Japán

A hu-Rightpedia wikiből
Ország
Japán
Flag of Japan.svg
Államforma alkotmányos monarchia
Főváros Tokio (Tokyo)
Terület 377.750 km2
Legmagasabb pontja Fuji 3776 m
Legfontosabb folyók Tone, Kitakami, Shinano
Lakosság
Népesség 124.320.000 fő
Népsűrűség 329 fő/km2
Hivatalos nyelv japán
Népek, nemzetiségek japán 99%, egyéb 1%
Vallások sintoista 40%, buddhista 38%, keresztény 4%, egyéb 18%
Városi lakosság aránya 77%
Írástudatlanság 0%
Iskolakötelezettség 6-15 éves korig
Általános adatok
GNP 39 731,042 USD/fő
Pénznem 1 yen = 100 sen, JPY
Nemzeti ünnep április 29. (a Növényzet Napja) december 23. (a Császár Születésnapja)
Magyar diplomáciai képviselet nagykövetség, Tokió
Térkép
Japán térképe.

Japán, japáni nyelven Dal Nihon, Dal Kippon, kínaiul Tung-jang, császárság K. Ázsiában.

Fekvése, nagysága, határai.

J. szigetország. Az É.-i szélesség 31°-ától a 45°-ig és a K.-i hosszúság 129°-ától a 145°-ig terjed. Területe (az 1080 szigetből álló, tulajdonképpeni J.) 382.314 km2. (1934) és 68.195.000 lak. Népsűrűsége 169/km2. Partvonalának hossza 27.138 km.

Felszíne, vizei, bányakincsei

Az ország a koreai ívtől K. Szibériáig terjedő, ívesen elhelyezkedő tengeralatti talapzaton terül el D.-en a Ryukyu szigetek íve Formosával, É.-on a Kurili szigetek íve tartozik hozzá. A legnagyobb sziget Hondo (Honshu). Hondot a J.-i beltenger választja el Shikoku szigettől, a Shimonoseki szoros és a Bungo csatorna Kyoshotól, É.-on pedig a Tsugaru szoros Kokkaidotól A kontinenstől a Japán tenger választja el az országot.

Felszíne hegyes. Nagyobb síkságok csak a partvidékeken találhatók. Tektonikailag J. É.-D.-i Irányban húzódó, igen régi kőzetekből álló rögökből tevődik össze, melyekre fiatalabb képződmények vannak erősen rágyűrve. A hegységek kialakulását É.D.-i irányú hosszanti és Kny.-i irányú kereszttörések szabták meg. A gyakori földrengések igazolják, hogy a hegyképző erők még ma is működésben vannak. A röghegységek Iránya csak részben egyezik a szigetívek irányával. Ez az egyezés leginkább Hokkaidon és Hondo Ny.-i felében figyelhető meg, már D.-en a kereszttörések játsszák a főszerepet az országrész felszíni képének kialakításában. Maga a J.-i beltenger is ilyen kereszttörés mentén kialakult süllyedek. Kyoto vidékétől és a Biwa tótól K.-re kb. Yokohama-Niigata vonaláig terjed az ország törésekkel legerősebben zavart része. Itt vannak a legmagasabb kiemelkedések (a J.-i Alpok, 3000 m-nél magasabb hegyvidék), a legnagyszerűbb vulkánikus jelenségek és a legmélyebb árkos süllyedések, köztük az egész szigetet átszelő Fossa magna (Nagy árok). A J.-i Alpoktól É.-ra is, D.-re is alacsonyodnak a hegyrögök (É. Hondón és Hokkaidón 2200 m, Shikokun 2000 m, Kyushun 1000-1900 m az átlagos magasságuk). Az ország töréses szerkezetével függ össze J. erős vulkánossága. Területének 19%-át fiatal vulkáni képződmények borítják. Legmagasabb és leghíresebb hegye is vulkán, a 3778 m magas Fujiyama v. Fujisan (l. o.). A működő vulkánok száma Sj, a gyanúsaké 200. Az Asosan, a Bandaisan és az Asama-yama borzalmas kitörései örökre emlékezetesek maradnak. A számos melegforrás, fumarola és szolfatara szintén a vulkánossággal áll összefüggésben.

