London

A hu-Rightpedia wikiből
London
London collage.jpg
London zászlaja
London zászlaja
Közigazgatási adatok
OrszágEgyesült Királyság Egyesült Királyság
OrszágrészAnglia Anglia
RégióLondon
KerületCity és 32 borough
Alapítás évekb. Kr. e. 50
Népességi adatok
Teljes népességismeretlen +/-
Népsűrűség4542 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság24 m
Terület1579 km²
IdőzónaGMT (UTC+0)
London weboldala


Pontosan itt van!
London elhelyezkedése Magyarországon

London, Anglia és a Brit Birodalom fővárosa, a világforgalom legjelentősebb központja, a világ második legnagyobb városa. A L. név három különböző közigazgatási fogalmat jelöl:

  • 1. A város ősi magva, a City of L., mindössze 270 ha területen, ma is önálló közigazgatási egység, kb. 13.000 állandó lakossal.
  • 2. Administrativ County of L., önálló grófság, tartalmazza a Cityt és a környező, közel 303 km2 kiterjedésű, most 28 kerületet, (Metropolitan borought), (1931) 4,396.000 lak.; ez a terület a L. County Council kormányzata alatt áll.
  • 3. Nagy L., (Greater L.) v. Metropolitan Police Ditrict, magába foglalja kb. 24 km sugarú körzetben a hajdani községek egész sorát, tehát Essex, Kent, Surrey és Hertfordshire grófságok egyes részeit is; ennek a Nagy l.-nak területe kb. 1775 km2, több mint 8.000.000 lakossal.

Fekvés

L. DK.-Angliában a Temze mindkét partján, torkolatától 75 km-nyire, a L.-i medence közepén települt. Éghajlata mérsékelt, óceánikus. A fagy ritka, a L.-i köd világhírű. Az É.-i városrészek mindegyikének egyéni jellege van, a D-iek színtelenebbek, uniformizáltabbak. A City, a város ma már kizárólag üzleti negyed, napiul kb. 500.000 re duzzad lakosainak száma. Itt van a Bank of England hatalmas épülete, szemben vele a lordmayor székhelye (Mansion House) és a tőzsde. A forgalom a Lombard Streeten, a Cornhill- és a King William Streeten a legnagyobb. A City közelében van a Clearing House, Mark Laneben a gabonatőzsde. Tovább Ny.-on, a Szent Pál székesegyház közelében az újság- és kiadónegyed és a főposta, a City K..-Í végén, a Themze partján az ősi Tower áll. Ny. felé vezet az élénk Fleet Street, erre van Holborn, az ügyvédek negyedével ("inn"-ek) és a Temple-el, a British Museum és Bloomsbury, a diáknegyed; hatalmas forgalom bonyolódik le a Stranden, s rajta keresztül eljutunk a Covent Gardenhez (vásárcsarnokok, virágpiac) és a színházak negyedéhez (Shaftsbury Aveuue stb.). A Strandről nyílik a Charing Cross-tér és a Trafalgar Square. Innen D.-felé vezet a Whitehall, a minisztériumok utcája, a Parlament és a Westminster apátság felé. Ny.-on (Westend) előkelő negyedek (Belgravia, a követségekkel, May fair, a mondáin világ középpontja) és elegáns utcák (St. James Sreet, Piccadilly, Pall Mall) csatlakoznak. A Piccadilly Circusra, a város egyik legforgalmasabb pontjára torkol a fényes üzletekben gazdag Bégem Street. A Holborn Viaduct folytatása, a 2'5 km hosszú Oxford Street (üzletutca) metszi a hajdan rosszhírű sohot (ma nemzetközi éttermek és mulatóhelyek zsúfolódnak benne) s az óriási Hyde Park mellett Bayswater felé vezet. A Hyde Parktól D.-re Brompton, Kensington (csendesebb, úri lakónegyed) és Chelsea (a művészek negyede) házrengetege már a Themzéig nyúlik, É.-on pedig Paddington, St. Marylebone, St. Johns Wood és Camden Town övezik a Regent Parkot. Camden Towntól É.-ra és K.-re munkás- és gyárnegyedek következnek; köztük Islington.L. legnépesebb városrésze; tőle K.-re Hackney. A Citytől É.-ra van többek közt St. Pancras, Ék.-re Clerkenwell, az optikusok, órások, aranyművesek negyede, tovább Hoxton, Finsbury és Bethnal Green gyárnegyedei. Az East End a dokkmunkások, szegény zsidók és napszámosok negyede; legsivárabb része a Whitechapel, de ezeknek a városrészeknek hírhedt nyomortanyáit ("slum") az utóbbi időkben jórészt eltüntette már a szociális gondoskodás. L. kikötője a L.-hídtól ("The Pool") egészen Gravesendig, a Themze torkolatáig terjed. kb. 37 km hosszúságban. A dokkok a folyó mindkét partján helyezkednek el (East India-, West India-, St. Katherine's-, Millwall-, Tilbury-. Sarrey-commerce-al- stb. dokkok); a raktárházak, rakpartok, szállítóberendezések stb. egész labirintusa tartozik hozzájuk. A Themze Di partja, a Sarrey Side, a XVII sz.-ban települt be. A nagyipar és nagykereskedelem negyedei. Battersea, South Lambeth, Lambeth, Kennington, Bermondsey, Notherhithe, Deptford és Greenwich vannak itt.

