Kossuth Lajos

A hu-Rightpedia wikiből
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos kézírása

Kossuth Lajos, jogász, politikus, Magyarország kormányzója, az új Magyarország egyik megteremtője. *Monok 1802. szept. 19., +Torino 1894. márc. 20. Iskoláit Sátoraljaújhelyen, Eperjesen, Sárospatakon végezte. Pesten ügyvédi oklevelet szerzett és néhány esztendeig tartó Itteni gyakorlat után Sátoraljaújhelyen ügyvédtársa lett atyjának, K. Lászlónak. 1841-ben vette feleségül Meszlény Teréziát, ki, 1865-ben bekövetkezett haláláig küzdelmeiben hűséges társa volt. 1827-ben Zemplén megye táblabírája lett Az országos kolera idején vészbizottsági elnök volt. A országgyűlésen először mint br. Vécsey Miklós "absentium ablegatus"-a jelent meg 1832-ben. Az alsó tábla ebben az Időben már szabadelvű többségű s a 32-iki viharos üléseken egymásután kerültek szóba a nagy reformkérdések: a magyar nyelv ügye, az örök váltság és gondolatszabadság. K. mint a "távollevő követe", sem a tanácskozásokon, sem a szavazásban nem vehetett részt. Az alsóház szabadelvű többsége, amely a sajtószabadságot követelte, őt bízta meg a kéziratos Országgyűlési Tudósítások szerkesztésével, ez nevét egyszerre országosan ismertté tette. A kéziratos lapot a szabadelvű ifjúság sokszorosította, s az egyes számokat főleg a vm.-ék vezetőinek küldték meg, bár a kormány és elé különböző akadályokat gördített s minthogy K. az országgyűlés bezárása után, a kormány tilalma ellenére, vállalkozását mint Törvényhatósági Tudósításokat folytatta, 1837. máj. 4.-én zugligeti lakásán letartóztatták). A kormány pörbe fogatta és a bíróság négyesztendei börtönre ítélte. Büntetéséből három esztendőt töltött ki, (Budán, ma Werbőczy utca 9. sz. ház emléktáblával).

Fogság

Fogságát tanulással töltötte el (ekkor tanult meg angolul is). Kiszabadulása után Landerer pesti nyomdász felszólítására elvállalta a Pesti Hírlap szerkesztését. A lap sikere szinte páratlan volt. K. hangja nem volt lázító a cenzúra miatt nem is lehetett, mégis felkeltette Széchenyi rosszallását aki a Kelet Népe c. röpiratában kifejtette, hogy K összes reformtörekvéseit helyesli, de elítéli "taktikáját és modorát", mert azok forradalomra vezetnek. A könyv nyomán támadt nagy perben a kortársak, köztük Eötvös, Wesselényi és Vörösmarty K. mellé álltak.

1844

A Pesti Hírlaptól a kormánykörök állandó intrikái és zaklatásai következtében 1844 június végén megvált Ezután egy nagy társadalmi mozgalom élére állt, melynek az volt a célja, hogy az ország piacát belföldi iparcikkek fogyasztásával a hazai Ipar számára biztosítsák: 1844. októberében megalapította a Védegyletet. 1847. őszén Pest vm. K.-ot Jelölte követének. A központi hatalom kormányterror minden eszközét megmozgatta ellene, de az október 18-án lezajlott pesti választáson fölényes többséggel győzött. Az 1847. országgyűlés, a rendi Magyarország utolsó országgyűlése, a királyi előterjesztés feletti vitával kezdődött 1846. márc. 3.-án mondotta el Kossuth egyik leghatásosabb beszédét, melyben a királyhoz intézett nyilatkozatot indokolta. Kifejtette, hogy Magyarország és a császári birodalom között a szövetség csak a közös alkotmányosság alapján képzelhető el, mert a bürokratikus és központosító rendszer vesztébe sodorja a Habsburg-ház mindkét országát. A márc. 15-iki pesti események meggyorsították a pozsonyi országgyűlés munkáját. A két tábla együttes ülésén mondotta ki a nemesi kiváltságok megszüntetéséi s a törvényt küldöttség vitte Bécsbe szentesítés végett a királyhoz. A Metternich rendszer megbukott, márc. 17-én V. Ferdinánd a nádort tette meg teljhatalmú helyettesévé és gr. Batthyány Lajost kinevezte első felelős miniszterelnökévé. K. az első magyar felelős kormányban a pénzügyminiszterséget vállalta.

