Kína

A hu-Rightpedia wikiből
Ország
Kína
Flag of the People's Republic of China.svg
Államforma népköztársaság
Főváros Peking (Pejcsing)
Terület 9.596.960 km2
Legmagasabb pontja Csomolungma (Mt. Everest) 8848 m
Legfontosabb folyók Huang-ho (Sárga-folyó), Csang-csiang (Jangce), Hszi
Lakosság
Népesség 1.284.303.705 fő (2003)
Népsűrűség 122 fő/km2
Hivatalos nyelv kínai (mandarin)
Népek, nemzetiségek han (kínai) 94%, egyéb 6%
Vallások nem hívő 80%, buddhista 9%, protestáns 5%, taoista 3%, muzulmán 2%, római katolikus 1%
Városi lakosság aránya 27%
Írástudatlanság 18%
Iskolakötelezettség 9 év
Általános adatok
GNP 4600 USD/fő (2003)
Pénznem 1 (zenminbi) jüan (RMB) = 10 jiao = 100 fen, CNY
Nemzeti ünnep október 1. (a Népköztársaság Napja) (1949)
Magyar diplomáciai képviselet nagykövetség, Peking
Térkép
Kína címere 1930-ban

Kína, kínai nevén Csungkun, köztársaság Kelet-Ázsiában. É.-on a Szovjetunióval és Mandzsúriával, keleten a Sárga tengerrel, a Kelet-kínai tengerrel és a Dél-kínai tengerrel, D.-en Francia Indokínával és Brit-Indiával. Ny.-on Tibettel, ill. Afganisztánnal és Turkesztánnal határos. Területe Tibettel és a mellékországokkal együtt 5,703.540 km2, ebből a tulajdonképpeni K területe 4,553.540 km2, kb., (1926-os becslés) 454,966.700 lak.

Felszín

Felszíne, vizei, bányakincsei. K. egészben véve régi kéregdarabja a Földnek; mivel igen nagyterületű ország, szerkezete és felszíne igen változatos. Ny.-i része tektonikai és szerkezeti értelemben Belső-Ázsiához tartozik, itt az Altaidák hegyrendszeréhez tartozó hegységek találhatók; keleti része tektonikai és szerkezeti értelemben is peremország; a pacifikus jellegű, íves peremhegységek területe. Az Altaidák csoportjába a következő hegységeket sorolják:

Hegységek

1. A Kunlun hegységet, amelynek folytatása a Cinlingsan, É. felé a Lopansan és a Vutaisan, D. felé pedig a Funiusan és a Huaisan. 2. A Tiensan hegyrendszerének csak egyes, keleti ágai tartoznak K. területéhez. Az egyes láncok magas medencéket vesznek körül, bennük pusztai sóstavak vannak. Nevezetes a lukcsuni depresszió, amelynek tava 130 m mélyen van a tenger színe alatt. 3. Az Altai hegység legfontosabb tagja K. területén a Nansan v. Déli hegység. Mindezek a hegységek három nagy medenceországot vesznek közre: az Altai és a Tiensan a dzungáriai medencét, a Tiensan és a Kunlun a Tarim medencét, a Kunlun és a Himalája pedig Tibetet. Tibetből szintén az Altaidákhoz tartozó, magas hegyláncok indulnak Kelet felé, de elkanyarodnak Hátsó-Indiába és K.-ban csak jelentéktelenebb területeket borítanak be. A keletkínai pacifikus jellegű peremhegységekhez sorolják a Mongol pusztának keleten határt szabó Nagy Khingánt, ugyanilyen perem határolja Sanszi és Senszi löszplatóját, ilyen perem vet véget a Kunlun rendszerének is, végül a legdélibb ív Jünnan tartomány mészkőplatóját határolja el kelet és délkelet felé. íves törés szabta ki K. délkeleti partvonalának az alakját is. A Cinlingsan és a Huaisan K. keleti részét két darabra osztja. Az északkeleti terület négy fontos zónára tagolható: 1. a delták (Hoangho, Peiho és Jangce delta), 2. a törmelékkúpok (legnagyobb a Hoanghoé) zónája. 3. az abráziós szegély a környező hegyek lábánál, 4. Sanszi és Senszi lösszel borított platóvidéke. A delták alföldjéből emelkedik ki a Santung félsziget ősi kristályos kőzetekből álló, lekopott hegysége. Dél K.-t a Jangcekinagtól D.-re számítják. Más az éghajlata, más a földje, lakossága, terményei, mint Észak k.-nak Északkelet-délnyugati irányú hegyláncok rendszere, az ú. n. Szini hegyrendszer jellemzi. A párhuzamos láncok között nagy medencék foglalnak helyet, a K.-i műveltség nagy életkamrái: a Vörös medence, a csengtui medence, a Pojang és Tungting tó medencék.