Nagy-London áttekintő térképe.

A város számos hídja közül nevezetesebbek: a London Bridge (ez a legrégibb), Southwark Bridge, a szép Waterloo-Bridge, Charing Cross Bridge, Westminster Bridge, Lambeth Bridge, Vauxhall Bridge, Albert Bridge és a Battersea Bridge; a Tower-hidat 1686-94-ben építették. Sok a szép park: Hyde Park (l. o.), Green Park (a Buckingham palotával), a St. James park, a Kensington Gardens, a Regent Park (az állatkerttel), Richmond Park és a város legnagyobb parkja, a Hampstead Heath; D.-en a Battersea Park, a Southwark- és a Greenwich Park a nevezetesebbek. Kew-ban van a pompás botanikuskert.

Műemlékek

L. régi műemlékeinek igen nagy része az 1666-i nagy tűzvészben elpusztult. A mai, ezernél jóval több templom és egyéb egyházi épület közül kimagaslik a Westminster-apátság, a britek nemzeti panteonja, számos kápolnával, síremlékkel és szoborral. Hitvalló Edvárd trónszékével, építését 1245-ben kezdték meg; a gótikus St Bartholomew, Austin Friars, St. Saviour, St. Giles templom stb.; Christopher Wren alkotásai között a Szt. Pál székesegyház (1675-1710), St. Mary le Bow (1680), St. Dunstan in the East(1698); továbbá St. Martin in the Fields (1721-26), a kat Westminster-templom (1895) stb. Nevezetes paloták: a középkori, de a XIX. sz. elején újjáépített St James-palota, a Buckingham-palota (1703, újjáépítve 1825), 1837 óta a királyi család rezidenciája; a Lambeth -palace (1244), a hercegérsek székhelye; a Kensington-, Marlborough-, Stafford- stb. paloták. Szobrai és emlékművei közül különösen Nelson szobra a Trafalgar Square-en (1843), Viktória királyné emlékműve a Buckingham palota előtt a világháborús hősök emléke (Cenotaph) a Whitehallon említendő. Magyar szobrász, Boelun Edgár József alkotása a Hyde Parkban Wellington lovasszobra, a Waterloo téren Sir J. F. Burgoyne szobra, a National Galleryben Newton, Ruskin, Stanley szobrai stb. (Boehm síremléke a Szt Pál székesegyházban nyert elhelyezést).

Gyűjtemények

L. legnagyobb gyűjteményei: a British Museum (alap. 1753, több ízben kibővítve és újjáépítve, mai alakjában főleg Sir Bob. Smirke terve, 1823-1852); az iparművészet minden ágát felölelő Victoria and Albert Museum (alap. 1857, régibb neve South Kensington Museum), a régi képzőművészet kincseiben bővelkedő National Gallery (Wilkine műve, 1833-38), a brit mesterek alkotásait, valamint a XIX az.-tól kezdődő képeket és szobrokat tartalmazó Tate Gallery (Sir Hoory Taté alapítása, 1897;

A Westminster apátság
A Szt. Pál székesegyház
A Tower a Temze felől
A Parlament
A belváros legforgalmasabb pontja: Az angol bank, mögötte a tőzsde

új épület, a Duveen-család és Sir Hugh Lane adományai révén 1926 óta), a National Portrait Gallery, a Wallace Collection, a városi múzeum, a hadimúzeum (Imperial War Museum), a természettudományos múzeum (Natural History Departement of the British Museum), a technikai, földtani, ipari múzeum stb. Legnagyobb könyvtára a British Museumnak van, neves a Public Record Office (állami levéltár) gyűjteménye. L. tudományos intézményei közül nemzetközi jelentőségű a Royal Society (alap. 1645), a Royal Asiatic Society, a Royal Geopraphical Society, a Royal Medical Society stb. Kb. 1000 elemi iskolától kezdve egészen az 1836-ban alakult egyetemig az iskolák és szakintézetek minden elképzelhető fajtái nagy számban szerepelnek; L. közoktatásügyi kiadásai évente meghaladják a 12 millió fontot. Színházainak száma kb. 60, legrégibb köztük a Drury Lane (1663), a Covent Garden Opera (1733), a His Majesty-, a Hay-market-, a Globe-színház stb. A. legnagyobb hangversenyterem az Albert Hall és a Queen's Hall. Híresek L. klubjai, a legelőkelőbbek helyiségei a Pall Mall-on és a Picadillyn vannak.

Gazdaság

L.-ba futnak össze a világgazdaság szálai is A világháború előtt a L.-i City volt a világ pénzügyi életének irányítója; bár azóta New-York London elé került, a City ma is világtényező. A Bank of England hetenkinti kamatláb-megállapító üléseinek határozatai elé Európa összes jegybankjai várakozással néznek. A világbirodalom nyersanyagjai a tengerhajózásra is alkalmas Temzén kerülnek az 1906-ban teljesen újjáépített L.-i dokkokba. Az 1936. évi forgalom 62 millió t volt. A legfőbb nyersanyagok (elsősorban fémek, továbbá gyapjú, gyapot, gabona, cukor, alkohol, szén, juta, gumi, gyarmatáru) világpiaci árát a L.-i jegyzés szabja meg, az itt székelő nemzetközi nyersanyag-kartellek irányítása mellett, mindezeknek az áruknak külön tőzsdéi vannak L.-ban. L. Anglia legnagyobb ipari városa is épp így a kivitelben is vezet, csak a textil- és acéláruk exportjában marad Liverpool mögött. Nagy élelmiszerszükségletét Anglia mellett főként Dániából fedezi; karácsonykor nélkülözhetetlen a L.-i családok asztalán a magyar pulyka.

