákok, rutének, szerbek, horvátok, szlovének, vendek stb.), ezért bomlasztólag hat itt. Tehát elsősorban nem faji, vagy embertani sajátosságok, esetlegesen öröklött tulajdonságok miatt, hanem kulturális szempontból tekintették károsnak a zsidóság ittlétét. Szálasi szerint a zsidóság problémájának fő gyökere szellemileg Jézus, mint Krisztus el nem ismerésében, és fizikailag a szétszóratás utáni beltenyészetben és rendkívül önző és hatalomvágyó tanokban (talmud) keresendő. A hungarizmus tehát elsősorban kultúrpatológiai jelenséget látott a zsidóságban, azaz egy olyan szellemiség hordozóját, amely nem hozható összhangba a hungarizmussal, mivel nem szerves része a nemzetnek, ellentétben más, honképes népcsoportokkal.

Egy szív-Egy akarat

A honvédelem a bestiális ellenséget még egy darabig távol tudta tartani szent határainktól.

Szálasi országjárása

Szálasi Ferenc az 1930-as években többször bejárta az országot, lakott szegényeknél és jómódúaknál. Mindenütt nagy szeretettel és reménykedve várták, és nagy örömmel hallgatták jobb jövőt és kenyeret ígérő, becsületes beszédeit.

Zsidókról

Zsidók szerint a zsidóság hasznos voltának ékes példája sok (valójában nem létező, illetve elenyésző számú) zsidó háborús hős pl. az első világháborúban, vagy 1848-ban. Emellett a magyarországi zsidóság volt tevékeny kialakítója és támogatója mindmáig Trianon igazságtalanságainak, hiszen a Károlyi kormány, a Kun Béla kormány és a trianoni (amerikai eredetű) döntőbírák túlnyomó többsége zsidókból állt, majd az 1945-1990-es bolsevista terrorrendszer vezetői és haszonélvezői is túlnyomó többségükben zsidók volta, és az 1990 utáni liberál-bolsevista országrablás tettesei és haszonélvezői szintén túlnyomó többségben zsidók. A Horthy-féle „Nemzeti Hadsereg” számára az első zászlót a szegedi zsidó hitközség adományozta, mely gesztus legfeljebb gojbutító, szimbólikus jellegű, mint becsületes szándékként értékelhető dolog. A hungarizmusnak eszméi tehát e téren teljesen jogosak és helytállóak. A zsidóság nem képes azonosulni a magyarsággal, különösen nem asszimilálódni belé, nagyon kevés kivételtől eltekintve (lásd a gazdaságban levő és médiabeli túlsúlyukat valamint magyarellenes pártjaikat (MSZP, SZDSZ, LMP).

Vallomások

Koós Kálmán

Maga Koós Kálmán, Ausztráliában élő hungarista kifejti a hungarista mozgalom negyedszázados fönnállására kiadott memoárjában (Voltunk, vagyunk, leszünk. 1960.), hogy állítólag voltak a hungarista hatalomátvétel után, elsősorban Budapesten atrocitások a zsidó lakossággal szemben. Ezt azonban egyrészt nem meggyőződéses hungaristák követték el jórészt, hanem olyan csőcselékelemek, akik újonnan csatlakoztak a nyilasokhoz („zöld ár”), mert úgy gondolták: a fegyveres hatalomhoz való csatlakozásuk örve alatt fosztogathatnak, erőszakoskodhatnak. A csőcselék sohasem csatlakozik hátrányos helyzetű (a Nyilaskeresztes Párt be volt tiltva 1944 nyarától ismételten) ellenzéki párthoz. Másrészt olyan valóban nyilas érzelmű fiatalok („fegyveres suhancok”) és veterán párttagok is részt vettek (pl. ideológiai képzettségük hiányánál fogva, avagy a küzdelmi évek keserűsége során fölhalmozódott indulatok folytán) egyes atrocitásokban, akiket a közeledő harc fanatizmussal töltött el, s ebben az eltorzult pszichés állapotban úgy gondolták: bosszút állhatnak az ellenséggel rokonszenvező, sőt, azt megtestesítő zsidóságon.

