Trockij Leo

A hu-Rightpedia wikiből
(Lev Davidovics Trockij szócikkből átirányítva)
Lev Davidovics Trockij
Leon trotsky.jpg
SzületettJanovka (Oroszország)
1879. november 7.
ElhunytMexikóváros (Mexikó)
1940. augusztus 21. (60 évesen)
HázastársaAleksandra Sokolovskaya
Natalia Sedova
GyermekeiZinaida Volkova
Nina Nevelson
Lev Sedov
Sergei Sedov


Oroszországot fehér négerek lakta sivataggá kell változtatnunk úgy, hogy olyan zsarnokság alá vetjük, amiről a legfantáziadúsabb keleti zsarnokok sem álmodtak.
Ez a zsarnokság nem jobbról, hanem balról fog jönni, és nem fehér lesz, hanem vörös, a szó tényleges értelmében, mert olyan vértenger és annyi halott lesz, amely mögött a kapitalista háborúk veszteségei elhalványodnak. Az Atlanti óceán túlpartján levő nagy bankárok szorosan együtt fognak működni velünk. Ha megnyerjük a forradalmat, ledöntjük Oroszországot, sírján a cionizmus erejét erősítjük, és olyan erő leszünk, hogy a világ térdre áll előttünk. Megmutatjuk, mi az igazi erő.
Terror és vérfürdők segítségével az iskolázott oroszokat idiótákká tesszük, állati körülmények közé... Eközben fiatalságunk bőrkabátokban - Odesszai és Orsai, Gomeli és Vinyicai órások fiai- milyen csodálatosan, milyen agresszíven gyűlölnek mindent, ami orosz! Ezzel az örömmel fogják megsemmisíteni az orosz iskolázott embereket- tiszteket, mérnököket, tanárokat, papokat, tábornokokat, akadémikusokat, írókat. - Trockij Leó [1]
Trockij Leo

Trockij Leo (Лев Тро́цкий; családi nevén Davidovics Bronstein, Лев Дави́дович Бронштéйн) , oroszul beszélő szovjet zsidó politikusbűnöző, tömeggyilkos *1879, +1940. Lenin mellett neki "köszönhető" a szovjet terrorállam létrejötte, milliók legyilkolása és rabszolgasorsba taszítása. Szocialista tevékenysége miatt már 1899-ben Szibériába száműzték; innen 1902-ben külföldre szökött. 1905-ben a szentpétervári munkástanács vezetője lett, letartóztatták, de 1907-ben újabb szibériai száműzetéséből is megszökött, Bécsben, Párizsban, Amerikában stb. élt a szabadkőműves bolsevista Internacionálé kitartottjaként, időnként bolsevista újságokba cikkeket írt. 1917 márciusában hazatért, nagy része volt a nov.-i forradalom előkészítésében és a bolsevisták győzelmében. A hatalomrajutás után Lenin mellett mint külügyi népbiztos, Oroszországot ő képviselte a breszt-litovszki béketárgyaláson, majd hadügyi népbiztos lett s megvetette alapját a vörös hadseregnek. Uralma alatt zajlott a Lenin-Trockij-féle holokauszt, melynek során rendkívüli brutalitással emberek millióit gyilkolták le. 1925-ben szembefordult Sztálinnal, mert szerinte Sztálin a világforradalom helyett egyedül Oroszországban folytatta a kommunizmus kiépítését. 1928-ban külföldre száműzték, (másokat ilyen esetben meggyilkoltak, de, mint tudjuk, vannak egyenlők és egyenlőbbek, különösen a cucilizmusban), többévi utazgatás után (dolgoznia soha nem kellett, jól élt Oroszországban rabolt és külföldre menekített millióiból), 1936-ban Mexikóban telepedett le, ahol 1940-ben Ramón Mercader NKVD-ügynök meggyilkolta. Sok elméleti és politikai "munkán" kívül megírta önéletrajzát, (1929) és az orosz forradalom történetét, (1931-33).

Részletesebben

Lev Davidovics Trockij, született Bronstein (Лев Давидович Троцкий) Janovka, Oroszország, 1879. november 7.Mexikóváros, Mexikó, 1940. augusztus 21.) zsidó oroszországi-szovjet marxista szabadkőműves politikus, forradalmár, az 1905-ös oroszországi forradalom, majd az 1917-es októberi orosz forradalom egyik vezéralakja, a Vörös Hadsereg megalapítója.

Gyerekkora

Lev Davidovics Trockij 1879-ben született Ukrajnában, a herszoni kormányzóság jelizavetgrádi járásának egy kis falujában, Janovkán. Apja, David Leontyijevics Bronstein jómódú, zsidó, vallását nem nyíltan gyakorló gazdálkodó volt, bérlő. Két testvére volt.