Története.

L. ősrégi kelta település; a római korban Britannia legnevezetesebb városa (Londinium), Nagy Konstantin császár fallal vette körül. A kereszténység elterjedése után püspöki székhely, a IX. az. vége felé pedig már Anglia fővárosa. 851-ben Ragnar wiking vezér megszállta. Földnélküli János királytól 1210-ben kapta meg alkotmányának alapjait. Politikai és gazdasági Jelentősége egyre nőtt. A XIV. sz. ban már a Hanza egyik legnagyobb kereskedelmi telepe. Külön-féle elemi csapások, mint például az 1665-iki pestis és az 1666-i óriási tűzvész, gyakran visszavetették fejlődésében, de azért mindig megmaradt Anglia első városának. Az I. Károly ellen kitört forradalomnak L. volt a központja, I. Károlyt is itt fejezték le. A XVIII. sz.-ban már a világkereskedelem központja és a világ legnépesebb városa. 1855-ben az elővárosok beolvasztásával megalakult Nagy-London. Az 1914- 18-i világháborúban a német léghajók támadásainak volt kitéve. L. a 399-400. képtáblákat.

2010

London az Egyesült Királyság és azon belül Anglia fővárosa, világváros, a korábbi Brit Birodalom fővárosaként a világ egyik politikai, pénzügyi és kulturális központja. Nagy-London népessége 7 172 091 fő,[1] de az agglomerációval együtt ennél több millióval magasabb. Népességében rengeteg különböző nemzet, kultúra és vallás képviselteti magát, így Európa és a világ egyik legkozmopolitább és az Európai Unió legnépesebb városa.

London rengeteg intézménynek, szervezetnek és cégnek ad otthont, több világhírű múzeum, színház, koncertterem, repülőtér, vasútállomás, palota és hivatal található itt.

2005. július 6-án Londont választották a 2012-es nyári olimpiai játékok színhelyének, így ez lesz az első város, ahol harmadszor is megrendezik a neves sporteseményt.

Fekvése

Ma Londonnak rendszerint a Nagy-London néven is ismert egész várost hívjuk, ami a belvárosból (City) és harminckét londoni Borough-ból áll. Történelmi szempontból a név a Cityre vonatkozik, amiből a mai város kinőtt. 1889 és 1965 között a korábbi London megyére is hivatkozott, ami a mai Belső-London területével egyezik meg.

London központjának (Charing Cross) koordinátái: é. sz. 51° 30′ ny. h. 0° 8′. Az ókori rómaiak Londinium város központját a London Kővel jelölték.

Egy Landsat 7 műholdkép Nyugat-Londonról. Középen a zöld terület a Hyde Park, tőle jobbra a Green Park és a St. James’s Park
London elhelyezkedése Európán belül

Nagy-London területe 1579 km². London kikötőváros a Temze partján. A folyó nagy hatással volt a város fejlődésére. Londont a Temze északi partján alapították és több száz éven át egyetlen híd, a London Bridge vezetett át a folyón. Emiatt a város központja sokáig az északi parton volt. Amikor a 18. században több hidat is építettek, a város nagyobb iramban kezdett terjeszkedni a környező sík és enyhén dombos vidékeken. Emiatt London nagyjából kör alakú lett. A Temze régebben sokkal szélesebb és sekélyebb folyó volt, mint ma. A partját beépítették, és több mellékfolyója ma a föld alatt folyik. Mivel a város közel fekszik ahhoz a helyhez, ahol a Temze a tengerbe folyik, az apály-dagály váltakozása áradással fenyegeti. Ezt fokozza a tengerszint lassú, de folyamatos emelkedése. Ezt gátakkal próbálják szabályozni.

Budapesttől 1670 km-re fekszik.

Éghajlata

London éghajlata mérsékelt övi, meleg, de ritkán forró nyárral, hűvös, de ritkán hideg téllel és állandó, nem kevés csapadékkal (napi rendszerességgel). A nyári hőmérséklet ritkán magasabb, mint 30 °C, bár az utóbbi években némi emelkedés volt megfigyelhető. A valaha mért legmagasabb hőmérséklet 37,9 °C volt a Heathrow repülőtéren 2003-ban. Hóesés ritkán van. Az átlagos csapadék évente kb. 800-1000 mm. Londonra sajátos mikroklíma jellemző: a sűrűn beépített terület raktározza a hőt, így a városban gyakran 5 °C-kal is melegebb van, mint a környező területeken. A napsütéses órák száma november, december, január, február hónapokban minimális: 0-1 óra a napi átlag.