Kun András

Az atrocitásokat a hungarista kormányzat nem tűrhette, és nem is tűrte: adott esetben drákói ellenlépésekkel igyekezett az ilyesmiknek útját állni, ami a fölbomló, fronthoz közeli helyeken, helyzetekben már nem volt lehetséges. Erről egy a háború után népbírósági terrorperben halálra ítélt nyilas hazafi (Kun András) így vallott nyilvánvalóan ördögi kínzások után, esetleges kábítószerek és más kényszerítő körülmények hatására:

Eleinte meg sem mertem nézni a kínzásokat, majd bekiváncsiskodtam a ’Védelem és Megtorlás’ szobájába, majd előcsúszott az első pofon, a második, míg végre a lejtőre lépve nem volt többé megállás... Bukásom leginkább akkor kezdődött, amikor az összes katonai és nyilas vezetőrétegek elhagyták a főváros területét és így fej nélkül maradva, fejetlenség lett úrrá felettünk. Ekkor szabadultak fel, szabad gyeplőszárra eresztve, a szunnyadó legvadabb indulatok, melyek alvófélben mindnyájunknak közös hagyatékai, éppúgy, mint a betegségek, melyekre való hajlamosságunk alapcsírái mindenkiben kivétel nélkül megvannak, csak alkalom kell rá, hogy a csírák életerőre kapjanak, míg végre dühöngő és romboló formát öltsenek. Azzal a különbséggel, hogy míg ezekre általában van orvosság, legalább is megpróbálkoznak rá gyógyírt szerezni, a mi nagy betegségünkre már nem volt orvosság, mert eltávoztak az orvosok, a fejesek, akik durva kelevényeinket kioltották volna, akik irányváltoztatásra bírtak volna bennünket.

Szálasi Ferenc

Szálasi a népbírósági perében így vallott erről – elítélve ezeket az állítólagos gyilkosságokat, miközben továbbra is helyeselte a szegregáló, az aszemita elképzeléseit elősegítő zsidótörvényeket, rendeleteket –, mikor elébe tárták az állítólagos budapesti kilengéseket:

Eljáró rendőrtisztnek arra a kérdésére, hogy a zsidók elleni atrocitásokat miért a Nyilaskeresztes Párt tagjainak rétegéből kö­vették el, azt felelem, hogy erről elsősorban nem tudok és ebben nem hiszek, mert én is szeretném magam az indítóokokat tudni és így nem is tudok felelni. Feltevésem az, hogy a nyilaskeresztes párttagok közé beszüremlettek más szélsőséges elemek, és más olyan elemek, akik a zűrzavart egyéni haszonlesés szempontjá­ból ki akarták használni. Mindezeket pedig véleményem szerint a németek befolyásolhatták. (...) Azokról a tényekről, amelyeket eljáró rendőrtiszt elembe tárt, miszerint az egyes pártszervezete­imből, mint Szent István krt. 2., Petneházy utca, Rökk Szilárd u., Városház u. 14., Molnár u. stb. zsidókat vittek volna le a Duná­hoz, vagy egyébként köztereken vagy utcákon kivégeztek, vagy esetleg a pártszervezetben megkínoztak, nincsen tudomásom. (...) Meg vagyok arról győződve, hogy amennyire a magyar nép velem együtt megnyugvással vette tudomásul azokat az intézkedéseket, amelyeket a zsidótörvények végrehajtása során hoztak, annyira megdöbbenti és elítéli a magyar nép velem együtt ezeket a kilengéseket, amelyek a zsidókérdés végrehajtása során tény­ként megállapíthatók.

Egyéb előadnivalóm nincs.

Vallomásomat minden kényszer nélkül, az igazságnak megfe­lelően tettem meg, elolvasás után aláírtam. (Ennek a mondatnak a helyénvalósága eléggé kétséges., miután az azt leírót bilincsekben hazahozták és bosszúszomjas zsidó csőcselék előtt terrorper vádlottjának szerepét kényszerítették rá)