Hajózás

A jól tagozott tengerpart, a nagy folyók, a sok tó és csatorna a hajózás kifejlesztésére rendkívül kedvezőek. Észak k. tengere a Sárga tenger a Pecsili öböllel, Dél K.-ban a Keletkínai és a Délkínai tenger partján igen sok a kisebb-nagyobb, csipkézett öböl Legnagyobb folyói a Hoangho, a Jangcekiang. a Szikiang, a Liauho, a Peiho, a Minkiang, a Cientankiang és a Kiu-lungkiang. Nagyobb tavai a Pojang, a Tungting, a Taihu, a Kaujuhu és a Hungcehu. A hajózó és öntözőcsatornák száma már ősidők óta igen nagy. Legnevezetesebb a Császár csatorna, amely Pekingtől Hangcsouig vezet.

Ásványi kincsek

Ásványi kincsekben K. igen gazdag. Paleozoikus kőzeteiben bőven van kőszén és antracit, de kitermelése még kezdetleges. Vasércet sokfelé bányásznak, úgyszintén aranyat, ezüstöt, ólmot, ónt, antimont, higanyércet is, különösen Jünnan tartományban. Fontos a jadeit (kínaiul jü) és a porcelánföld bőséges előfordulása. Van só, földgáz; drágakövek közül rubin, topáz és zafír fordulnak elő. A tengerparton és a sóstavakból lepárlás útján is sok sót nyernek.

Éghajlat.

Vidékenkint nagyok a különbségek. Aránylag kontinentálisnak, szélsőségesnek mondható, mert K. Ázsia keleti szegélyén fekszik, tehát nem élvezi a mérsékelt égöv Ny.-i szeleinek esőit és mérséklő hatását. Különösen Észak-kínában a nyár rendkívül meleg, a tói pedig igen hideg. Peking mellett, tehát Nápollyal egyenlő földrajzi szélességen, a Császár csatorna néha fenékig befagy, a január középhőmérséklete 42 C, a júliusé +25.4 C˚. A legnagyobb hideg és meleg közti különbség Pekingben 51 C˚, Sanghajban 47˚ és még Kantonban is 33˚. Kína, különösen Dél-Kína éghajlatának uralkodó jellemvonást a monszunrendszer ad. Ez szabályozza az esőzést is A monszunesők, különösen Dél-Kínában, Igen szabályosan jelentkeznek. A nyári monszun sok esővel áprilistól októberig tart; októbertől áprilisig, a téli monszun uralma idején, derültebb, szárazabb az időjárás.

Növényvilág,

K. növényzete nagyobb részében az ázsiai erdőövhöz tartozik. É.-on Mandzsúriában, ligetes és füves térségek az uralkodók, a DNy.-i magas hegységekben fenyő, Magnólia és babérfélék, Rododendronok a Jellemzők. Innen (pl. Szecsuanból) újabban sok kertészeti újdonságot is kaptunk. K. jellemző fáihoz tartozik a Paulownia tomentosa, egyes Gleditschiák, a bálványfa (Ailanthus), a Sophora, a papíreperfa (Broussonetia), D. felé gyakoriak az örökzöld cserjék, a Trachycarpus excelsa pálma. a kámforfa, a kamélia számos faja, továbbá a teacserje a fenyők közül a Biota, Cunninghamia fajok és különösen a legyezőhöz hasonló levelű páfrányfenyő, a Ginkgo biloba.