Története

St Steven's Tower – A Westminster-palota óratornya, amiben a Big Ben található

A rómaiak előtti korból kevés lelet maradt fenn. Londont a rómaiak alapították, mint Britannia provincia fővárosát, miután Kr. u. 43-ban Claudius császár a mai anglia legnagyobb részét meghódította. Londinium-nak nevezték el. A név nem latin, hanem kelta eredetű, feltehetően a kelta Londinos személynévből ered. [2] Egy másik elmélet szerint a név egy a kelta kor előtti (őseurópai) Plowonida szóból származik, ami körülbelül annyit jelent, hogy „település a széles folyó partján”. [3]

A Római Birodalom bukása után Londont elhagyták a rómaiak. A 7. században Egy Lundenwic nevű szász város épült nem messze a mai Aldwychtől nyugatra. A régi római város a 9. században vagy a 10. század elején népesült be újra.

Westminster egykor önálló város volt, a középkor óta az angol királyi udvar székhelye. Végül a két város egybeépült, így jött létre a mai London alapja, bár ekkor még nem volt főváros (a Hampshire-beli Winchester volt az a 12. századig.)

London növekedésnek indult, és a következő pár évszázadban magába olvasztotta a környező kisvárosokat és falvakat. A 16. századtól a 20. század elejéig a Brit Birodalom fővárosa volt.

1666. szeptember 2-án kezdődött el a nagy londoni tűzvész, amely a belváros nagy részét elpusztította. A tűz egy pék faházából indult el, a következő három nap folyamán több, mint 13 000 ház pusztult el, köztük a St Paul Church. A város tíz év alatt újraépült. A 18. században a fejlődés felgyorsult. A 19. század elejére a világ legnagyobb városa lett.

Az önkormányzat igyekezett teljesíteni a gyors növekedés okozta követelményeket. 1855-ben alapították a Metropolitan Board of Works-t arra a célra, hogy biztosítsa a megfelelő infrastruktúrát a gyorsan növekvő városnak. 1889-ben ehelyett hozták létre London megyét, amit London megye tanácsa irányított – az első szervezet, mely egész London közigazgatását irányította.

A lángoló London egy német rakétatámadás után (1941)

A 20. század elején a londoniak szénnel fűtöttek, ami hatalmas füstmennyiséget okozott. Az éghajlati körülményekkel együtt ez gyakran szmogot okozott, a jól ismert „londoni köd”-öt. 1956-ban törvényt hoztak a tiszta levegőért, miután 1952. december 5. és 9. között öt napig szmog nehezedett a városra, több, mint 4000 ember halálát okozva. A törvény értelmében füstmentes zónákat alakítottak ki, ahol füstöt nem okozó fűtőanyagot kell használni.

London építészeti arculatában a legnagyobb változást az elmúlt 100 évben a német bombázások okozták a II. világháború idején. A bombázás több, mint 30 000 embert ölt meg, és rengeteg épületet elpusztított. Az elpusztult részek az 1950-es, 60-as és 70-es években többféle különböző stílusban épültek újjá, ezért Londonra jellemző, hogy arculata építészetileg nem egységes.

1965-ben London megye tanácsát felváltotta Nagy-London tanácsa (Greater London Council, GLC). Több újabb település is a város része lett, a jelenlegi kerületek közül 20. A GLC-t 1986-ban eltörölték, mert összeütközésbe került a Thatcher-kormánnyal, és hatásköre átkerült az egyes kerületekhez. 2000-ben újra központosították a város feletti hatalmat, és polgármestert választottak Ken Livingstone személyében. 2008. május 4. óta Boris Johnson Greater London polgármestere.

Az 1997-es tűzszünetig London gyakran az IRA egyik célpontja volt az észak-írországi területek feletti egyet nem értés miatt.

2005. július 7-én Londont terrortámadás érte, alig 24 órával azután, hogy London megkapta a 2012-es olimpia rendezésének jogát.

Panoráma a londoni Szent Pál székesegyházból
Panoráma a londoni Szent Pál székesegyházból

London ma

A Millennium Bridge a Temze fölött, a Tate galéria és a Szent Pál-székesegyház között

Ma Nagy-London a belvárosból és 32 kerületből (borough; köztük Westminster városa) áll. A legjelentősebb központ Westminster, itt található a West End, London legfontosabb kulturális, szórakoztatóipari és bevásárlónegyede, itt található a pénzügyi intézmények kivételével a legtöbb, a városban található cég székhelye és az Egyesült Királyság kormányzati épületei. A londoni City a világ bankjainak központja és Európa fő üzleti központja. Itt található Európa 500 legnagyobb cége közül több, mint száznak a székhelye. A londoni tőzsde nagyobb forgalmat bonyolít, mint New Yorké és Tokióé együtt. A City hétköznapokon rendkívül forgalmas, de hétvégeken meglehetősen csendes, mert lakónegyedek nemigen találhatóak itt.

London nagyszámú látogatót és turistát vonz. A turistalátványosságok nagyrészt a város középső részén vannak (Central London), a Cityben, a West Enden, Westminsterben (Westminsteri apátság, Buckingham-palota, Kensington és Chelsea kerület (Tudományos Múzeum, Victoria és Albert Múzeum) és a Hyde Park. Fontos turistalátványosságnak számítanak még a Szent Pál-katedrális, a Nemzeti Galéria, a Globe Színház, a Tate Galéria, a London Bridge, a Tower híd és a Tower, a London Eye, a British Museum Bloomsburyben és sok más múzeum és látványosság.