A földrengések nagyon gyakoriak

Évente átlagosan 1650 földrengés rázza meg J. földjét; közöttük néhány erősebb is akad. Különösen gyakoriak a földrengések a Fossa magna, tehát Tokyo és Yokohama környékén. A legnevezetesebb az 1923. szept. 1.-i pusztító földrengés volt, ennek és a nyomában járó özönárnak esett áldozatai Tokyo nagyobb része és 150.000 ember élete.

Termékeny, nagyobb kiterjedésű síkság kevés van az országban. Csak a partokon, különösen a K.-i partvidéken építenek fel a csapadékos hegyvidéket sűrűn behálózó folyók a hegyvidékről kilépve Jelentős kiterjedésű törmelékkúpokat. melyek egymással összeforrva, parti síkságokat hoznak létre. Legnagyobb a Kvanto-síkság, Tokyo környékén. A partok rendkívül tagozottak. Sok az öböl (Ovari, Suruga, Sendai, Sagaiui, Toyama, Vakasa, Amakusa öböl), a csatorna, tengerszoros, sziget és félsziget

Japán címere

A partokat erős klimatikus befolyást gyakorló tengeráramok mossák. A csendesóceáni partokat a D.-ről jövő, meleg Kuroshio áramlás, a J.-i tenger partjait pedig az É.-ról D. felé haladó, hideg Oyashio áramlás érinti.

Folyói rövidek, de a csapadékos hegyvidékekről jönnek, tehát vízben gazdagok; nagy esésük folytán hajózásra mégsem alkalmasak. Annál nagyobb a jelentőségük a rizsföldek öntözése, elektromos áramtermelés és tutajozás szempontjából. Legnagyobb folyó a 369 km hosszú Shinano. Nevezetesebbek még: a Yoshino, az Ishikari, a Kiso, a Tonegava és a Yodogava. A számos tó között a legnagyobb a 674 km2 területű Biva tó.

Ásványi kincsekben J. szegény ország. Arany, ezüst és vasérc igen kevés, annál fontosabbak a K.-i partvidék gazdag rézérctelepei, Kyushu 10 milliárd és Hokkaido 570 millió tonnára becsült kőszénkészlete. Petróleum Hondo sziget É.Ny.-i részén van. Kéntelepek a vulkánikus vidékeken általánosak.

Éghajlat

A J.-i szigetek éghajlatát a monszun szabályozza. A nyári monszun D.-ről és DK-ről fúj; májustól októberig tart és különösen a DK.-i partvidékre hoz sok csapadékot. A téli monszun októbertől áprilisig fúj, különösen erős a téli hónapokban. Ez az É.Ny.-i partvidéket öntözi csapadékával, iránya É.Ny.-i. Az ország hosszú É.D.-i irányú kiterjedése miatt nagyok a hőmérsékleti ellentétek. Kyusbun (D.en) a január középhőmérséklete +8 C°, Hokkaidón (É.-on) -8 C°. D.-i J. éghajlata meleg szubtrópusi, a középső országrészeké meleg mérsékelt, Hokkaidóé hideg mérsékelt. Hokkaido telei zordak, havasak; Tokyo környékén a hó és fagy már ismeretlen. A csapadék bőséges. Legszárazabb Hokkaido szigete, évente átlag 800-900 mm csapadékot kap. Legtöbb a csapadék a Csendes óceán partján, az Izu félszigeten, évente 3300 mm, és Ny.-on a Vakasa öböl környékén, évente 3000 mm. A Ny.-t partvidéken az ősz és a tél, a K.-i és D.K.-i országrészeken a nyár a legcsapadékosabb. Nyáron és kora ősszel igen gyakoriak a pusztító erejű tájfunok.

Növényvilág.

J. É.-i és középső részét az ázsiai erdőöv legkeletibb tagjához számítják, míg a D.-i szigeteken mindinkább délszaki és szubtrópikus növényzet válik uralkodóvá. A J.-ban honos számos fenyő között említhető az ernyős növésű Cryptomeria és a páfrányfenyő (Ginkgo biloba). A hasznos lombos fák közül jellemzőek a papíreperfa (Broussonetia), a J.-i lakkot szolgáltató Rhus-fajok, a Kamélia, a Cycas-pálma, a Magnóliafák, a japán rizspapírt adó Fatsia, a kakifa (Diospyros), kámforfa (Cinnamomum camphora), fontos növények a tea, a rizs és megemlítendők végül a japán díszes cseresznyefák és a Chrysanthemum-fajai.