Állatvilága.

K. állatföldrajzilag a Jangcekiangig a paleo-arktikus régió mandzsúriai alrégiójába, az ettől délre cső terület pedig: az orientális régió indokínai alrégiójába tartozik, D.-i részének állatvilága sok vonásában Elő és Hátsóindiáéval egyezik meg, míg É. és Kelet-k.é Szibériáéval és Tibetével rokon. E hasonlóság mellett azonban számos saját, endemikus faja is van, amely csakis K.-ban él. D.l részén az India] elefánt, az orrszarvú és a tigrisnek indiai alakja él. Sok szarvasféléje közül a kínai vízi őz (Hydropotes inermis) és a kínai mantyák-szarvas (Muntiacus michianus) csak K.-ban honos. Az apró emlősök közül a nyestkutya (Canis procyonoides) hazája is K. Ny.-i felét sajátságos medvék, majmok, vadkecske és az itt már majdnem teljesen kipusztított pézsmaszarvas (Moschus moschiferus) lakja. A madarak közül sokféle fácán és vízi madár fordul elő itt. Kétéltűek közül az óriási szalamandra (Megalobatrachus maximus) nevezetes, gerinctelen állatvilágából főleg bámulatosan gazdag és sajátságos szárazföldi csigafaunája.

Lakossága.

K. mai lakossága részben talán még a történelemelőtti időkben vándorolt be DNy. felől, valószínűleg Turkesztánból s keveredett az ott élő ősi népelemekkel, de csak a Kr. e. T. ezredévben hódította meg teljesen a mai K.-t A különböző nép és rasszelemek ellenére is kialakult az idők folyamán egy, többé-kevésbé egységes K.-i típus. Ezt a típust jellemzi: alacsony termet (160-170 cm testmagasság), rövidfejűség, előreálló arccsontok. fekete haj, hosszúkás szem, u. n. mongolránc (epicanthus). Bőrszínük sárgásfehértől barnáig különböző árnyalatokat mutat. A különböző embertípusokat is erőteljesen egységessé formálják egyes. általánossá vált szokások, a fej borotválása a férfiaknál, jellegzetes hajviselet és a láb megnyomorítása a nőknél. A K.-ban élő különböző mongol népeket (tunguzok, mandzsui, tibetiek) l. a, megfelelő címszavaknál.

Gazdasági élet.

A lakosság főfoglalkozása a földművelés, ezt túlnyomórészt kisbérleteken folytatják. A nagy népsűrűség következtében egy-egy családra oly kevés föld jut, hogy alig ad megélhetést. A földművelésből megélni képtelen tömegek, a kulik, a városokat árasztják el és ott az olcsó gyári munkaerőt szolgáltatják v. külföldre vándorolnak; főként Holland-Indiában élnek nagy tömegben, de Amerikába is nagy számban eljutnak. Egyes országok (pl. Ausztrália) saját munkásaik védelmére már régóta eltiltották a kínaiak bevándorlását. A K.-i kuli kis igénye közismert, főként rizsből él. A mezőgazdaság intenzív, váltógazdasággal, kiterjedt öntözéssel; sok a kertgazdaság és a gyümölcsös. Főbb termények a búza (1937-ben 173 millió q), az árpa (63.7), a zab (8.5), a tengeri (61.3), a köles, különféle hüvelyesek, elsősorban a szójabab (59.1); K. déli részén főként a legfőbb táplálékul szolgáló rizs (480.2), az arachis (26.3). Fontosak ipari növényei: a gyapot, a kender, len, dohány, cukorrépa, szezám, repce és más olajmagvak, indigó. Állatállománya: szarvasmarha (1937-ben 22.6 millió drb.), bivaly (11.6), kecske (20.9), juh (21.9), sertés (62.6), ló (4.1), szamár (11.6), öszvér (4.7), csirke (246.7), kacsa (56.7) és liba (10.5). Bányászata különösen az utolsó években fejlődött, bár óriási lehetőségeit még mindig nem aknázták ki. A tengerparthoz közel fekvő vas és szénbányáinak termékeit nem csak a közeli Japánba, hanem az óceánon át É. Amerika Ny.-i partjaira is szállítják. Ásványkincsei a szén (209 millió q), vas, réz, ólom, ón, magnezit, arany, ezüst, továbbá az antimon (a világtermésnek kb. 80%-a) és a volfrám (60-65%).

