Kálmán Imre

A hu-Rightpedia wikiből
Kálmán Imre
Kálmán Imre özvegye, Kálmán Vera

Kálmán Imre, zsidó operettszerző (*Siófok, 1882. október 24. – Párizs, 1953. október 30.) Édesapja Koppstein Károly Siófokon gabonakereskedő és vállalkozó volt. Édesanyja Singer Paula - szelíd, művészlelkű asszony - megérte fia világhírét. Kálmán Imre a harmadik gyerekként született. Nevét később, a gimnáziumi évek alatt magyarosította Kálmánra.

Gyermekkorában a Balaton folklórvilága vette körül. Ehhez a kulturális környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színészet is. Kálmán Imre pályája csúcsán elevenítette fel első találkozását a zenével és a muzsikusvilággal. 1888 nyarán Siófokon a többi neves látogató között Liedl Ferenc operaházi hegedűs is ott volt. Náluk vett ki szobát, hogy zavartalanul gyakorolhasson. A gyermek Kálmán Imre először tőle kapott zenei leckéket.

Fiatal éveiben, Siófokon ismerkedett meg a színházzal is. Minden nyáron ott sündörgött a házuk közvetlen szomszédságban lévő - Karpelesz Lipót alapította - Nyári Színkör körül. Kálmán Imre - hívatlanul - minden próbán pontosan megjelent. Ahhoz is volt bátorsága, hogy felmenjen a színpadra, a kulisszák mögé. Lenyűgözte és megbabonázta a színház.

Elemi iskolai tanulmányait az egytanerős izraelita népiskolában végezte. Tanítója az a Rónai Adolf, aki ötven éven át a siófoki zsidóság elismert "szellemi vezére" volt. A siófoki zsidóiskola nagyon jó hírnévnek örvendett, nemzsidó szülők is szívesen adták ide gyermekeiket. Nemcsak a városszerte elismert kiváló pedagógus, Rónai Adolf miatt, hanem azért, mert német nyelvet is tanulhattak itt. Az iskolában Kálmán Imre osztálytársa volt Révész Géza, a világhírű pszichológus is.

Kálmán Imre első zongoraleckéit Remcsák Antalnétól, a kitűnő siófoki művész-tanártól vette még iskolás korában. Gimnáziumi tanulmányokat Budapesten, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végzett.

Tizenötévesen iratkozott be a Zeneakadémiára. Koessler Jánosnak lett a tanítványa, akinél Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner, Szirmai Albert és Jacobi Viktor is tanult. Közben jogot is hallgatott a budapesti egyetemen, majd a Pesti Napló zenei rovatának vezetője lett Öt évig dolgozott itt, valamint az Új Időknél is. Kritikusként írta "Meg a Berta nagy liba" és a "Fedák Sári szobalánya" címu kuplékat. Szégyellte a dolgot, hiszen Koessler professzor osztályában a Zeneakadémián még szimfóniáról álmodott. Ez időben írt zenét Fényes Samu "Pereszlányi juss" című énekes játékához. (Mindössze hatszor adták elő.) 1907-ben a főváros Ferenc József-díjának nyertese.

Első nagy sikere a Tatárjárás volt. 1908. február 22-én mutatták be a Vígszínházban. A Tatárjárást 144-szer játszották, s nemsokára Bécsben és Prágában is bemutatták. A bécsi bemutató világsikernek számított, hiszen Bécs volt akkor az operett fővárosa.

Kálmán Bécsbe költözött (ne feledjük: az Osztrák-Magyar Monarchia alattvalói egyaránt otthon voltak Budapesten, Bécsben és Prágában is). A zeneszerző ekkor huszonöt éves volt.

Egy év múlva a Tatárjárást már játszották New Yorkban, Moszkvában, Londonban, Rómában, s ez volt az első magyar operett, mely Franciaországban színre került. Kálmán Imre bécsi operettszerző lett. Liberettóit osztrák szövegírók - Alfred Grünwald, Julius Brammer, Rudolf Oesterreicher - készítették, az ősbemutatók a bécsi Johann Strauss Theaterben, illetve a Theater an der Wien-ben zajlottak le, és csak azután kerültek Pesten is színre. A pesti bemutatók sorrendje: Az obsitos (1910), A hollandi menyecske (1921), A bajadér (1922), Marica grófő (1924), A cirkuszhercegnő (1926), A csikágói hercegő (1928), Az ördöglovas (1934), A montmartrei-i ibolya (1935), Josephine császárné (1937). De valamennyi operettjei közül a Csárdáskirálynő vitte el a pálmát. 1915. november 17-én a világháború idején játszották először Bécsben. Magyarul egy évvel később csendült fel a Király Színházban.

A két sikeres "hercegnő-operett" után döntő változás állt be Kálmán Imre családi életében: megnősült. Felesége a ragyogó szépségű, igen fiatal Vera Natasa Makinszka, orosz-lengyel származású énekesnő. Házasságukból két lány: Lili és Yvonne és egy fiú, Charly született, s Kálmán - ahogyan azt a családi képek is bizonyítják - boldog férj és apa volt.

Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban: a Josephine császárnő címszerepét az európai operaházak csillaga, Németh Mária énekelte.

Ezután sötét és szomorú idők következtek a zeneszerzőre. El kellett hagynia Bécset. Párizsba költözött, majd Amerikába. Onnan csak a háború után tért vissza, s 1953. április 11-én zenei munkássága megkoronázásaként Párizsban, Joseph Paul-Bencour átnyújtotta neki a francia becsületrend tiszti keresztjét. Utolsó operettjének, az Arizona Lady-nek premierjét már nem érte meg. A francia fővárosban halt meg 1953. október 30-án. Kívánsága szerint Bécsben temették el.

Emlékét legjobban Bécsben, Budapesten és Bad Ischlben őrzi a közönség és a szakma, de kultusza Siófok történetében is mélyen gyökerezik. A községi képviselő-testület már 1946-ban - Kálmán Imre életében - elhatározta, hogy mivel "Kálmán Imre istenáldotta tehetségével emigrációjában is hathatós propagandát fejtett ki hazánk érdekében, a legkevesebb, amit tehetünk, hogy emléktáblával jelöljük meg szülőházát, s róla utcát nevezünk el."

Egykori szülőháza ma a város múzeuma.

Operettjei

Az obsitos, Tatárjárás, Csárdáskirálynő, A farsang tündére, A bajadér, A cigányprímás. Marica grófnő, Cirkuszhercegnő, A montmartrei ibolya. Az ördöglovas, Josephine császárné stb.

A francia becsületrend tulajdonosa.

Hivatkozás