Állatvilága

A J.-t alkotó szigetsor 30 szélességi fokon keresztül, a hideg övtől a forró övig húzódik végig, azért állatföldrajzi tekintetben részben a palaearktikus, részben a keleti (orientális) régióba tartozik; a kettő közt a határt az Amamioshima és a Yakushima szigetek közt képzelt ú. n. Aokiféle vonal jelzi. Az ettől D.-re eső Ryukyu-szigetek és Taiwan (Formosa) állatvilága forróövi, a többi része, az emlősök és madarak elterjedése alapján, É. és Ny. Ázsia, valamint Európa állatvilágával egyezik meg, ellenben a hüllők és kétéltűek elterjedése szerint a trópusi öv határa sokkai magasabban, a Hokkaidót Sakhalintól elválasztó Soya-út vonalában van, mert a Hokkaidón előforduló 10 hüllő és kétéltű faj közül 9 trópusi, ill. subtrópusi.

Lakosság

A 68,195.000 főnyi lakosság a parti síkságokon és keskeny völgyekben zsúfolódik, Kyushu, a Kvanto síkság és a J.-i beltenger partvidéke a legsűrűbben lakottak. Aichi és Fukuoka tartományban a népsűrűség az 500-at is felülmúlja km2-kint. Leggyérebben lakott (km2-kint 32 ember) a hideg éghajlatú Hokkaido sziget. Amióta J. megnyitotta kapuit a Ny.-i civilizáció előtt és politikai s gazdasági nagyhatalommá lett, lakossága hirtelenül megnövekedett. 1873-ban még csak 33 millió lakosa volt. Ez a szám 1925-ig megkétszereződött. Az évi szaporulat ma is több mint 1 millió. Az ország nagy része túlnépesedett. A túlnépesedésen kivándorlással nem igen lehet segíteni. Hawaiiba, az É. Egy. Áll.-ba Ausztráliába törvény tiltja a J.-i bevándorlást, Kínába, Formosába nem mehetnek J.-iak, mert ezek a területek maguk is túlnépesedettek, Mandzsúria, Szahalin és Hokkaido pedig hideg éghajlata miatt a rizstermelő J.-iak számára nem alkalmas településterek. Ma a japáni kivándorlás a gyarmatok és D. Amerika felé irányul, de jelentéktelen. Az évi 1820.000 kivándorlóval szemben 14.000 a visszavándorlók száma. J. lakosságának 63%-a falulakó. Városi települések csak a VII. sz. óta vannak (kínai mintára).

Nagyvárosok

A 100.000-nél népesebb nagyvárosok száma 28, 1 milliónál több lakosa négy városnak (Tokyo, Osaka, Nagoya és Kiotó) van. Tokyo mintegy 6 millió latosával a Föld harmadik legnagyobb városa. (J.-i férfitípus képét l. a III. köt. 46. tábláján).

Gazdasági élet

J. kereső népességének 50%-a él őstermelésből. A tulajdonképpeni J. megművelt területének 3/5-e van a földművelők tulajdonában, a többi bérlet. Belterjes, kerti gazdálkodást űznek. Főtermény a rizs (1937-ben 123.087 ezer q); terem szójabab (3398), búza (13.720), árpa (15.752), zab (1684), tengem (787), burgonya (16.752), dohány (646), tea (539), repce (1323). szezám (38), arachis (137); az ipari növények közül len (46), juta (12), kender (79); gyümölcsök közül az őszibarack (510 ezer q), körte (1521), alma (1316), mandarin (2677). Állatállománya, 1000 darabban (1936): szarvasmarha (1771), ló (1432), juh (61), kecske (292), sertés (1110). A. tejtermelés 2.8 millió hlt, a vajé 25.000 qt, a margariné 28.000 qt tett ki. Fontos tengeri halászata is, melyet részben a szomszédos orosz vizeken űz (37 millió q). Bányatermékei: ásványolaj (Formosával 355.000 t), földgáz (41 millió m3); továbbá (1000 q-ban) lignit (1090). szén (418.030), só (4820), mangán (340), vasérc (3220), rézérc (781), ólomérc (102), cinkére (180, ezzel szemben olvasztott cink 391), ónérc (23), krómérc (155), pirit (17.510), kén (1980), természetes foszfor (1130). Ezenkívül wolfram (390 q), antimon (1500 q), higany (150 q), ezüst (3100 q) és arany (22.500 kg)