1888-ban szülei Odesszába küldték tanulni, ahol egy liberális ellenzéki beállítottságú, nagy műveltségű távoli rokonnál lakott, itt került szoros kapcsolatba a könyvekkel, a kultúrával. A numerus clausus miatt gimnázium helyett a Szt. Pál reáliskolában folytatta tanulmányait. A 7. osztályt már Nyikolajevben (ma: Mikolajiv) végezte, itt került először kapcsolatba forradalmi eszmékkel. Kezdetben a számára radikálisabbnak tűnő narodnyikizmus volt rá hatással, és a marxizmus ellenfelének tekintette magát.

A munkásmozgalomban

Lev Bronstein, 1897

1897-től részt vett a későbbi bolsevik forradalmár, Ivan Andrejevics Muhin által vezetett munkásszervezetben, amely később a Délorosz Munkásszövetség nevet vette fel. Itteni tevékenységében egyre inkább szociáldemokrata hatás érvényesült. 1898-ban letartóztatták, több évig börtönben ült, majd négy évi kelet-szibériai száműzetésre ítélték, amit 1900-ban kezdett meg.

A száműzetésben vált marxistává, itt ismerkedett meg Dzerzsinszkijjel és Urickijjel. Egy irkutszki narodnyik újságba kezdett álnéven (Antid Oto) cikkeket írni, már marxista szellemben és ragyogó stílusban, ezeknek híre az emigráns szociáldemokrata vezetőkig is eljutott. Írt az orosz paraszti életről, Hauptmannról, Ibsenről, Nietzschéről, Gorkijról. 1902-ben került kezébe az Iszkra néhány példánya, olvasta Lenin Mi a teendő?-jét. Úgy érezte, kinőtte a forradalmi szervezkedés helyi kereteit, és még ebben az évben megszökött száműzetéséből. Hamis útlevelét volt börtönőre, egy bizonyos Trockij nevére állította ki, és ez a név egy életen át elkísérte.

Emigráció

lásd: Trockij az emigrációban

A fordulat

Politikai és katonai szervezőként egyaránt kiemelkedő szerepet játszott a fegyveres felkelés előkészítésében. Gyakorlatilag ő irányította a Szovjet 29 tagú Forradalmi Katonai Bizottságának tevékenységét. A Központi Bizottság ülésein a felkelés mellett szavazott, tagja lett a hatalomátvétel politikai irányítására létrehozott ad hoc Politikai Bizottságnak. Lenin után a forradalom második legtekintélyesebb vezetője lett, valóságos néptribun, sziporkázó szónok volt.

Az októberi fordulat után megalakult első szovjet kormányban külügyi népbiztos, tulajdonképpen külügyminiszter lett. E minőségében elsősorban a breszti béketárgyalásokon játszott szerepe révén vált ismertté. A szovjet delegáció vezetőjeként az időhúzás taktikájához folyamodott, majd végül elutasította a béke aláírását, ami katasztrofális eredménnyel járt. Az ezt követő elsöprő német támadás után sokkal előnytelenebb feltételekkel volt kénytelen végül békét kötni. Ezután lemondott a külügyi népbiztosságról. Hadügyi népbiztos, majd a Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsának elnöke lett, a Vörös Hadsereg megszervezése nevéhez fűződik.

Polgárháború

A lengyel fronton

Trockij hírhedt, tömeggyilkos páncélvonatán beutazta a frontokat; Útközben az esetleges ellenállást úgy számolták fel, hogy falvak lakosságát irtották ki bosszúból, esetleges további támadások megelőzésére. 1919. október 2-án Szentpétervár védelmében jelentős részt vállalt, de ugyanúgy szerepe volt a nemzeti ellenállás, Kolcsak és Vrangel csapatainak szétverésében. Szabad óráiban Terrorizmus és kommunizmus című hírhedt Kautsky elleni vitairatát írta a vonaton. 1920 nyarán aktívan részt vett a lengyelországi hadjárat megszervezésében. A polgárháború vége felé közeledve Trockijt egyre inkább a gazdasági élet bolsevizálása foglalkoztatta.

Gazdaság és kultúra

Tagja lett a legfelső politikai irányító testületnek, a Politikai Irodának. 1920 folyamán alapvető szerepe volt a polgárháború során tönkretett közlekedési hálózat, a vasút helyreállításában, ami alapfeltétele volt az egész romokban heverő gazdaság újra felépítésének. Ezt a munkát közlekedésügyi népbiztosként, illetve a Központi Szállítási Bizottság elnökeként végezte, alapvetően a hadikommunista rendszabályok alkalmazásával, a katonás fegyelem kikényszerítésével. Ekkor vált nevezetessé, mint a „gazdaság militarizátora”, a „munkáshadseregek” szervezője, és követelte a „szakszervezetek államosítását”. 1921-ben kezdeményezte a Goszplan, az Állami Tervbizottság létrehozását, és ebben Lenin is támogatta.