Gazdasága

London a nemzetközi gazdaság és kereskedelem, legnagyobb központja, valamint egyike a világgazdaság három nagy központjának. (London, New York, Tokió [4])

Mint Európa legnagyobb teljesítményű városi gazdasága, London évről évre az ország GDP-jének a 19%-át adja.[5] Ez összegszerűen 2005-ben 219 milliárd font. A londoni nagyvárosi körzet termeli meg az ország GDP-jének 30%-át, azaz 2005-ben 345 milliárd fontot.[6]

Londonnak öt nagyobb gazdasági körzete van. Ezek: a City, Westminster, Canary Wharf, Camden & Islington és Lamberth & Southwark.

Üzleti körzet Irodaterület (m²) Irodafajták
A City 7 740 000 pénzügyi, tőzsdei, biztosítási, jogi
Westminster 5 780 000 központok, berendezés, private banking, hedge alapok, kormányzat
Camden & Islington 2 294 000 kreativ iparágak, pénzügy, lakberendezés, művészet, divat, építészet
Canary Wharf 2 120 000 bank, média, jogi irodák
Lambeth & Southwark 1 780 000 könyvelőirodák, tanácsadás, helyi önkormányzat

London legjelentősebb iparága a pénzügyi szektor, ezen belül pedig a pénzügyi export, mely az ország fizetési mérlegének jelentős hányadáért felelős.[7] A City Európa legforgalmasabb pénzügyi és gazdasági központja. Bankoknak, biztosítóknak, brókercégeknek, ügyvédi és könyvelőirodáknak nyújt helyet. Egy második, kisebb pénzügyi központ fejlődik ki a Canary Wharfon, a Citytől keletre. Itt van a HSBC, a Reuters, a Barclays és sok más, elsősorban jogi iroda világméretű központja. Londonban bonyolították le a világpénzben (euróban és dollárban) lebonyolított üzletek 31%-át. Ez naponta átlagosan 753 milliárd dolláros forgalmat jelent. Több dollárban denominált üzletet kötöttek itt, mint New Yorkban, és több euróban denominált üzletet kötöttek, mint bármelyik más eurózónához tartozó ország városaiban.[8][9]

A Bank of England, az Egyesült Királyság központi bankja.

Az FTSE 100-ban szereplő cégeknek több mint a fele, és Európa 500 legnagyobb cégéből 100-nak Londonban van a központja. Az FTSE 100 tagjainak 75%-ának a város vonzáskörzetében van a székhelye, valamint a Fortune 500 75%-ának van a városban irodája.

A médiaszektor szintén nagy számban képviselteti magát, a médiaipar a város második legnagyobb gazdasági szolgáltató szektora.[10] A BBC az iparág legnagyobb foglalkoztatója. Több társaságnak is a város környékén van a székhelye. Sok országos újságot Londonban szerkesztenek, amiket leginkább a Fleet Streettel hoznak összefüggésbe az emberek. Mostanában azonban többségük a Canary Wharf körül készíti az újságokat. A hang- és filmfelvételeket leggyakrabban a Sohoban készítik.

A turizmus szintén London kulcsfontosságú területeihez tartozik. 2003-ban 350 000 teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó dolgozott ebben a szektorban,[11] míg a turisták által itt hagyott pénz elérte a 15 milliárd fontot.[12] London a turisták egyik kedvelt célpontja, évente 27 millió vendégéjszakát regisztrálnak, ezzel Párizs után a második leglátogatottabb város.[13]

Régen a Port of London a világ legnagyobb kikötője volt, most pedig a 3. legnagyobb az országban. A kereskedelem nagy része elhagyta a várost, s a közeli Tilbury lett a rakodás helyszíne.

Népesség

Az egyre növekvő iparosodással London lakossága a 19. század végén és a 20. század elején rohamléptekkel bővült és 1925-ig a világ legnépesebb városa volt. Ekkor előzte meg lakosságszámban New York.

2005 közepén Nagy-London lakossága egyes becslések szerint 7 517 700 fő volt.[14] A városi terület egyre inkább növekszik, az agglomerációval együtt lakossága definíciótól függően 12-14 millió fő közé tehető.[15][16] Az Eurostat egyik jelentése szerint London az EU legnépesebb városa és agglomerációja.[17]

A régió területe 1579 négyzetkilométer, népsűrűsége pedig 4761 fő km²-enként, több mint tizszer annyi, mint más angol régiókban.

Etnikai összetétel

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság 71,15%-a fehérnek (brit 59,79%, ír 3,07%, egyéb fehér 8,29%), 12,09%-uk indiainak, pakisztáninak, bangladesieknek vagy egyéb ázsiainak (többségében srí lankaiaknak araboknak vagy más dél-ázsiai népcsoporthoz tartozónak, 10,91% feketének, 3,15%-uk kevert nemzetiségűnek, 1,12%-uk kínainak, 1,58%-uk egyéb kisebbséghez tartozónak vallotta magát. A lakosság 21,8%-a született az EU-n kívül. Az írek alkotják a legnagyobb külföldön született csoportot.