Kamarilla

A dinasztia és a kulisszák mögött dolgozó kamarilla a magyar szabadságjogokat csak a forradalom rémétől való félelmében engedélyezte; ennek ellensúlyozására a kamarilla fellázította Magyarország ellen az elégedetlen nemzetiségeket. K. nagy energiával hozta rendbe az ország pénzügyeit, júl. 11-iki beszédének hatása alatt az országgyűlés megszavazta a kért 42 millió forint hitelt és a 200 ezer újoncot. Az udvar szept. 8-án Jellasich horvát bánnak azt a parancsot adta, hogy törje át a Dráva vonalát. A Batthyány kormány szeptember 18-án lemondott, 22-én K.-ot a Honvédelmi Bizottmány elnökévé választottak s ezzel kezébe került az egész végrehajtó hatalom.

Bécs

Bécsben a forradalom leverése után a centralista és reakciós szellemű irány kerekedett felül; a világháború után napfényre került dokumentumok is bizonyítják, hogy Magyarországot akkor is beolvasztották volna az összbirodalomba, ha harc és ellenállás nélkül megadja magát A magyar nemzet viszont a hősies küzdelemmel, melyet Ausztriával, majd szövetségesével, Oroszországgal és a fellázított nemzetiségekkel folytatott, bebizonyította az önálló nemzeti léthez való jogát. A kormány 1848. dec. 31-én Debrecenbe menekült. 1849 tavaszán kezdődött a diadalmas hadjárat. 1849. ápr. 14 ón az országgyűlés a Habsburg házat trónvesztettnek nyilvánította és K.-ot kormányzóvá választotta. Jún. 5-én vonult be K. a visszafoglalt Pestre, de már ebben a hónapban megkezdődött az orosz invázió, s az önvédelmi harc nemsokára tragikus véget ért. Júl. 12-én Kossuth a kormánnyal szegedre költözött, aug. 11-én Görgey fővezérre ruházta a főhatalmat, aug. 12 én Orsovánál elhagyta az országot. Először kíséretével együtt Viddinbe, innét november 22-én Törökországba távozott. A török szultán Stratford Canning angol nagykövet erélyes közbelépésére nem szolgáltatta ki a menekülőket Oroszországnak, sem Ausztriának. 1850. ápr. 12.-én K.-nak hetedmagával a kisázsiai Kiutahiában kellett letelepednie, ahol másfél évet töltött száműzetésben. 1851. szept. 8.-án az amerikai kongresszus elnökétől tudósítást kapott, melyben arról értesítették, hogy az Egyesült Államok kormánya a kiutahiai magyarokért egy gőzöst indított útnak. Útközben Kossuth megfordult Anglia több nagyobb városában s mindenütt leírhatatlan lelkesedéssel fogadták; de diadalútja É. Amerikában érte el tetőpontját, ahová 1851. dec. 3.-án érkezett meg (Angliában és Amerikában mondott beszédeit angolok is az angol próza remekei közé számítják). Innét Angliába tért vissza, egy ideig visszavonultan élt Londonban, de állandóan figyelemmel kísérte az eseményeket, várva olyan európai eseményt, melybe belekapcsolhatja Magyarország felszabadításának ügyét. Ilyennek Ígérkezett az olasz egység kérdése. K. előadásaiban, cikkeiben kifejtette, hogy Itália függetlensége csak Magyarország felszabadításával biztosítható. A gondolat Cavournak rokonszenves volt, K.-ot 1859 májusában III. Napóleon császár kihallgatáson fogadta s megígérte neki támogatását. III. Napóleon azonban 1859. jún. 11.-én váratlanul megkötötte a villafrancai békét. A magyar ügy elvesztettnek látszott, de K. tovább remélt, tovább tárgyalt Cavourral, Garibaldival, majd 1861-ben végleg Olaszországba költözött. Cavour halála végzetes csapás volt a magyar ügyre, mert utódai K. iránt kevés megértést tanúsítottak, utoljára az 1866-iki porosz-osztrák-olasz háborút próbálta meg kihasználni, hogy a magyar ügyet diadalra vigye, de kitűnt, hogy Bismarck csak ütőkártyának használta a magyar emigrációt Ausztria ellen. K. mégsem fáradt hiába: Magyarországot külföldön ismertté és becsültté tette s a külföldi közvélemény nyomásának nagy része volt abban, hogy az abszolutizmus végül is megbukott és Deák Ferencnek sikerült tető alá hozni a kiegyezést.

Torino

K. 1865-től egész haláláig Torinóban lakott, ezért 1890-ben az 1879:v. tc, alapján magyar állampolgárságát el is vesztette. De állandó kapcsolatban volt a függetlenségi párttal ("k. párt"), levelezésben állott tisztelőivel és híveivel s közben megkezdte Iratainak kiadását, amelyekből összesen tizenhárom kötet jelent meg (Irataim az emigrációból). Halála, hamvainak hazahozatala és temetése Budapesten. 1894 ápr. 1.-én, a gyászban az egész nemzetet egyesítette.