Ipara

túlnyomórészt idegen (főként japán, angol és amerikai) tőke segítségével épült ki. Legfontosabb a gyapot, gyapjú és hernyóselyemfeldolgozás. 1937-ben 143 textilgyárban 55 millió orsó és 52.000 szövőszék volt működésben, ebből 44 üzem 2'3 millió orsóval japán kézben volt. Áramfejlesztő, vas, hajó, cement, porcelán, gyufa, bőr, cukorgyárak. Elterjedtek a háziipari szövőszékek is. A világ legrégibb vasipart üzeme állítólag K.-ban Shansiban működik. K. gazdasági életét erős korlátok közé szorította a Ny.-i hitelező államoknak biztosítékul lekötött vámszedési joga. Idegen országok K.-ban a diplomáciai épületen kívül, kiterjedt városrészeken élvezik a területenkívüliség jogát; ezekben a "nemzetközi" negyedekben épültek fel a legnagyobb gyárak, áruházak, itt bonyolódik le K. gazdasági forgalmának a lényeges része A legnagyobb kikötővárosok (Sanghaj, Hongkong, Kanton, Tientsin stb.) a kereskedelmi központok; a külkereskedelem is idegen kézben van. A forradalmak és ellenforradalmak változásaiban, amikor minden egyes K.-i tartomány vezető tábornoka más-más külföldi államra támaszkodva, harcolt egymás ellen, K. gazdasági élete (nem utolsó sorban az öntözőcsatornák elpusztulása folytán) erősen visszaesett; az ország legújabb szétszakadása pedig a forgalmat bénította meg. Hivatalos pénz a K.-i nemzeti dollár (yuan), melynek árfolyamát egy angol-kínai bizottság szabályozza. A japán hódítók egyrészt Mandzsúriában, másrészt É. K.-ban végül Közép k.-ban önálló jegybankokat állítottak fel és ezek bankjegyét a japán yenhez kötötték.

Behozatal

K. behozatala főként Japánból, az É. Egy. Áll.-ból Németországból és Nagybritanniából származik; főleg fémek, ércek, vegyi anyagok, gépek. A kivitel Japánba, az É. Egy. Áll.-ba Nagybritanniába és Németországba irányul; állati termékek, fémek, nyersgyapot, olajfélék, nyersselyem, tea. Magyarország 1938-ban 152.000 P értékű árut hozott be K.-ból (az összes behozatal 00.4%-át) és 1,261.000 P értékű árut vitt oda (0.25%), főként vas, bőr és textilárukat.

Közlekedés.

Az épített utak száma kevés. Vasútvonalainak hossza (1931) 13.560 km. A távíróvonalaké (1930) 174.525 km, a telefonvonalaké (1930) 644.000 km. A postahivatalok száma (1933) 12.828. K.-ban 1937-ben 38.816 autó futott, ebből 20.344 személy és 11.446 teherautó volt; 1 autóra 11.027 lakos, 11.446 teherautó volt; 11.027 lakosra jutott 1 autó. A 100 tonnát meghaladó hajók száma 594 gőzhajó és 6 motoros. A tengeri hajóforgalom (1930): befutott 22.744. kiment 22.459 ezer nettó regisztertonna tartalmú hajó.