A Hungarista Mozgalom

Szálasi az eszmerendszerét (hungarizmus) valló emberek összességét a „Hungarista Mozgalom” elnevezésű közösségbe tömörítette, 1935-től. Ez elsősorban eszmei, bajtársi közösséget jelölt, nem jogi és politikai kategória volt. Világnézeti és nem politikai tömörülés. Természetesen a hungarista világnézetnek van politikai vetülete, s ennek megvalósítása céljából pártot is szervezett Szálasi. A pártjait sorra föloszlatták és betiltották, tagjait internálták. Előbb a horthysta hatóságok, majd az utolsó formációt a szovjetek által ellenőrzött országrészeken az általuk támogatott Ideiglenes Nemzeti Kormány, az 1945. február 26-ai rendeletével. Ezek a formációk a következőek voltak:

  1. Nemzeti Akarat Pártja: (NAP) (1935. március 1. – 1937. április 15.) Vezetője: Szálasi. Föloszlatta a Darányi-kormány, Szálasi első letartóztatása alkalmával.
  2. Hungarista Mozgalom (illegalitásban): működött 1937. április 16. – 1937. október 23. Rövidítése: HM. Vezetője: Szálasi.
  3. Magyar Nemzeti Szocialista Párt: (MNSZP) (1937. október 24. – 1938. február 21.) Ez a párt a Szálasi vezette hungaristákon kívül tömörítette a vitéz Endre László vezette Magyar Fajvédő Pártot és még nyolc, kisebb nemzetiszocialista pártot. Vezetőség: Szálasi, gróf Széchenyi Lajos, ifj. Balogh István; később Szálasi-Széchenyi. A Darányi-kormány föloszlatta, valamint az egész pártvezetőséget előzetes letartóztatásba helyezte.
  4. Ezután egy hónap illegalitás (HM). Vezetője: Szálasi.
  5. Nemzetiszocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom: (NSZMP – HM) (1938. március 27. – 1939. február 23.) A Teleki-kormány föloszlatta az 1939-es választások előtt, hogy indulását lehetetlenné tegye- Vezetőség: Szálasi, gróf Széchenyi Lajos, Hubay Kálmán; Szálasi fegyházba kerülése (1938. július 6.) után Hubay.
  6. Ezután egy hónap illegalitás (HM). Vezetője: Hubay.
  7. Nyilaskeresztes Párt (NYKP) működött 1939. március 15. – 1942. február 23. Vezetője: Hubay (1940. október 7-ig), majd a fegyházból való szabadulása után Szálasi.
  8. Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom: (NYKP-HM) (1942. február 24. – 1944. augusztus 24.) vezetője: Szálasi. A Sztójay-kormány föloszlatta.
  9. Hungarista Mozgalom (HM) (illegalitásban, 1944. augusztus 25. – 1944. október 15. között) Vezetője: Szálasi.
  10. Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom: 1944. október 16-tól. A szovjetek uralta területen hivatalos betíltására 1945. február 26-án került sor.
  11. Hungarista Mozgalom (illegalitásban és emigrációban, 1945. május 1. – 1946. március 12. között. Vezetője: Szálasi Ferenc.
  12. Szálasi kivégzése után az elsősorban az emigrációban tovább élő Hungarista Mozgalom vezetői a következők voltak: Henney Árpád (1946-1980), Tatár Imre (1980-1995). Ezután a mozgalom élete itthon folytatódik a Győrkös István vezetése alatt működő Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) soraiban, és annak ifjúsági szervezete, a "Vándorsólyom" Hagyományőrző Bajtársi Közösség (VHBK) keretei között, mely 2005-ig "Vándorsólyom" Természetjáró Egyesület néven működött. Tatár Imre Győrkös Istvánt, Szabó Albertet és Ekrem Kemál Györgyöt bízta meg a Hungarista Mozgalom hazai szervezésével. Győrkös a felkérésnek eleget tett, s az 1989 óta hivatalosan működő MNA 1995-ben, Tatár Imre halála után átvette a Hungarista Mozgalom kizárólagos vezetését. Eddigre a külföldi Hungarista Mozgalom szórványainak szervezeti, mozgalmi keretei megszűntek a tagság elöregedése, kihalása miatt. 1997-ben, 1998-ban, és 1999-ben látványos megemlékezést szerveztek a Budai Várban, létrehozván a Becsület Napját, mint a katonai hűség és becsület ünnepét. A várból történt kitiltás után ezek helyi megemlékezésekké váltak. 2000-ben a vezetői testület javaslatára megkezdődött egy úgynevezett belsö tisztulási folyamat, ami eltávolította soraiból a „bőrfejűeket”, és a „kitartó, nemzetépítő munkára alkalmatlan” egyéneket, aminek a mikéntje az eltávolítottakat mélyen felháborította. Vezetői határozat értelmében a Mozgalom elsődleges feladatává vált a hungarista eszmeiség átdolgozása a XXI. század kihívásaihoz, és az új hungarista elit kinevelése. A Győrkös féle mozgalom az átdolgozás és annak mikéntje miatt mára (2010) olyannyira eltávolodott a hungarista alapelvektől, hogy a mozgalmat ma nem lehet a hungarista jelzővel illetni. Részletesebb indoklásért lásd: Jovonk.info