Értékelés

K. nem volt forradalmár v. radikális újító. A történeti talajon állott s a 48-iki reform-műről azt mondotta, hogy az nem volt más, mint az ősi magyar alkotmány kiterjesztése a néptömegekre. Nézetei az angol szabadelvűséggel mutatnak rokonságot. Ragaszkodott a megyei autonómiák fenntartásához s elítélte a szabadelvűség központosító Irányát, és a túlságos állami beavatkozást. Külpolitikai tekintetben is nagykoncepciójú elgondolásai voltak; ő vetette fel a Duna menti államok államszövetségének ("dunai konföderáció") eszméjét. Rákóczi óta Kossuth volta magyar nemzet legnépszerűbb, legtiszteltebb vezére. Az újkori egyetemes történet egyik legnagyobb alakja és minden Időknek egyik legnagyobb szónoka. Emlékei Magyarországon és külföldön száznál több szobor hirdeti.

Zsidókról

"Ami értekező úrnak a keresztények és zsidók közti házasságról mondott véleményét illeti, azt egészen alaposnak nyilván elismerjük; s ha e tekintetben – amint gondoljuk – nem csak a keresztény törvények, hanem talán a zsidóságnak legalább nagyobb részénél és a Talmudból vagy törvény magyarázó Rabbik tekintélyéből eredő tanok is ellentállanak, azt véljük, hogy ezen akadály elhárításán munkálódni, maguknak a zsidóknak is kötelességük. – Általában minél többet gondolkozunk e tárgyról, minél figyelmesebben szemügyre vesszük a zsidó-emancipatio körül, a népben gyökeret vert érzelmeket: annál több meg több okot találunk azon hiedelemre, hogy a zsidó-emancipatio kérdése, úgy politicai mint socialis tekintetben, Európaszerte bevégezve csak akkor lesz, ha a Napoleon által adott útmutatás nyomán, a zsidóság egy nagy Synedrium útján ez emancipatiót előkészíti. - E nélkül erőtlen lesz, minden töredékes haladás.
Ha valaki azt mondaná, hogy erre szükség nincs; mert ami a zsidók ellen mondatik, az balvélemény, s nekik nincs mit magokban refolmálniok, úgy én azt felelem: vagy balvélemény, vagy nem az, legalább nem egészen az: ha az utolsó, úgy van reformra szükség; ha az első, úgy nyílt hitvallomásra van szükség, mely a balvéleményt eloszlassa. Mindkét esetben tehát egyaránt szükséges a Synedrium. (...)
De hátra van egy fontos tekintet. A zsidókat nem csak mi, hanem a zsidók is így nevezik: „zsidó NÉP”. Nem szoktuk pedig mondani: Pápista nép, Kálvinista nép, Lutheránus nép, Unitárius nép. - Innen látszik, hogy e szó alatt 'zsidó', több fekszik, mint csupán valláskülönbség, legalább nálunk; valamint mindenütt a földön, kivevén talán Nubiát, hol, mikint az utazók írják, számos zsidó vallású szerecsen, tehát nem zsidónép ivadék van.
Ha az említett különbség csak a faj eredete körül forogna, mint van tót, van német és van oláh – nem szólanánk; de a dologban több is fekszik.
Mózes nem csak vallásalkotó volt, hanem polgári törvényhozó is. – Mózes vallása nem csak vallás, hanem egyszersmind politicai organismus is. – Mózes vallása statusalkotmány, valóságos országlási rendszer, mégpedig theocratiai országlási rendszer. Innen van, hogy Mózes sok szabályt, melynek csak országlási, tehát politicai tekintetben van értelme, részint dogma, részint vallásos ritus szinébe öltöztetett. A boldogtalan zsidónép hontalanná levén, vallásának ezen szabályai elveszték politicai érvényüket, de mint dogmák, mint ritualék, fennmaradtanak; és képezék a castai elzárkózást, mely a socialis egybeolvadást szintúgy gátolá, mint politicai elnyomattatásuk. Ha már most előjő valaki, s azt mondja: egy országban csak egy országlási rendszer lehet. A zsidókat tehát nem lehet emancipálni, mert vallásuk politicai institutio theocráciai alapokra fektetve, amely a fennálló országlási rendszerrel politicai egybehangzásba nem hozható, - ez minden esetre oly ellenvetés, mely a hitsorosaik javát szívükön viselő zsidóktól megérdemli a cáfolatot, felvilágosítást – vagy reformot.
Igen is, nézzünk magunk körül, és sajnálkozva kell megvallanunk, hogy a zsidó-emancipatio iránti rokonszenv 1840 óta folytonosan fogyatékban van; szükség tehát, hogy a lelkesebb zsidók ezen rokonszenv fogyatékának ürügyeit, mennyire tőlük függ, elhárítani igyekezzenek. - Ha moráljokat gyanúsítja valaki, megilleti őket a nemes indignatio büszke szava, mely komolyan visszautasítja a rágalmakat, - mert erkölcstanjok szintoly tiszta, mint akárkié; - de ha az vettetik ellenök, hogy vallásuk nem csak vallás, hanem politicai organismus is, hogy a theocratiának polgári érvényességet adni nem lehet, hogy ők nem csak külön vallásos felekezet, hanem külön nép is, mely ezen népiségi különbséget vallástanná szentelé, - akkor valóban ezen ellenvetés megérdemli, hogy ha balvéleményen alapszik, jóakaratilag felvilágosíttassék, ha pedig valamivel több, mint balvélemény, helyes reformokkal elháríttassék.
Ha minket kérdene valaki, mi által készithetik elé magok a zsidók leghathatósabban teljes emancipatiójokat? azt felelnők: "alkalmas reformok által." Tartsanak egyetemes Synedriumot, nézzék végig, mi a vallásukban valóságos dogma s annak megfelelő szentesített rituale; - mi viszont vallásos szabály színébe öltöztetett politicai institutio, mely Mózestől a nagy statusférfiutól bölcs rendelet lehetett, de melyekhezi ragaszkodás, keresztény statusokban, csak a polgárok többi osztályaivali egybeforrásuknak állja útját; - törüljék ki ezeket hitágazataik közül: és eszközlék, hogy külön vallásfelekezet lesznek, de megszűnnek lenni külön nép; s letették a socialis egybeforradás szikla sarkkövét, melyen, minden rágalom, szeretetlenség s üldözés dacára felemelkedendik politicai teljes emancipatiojok épülete is, az emberiség s lelkiismeret szent szabadsága közös istenének dicsőségére." (Pesti Hírlap, 1844. május 5.)