Vallásügy.

K. ősi vallása az Ég (Tien) tisztelete volt. amely a bennerejlő legfőbb erő (Tao) révén lesz hatékonnyá. A császár az ég tiszteletére évente 3 áldozatot mutatott be. A Kr. e. VI. sz.-ban É. Kínában Tung Tze (Konfucius), a Ny.-on a konfuciánizmusnak nevezett bölcseletet állította fel, amely a világ harmóniájának példájára építi fel a társadalmat. Tana K.-ban államvallás lett. Vele egyidőben D. Kínában Lao Tze a Taohoz vezető utat lelki elmélyedés útján akarta megtalálni. A Tang-dinasztia alatt az iszlám is behatolt K.-ba: ma Kanszu tartományban 30 millió híve van (tungánok). A kereszténységet a Csing-dinasztia alatt kezdték misszionáriusok terjeszteni; a XVIII. sz. idegenellenes áramlatai a missziók működését megakadályozták, sőt 1815-ben a Kat.-okat száműzték K.-ból A kereszténység csak a XIX. sz. második felében kezdett ismét terjedni s ma mintegy 1 millió kat. és 1/4 millió prot. van K.-ban

Közoktatásügy.

A nevelés és oktatás K.-ban egészen a legújabb Időkig teljesen a család gondja volt; a leányok általában nem részesültek rendszeres oktatásban, míg a fiúgyermekek mellet 5-6 éves koruktól fogva házitanítót tartottak. A nevelés mégis erősen közösségi irányú volt, mert állami szolgálatba csak azt fogadták, aki államvizsgán igazolta kellő képzettségét. Az államvizsgák bonyolult rendszere egyébként a tanítókat igen tekintélyes és befolyásos társadalmi osztállyá tette. Az európai hatás K. közoktatásügyében csak az 1928. évi birodalmi nevelésügyi konferencia óta érvényesül intézményesen. Ma már a köznevelés négy fokon történik: kisdedóvás 6 éves korig, 612 éves korig hatosztályú elemi iskola, 12-18 éves korig hatosztályú középiskola. 1822 éves korig főiskola (egyetemek és különböző szakirányú főiskolák). A kötelező iskolázás bevezetése, leánygyermekekre is kiterjedően, folyamatban van. Egyetemek Pekingben, Tientsinben. Nankingban, Sanghajban és Kantonban vannak. Az államon kívül magánosok és a keresztény missziók is tartanak fenn iskolákat; Pekingben kat. egyetem is van.

Alkotmány.

K. alkotmánya állandó alakulás képét mutatja, amelyre a koronként divatos alkotmányjogi irányoknak egészen különös jelentőségük van. 1912-ig abszolút monarchia, amelyben a császárnak önkényúri hatalma volt. A sz. elején mindjobban erősödik a törekvés az alkotmánynak angol mintára történő átszervezése iránt. 1908-ban és 1911-ben ez a törekvés bizonyos sikerekkel is járt, azonban az alkotmányos reformokra törekvő közvéleményt ez-ek nem elégítették ki s ez végül is a Mandzsu-dinasztia detronizációjára és as alkotmány köztársasági átszervezésére vezetett (1912). Az alkotmányozási törekvések mindazonáltal ezzel nem ültek el és több új alkotmánytörvényben (1914, 1923, 1927, 1928, 1931), valamint legújabban is számos alkotmányjavaslatban jelentkeztek, amelyek a végrehajtó-hatalom megerősítése és az egypártrendszer bevezetése irányában hatnak. Az 1931 éta szinte állandóan folyó ellenségeskedések az újabb alkotmányos berendezkedések megszilárdulását is megnehezítik.

Közigazgatás.

K. tartományokra van felosztva. A tulajdonképpeni K.-nak 18 tartománya van. Mellékországai (Tibet, Szinking. Belső Mongólia) csak névleg tartoznak K. fennhatósága alá. Fővárosa (1928 óta) Nanking (korábban Peking).