Ipar

J. ipara a XIX. sz. közepétől gyökeres változáson esett át. A híres régi J.-i népiparok (textil, porcelán, lakk stb.) helyébe néhány évtized alatt hatalmas nagyipar lépett; ez a világháború alatt és után még fokozódott. A J.-i dömpingáruk (porcelán, textil, játék, kerékpár, izzólámpa stb.) nemcsak K.-en, hanem Európában is erős versenyt támasztottak a régi ipari nagyhatalmaknak. J. gyáripari statisztikája szerint (1936) 80.311 gyárban 2,163.453 személyt (1,147.097 férfi és 1,016.356 nő) foglalkoztattak. 24.399 textilgyárban 8,209.314 orsó és 81.552 szövőgép működött. Az 1936. évi 298.799 t évi nyersselyem-gubótermés mellett a J.-i ipar 1937-ben 435.000 q nyersselymet gyártott; továbbá 1,515.000 q műselymet és 805.680 q műrostot. Egyéb iparágak: vas (21 millió q), acél (515 millió q), alumínium (02), papír (82), cement (60), répacukor (05). A 26.714 millió kwh elektromos áramból 21.799 milliót vízierőművek szolgáltattak.

Ki- és behozatal

J. behozatala (1937) 6341 millió aranydollárt tett ki, főként az É. Egy. Áll.-ból Brit-Indiából, Ausztráliából, ú. m. nyerspamut, gyapjú, nyersvas. Kivitele 531'5 millió aranydollár volt (szőtt gyapot, nyersselyem, műselyemáru), az É. Egy. Áll.-ba Brit-Indiába, Kínába, Holland-indiába. Kínai területeik elfoglalása úgy J. nyersanyagellátása, mint iparcikk-kivitele terén lényeges változást hoz. A J.-i pénzegység a yen. A J.-i Bank (Nippon Guiko) 1872 óta áll fenn; összesen 576 bank és takarékpénztár működik az országban.

Hazánkkal

Magyarország 1912-ben Japánból 766.000 P árut (főleg nyers vörösrezet) hozott be ís 2,256.000 Pt vitt ki. 1937-ben behozatalunk 122.000 P, kivitelünk 1,137.000 P volt. A behozott áru főként technikai zsiradékokból, a kivitt kikészített bőrből és vas-félgyártmányokból állott.

Közlekedés

Mióta az ország tevékenyen belekapcsolódott a világgazdaságba, a közlekedési viszonyok nagyon megjavultak. A vasúthálózat sűrű. Az első vasútvonalat 1870-ben építették. A vasútvonalak hossza (1936): 15.372 km államvasút és 7202 km magánvasút. Az elsőrendű közutak hossza (1936) 9128 km, a másodrendűeké 91.197 km, a harmadrendűeké 918.000 km. Legelterjedtebb közlekedő eszköz az embervonta riksa és az autó. A belvízi hajózás jelentéktelen, csak a Biva tavon járnak gőzhajók; annál fontosabb a parti hajózás. A J.-i kikötőkbe bejön, valamint kimegy kb. 73 millió nettó regisztert áru. Automobil-állománya 175.761, ebből 75.720 a személy és 70.707 a teherautó (1 autóra esik 400 lakos). A rádióelőfizetők száma 2,870.986, 1000 lakosonkint 29. A távíróvonalak hossza (1936) 62.503 km, a telefonvonalaké (1936) 33.644 km. J.-ból számos tengeralatti kábel indul ki Ázsia és Amerika felé. Gőzhajó-összeköttetése minden nagyobb kikötővel van. Mandzsúriával és Kínával rendszeres repülőjáratok kötik össze.

Vallás

Az 1889. évi vallásszabadságot biztosító törvény szerint J.-ban államvallás a sintoizmus (17 millió követő), a buddhizmus (42 millió hívő) és a kereszténység. A r. kat.-ok száma 100.000, a protestánsoké 170.000, a g. kel.eké 35.000. R. kat. érsekség Tokyoban, püspökség Osakában, Nagasakiban és Hakodateban van.