A hadikommunista politika egyik gyakorlati vezetőjeként viszonylag későn, 1921 körül csatlakozott a gazdaságpolitikai fordulat, a NEP híveihez. Számos elemzést publikált az „új kultúra” mibenlétéről, a humanista értékekről az „átmeneti korszak” viszonyai között. 1923-ban írta Irodalom és forradalom című könyvét, melyben felvázolta egy kulturális forradalom koncepcióját.

Hatalmi harc és száműzetés

A nemrég még a gazdaságot militarizálni akaró Trockij 1923 végén már az elbürokratizálódás elleni harc, a munkásdemokrácia követelésével állt elő, a baloldali ellenzék élére állt, és ezt sokan némi joggal pusztán hatalmi-taktikai megnyilvánulásnak látták. A KB titkárságát, tehát közvetve Sztálint pártbéli diktatúrával vádolta, de még sokan emlékeztek arra, hogy 1920-21 folyamán ő éppen „a demokrácia fetisizálásának” vádját hozta fel az akkori „munkásellenzék” demokratikus törekvései ellen.

Lenin halála után, a „lenini örökség” fölött kialakult marakodás kapcsán a XIII. pártkongresszuson Krupszkaja egyre sürgette, hogy Lenin „politikai végrendeletét” – mely súlyosan bírálta Sztálint – ismertessék meg a küldöttekkel. Trockij, bár érdeke lett volna Sztálin gyengítése, nem foglalt állást, és a szöveg itt nem került nyilvánosságra. Kongresszusi beszédében így fogalmazott: „Wrong or right – my party. Tudom, hogy az embernek nem lehet igaza a Párt ellenében… hiszen a történelem (a Párton kívül) nem nyitott utat az igazság megvalósítására”. Ez a hitvallásszerű mondat magában rejti a sztálinizmus későbbi lényegét.

Az árral szemben

1924 folyamán a Sztálin, Zinovjev és Buharin vezette pártbeli többség Trockijt politikailag elszigetelte. A „trockizmus” elleni kampányban vezéri aspirációkkal, „bonapartizmussal” vádolták. Elméleti vitáiban az általa képviselt „permanens forradalom” elmélete állt szemben a „szocializmus egy országban” doktrínájával, és ez a világforradalmi fellendülés elmúltával egyre nehezebben képviselhető, egyre absztraktabb lett. Zinovjev és Kamenyev már az 1925. januári plénumon ki akarta záratni Trockijt a KB-ből,de akkor csak a hadügyi népbiztos tisztségéből váltották le. 1925 végén Zinovjev és Kamenyev a NEP gyakorlatával kapcsolatban konfliktusba kerültek Sztálinnal, és szövetséget kötöttek Trockijjal. 1926 októberében a KB-plénumon Sztálin „szociáldemokrata elhajlással” vádolta Trockijt, ő a maga részéről a „forradalom sírásójának” nevezte Sztálint. A plénum Trockijt és Kamenyevet kizárta a Politikai Iroda tagjai közül.[2]

Trockij utolsó pártbeli fellépéseikor már nyíltan szembehelyezkedett az egyre erősödő Sztálini többséggel. 1927 szeptemberében levelet írt a KB-hoz, s ebben látnoknak bizonyult: „A sztálini csoport további útja előre meg van írva. Ma meghamisítják szavainkat, holnap tetteinket fogják meghamisítani.” A forradalom 10. évfordulóján az ellenzék tüntetést szervezett Leningrádban, ezután Trockijt és Zinovjevet „ellenforradalmi demonstráció” szervezéséért kizárták a pártból. November 7-én a Nagy Színházban tartott ünnepségen bemutatták Eizenstein Október című filmjét, de ebből már kivágták azokat a felvételeket, ahol Trockij szerepelt.

Idegenben

Mexikóban, 1940

1928 januárjában a GPU határozatára száműzték az Oroszországi SzSzSzK területéről. Ezután Alma-Atában élt 1929-ig. Januárban a GPU Trockijt „szovjetellenes tevékenység” miatt a Szovjetunió elhagyására kötelezte. Februárban érkezett meg Isztambulba, annak Herceg-szigetek (Adalar) nevű kerületében lakott, majd Prinkipóban telepedett le. 1933-ban Franciaországban, Barbizonban, 1935-től Norvégiában, majd 1937-től Mexikóvárosban élt.