London kerületei

Searchtool right.svg Bővebben: London kerületei

Central London

Nagy-London

A City

A City (teljes nevén City of London), gyakran hivatkoznak rá mint The Square Mile (A Négyzetmérföld), mivel megközelítőleg ennyi a területe, ami kb. 2,6 km²-nek felel meg) a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja. Területét tekintve a legkisebb londoni kerület, de egyfajta város a városon belül, számos előjoggal rendelkezik, amik évezredes történelmi hagyományokon alapulnak (886-tól kezdődően), így például az Uralkodó csak a City Polgármestere, a Lord Mayor társaságában léphet a City területére. A kerületet a Guildhall-ban székelő, 900 éves hagyományra visszatekintő Corporation of London nevű tanács kormányozza; saját rendőrsége is van, a Londoni Metropolitan Police (közkeletű nevén a Scotland Yard) hatásköre nem terjed ki a City-re. A régmúltban fontos szerepe volt még a különböző szakmák céhjeinek, a Livery Company-knek, ma szerepük már inkább csak ceremoniális és karitatív, összesen 107 működik belőlük. A City pontos határai ezen a honlapon láthatók: [3] Érdekesség, hogy két híd, a London Bridge és a Blackfriars Bridge teljes hosszában a Cityhez tartozik, míg az alattuk elfolyó Temze csak a közepéig, onnan a túlparti Southwark kerülethez. További érdekesség, hogy a City határain jóval túl, más kerületekben fekvő néhány zöldterület is City része, így észak-keleten az Epping-i erdő, ÉNY-on a Hampstead Heath és a Queen's Park, vagy keleten a West Ham Park.

A városképet egykor a Szent Pál katedrális uralta, ma rengeteg magas épület található itt, a legmagasabb a 42-es torony, ami megépítésekor az ország legmagasabb épülete volt, nevét 42 emeletéről kapta és ismert NatWest-toronyként is. Másik, újabb keletű látványossága a The Gherkin (Az Uborka) néven ismert irodaépület, ennek hivatalos neve 30 St. Mary Axe (ami a címe is egyben), de gyakran hivatkoznak rá Swiss Re Tower-ként is, ez a név az építtető svájci biztosítótársaságra utal. Bár az utóbbi időben több nagy beruházás is kezdetét vette, a London Bridge Station és a Guy’s Hospital közötti területen épül a Shard London Bridge nevű épület, amely 306 méter magas lesz, ha elkészül, és ezzel az Egyesült Királyság legmagasabb épületének számít majd. Fordított jégcsap formája egyedülállóvá teszi a világon.[18] A Bishopsgaten épülő The Pinnacle és a Heron Tower is megváltoztatni készülnek a jól ismert városképet. [19]

A City népessége viszonylag alacsony (kb. 7000 fő), de munkanapokon ez 300 000-re emelkedik. Legfontosabb pénzügyi kerületként az utóbbi időben versenytársa lett a kelet-londoni Canary Wharf.

A West End

A West End London legnagyobb bevásárlónegyede és szórakoztatóipari központja. Az elnevezés „hatóköre” nincs pontosan körülhatárolva, nagyjából a City-től nyugatra, a Temzétől északra eső területet szokás így hívni, nyugati határának kb. a Hyde Parkot szokás tekinteni. Legismertebb helye a Trafalgar Square. Az Oxford Street a világ egyik legismertebb bevásárlóutcája. Keleti végétől délre található a Soho, egy kis utcák hálózatából álló, éttermekkel, pubokkal, kisebb boltokkal, színházakkal és mozikkal teli városrész, ahol több film- és reklámcég központja található. A Piccadilly egy jelentős útvonal, ami a Piccadilly Circustől a Hyde Park Cornerig vezet.

A West End neve egyet jelent a professzionális színházakkal is, mintegy negyven jelentősebb és több kisebb található belőlük itt, nagyrészük az Oxford Street, Regent Street, Strand, Kingsway által határolt területen, amit szokás Theatreland-nek is nevezni, és ide sorolható még a Temze túlpartján található South Bank is. A színházak nagy része magántulajdonban van és hasonlatosan a New York-i Broadway-hez, főleg populáris darabok, musical-ek, vígjátékok és klasszikus művek mennek. Gyakori vendégek a színpadokon a filmvilág sztárjai, 2005-2006-ban itt játszik/játszott többek között Kevin Spacey, Jeremy Irons, Val Kilmer, Ewan McGregor, Brooke Shields, Woody Harrelson, Kathleen Turner, David Schwimmer, Keira Knightley. Néhány darab olyan sikeres, hogy hosszú évek óta megszakítás nélkül játszák, az Agatha Christie művéből készült Egérfogó (Mousetrap) például 54. éve, 1953 óta megy ugyanabban a színházban, de van néhány 20 és számos 10 éve vagy még régebben futó darab is. A Macskák több mint 9000 előadást ért meg 21 év alatt, amikor 2002-ben lekerült a műsorról.

Kelet-London

London korai ipari fejlődésének nagy része itt zajlott le. Évtizedekig elmaradott, szegény területnek számított. Manapság ez a városrész fejlődik a legdinamikusabban, mozgatórugója a közelgő Olimpia mellett a gazdasági átalakulás, az ipari termelés és a tömegáruk és nyersanyagok kereskedelmének csökkenése illetve átalakulása.

Az East End

Az East End van a legközelebb az eredeti kikötőkhöz, emiatt a legtöbb bevándorló itt telepedett le. Az East End a Citytől keletre terül el, és itt található Whitechapel, Mile End, Bethnal Green, Hackney, Bow és Poplar. Itt helyezkedik el London legtöbb piaca és számos múzeum. Az „igazi londoni”-nak tartott Cockney akcentus is innen származik.