Közoktatásügy

A múlt sz. hatvanas éveitől kezdve J. közoktatásügye hatalmasan fellendült, elérte, sőt részben túlszárnyalta a Ny. európaiakét. Az idegen befolyások és minták ellenére megmaradt a régi nevelési eszmény, a busido, amely a test művelésén kívül a lélek és a jellem nevelésére is nagy súlyt vet. A J.-i gyermeket kora ifjúságától arra nevelik, hogy a versenyben a siker, a győzelem elérésére törekedjék. Az iskolákban nincs vallásoktatás, ehelyett erkölcstant tanítanak, amelynek alapelve a felebaráti szeretet, a szülők iránti engedelmesség, az ősök tisztelete és az áldozatkész hazafiság. Az iskolázás a 614 éves korban kötelező. Az elemi iskolák két tagozatra oszlanak: a 6 évig tartó mindennapi és a 23 évig tartó felső elemi iskolára. Az iskolai kötelezettségnek több mint 99%-ban tesznek eleget. Egészen különleges típusú iskola a legújabban szervezett "ifjúsági iskola" (gakke), amelyben az elemi iskolát végzetteket a gyakorlati életre készítik elő. A közoktatásügyi minisztériumban külön főcsoport van a világnézet felülvizsgálására. 1933-ban volt 25.597 elemi, 15.091 tanonc, 558 fiú és 963 leányközépiskola, 822 szakiskola, 107 tanító(nő)képző, 50 gyakorló, 59 siketnémaiskola, 78 vakok-intézete, 32 főiskola, 47 egyetem.

Alkotmány

J. teokratikus császárság: a császár mint legfőbb főpap, szent és sérthetetlen. Kezében összpontosul a végrehajtó hatalom; a kormány csak neki tartozik felelősséggel; alakja mint nemzeti ideál él minden japáni lelkében. Parlamentje kétkamarás; a felsőház erősen arisztokratikus jellegű; az alsóháznak közel 500 képviselőjét titkos választás útján választják (nőknek nincsen szavazati joguk). A kormány mellett, melynek feje a császár legbizalmasabb tanácsadója, fontos szerepe van a titkos államtanácsnak is (sonmitsuin), ennek tagjai főleg; kiváló idős államférfiak.

Közigazgatás

J. 44 kenre (tartomány) és 3 fu-ra (városi kerület) van osztva. A tartományok élén a császár által kinevezett kormányzó áll. Fő és székváros Tokyo.

Hadügy

J.-ban ált. védkötelezettség van, 20-22. évig tényleges szolgálat, 40. évig tartalék. Az iskolákban az ifjúság katonai nevelésben is részesül. A szárazföldi hadsereg békeállománya (1938) kb. 300.000 fő (17 gyaloghadosztály, 4 lovasbrigád), háborúban 25 millió kiképzett katona áll rendelkezésre de a hadsereg állandó fejlesztése révén ez a szám állandóan fokozódik. Évente kb. 300 millió yent költenek a hadseregre. Haditengerészetének modern alapjait 1880-ban rakták le; hadihajói a világ legfejlettebb hadiflottáival vetekszenek. Légi haderejének szolgálatában kb. 2000 repülőgép áll.

Sport

J. testkultúrája a vallás talajából fakadt. Főbb Ősi rendszerei: 1. A sumo, a parasztok birkózása; a küzdelem csak akkor kezdődhetik, ha a bíró megállapította, hogy az ellenfelek egyszerre és egyformán lélegzőnek. 2. A kendő, a botvívás; célja az önuralom megszerzése. 3. A judo (dzsiudzsicu, l. o.), a versenybirkózás. 4. A kyudo, az íjlövés. A J.-ok szeretik a fürdőket, magában Tokióban közel 1000 van. Ez a magyarázata, hogy úszósportjuk ma már a legelső a világon. Kiválók atlétáik is, különösen hármasugróik (Oda, Nambu, Tajima), valamint futóik (Son és Nan, maratoni futás, 1936). Az olimpián először 1912-ben jelent meg japáni versenyző; akkor még csak tanulni mentek, de 1936-ig már 15 bajnokságot nyertek.