"A megyénkben tanyát vert sok zsidó, valamint az iparkodással egyben köttetett erkölcsiségnek valóságos mételye, úgy a földmívelő népnek, amellyel legszorosabb egybenköttetésben él, súlyos ostora, a bővölködésének telhetetlen sírja, iparkodásának rothasztó nyavalyája. Ezen népcsoport, kit vallásának különössége, nyelvének minden mások előtt érthetetlen volta, az elnyomattatás érzéséből származó oldozhatatlan szoros együttartás századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzeteknek, kiknek közepette, mint a növény tápláló nedveit elszívó gomba él, egybenolvadott, vagy a nationalizmushoz csak egy gondolattal közelített volna, ezen boldogtalan nép, mely Istenünknek szép teremtett világán egy talpalatnyi földet magának nem nevezhet, s kitörülve a nemzetek sorábul egy irtódzást gerjesztő bélpoklosként, utáltatva tévelyeg a föld lakosi között, kit 1647-iki országgyűlésünk 91-ik törvénycikkelye lélekesméret nélkül szűkölködő gazembereknek kiált ki, kit polgári törvényeink az emberiség s társaságos élet szebb jussaitól megfosztottak, s előtte a becsület s tisztelet ösvényét örökre elzárva, már bölcsejében a többnyire csalárd, ritkán becsületes fortélyokbul leendő alacsony élelemre kárhoztatták, ezen szerencsétlen nép, midőn lételének fenttartozását csak a mások megrontásán gondolja építhetni, s ön gondatlanságunk s haszonkeresésünk által megerősített bódult tévelygését anyjának tápláló tejével szívja bé, keserves bosszút áll becstelen sorsáért. Egész helységeket tudok, hol a szegény földmívelő nép nem magának, de a kortsmáros zsidónak szánt, vet és arat, - hiába igyekszik iszákosságra hajlandó természetét szegénységével zabolázni, s a korcsmák ajtaji előtt leskelődő zsidó bisztatgatással, creditum ígéretével bé tudja tsalni küszöbén, s ha egy lépést tett a szegény paraszt, menthetetlen oda van, a kettőztetett pohár közt felejti gondjait, s ha holnap terhesebben érkeznek vissza, orvosságát kettőzteti. Az iszákosság firul fira természetté változik, s jövendő aratását a tavasz nyíltával, jövendő szüretjét aratáskor régen megitta. Pedig magyar becsületemre esküszöm, festésem nagyítást nem esmér. Tudok közelébb egy derék helységet megyénkben, melynek lakosai még ezelőtt 20 esztendőkkel 30 quadrat mértföldnyi kerületen a legjózanabb, legigyekvőbb, legszorgalmatosabb közönséget tették, s ma már, amióta a compossessoralis haszonkeresés minden negyedik házhoz egy korcsmát állított, a legerkölcstelenebb, legtunyább, legravaszabb emberekké változtak, s naprul napra szegényedve, végpusztulásokat várhatni. Megilletődve hallottam a helybeli lelkipásztort népének erkölcstelensége felett könnyes szemmel panaszkodni, s panasza valóságát, így annak indító okát is igaznak lenni magam tapasztaltam. Igaz, ezen nemes megyének mindenkor atyáskodó gondossága bölcs s célirányos határozatai által a lehetségig igyekezett e veszedelmes mételyt gátlani. De a törvények sikerét vizsgáló tapasztalás e bölcs határozásokat elégteleneknek lenni találja. Nincs azon törvény, melynek célját, végét a fortélyos zsidók kijátszani ne tudnák, valamint nincs egy csalás, nincs egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna, s ha e veszedelmes népnek civilisatioját vallása szokásai, természete továbbá is lehetetlenné teszik, ha a jelen való korban még soká fog köztünk fetrengeni, a földmívelő népnek végpusztulását kikerülni lehetetlen lész." (Értekezés az éhínségek okairól, 1828)