Hadügy.

A korábbi önkéntes zsoldos katonasággal szemben 1936. tavaszán hozta be a törvényhozás az általános védkötelezettséget; eszerint minden K.-i férfi állampolgár 18-tól 40 éves koráig katonaköteles, a kiképzés 2 évig, a rendes szolgálati idő 8-10 évig tart; a békebeli katonaállomány kb. 1.800.000 fő Haditengerészete fejletlen, de katonai repülőgépállományának kiépítése 1932-től fogva erős lendületet vett; több repülőgépgyárat, repülőiskolát és Hangcsouban repülőakadémiát is létesítettek.

Sport.

K. ősrégi sportja a birkózás, ökölvívás és a gyógytorna. A nyíllövést mindenkor kedvelték és lóhátról is űzték. Maga Kunq Tze, a nagy filozófus (551-479) is kitűnő nyíllövő volt. A golf főképp a hadseregben dívott s már Kr. u. 1000 táján szabálykönyveik is voltak. E sportnak nagy barátja volt Hni Tsung császár is (Kr. u. 110-126.). A labdarúgás ("ts'uchü") nyomai már a Kr. e. III. sz.-ban fellelhetők. Ai V. sz.-ig a labdát szőrrel bélelték s csak későbben fújtattak bele levegőt. Labdarúgásban egészen a legújabb időkig évenkint megmérkőzött K. válogatott csapata a japánokéval és legtöbbször le is győzte azt. A vívás igen fejlett, mintegy 18 féle fegyverrel mérkőznek, így kaszával, cséphadaróval, még nehéz láncokkal is. Némelykor egy ember kettő, sőt három ellen is vív. A fegyvereket váltogatják is, így az egyik félnek kard, a másiknak hétágú ostor van a kezében, v. az esőiknek dárda, a másiknak mindkét kezében kard; ezek a mérkőzések azonban csak kis mértékben versenyszerűek, valójában ritmikus tornának tekinthetők. Ma már a legtöbb európai sportot művelik, már meg is jelennek a nagy nemzetközi vetélkedéseken is, így az olimpián is, de számbavehető eredményt eddig nem igen értek el.

Története.

Először a Hszia-dinasztia (Kr. e. 2200-1766) alapított birodalmat Honanban és D. Shensiben; ez a birodalom a Sang-dinasztia alatt (1766-1122) a tengerig terjeszkedett, utána a török származású Dzsou-dinasztia (1122-249 Kr. e.) a Jangcekiang vidékét is meghódította. A hűbériség kifejlődésével a tartományok önállósága egyre nagyobb, a központi hatalom viszont egyre jelentéktelenebb lett, úgyhogy 480-230 között valósággal anarchia uralkodott. Ennek Sihuangti vetett véget (246-10); védelemként a barbárok ellen megépítette a Nagy Falat s gondoskodott a föld évenkinti helyes elosztásáról. A paraszti származású Liu Pang letette trónjáról és a Han dinasztiát (Kr. e. 206-Kr. u. 220) alapította meg: alatta Tonkinnal, Annámmal és Kokinkínával gyarapodott a birodalom. Ekkor alakult ki a kínai hivatalnokállam s Kr. e. 57-ben Kungtze tana államvallás lett, Kr. n. 67-ben pedig a buddhizmust is hivatalosan elismerték. Zavaros évszázadok következtek ezután és csak a Tang dinasztia uralma (618-907) alatt állt helyre ismét a birodalom egysége; Koreát és Tibetet is meghódították és 751-ig, az arabok szamarkandi győzelméig, K. befolyása a Káspi tóig terjedt. A Tangók alatt a nagybirtok rendszere terjedt el s ez a partikularizmus megerősödéséhez és a dinasztia bukásához vezetett, amit az E.-i tatárok növekvő befolyása is elősegített. 960-ig rövidéletű dinasztiák következtek, mígnem Csau Kuang Jin tábornok a Szung dinasztiát (960-1279) alapította meg: ez a nagybirtok felosztásával agrárreformot vezetett be. Az É. felől előnyomuló tunguzokkal azonban nem bírtak és csak Dzsingisz kán segítségével tudtak úrrá lenni rajtuk. A mongolok azonban Kubláj kán alatt egész K.-t meghódították és a Juan dinasztiát (1280-1368) alapították meg, amely Mandzsúriát, Tibetet és Tonkint is hatalmába kerítette és Pekingben székeit. Udvaruknál szolgált Marco Polo. Erőszakos uralmuk ellen Csu Juan Csang szerzetes vezetésével a kínaiak fellázadtak, elfoglalták Pekinget és a Kungtze tanításán alapuló nemzeti irányú Ming-dinasztiát (1368-1644) alapították meg. Uralmuknak az 1600 körül betörő mandzsuk vetettek véget és Suncsi fejedelmük vezetésével a Csing-dinasztiát (1644-1912) alapították meg. Dzungária, Turkesztán, Tibet és Formosa alattuk kerültek K.-hoz A hadsereget és a közigazgatást a mandzsuk maguknak tartották fenn. Uralmuk alatt nyílt meg K Európa előtt, előbb csak kereskedelmileg és a keresztény hittérítők bebocsátásával, a XIX. sz.-ban azonban megkezdődött Európa politikai befolyása K.-ban