Stratford városrész lesz a 2012-es Olimpia központja, ide épül az Olimpiai Stadion, az olimpiai falu, több sportcsarnok és kisebb stadion valamint két új vasúti pályaudvar és számos más beruházás is.

Dokknegyed

A Canary Wharf épületegyüttes: a legmagasabb épület, a One Canada Square 1993 óta az Egyesült Királyság legmagasabb épülete.

A Docklands (Dokknegyed) ami főleg az Isle of Dogs félszigeten és attól keletre, a Temze északi partján található, nagyfokú fejlődésen ment keresztül az 1980-as évek kezdete óta. Wappingban rengeteg volt raktárat foglaltak el művészek, hogy műteremként és olcsó, tágas lakásként használják. Ez magára vonta az ingatlanfejlesztők figyelmét is. A nagyarányú fejlesztések következtében kialakult a Canary Wharf, melynek legismertebb épülete a One Canada Square irodaépület, az Egyesült Királyság legmagasabb felhőkarcolója.

Az elmúlt 3-4 évben több újabb felhőkarcoló épült és épül jelenleg is, több cég (befektetési bank, jogi cég) is megjelent a környéken. Egyre gyarapodik a lakóépületek, elsősorban a magas apartmanházak száma, éttermek és night clubok nyíltak, bevásárlóközpontok és mozikomplexum is épült. A folyamatosan bővülő, korszerű magasvasút, a Docklands Light Railway köti össze a londoni metróval.

Kelet felé, Newham kerületben található a London városi repülőtér (London City Airport) és az ExCeL kiállítóközpont.

Nyugat-London

Nyugat-Londonban található több is a régi, divatos és drága lakónegyedek közül, például Notting Hill, amelyet egy mozifilm is híressé tett és amely minden évben otthont ad a híres Notting Hill Karneválnak is. Tőle nem messze található a híres régiségpiac a Portobello Road-on. Kensington és Chelsea az ország legdrágább lakóhelyei. Híres még a Kings Road, egy elegáns bevásárlóutca.

Nyugat felé, White City-nél található a BBC fő központja, még nyugatabbra, Hillingdon kerületben pedig a Heathrow repülőtér.

Richmond upon Thames kerületben található két gyönyörű folyóparti városrész, Richmond upon Thames és Twickenham. (Magát a kerületet gyakran egyébként nem Nyugat-London, hanem Délnyugat-London részének tartják, mivel ez az egyetlen londoni kerület, amely átnyúlik a Temzén.) Itt található London legnagyobb parkja, a Richmond Park, valamint a Twickenham stadion, az angol rögbiszövetség központja. Igen nevezetes a Royal Bothanic Gardens Kew (Kew Királyi Botanikai Kertek), vagy röviden Kew Gardens, a pálmaházával, könyvtárával és a nevezetes pagodájával.

London közlekedése

Tömegközlekedés

London közlekedését a közvetlenül a Nagy-Londoni Polgármesteri Hivatalnak (Mayor of London) alárendelt Transport for London (TfL) vállalat irányítja. Londonban található a világ első földalattija, mely ma is fontos szerepet tölt be a nagyváros közlekedésében. A londoni piros emeletes buszok a városkép elengedhetetlen részei, azokról a világ minden táján Londonra asszociálnak. Az agglomerációval vasút, míg a város három repülőterével repülőtéri expresszvonatok kötik össze a belvárost. Fontos szerepet játszik még a Docklands Light Railway korszerű városi vasút.

Metró

Searchtool right.svg Bővebben: Londoni metró
Underground.svg
A földalatti henger formájú alagútja a Northern line metróvonalon.

A londoni metró (angolul London Underground) az angliai Nagy-Londont és néhány szomszédos területet (Essex, Hertfordshire és Buckinghamshire), tizenegy vonallal kiszolgáló, teljesen elektromosított metrórendszer. Ez a világ legrégebbi metrója, és az egyik legnagyobb a vonalak összhosszúsága szerint. 1863. január 10-én nyitották meg Metropolitan Railway [20] néven, akkor még csak két vonallal (ezek nagy része ma a Hammersmith & City line részét képezi). A hálózat 55%-a a földfelszín felett halad, annak ellenére, hogy angol nevének jelentése „londoni földalatti”. A helyi lakosok a metrót the Underground, vagy bizalmasabb stílusban the Tube néven emlegetik az alagutak henger alakú formája miatt.

A metró 268 állomást szolgál ki és több mint 400 kilométeres pályán futnak a szerelvények,[21] ám számos vonalat és állomást már megszüntettek. 2005-2006-ban 971 millió utas, 2006-2007-ben pedig a metró történetében először több mint egy milliárd ember utazott a londoni földalattin.[22] 2007 márciusában naponta 3 millióan használták a hálózatot, ám ez a szám hétköznap elérte a 3,4 millió főt.

2003-óta a londoni metró a Transport for London (röviden Tfl) működtetése alatt áll, amely Nagy-London világhírű kétszintes autóbuszait is üzemelteti. A korábbi London Underground Limited a London Regional Transportnak volt a leányvállalata.

Busz

333px-London Buses.svg.png
A modern Enviro 400 kétszintes busz közlekedik a 139-es vonalon.