"A két szó, mely Epictet egész philosophiáját magában foglalja: »türés«, meg »nélkülözés«, e két szó jutott osztályrészemül életem legszebb éveiben, és egy harmadik, mit a zsidó átoknak mond, de én Istenünk legszebb áldásának hiszem: a munka, Uram." (Pesti Hírlap)

"...mert vannak akadályok, mikkel bizonyos percekben istenek sem küzdhetnek meg; most a zsidókra nézve rendelkezni annyi volna, mint e népfaj közül tömérdeket áldozatul vetni ellenségeik dühének"

"Míg másvallású polgártársaikkal egy sót, egy kenyeret nem ehetnek, egy bort nem ihatnak, egy asztalnál nem ülhetnek, hogy ez és ehhez hasonlók különböző vallásfelekezetek szociális egybeforradását gátolják, míg ezeket nemcsak a műveltebbek gyakorlata, akiket ezért hitsorsosaik rossz zsidóknak tartanak, hanem ünnepélyes egyházi hitvallomás a zsidó vallás lényegéhez nem tartozóknak ki nem jelenti, a zsidók szocialiter emancipálva nem lesznek, ha mindjárt politikailag százszor emancipáltatnak is."

"...megvallom, hogy különösen a zsidó vallást követő hazai lakosokra nézve sajnálom, hogy a közvélemény legujabb időben olyan irányt vett, miszerint az e vallást követő népfaj számos söpredékének vétke miatt a méltányosság megtagadtatik azoktól is, kik ezen ellenszenvre nem érdemesek, és ezen ellenszenv annyira vitetik, hogy p.o. Pesten Kunewalder méltatlannak találtatik politicai jogokra csak azért, mert Máramarosban vagy Pozsonyban söpredék zsidótömeg van. Egyhamar nem fogjuk megóvni a hazát ezen söpredék-nép bűneitől, de ennek súlyát nem akarom éreztetni azon műveltebbekkel, kik között és mi köztünk más különbséget nem ismerek, mint hogy más templomban imádják a mindenhatót."
Kossuth L. Figyelmezteti a rendeket, hogy a külföldi zsidókról (...) külön törvény fog rendelkezni; ő ezeknek beköltözését annak idejében ellenezni fogja, de a már hazánkban lévőkről, kik jogok élvezésére műveltségök és jellemök által képesítve vannak, gondoskodást kíván...

"Az egész haza gyászolja Széchenyit, s minden vallási felekezet, még a zsidók is, rendezik a gyászünnepeket."

"De sánta apáknak lehetnek ép fiai. Hát én, oh. szülőföldem, melyet hazámnak neveznem többé nem szabad, azon imádságot küldöm feléd a távolból: „Ne legyen a te istened a zsidók haragos istenévé, aki azt mondta, hogy megbünteti az apák bűnét az utódokban. Bizzék az utód önmagában, hogy meg legyen az apák bűne bocsátva az — ö erényeiért!"

"Azt szabad mondani, hogy „Mi vagyunk Isten prófétái.”, de azt nem szabad, hogy „Isten csak a mi Istenünk”. A zsidók ezt mondták, és büszkeségük, Régi Jeruzsálem a porrba hullott. A Megváltó az egész emberiségnek azt mondta: „Mennyei Atyánk”, és Jeruzsáleme állni fog az idők végezetéig."[1](ford.)
(Válogatott beszédei)

"És pontosan ez a kereszténység véghetetlen érdeme. Míg Mózes, ugyanannak a Mindenható Istennek a nevében tiltó parancsokat adott embertársainak, addig a kereszténység jó erényekre tanít. Ezek az isteni parancsok nem a bűnt tiltják; hanem jótetteket kívánnak meg. Krisztus tanítása csodálatos a maga fenséges egyszerűségében. „Szeresd Istent mindenek felett, és szeretsd felebarátodat úgy, mint magadat."[2](ford.)