Ópiumháború

Az ópiumháborúban, melyben Anglia biztosította zsidainak a további ópiumkereskedés lehetőségét a kínai nép legnagyobb kárára, (1839-42) Nagybritannia megkapta Hongkongot és öt kikötőben (Kanton, Amoy, Fucsou, NingPo, Sanghaj) szabad kereskedelmet biztosított. További európai térhódítást eredményezett az 1856-60.-i brit-francia háború; ugyanakkor Oroszország az Amur-tartományt biztosította magának. Az 1851-61. között dúló Tajping lázadást csak nagy üggyel-bajjal tudták elfojtani. A 80-as években az angolok Birmát, a franciák Annamot és Tonkint szerezték meg. Az 1894-5.-i kínai-japáni háborúban a Ny.-i hatalmak meggátolták Japán térhódítását, de maguknak fontos kikötőket foglaltak el (orosz: Liau Tung, német: Kiaucsou, francia: Kiangcsou. angol: Weihaiwei). 1900-1901-ben a boxerlázadás következtében (mely az idegenek jelenlétét íkírta megszüntetni a császárnő támogatásával) Oroszország megszállta Mandzsúriát és Koreát, ez utóbbit azonban az orosz-japán háború nyomán, 1905-ben Liau Tunggal együtt Japánnak kellett átengednie. D. Mandzsúriát pedig ugyanekkor japáni érdekszférának ismerték el. K. hasztalan próbálkozott meg belső reformokkal, hogy megerősödjék. 1911-ben Juansikaj és Szunjatszen forradalma véget vetett a császárságnak, 1912. febr.-ban K köztársasággá alakult át.

Köztársaság

A K.-i köztársaság első elnöke, Juansikaj (1912-16) császárpárti politikus volt. 1915-ben Amerika támogatásával sikerült a japáni követeléseket leszerelnie. Röviddel halála előtt császárrá kiáltatta ki magát. Utána Szunjatszen (1916-25) követte az elnöki székben; még a forradalom sikere után megalapította a K.-i nemzeti pártot (Kuomintang). Elnöksége alatt a zűrzavar és az anarchia lett úrrá K.-n A tényleges hatalom a tartományok katonai kormányzói, a tucsunok (pl. CsangTszoLi, Wufeiwu, Feng-yü-hsziang) kezében volt s a kormánynak Kantonba kellett visszavonulnia.