A Hungarista Mozgalom jelképei

A hungarizmus színrelépése előtti nemzetiszocialista kezdeményezések jelképei

A hazánkban elsőként 1930-ban megjelenő, társadalmi bázissal is rendelkező, magukat nemzetiszocialistának valló pártok a horogkeresztet választották jelképnek. Ezek a pártok a nemzeti szocializmus és az NSDAP olcsó magyar másolatai voltak. Rögtön két táborra is szakadtak, ahogy a korabeli pesti vicc is megörökítette: „A nemzeti szociálizmus hazánkban is megjelent, de egy 'Adolf' helyett rögtön két 'Zoltánnal'.” Ezen „két Zoltán” egyike Böszörmény Zoltán újságíró volt, aki megalakította a Nemzeti Szociálista Magyar Munkás Párt nevű szerveződést. Jelvénye a vörös alapon, fehér körben elhelyezett zöld színű horogkereszt volt; rohamosztagosai barna inget viseltek. Elsősorban az 1929-ben kezdődő gazdasági világválságban egzisztenciálisan tönkrement, alföldi agrárproletariátus köréből toborozta híveit.

Nyilaskereszt.gif

1932-ben Meskó Zoltán nyugalmazott katonatiszt, kisgazdapárti képviselő bejelentette kilépését a pártjából, s egyúttal bejelentette a Magyar Nemzeti Szociálista Földmíves- és Munkáspárt megalakítását. A teatralitást és komolytalanságot mi sem jelezte jobban, mint hogy erre az alkalomra Hitler-bajuszt növesztett, entente-szíjt csatolt föl, és szintén zöld horogkereszttel díszített karszalagot húzott föl. A különbség csupán annyi volt, hogy barna helyett, zöld inget választott mozgalmi egyenruhának. Meskó sem tudott országos szinten kiépült nemzetiszocialista mozgalmat szervezni: elsősorban saját választókerületében, Zalában és környékén (Délnyugat-Dunántúl) tudott magának szimpatizánsokat szerezni.

Keresztes-Fischer Ferenc m. kir. belügyminiszter a 145000/1933. számú BM (1933. 09. 06.) rendelettel betiltotta a horogkereszt bárminemű használatát magyar állampolgárok részéről, arra hivatkozva, hogy ez idegen állam (Német Birodalom) felségjelzése lett. Ezután Böszörmény pártjának jelképe a zöld kaszáskereszt, Meskó pártjának jelképe pedig a zöld nyilaskereszt lett. A kaszáskereszt a Böszörmény-féle mozgalom agrárius jellegére utalt, a nyilaskereszt pedig Szent László hadi jelvényének fölújítása volt. Ezután terjedt el a „kaszások”, ill. „nyilasok” kifejezés.

A hungarista pártok által használt jelképek

Szálasi első hungarista pártja, a NAP (lásd följebb) nem használta egyik jelvényt sem. Ő az általa Hungária Egyesült Földek néven illetett Bosznia-Hercegovina területét is magába foglaló „Nagy-Magyarország” szimbólumának választott rovásjelképet használta. Ez a rovásjelkép a „HIT” szó betűjeleit tartalmazta. Ezzel is jelképezni akarta Szálasi, hogy az ő hungarizmusa, nem a német hitlerizmus egyszerű kópiája, hanem önálló, sajátosan magyar nemzetiszocializmus, mely lényeges pontokban is eltér a hitlerizmustól és – az általa is nevetségesnek ítélt – magyar kópiáitól.