"A termelőnek még fogyasztási adót is kell fizetnie, ha saját borából inni akar. Hordói saját pinczéjében lepecsételtetnek, s ha a vendégszerető magyarnak vendége akad s csapra akar ütni egy fris hordót saját borából, saját pinczéjében, azt nem szabad tennie, ha csak a »fináncz« vagy a fogyasztási adót kibérlett zsidó el nem jő levenni a császári pecsétet, — természetesen kellő fizetés mellett."

"Az utolsó időkben azonban sok mindenféle ok összevágott, hogy a sereg erkölcsi állapota szomoritóvá váljék. A hosszas bizonytalanság aláásta a közszellemet, s e helyzet súlyát anyagi nélkülözések is fokozták. . . Akadtak osztrák szellemű bujtogatok is, különösen a papok és zsidók közt."

"Valóban különös volna, ha azok, kik nemesen felemelték tiltakozó szavukat egyetlenegy zsidógyermek (Mortara) ügyében, — részvétlenül néznék, miként szenvednek a magyar protestánsok üldöztetést, s vettetnek tömlöczre vallásuk szent jogaihoz való ragaszkodásuk miatt éspedig egy oly országban, melynek a kereszténység annyival tartozik, hogy többel senkinek."

"Curiosum gyanánt megemlítem, miként Kiss Miklósnak volt egy igen jól értesült levelezője Bécsben (udvari ügynök: N. L.), ki neki sokszor igen értékes tudósításokat küldött, németül, 'kereskedelmi hirek alakjában, de miket, birván a kulcsot, könnyű volt megértenünk. A magyar közügyeket »Ungarischer 'Weinhandel«-nak nevezte s november 20-ról kelt levelében ezeket irta: »A zsidó kereskedők (jüdische Hándler = osztrák kormány), kik a magyar piaczot egészen uralogják, most egy kissé engedékenyebbeknek mutatkoznak (traitabler = concessiók), de azért Voisin ur (= szomszéd = Thouvenel) mint jóhirü kereskedő igen jó borüzletet csinálhatna Magyarországon, mert a termelők (Producenten = hazafiak) nagyon idegenkednek amazoktól s nagyobb szabad verseny után sóvárognak, melyre oly üzletembereknek, mint a tehetséges Voisin-ház (=franczia sereg), piaczunkon megjelenése bizonyosan utat törne. Az Ön előtt ismeretes angol Mister Paul most azoknak a zsidóknak alkuszává lett s nagyon tanácsolja nekik, hagyjanak fel egészen az olasz kereskedéssel (= adják el Velenczét) az ott meghonosult szőlőbetegség (= forradalmi szellem) miatt, s vessék magukat egészen a magyar borkereskedésre. De mi sokkal jobban szeretnénk szilárd vevőkre szert tenni, különben a mellett a zsidó gazdálkodás mellett borkereskedésünk előbb-utóbb egészen tönkre megy.«"

"E végett hívjanak össze Pestre nagy alkotmányos conferentiákat, mint 47-ben nagy ellenzéki conferentiákat hívtunk össze, hogy a követválasztásokat irányozhassák, nehogy az amolyan Ugocsa-féle feliratokat compingáló veszélyes mózes-száju emberek követekké választassanak."

"Tettem lépést nyomban a Jelenkornál, Helmeczy kimondhatatlanul zsidóskodott. 6750 frt árendát kért, — s nem tantiemül, hanem fixumul." (Levél Wesselényihez, Báró Wesselényi Miklós, élete és munkái)