Gyarmatok

A J.-i gyarmatok államjogilag az anyaország részei. Valamennyi az anyaország közelében van és aránylag kis területű. Részletes adataik:

Gyarmat neve Területe
km2-ben
Lakossága
Chosen (Korea) 220.741 21,058.305
Taivan (Formosa) 35.974 4,592.249
Karafuio (D.Sachalin) 38.089 295.196
Kvantung 3.753 1,328.011
Nanyo-cho, mandátumterület
(a németek volt
mikronézai gyarmata) ......
2.149 69.626
összesen 298.706 27,343.887

J. védelme alatt áll a független mandzsu császárság (Mandzsukuo, l. o.) és Belső-Mongólia is.

Története

J.-t a legenda szerint Kr. e. 660-ban alapította Jimmu Tennó ("istenien vitéz császár"), a Nap Istennőjének 5. leszármazója, a D.J.-i Yamatóban. A tudomány mai állása szerint a J.-i nép két történelemelőtti korú bevándorlás eredője: a csendesóceáni szigetekről ("yamato-faj") és K.Ázsiából (Izumo-faj"); az előbbi leigázta az utóbbit s egy néppé lett vele. Kb. Krisztus születéséig 11 császár uralkodott Nara környéken; uralmukat Hokkaido ajnói és Kyushu őslakói gyakran megzavarták; leigázásuk Ójin alatt (Kr. u. 270-310) fejeződött be. Az ő uralma idején, 286 után terjedt el Kínából Kungtze vallása és a kínai írás ismerete. Utóda, Nintoku (313-99) alatt Osaka lett a főváros. 552-ben terjedt el a buddhizmus, a régi hit követőivel való küzdelem után. Kótoku (645-54) megtörte a nagy feudális családok hatalmát, a földet szétosztotta a nép között a a kormányzatot kínai mintára alakították át. 701-ben a "Taihó-éra rendeletei"-nek kihirdetésével J. teljes törvényhozást nyert. 710-ben Narában megépült az első állandó főváros, a 784-ig tartó, nyolc császárra terjedő Nara-kor fontos J. művelődéstörténetében. Az 50. császár: Kammu 784-ben Kyotóba tette székhelyét.

A 784-1192 közötti Helan-érában a főbb tisztségek a Fujiwara-család kezében voltak, uralmukat a kor végén a Taira és a Minamotó nemzetség váltotta fel. Shirakawa Hóó halála után (1128) utódaival ez a két nemzetség küzdött, mígnem 1185-ben a Taira nemzetség kihalt 6 a Minamotó nemzetségből származó Yorimotó 119299 shógun (tábornagy) címmel Kamakurában kormányt alakított. 114 évig ott volt a kormány székhelye, csak a császár székelt Kyotóban. Yorimotót nyolc hója (kormányzó) követte 1338-ig. Kublai mongol kán, kínai uralkodó meghiúsult betörésétől (1281) eltekintve, alattuk J. békének és jólétnek örvendett. Az utolsó hójó még Godaigo császárt (131839) is száműzte, de Ashikaga Takauji főnemes segítségével ismét elfoglalja trónját; utóbb azonban Yoshinóba menekült, mert Ashikaga Kyotóban Komyó néven ellencsászárt léptetett fel ("a D.-i és É.-i udvarok kora" 1392-ig).

A Kyotóban székelő Ashikagát tizenhatan követték a shóguni méltóságban (1334-1573). Bár ez a kor belső zavarokkal volt tele, művészetileg igen jelentős (kyotoi "aranypavilon" és "ezüstpavilon", nó-tánc, teaszertartás), mert a shógunok kedvelték a pompát. Uralmuk alatt a központi hatalom úgyszólván megsemmisült s J.-on tartományi kormányzók uralkodtak. A központi hatalom helyreállítása három férfiú érdeme, akik uralmukat mind nagyobb területre terjesztették ki. Oda Nobunaga (1534-82) használt először Ny.-i fegyvereket. Munkáját Toyotomi Rideyosm (1536-98) fejezte be, aki helyreállíttatta az ország belső békéjét, sőt Koreát is meghódította s ez 1598-ig J. birtoka volt. Tokugawa leyatu (+1616) a kormány székhelyét Edóba (a mai Tokyóba) helyezte át s hűbérrendszer bevezetésével 265 évre biztosította az ország belső békéjét (1603-1867). A XVII. sz. derekán kiirtották a Szt. Xavér által 1549-ben bevezetett kereszténységet, sőt, hogy elkerüljék Idegen támadások veszélyét, Iemitsu shógun 1638-ban teljesen elzárta J.-t a külvilágtól. Csak a hollandoknak engedték meg Nagasaki mellett, Dejima szigetén a külkereskedelmet.