Nyilassav.png

Későbbi pártjai már a zöld nyilaskeresztet használták, azzal a kiegészítéssel, hogy a hungarizmusra utaló fehér „H” betűt illesztettek a kereszt szárainak találkozásába. A hungarista pártok zászlaja, karszalagja is ilyenformán különbözött a többi, nemzetiszocialista pártkezdeménytől: a magyar jelleget jobban kihangsúlyozó ún. „Árpád-sáv”-ot illesztettek a zászlóra (mely a nyolcszor vörössel és ezüsttel vágott magyar címerrel ellentétben kilenc sávot – öt piros, négy fehér – tartalmazott) úgy, hogy a zászlórúd felé eső harmadában vörös négyzet alapon, 90°-kal elforgatott fehér négyzetben állt a zöld, „H” betűvel ékesített nyilaskereszt. Ez az elrendezés utalt a középkori zászlóhasználatra. Az új típusú – kilenc sávos – „Árpád-sáv” a mozgalom szándéka szerint megújítandó magyarság öt – egymást feltételező – társadalmi csoportját (a nemzettartó paraszt, a nemzetépítő munkás, a nemzetvezető értelmiség, a nemzetmegtartó nő-gyermek-ifjúság, a nemzetvédő fegyveres erők) jelképezte (öt vörös sáv), amelyet a hungarizmus erkölcsi (kereszténység), szellemi (nacionalizmus) és anyagi (szocializmus) alapjai, valamint a magyar nemzetet és a Kárpát-Duna Nagyhazát alkotó népszemélyiségeket (magyarság, szlovákság, ruszinság, románság, németség, szerbség) összefogó konnacionalizmus tartanak össze (négy fehér sáv). Ez eltér a – magyar címerben is megtalálható – hagyományostól, mely nyolc sávos, s jelképiségében (Turul-Árpád-ház; Krisztus átszúrt oldalából föltörő vér és víz – szentségek; négy folyó – Duna, Tisza, Dráva, Száva; stb.) is mást fejez ki.

Nyilas logók

A „zöld ing” is átvételre került, amelyet később kiegészítettek fekete zubonnyal, lovaglónadrággal és csizmával (ill. birgerlivel), fekete nyakkendővel, fekete sísapkával (nyilas sapkarózsával) és entente-szíjjal.

A hungarizmus – hangsúlyozandó a népi, osztályokon fölülemelkedő összetartozást – minden tagja egymást a „testvér” megjelöléssel illette. A hungarista köszönés az ún. „római köszöntés” (amelyet az olasz fasizmustól, a német hitlerizmus és számos egyéb nemzetiszocialista szerveződés is átvett) volt (rézsútosan fölemelt jobb kéz), melyhez társult a hungarista csatakiáltás és válasz: „Kitartás! Éljen Szálasi!” Szálasinak az 1938-as fegyházba hurcolása előtt a „Bátorság!” köszöntést használták.

A mozgalomnak a hivatalos indulója volt az Ébredj, magyar!, melynek zenéjét Sámy Zoltán szerezte, szövegét Uy Károly és Bitskey Miklós írták. A munkástagozat népszerű indulója volt a Testvér, elég a szolgaságból! kezdetű ének. Ez a hungarista hatalomátvétel után mint Hungarista Győzelmi Induló lett ismert. Ekkor írták át a második sorában a „lerázzuk” szót „leráztuk”-ra, mert szerintük a „feudálkapitalista” rendszert Magyarországon a hungarizmus döntötte meg. Zenéjét Sámy Zoltán szerezte, szövegírója nem ismert.


A Hungarizmus tömegmozgalom

Szálasi Ferenc ezt mondotta:

Parlamentáris úton a hatalmat addig lehetett megszerezni, amíg a politikai hatalom nem volt a zsidóság kezében. Amint a zsidóság a politikai hatalmát közvetlenül, vagy közvetve gyakorolja - teljesen kizárt, parlamentális úton a hatalmat átvenni. Az így hatalmat gyakorló zsidóság mindent vérbe vagy anarchiába fojt. Ellenszere: népmozgalom!'