Mások Kossuthnak a zsidókérdésről szóló álláspontjáról

"Szinte kísérteties, hogy pontosan száz évvel Kossuth Lajos prófétikus figyelmeztetése után - 1944. május 5-én - ragasztották ki a német "megszállók" Budapest falaira a zsidók gettózásáról szóló parancsukat.
Száz kerek esztendő múlt el azóta Magyarország fölött, amióta a Pesti Hírlapban megjelent a legnagyobb magyar látnok, Kossuth Lajos figyelmeztetése, hogy mindaz, amit a végeredményben tragikus sorsú kisebbség képvisel, a fennálló országlási renddel egybehangzásba nem hozható.
Magyarországnak 1844 előtt is voltak zsidó lakosai. Csodálatos azonban, hogy minden antiszemitizmus nélkül, - mert ezt a fogalmat akkor még nem is ismerték -, épp a legjobb magyar szellemi emberek: Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Virág Benedek, - a felvilágosultság korának magyar fáklyavivői - láttak bennük veszélyes árnyékot, ismeretlen fenyegetést.
"Éhségmentő intézetek" - című cikkben épp a liberális és filoszemita Kossuth vette észre elsőnek, hogy az ország gyarmatosításának bizonyos új és eddig ismeretlen formája kezdődött meg.
"Egész helységeket tudok - írta fenti tanulmányában - hol a szegény földművelő nép nem magának, hanem a kocsmáros zsidónak szánt, vet és arat. Creditum ígéretével bé tudja csalni küszöbén, s ha egy lépést tett a szegény paraszt, menthetetlen oda van... Nincs olyan törvény, amelynek célját, végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná, - valamint - nincs csalás, nincs tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra nem találna."
Kossuth Lajos 1830-ban természetesen csak a kor szemüvegén át látja a problémát. Minden gyűlölet nélkül inkább a szocializmus ellenes és saját szemével látott gazdasági jelenségeket ítéli el. Csak 14 évvel későbben jutott el addig a nézőpontig, amelyről meglátta már a probléma veszélyét, sőt majdnem a hátterét is. Vajon olvasta-e Kossuth Lajos a nagy politikai instituciót, a Tórát, a Talmudot, a Sulhán Árukot, vagy csupán ösztönösen érezte meg a két országlási rend különbözőségét?
(...)Kossuth, ha nem is ismerhette a másik nép politikai institúcióját, annyit valószínűleg sejtettek 6 és kortársai is, hogy a XIX. század elején Magyarország már két kultúrképlet határán élt. A Kárpátokon túl, - sőt már itt-ott belül is - nem csupán a politikai institúció volt más, hanem a kultúra különbözősége is. Vereckétől az Orosz Birodalom belsejéig, a keresztény lengyelek, ukránok, oroszok közé beépülve több mint ötmilliós népi közösség élt, amely különbözött minden népektől.
(...) A legmegdöbbentőbb azonban a fiatal Kossuth véleménye, amely a legsúlyosabb ítélet az antiszociális és antichrisztiánus elemek fölött. Bartha Miklós, Prohászka, Istóczy, Gömbös Gyula és Szálasi tulajdonképpen Kossuth tanítványai.
Az országhódítás és a gyarmatosítás megkezdődött - tehát - már jóval az emancipáció előtt, és a fiatal Kossuthnak zempléni szűkebb hazájában szerzett tapasztalatai bizonyára nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy később, mint publicista is, ellenszegüljön a kor divatos eszméjének, az emancipációnak.
(...)Nem lehet eltitkolni, hogy Kossuth Lajos, aki 1844. május 5i vezércikkében az antiszeminizmustól mentes magyar állam és társadalom védelme alapjait rakta le, éppen ebben a kritikus időszakban, kissé változtatott véleményén. Gelléri Mórral folytatott beszélgetésében 1883-ban elismeri, hogy a magyar népnek sok oka van az antiszemitizmusra. Ennek ellenére kifogásolja az antiszemita párt programját, és azt mondja, hogy az antiszemitizmus okait gazdasági intézkedésekkel kell levezetni. És itt az emigráns Kossuth erőteljesen szembe kerül a szabadságharcos Kossuthtal, aki 1844-ben az emancipáció ellenes tanát meghirdette. Az általa végzetesnek tartott politikai institúcióból - íme - országfoglalás lett. Nemzetellenes hódítás és gyarmatosítás épp azon a területen is, amelyről az ifjú Kossuth' az "Éhségmentő intézetekben" írt. Istóczy Győző ezért a hazai élettől elszakadt Kossuthnak most saját elveit olvassa fejére. "A zsidókérdés nem csupán gazdasági kérdés, ma már nemzeti létkérdés, ma már az a kérdés. hogy a magyar vagy zsidó elem legyen az uralkodó Magyarországon."
Kossuth azonban mégis megmaradt régi álláspontja mellett, és a galíciai bevándorlás megtiltását, a bevándorlási törvény megalkotásának okvetlen szükségességét hangoztatta.
(...)Kossuth Lajos, aki 33 éves hontalansága alatt sok eget és sok poklot megismert, főként pedig megismerte a nyugati világhódítók félelmetes hatalmát, látszólag, - de csak nagyon látszólag - eltért azoktól az eszméktől, amelyeket a Pesti Hírlap 1944. május 5-i számában hirdetett. Turinból, 1882. október 11. keltezésű, és a zsidó Helfy (Helfer) Ignáchoz írott levelében látszólag teljesen elfordul korábbi álláspontjától. Szégyennek és botránynak minősíti, hogy Magyarországon még zsidókérdés létezhetik. Ugyanakkor azonban igazi kossuthi hevességgel foglalt állást a zsidó bevándorlás ellen. " Nemzetiségi és közgazdasági tekintetek tanácsolják - írja -, hogy Magyarország ne tárjon kaput semmi jöttment söpredéknek. Azt az önfenntartás kötelessége parancsolja, hogy idegen zsidónak, éppúgy mint idegen pánszláv, vagy pánromán elemeknek Magyarországba csoportosulása meg ne engedtessék."
"Megkövetelheti a párt (függetlenségi) a zsidóktól, hogy ők is lássanak hozzá azon antidiluviánus-szagú választófalak ledöntéséhez, melyek őket keresztény polgártársaikkal egy nemzettestté összeforrásba akadályozzák. (Országlási renddel egybe nem hozható politikai institúció! - A szerző.) Az asszimilációt a maguk részéről is buzgón előmozdítsák; kivetkőzvén a felekezetiség szűkkeblű kötelékeiből, maguk legyenek a legsújtóbb ostorai azoknak, akik a saját felekezetbeliek közül az összeforrást nehezíteni törekszenek, s az asszimilációt akadályozzák."" (Marschalkó Lajos: Országhódítók)