Az elzárkózás alatt (1638-1853) felvirágzott az irodalom ("a 47 ronin tört.") és a művészet (Kanó-festőiskola), valamint a buddhizmus és a konfucianizmus. A XVII. sz. vége felé nemzeti irányzat kezdődött a tudományban és irodalomban, amely a kínai művelődés háttérbeszorításával a J.-i nyelvet és irodalmat állította vissza az őt megillető helyre. Ezidőtájt keletkezett a két nagy történelem (a hivatalos Dai Nihonshi és a nemhivatalos Nihon Gaishi). A nemzeti irányzat egyben a shógunok hatalmát is aláaknázta és a császári hatalom helyreállítására törekedett. Ezt nagymértékben elősegítette, hogy 1853-ban Perry amerikai tengernagy hadihajóival megjelent J. partjain s az országot megnyitotta a külvilágnak.

Azóta J. életében olyan átalakulás ment végbe, amelyhez hasonlóra egy ázsiai ország történetében sem találunk példát. 1854. márc. 31.-én J. az Egyesült Államokkal kereskedelmi szerződést kötött. Innét kezdve lehet számítani az ázsiai népes országnak az idegen országokkal való állandó érintkezését. A J.-i közvélemény haladó része ebben az időben kezdte követelni a shógunátus eltörlését és a császárság helyreállítását. Az akkori shógun, lesada és miniszterei a haladás hívei voltak. 1859 júliusában kötötték meg az É. Egy. Áll.-kal a korszakos jelentőségű második kereskedelmi szerződést, amely 1904-ig maradt érvényben. Az ország két pártra szakadt: az Ősi törvényeket követő konzervatívokra és az újítók pártjára. Az előbbiek az idegeneket gyakran bántalmazták, aminek a következménye az lett. hogy 1863 júliusában megjelent az egyesült angol, francia, holland hajóhad Kagoshima kikötőjében és a várost porrá bombázta. 1866-ban Tokugawa Yoshinobu lett az új shógun, aki 1867-ben kinyilatkoztatta, hogy a kormányt letette Mutsuhito császár kezébe.

Mutsuhito császárral kezdődik a J.-i történet Meiji (a. m. arany) korszaka. 1868-ban adta ki a császár az új alkotmányt, amely megengedi, hogy a nép időnkint gyűléseket tartson és megbeszélje a közkérdéseket. Most már fokozatosan végbement a belső politikai átalakulás munkája. Rövidesen császári rendelettel megszüntették az egész hűbériséget. 1870-ben létesült az első távíró vonal, 1871-ben új pénzrendszerre tértek át, 1873-ban áttért J. a gregoriánus naptárra. A középkori J. teljesen eltűnt, csak a japán nemzet régi lelkülete maradt meg. De a visszahatás sem maradt el. Az elégedetlenek, főleg a megszüntetett sarourai-kaszt tagjai Takamori tábornok vezetésével felkelést szítottak, de a kormány 1877 őszén győzött. 1881-ben a császár alkotmányt adott népének, amelyet Ito Hirobumi, J. egyik legnagyobb államférfin dolgozott ki. A parlamentről szóló császári határozatot 1889-ben hirdették ki, 8 a kétkamarás, alsó és felsőházból álló parlament 1890. november 29.-én nyílt meg.