Külpolitika

Külpolitikailag megindult K. küzdelme az egyenlőtlen szerződések és a külföldiek területenkívülisége ellen; ebben igen hathatós támogatója volt a Szovjet, amely tisztjeivel a hadsereg kiképzését is vállalta. 1926-28 között Csang-Kaj-Sek tábornok Kantonból kiindulva, hadseregével ura lett egész K.-nak majd a Szovjettel szakítva, vérfürdőben irtotta ki a K.-i kommunizmust; D. Kínában azonban ezután is egyre-másra alakultak a szovjetköztársaságok. A 20-as évek vége felé óriási arányú (20 millió) K.-i kivándorlás indult meg Mandzsúriába, amelyre Japán már régóta jogot formált. Ez, valamint a japáni áruk bojkottja K.-ban 1931 őszén katonai akcióra késztette Japánt. 1932 febr. 18.-án már egész Mandzsúria japáni kézen volt; röviddel azelőtt pedig Sanghaj bombázásával kényszerítette ki a japánellenes bojkott megszüntetését. A japánok hódításukat 1933-ban a belső Mongóliához tartozó Jehol tartomány elfoglalásával egészítették ki, K.-ban a belső anarchia tovább tartott 1937 júliusáig, amikor határsúrlódások és a belső-mongóliai helyzet tisztázatlansága következtében Japán fegyveresen beavatkozott s kardcsapás nélkül birtokába jutott Pekingnek és É. Kínának. Ennek hatása alatt egész K. a Kuomintang mögé állt és sikeresen szembefordult Japán további hódításával, sőt 1939 áprilisában ellentámadásba ment át s néhány területet visszabódított. 1939 nyarán azonban a japániak K. egész tengerpartját megszállották, komoly súrlódást idézve fel Nagybritanniával és az E. Egy. Áll.-kal. Japán K.-i politikájának már 1934-ben bevallott célja: K. felszabadítása mindennemű Ny.-i befolyás alól s Japán fensőbbségének. ill. felügyeleti jogának a biztosítása.

Nemzeti sajátság

A kínaiakra jellemző a rendkívüli kegyetlenség, és a kínzottakkal való együttérzés teljes hiánya. Erről olvashatunk a "Vörös szoba álma" c. kínai regényben, a bolsevizmus kezdetekor a kínai segédcsapatok kegyetlenségéről, és a mellékelt video az ujgur kisgyerekkel való kegyetlenségről, mint számtalan társa, aláhúzza ezt.

2010

Kínai Népköztársaság, Zhonghua Renmin Gongheguo (kínaiul), Távol-Kelet. Az Európánál nem sokkal nagyobb területű államban a Föld népességének több, mint egyötöde él, többségük az ország keleti felére összpontosul. Elnevezésének feltételezett forrása az időszámításunk előtt uralkodó Csin dinasztia neve, amely többszörös áttétellel vált általánosan használttá. Felszíne igen változatos. Háromnegyed része fennsík és hegyvidék, csak keleti egynegyedében találhatók hatalmas, folyók által feltöltött, termékeny alföldek. Kína nyugati részén, a több ezer méter magas hegyláncok kiterjedt, sivatagos fennsíkokat és medencéket zárnak közre. Itt található Földünk legnagyobb kiterjedésű magasföldje: Tibet. Az ország belső területeit a száraz kontinentális éghajlat, déli és keleti részét a monszun uralja. A változatos természeti viszonyok következtében a mezőgazdasági termékskálája igen széles. A gabonafélék (rizs, búza) a legjelentősebbek, de fontos a szója, a gyapot, a tea és a zöldségfélék termesztése is. Ősi ágazat a selyemhernyótenyésztés. Kína ásványkincsekben rendkívül gazdag: kőszén, kőolaj, vas, színesfémek, kaolin, foszfát. A bányakincsekre dinamikusan fejlődő nehézipar települt, de a hagyományos könnyűipar ágazatai is fejlettek.

Zsidók Kínában

Lásd még

Video


Szadista járókelők ujgur kisgyereket bántalmaznak.

Hivatkozás