"Az antiszemita párt választási küzdelmét nagyon megnehezítette Kossuth Lajos állásfoglalását. A torinói remete, aki abban az időben a legnagyobb politikai tekintély volt a tömegek előtt, a nála járt zsidó függetlenségi politikusoknak és újságíróknak adott nyilatkozataiban, bár elismerte a zsidókérdés létezését, mégis az antiszemita párttal szemben foglalt állást, talán éppen azért, mert a párt vezetője Istóczy nem volt függetlenségi politikus és a párt programjából ki volt kapcsolva minden közjogi állásfoglalás. Kossuth először 1882-ben Csernátonyinak, később Helfy Ignácnak nyilatkozott az antiszemitizmusról elítélőleg, majd Urváry Lajoshoz intézett levelében fejtette ki ezirányú nézeteit. Ámbár nyilvánvaló volt, hogy Kossuthot az antiszemita párt céljait és törekvéseit illetően politikai barátai és tájékoztatói félrevezették, sem Istóczy, sem egyetlen más antiszemita politikus nem tartotta helyénvalónak vitába szállni vele. Arra számítottak, hogy Kossuth előbb-utóbb belátja tévedését és megváltoztatja véleményét. Ez a fordulat nem is váratott magára sokáig. A zsidó Gelléri Mórral folytatott beszélgetésében már elismeri, hogy az antiszemitizmusnak komoly gyökere van a magyar népben, amellyel számolni kell. A párt programja Kossuth szerint azonban inkább gazdasági jellegű, éppen ezért gazdasági rendszabályokkal lehetne levezetni az antiszemitizmust, a zsidó bevándorlás megakadályozásának jogosságát pedig nem lehet kétségbe vonni. Istóczy hosszabb cikkben méltatta Kossuth őszinte és tárgyilagos megnyilatkozását és mint az antiszemita párt egyik legfényesebb sikerét ünnepelte. Egyben azonban megtette észrevételeit is Kossuth nyilatkozatára. Istóczy hangoztatja, hogy a zsidókérdés nem csupán gazdasági kérdés, ma már nemzeti létkérdés, ma már az a kérdés, a magyar vagy zsidó elem legyen uralkodó Magyarországon. Összes közviszonyainkat a zsidó szellem, a zsidó befolyás uralja. A jelenlegi közállapotok nem változtathatók meg másképp, mint a zsidó hatalom megtörése által nemcsak közgazdasági, hanem társadalmi és politikai téren is." (Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei)

  1. You may say, "We are the prophets of God"; but you shall not say, "God is only our God." The Jews said so, and their pride, old Jerusalem, lies in the dust. Our Saviour taught all humanity to say, "Our Father in heaven," and his Jerusalem is lasting to the end of days.
  2. And here is precisely the infinite merit of the Christian religion. While Moses, in the name of the Almighty God, ordered but negative degrees toward fellow-men, the Christian religion commands positive virtue. Its divine injunctions are not performed by not doing wrong; it desires us to do good. The doctrine of Jesus Christ is sublime in its majestic simplicity. "Thou shalt love God above all, and love thy neighbour as thou lovest thyself."

Lásd még

Irodalom

  • Gracza György: K. élete és művei;
  • Hentaller Lajos: K. és kora;
  • Hegyaljai Kiss Géza: K.;
  • Hegedűs Lóránt: K. Lajos legendák hőse.