Száműzetésében is folytatta a „bolsevik-leninista” ellenzék szervezését, ennek legfontosab eszköze a Bjulletyeny Oppozicii című folyóirat volt. Ebben a „sztálini frakciók” elleni harcra, a „bürokratikus degenerálódás” elleni fellépésre buzdított. Kezdetben csak bírálta a Komintern politikáját, de 1938-tól kísérletet tett egy IV. Internacionálé létrehozására. 1931-től kezdve a nemzetiszocializmus ellen gyűlölködött, és – a Kominternnel ellentétben – a kommunista és szociáldemokrata pártok összefogását szorgalmazta. A sztálini Szovjetuniót állandó bírálatának kereszttüzében tartotta, de a második világháború kitörésekor a Szovjetunió megvédelmezésére szólította fel a világ forradalmárait. A német–szovjet megnemtámadási szerződést élesen elutasította.

Trockij síremléke

Eközben már lezajlottak a nagy moszkvai perek, ahol Trockij távollétében is főszereplő volt: minden ellenzéki csoportosulás vezérének őt vizionálták. Az ítélet sem váratott sokáig magára, 1940. augusztus 20-án egy Ramón Mercader nevű NKVD-ügynök otthonában jégcsákánnyal agyonverte. Coyoacánban, Mexikóban temették el.

Családja

Két szintén zsidó felesége volt. Az elsővel két lánya volt, ezek közül az egyik, Nina, 26 évesen halt meg tuberkulózisban, a másik 30 és 40 éves kora között öngyilkos lett Berlinben. Második feleségétől két fia volt, az egyik vele ment száműzetésbe, és Párizsban halt meg egy operáció után 40 éves kora előtt, a másik, Szergej a Szovjetunióban maradt, és munkatáborban halt meg, szintén 40 éves kora előtt.

Álnevei

  • Az irkutszki Vosztocsnoje obozrenyije szerzőjeként: Antid Oto (antidoto = ellenszer, ellenméreg)
  • 1902, szökés a száműzetésből: Trockij (volt börtönőrének neve)
  • 1902, Iszkra, Szamara: Pero (toll, Krzsizsanovszkij adta neki ezt a nevet)
  • A pétervári szovjetben, 1905-ben: Janovszkij (szülőfaluja földbirtokosának neve)

Magyarul megjelent művei

  • Világháború és világforradalom (1919)
  • A forradalomról (Kossuth, 1971) Számozott kiadvány
  • Életem. Önéletrajzi vázlat (Kossuth, 1989) ISBN 963-09-3445-0
  • Az elárult forradalom (Áramlat, 1990) ISBN 963-02-7736-0

Források

Jegyzetek

  1. http://www.bibliotecapleyades.net/sociopolitica/signscorpion/signscorpion05.htm
  2. Lukács György (írói álnevén: Vajda Sándor) tollával összefoglalta a történteket a párt szempontjából: „Amíg Trockij csak hibás nézeteket, ultrabaloldali felfogásokat képviselt, a bolseviki pért feleslegesnek tartotta ellene szervezeti rendszabályokat alkalmazni […]. De amikor Trockij áttért az ideológiai harcról, objektíve az ellenforradalom, a burzsoázia erőinek szervezésére, a proletárdiktatúra tagadására – ekkor a kommunista pártnak szervezeti rendszabályokat kellett alkalmazni Trockijékkal szemben; az 1927-es orosz pártkongresszus – ahol az ellenzék megsemmisítő vereséget szenvedett – kizárta a trockista oppozíciót a kommunista pártból.” (Trockizmus és likvidátorság, 100% (a KMP folyóirata), 1930. III./9.-10.). E cikkében Lukács az ideológiai különbségeket a következőkben foglalta össze:
    • 1) Trockij a forradalom első éveiben a breszt-litovszki béke kérdésében helytelen baloldali álláspontra helyezkedett Leninnel szemben; mivel háborút akart indítani az összes kapitalista hatalom ellen;
    • 2) A szakszervezetek, a NEP kérdésében mindig ellentétbe került a párttal, mindig helytelen volt az álláspontja, és mindig vereséget szenvedett a pártkongresszusokon;
    • 3) Ellenezte a proletariátus és a parasztság szövetségét, mondva, a parasztságot el kell nyomni, ám kihasználni, míg a párt ezt csak a felsőbb, jómódúbb parasztságra gondolta érvényesnek, és persze a pártnak volt igaza e kérdésben is;
    • 4) Trockij ellenezte a „szocializmus egy országban” építését, ehelyett szerinte időt kell nyerni a parasztság kizsákmányolása révén a világforradalomig
    • 5) Trockij erőszakos iparosítást akart, míg a párt nem akarván felrúgni a munkás-paraszt szövetséget, az iparosítás tempóját a mezőgazdaság fejlődéséhez kívánta igazítani
    • 6) Trockij szerint a proletárforradalom után is megengedhető több párt létezése („proletárdemokrácia”), míg a bolsevikiek szerint ez a proletárdiktatúra megtagadása és bizonyos kispolgári, intellektüel körök követelése annak érdekében, hogy a proletariátus egységét, erejét megbonthassák és gyakorlati tevékenységét aláássák.

Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lev Davidovics Trockij témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Trockij Leo témában.