J. akkor lett félelmes hatalommá, amikor a sokszorta nagyobb és eresebbnek látszó Kínát megverte. A két ország közötti viszály 1854-ben Korea miatt tört ki, amelynek semlegességét Kína sem tartotta tiszteletben. Kína 1895 első felében mind szárazföldön, mind tengeren teljes vereséget szenvedett. A békekötés után Liang Tung félsziget és Formosa sziget japán tulajdonba mentek át. A koreai kérdés miatt keletkezett 1904-ben az Oroszországgal való összeütközés. Koreára Oroszország is igényt tartott s ha sikerült volna megszereznie a félszigetet, J. az ázsiai szárazföldről teljesen kiszorult volna. 1904. febr. 7.-én megszakadtak a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok. 1904. ápr. 13.-án a J.-iak az orosz flottát Port-Arthur előtt tönkre verték. Okt. 9. és 18.-a között a J.-iak legyőzték Mukdennél a nagy mandzsúriai orosz hadsereget, amelyet Kuropatkin tábornok vezetett. 1905. jan. 1.én Port-Arthur vára elesett. 1905. márc 10.-én a mandzsúriai japán hadsereg támadásba ment át és Oyaroa tábornok vezetése alatt az orosz hadsereg felett fölényes diadalt aratott. 1905. máj. 27.-én Togo tengernagy Csúzima szigetnél az orosz hajóhadat süllyesztette el. Az amerikai Portsmouthban megkötött béke értelmében J. megkapta a Szakhalin sziget déli felét és a Korea feletti felügyeletet Koreát J. nemsokára teljesen bekebelezte. 1902-ben Angolország szerződést kötött J.-nal; a szerződés éle Oroszország ellen irányult. 1912-ben Mutsuhito császár meghalt, az uralkodásban fia, Yoshihito követte.

J. a világháborúban mint Nagy-Britannia szövetségese vett részt s 1914. nov. 7.-én elfoglalta a német tulajdonban levő Csingtao szigetet. A békekötések óta övé a vezető szerep a Távolkeleten, a nagyhatalmak, elsősorban Amerika csak arra törekszenek, hogy túlságosan el ne hatalmasodjék. Az 1921 novemberében tartott washingtoni értekezleten, hogy J. terjeszkedésének gátat vessenek, kimondották Kína függetlenségét. Megkezdte a védekezést Oroszország is: kicsikarta Mongólia függetlenségét és a tartományt bolsevizálta. Az 1923. évi földrengés egy kis időre a J.-i terjeszkedési politikát megbénította. 1926-ban Hirohito császár lépett trónra. 1933-ban J. Mandzsúriát elszakította Kínától és protektorátusa alá hajtotta. Amikor a nagyhatalmak ez ellen tiltakoztak, J. kilépett a Népszövetségből. Ipara a világháború óta óriási arányokban nő e veszedelmes versenytársa lett a távolkeleti piacokon Angolországnak; főleg szövőfonó ipara emelkedik.

1936 februárjában katonai összeesküvés keletkezett, amely az Okada-kormányt megbuktatta, de a választásokon a liberális Minseito-párt győzött s Goto, az új miniszterelnök, Hirohito császár segítségével elfojtotta a mozgalmat Nemsokára a Konoye-kormány következett, amely a kínaiak erős mandzsúriai bevándorlása miatt Mandzsúria védelmében /a szélső imperialista körök nyomásának engedve/, 1937 nyarán háborút kezdett Kínával. Kína meglepő ellenállást tanúsított s J. nagy sikereket ért el, de igen súlyos áldozatok árán. A Konoye-kormány arra hivatkozva, hogy nem képes tovább vezetni az ügyeket, 1935 elején lemondott. Jan. 6-án Hiranuma alakított új kormányt, azzal az elhatározással, hogy a végső győzelemig folytatja a háborút, de a kínaiak 1939. ápr. közepén nagy ellentámadást indítottak és igen nagy területeket sikerült visszaszerezniük. Az 1936-ban aláírt antikomintern-egyezmény J.-t az európai tengelyhatalmakhoz köti.

2010

A négy nagy és 3900 kisebb szigeten elterülő ország kínai eredetű nevét ("felkelő nap országa") sűrűn használják a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmának megjelölésére. Területének zömét, kisebb medencéket közrezárva, magas hegyláncok hálózzák be. A hegyláncokat, részben még ma is működő vulkánok tarkítják. Területén gyakoriak a földrengések. A népesség a keskeny parti síkságon tömörül. A mezőgazdasági termelés is erre a területre összpontosul: rizs, szója, dohány, tea, zöldség- és gyümölcsfélék. Élelmiszerekből jelentős behozatalra szorul. Japán rendelkezik a Föld legjelentősebb halászflottájával. Energiahordozókban és ásványi nyersanyagokban szegény. Annak ellenére, hogy a nyersanyagokat külföldről kell beszerezni, magasan fejlett az ország iparának minden ágazata. Legjelentősebb a gép-, a hiradástechnika-, az elektrotechnikai-, az optikai- és a textilipar.

Lásd még

Érdekes adatok Japánról