Koós Kálmán: IN MEMORIAM http://nemzszoc.netfirms.com/konyv2/szalasi2.htm

Valamennyi nagy tömegmozgalom - legyen az akár vallási akár politikai - alapítójában ugyanezt a rendíthetetlen szilárdságot, mély meggyőződést találjuk. Ez teszi őket képessé minden áldozat, szenvedés vagy a halál erős lelkű elviselésére. A küldetés tudata, egy emberi közösség sorsáért vállalt felelősség, munka, áldozat emeli őket olyan magasra, ahonnan a maguk szenvedése, vagy mártíriuma is jelentéktelennek tűnik fel. A nagyszerű hivatásérzés teljes győzelmet arat az ÉN felett. "Ha elbuknék e harcban - mondotta egy beszédében Szálasi - tapossatok rajtam keresztül és vigyétek győzelemre a zászlót". Ő a vezér, de az ő személye is csak addig legyen fontos, amíg a harcot vezetni tudja. Fontos csak a győzelem. A nagy és szent cél elérése: a Magyar Haza nagysága, dicsősége és boldogsága. Ha elesett, már keresztül taposhatják, mert a nagy feladatot nem tudja többe szolgálni. A halott már nem harcol. De az élőknek, a megmaradottaknak kötelességük a harc folytatása, mert ő eleshetett, de az Eszmének, amely őbelőle született, élnie és győznie kell.

Prohászka Ottokár jegyzetei: http://www.piar.hu/pazmany/konyvek/prohn301.txt

A Szentlélek eleme, melyet megszáll s eltölt, a Szentlélek vízcseppje, melyet megtisztít s megindít, mégis csak az egyéni lélek, az egyes. A tömegmozgalmak már csak az egyformán orientált s megindított egyesekből verődnek össze. Az égből cseppenként jön a víz, mely a Dunában lejt, mely a Balaton opálos tükréből néz felénk álmos, édes s mégis elnyelő tekintettel; a Szentlélek is az egyes lelkekre száll, egyenkint gyujtja, melegíti őket; aztán ébreszti fel bennük a tömegmozgalom pszichéjét, s áram s mozgalom jár nyomában.

Ő nem a tömegre, hanem az egyesekre száll s a tiszta cseppekből akar folyamot és tengert, s a kristályjegecekből napsugárban álló, fölséges dómot; egyes lelkeket tisztít, fölvilágosít, indít, egyesekből építi templomát, halmozza fel tömegerejét. Azt kellene tehát mondanom, s oda akarok konkludálni, hogy szinte most jutottunk bele a Szentlélek methodusának zónájába, az egyesek kezelésébe. A tömegalakulatok, a fikciók szétmállanak, s az egyház az egyesekkel szemben látja magát. Hozzájuk van missziója. Az egyeshez. Nem a tömeghez. A tömegalakulat elállta útját; fal, görgeteg, vándorszikla volt, mely akadályozta. Ime tégy!

Az a kérdés, hogy hogyan tegyen? S itt csak azt emelem ki: sokaknak kell lenniök. Gyermekeket nevelniök, tanítaniok, írniok, élniök, szolgálatot tenniök. Annyi az apostol, amennyi az ember, kiben lélek van, ki ráeszmél a lelkiség kötelességére. Nem prezbiterek csak, nem diákonusok, hanem a fratres, a sancti, mindnyájan[6]. A lelkipásztorkodást is tehát demokratizálni kell, nem azáltal, hogy tagadjuk a rendi, szentségi hatóságot, funkciókat, hanem azáltal, hogy feltárjuk az elfeledett papságát s lelkipásztori misszióját az egyeseknek. Akinek lelke van: szülő, tanító, jó ember, embertárs, felebarát, legyen is az, akiből lélek szól és ragyog; az mind hasson ki. Hiszen a fényt nem kell külön a világítás missziójával megbízni, s a tüzet a melegítés karizmájára figyelmeztetni; nos és,,vos estis lux mundi, sal terrae... [vö.: Mt 5,13.14] Kell buzdítanom rá, hogy világoskodjatok, hogy álljatok ellent a romlásnak? Általánosítani a lelkipásztori akciót, a lelkiség kötelességeit teljesíteni, a Szentlélekkel kihatni!

Video

Külső hivatkozások