London buszhálózata 700 vonallal, naponta 6800 járattal és 6 millió utassal rendkívül kiterjedtnek mondható. Nagyobb a napi utasforgalma, mint a metróhálózatnak. Ehhez a hatalmas rendszerhez tartozik még a fentieken felül 100 éjszakai vonal, ami a földfelszin feletti tömegközlekedést egy 24 órás szolgáltatássá teszi a városban.

A TfL irányítja a tömegközlekedés rendszerét a városban. A szolgáltatóknak vele kell szerződést kötnie. Ebben részletezve van: milyen vonalon, milyen sűrűn, milyen típusú busszal, milyen áron kell elvégezni a szállítást. Ha a szolgáltató valamelyik szerződésben vállalt kötelezettségének nem tesz eleget, büntetésre számíthat.

Sok járatot a jelképnek számító piros kétszintes busszal látnak el. Manapság azonban egyre inkább terjed az alacsonypadlós változat, ami mozgássérültek számára is könnyebben használható. A régi, jól ismert Routemaster típus most már csak a belváros két, nagyon forgalmas vonalán (9-es, 15-ös) közlekedik.

A TfL 2000-es átalakítása óta a buszhálózat sok támogatást, fejlesztési pénzt kap. Ebből egyaránt bővítik a járatszámot, valamint sűrítik a meglévő járatok menetrendjét, javítják elérhetőségüket, valamint a kerekesszékkel való használatot megkönnyítik.

Villamos

359px-London Trams.svg.png
Villamos Elmers End állomás felé az 1-es vonalon.

A londoni villamoshálózat (Tramlink) a város déli, metróvonalakkal kevésbé rendelkező területeit szolgálja ki. Főként Croydon városrészt hálózza be, ezért Croydon Tramlinknek is nevezik. A First London üzemelteti a TfL-el szerződésben. A villamoshálózat 2000 májusában kezdte meg újra működését -az 1952-ben felszámolt hálózat helyett- 39 állomást szolgál ki, három útvonalon, amelyeken a Bombardier cég által gyártott CR-4000 típusú szerelvények futnak. Az úthálózat 28 km hosszú, számos helyen csatlakozási ponttal a National Rail vonalaira, illetve Wimbledon állomásnál a metróhálózatra (District line) is.

DLR

370px-Docklands Light Railway logo.svg.png
A DLR egy szerelvénye a Canary Wharf-nál.

A Docklands Light Railway vagy röviden DLR Kelet-Londonban közlekedő korszerű városi vasút, többnyire magasvasútként, több méterrel a felszín felett halad, csak egyik nyugati végállomásánál, a Bank állomásnál és a Temze alatti alagútban vezet a pálya a föld alá. A DLR független a metrótól, bár szerepel annak általánosan elterjedt térképén és a megfelelő zónákra érvényes jegyek érvényesek rajta is.

A 1980-as években megindult kelet-londoni fejlesztések során kezdték építeni, a forgalom 1987-ben indult meg. Jelenleg is bővítik, legújabb szakaszát 2005 végén adták át, négy új megállója révén többek között immár a London City Airport-hoz is vezet gyorsvasúti összeköttetés. Jelenleg összesen 31 km-nyi pályán, öt vonalon járnak vonatok. A különböző vonalakat nem jelölik külön színnel, számmal vagy névvel, mindössze a cél végállomás nevét írják ki.

A DLR különlegessége, hogy a kocsikban nincs vezető, azokat egy központi irányító rendszer vezérli. Azonban minden vonaton utazik egy kalauz (asszisztens), aki az ajtók záródását kontrollálja, szükség esetén tájékoztatja az utasokat, felügyeli a vonat rendjét és ellenőrizheti a jegyeket. A vezérlőrendszer esetleges meghibásodása esetén ők át tudják venni a kocsik irányítását is.

Overground

London Overground logo.svg
Hiba a bélyegkép létrehozásakor:
Overground szerelvény

A londoni Overground a Tfl-el szerződésben lévő London Overground Rail Operations Ltd. (LOROL) által üzemeltetett vasúthálózat, amely 86 km-es pályán, négy vonalon, 55 állomást szolgál ki. A jelenlegi hálózat átszállási kapcsolatot kínál a DLR-ra és a metróvonalakra (Bakerloo, Central, District, Hammersmith & City, Jubilee, Northern és Victoria) egyaránt. Az Overground vonalait a metrótérképeken is feltüntetik és betagozódik az Oyster viteldíjfizető rendszerbe. A vonatok többsége hajnali 5 órától éjfélig közlekedik, az alábbi vonalakon:

  • North London line (Richmond és Stratford állomások között)
  • West London line (Clapham Junction és Willesden Junction állomások között)
  • Gospel Oak - Barking line (Gospel Oak és Barking állomások között)
  • Watford DC line (Watford Junction és Euston állomások között)

Vasút

London életében kiemelten fontos a vasúti közlekedés, hiszen több millióan laknak a város külső agglomerációjában, akik naponta járnak be London központjába dolgozni. A Temzétől délre sokkal ritkább a metróhálózat, mint az északi oldalon, így ott a belső területeken is sokan napi szinten használják a vonatokat. A legnagyobb pályaudvarok a Blackfriars, Cannon Street, Charing Cross, Euston, Fenchurch Street, Kings Cross, Liverpool Street, London Bridge, Marylebone, Paddington, St. Pancras, Victoria és a Waterloo. A Fenchurch Street kivételével valamennyi csatlakozik a földalatti hálózathoz is. A legforgalmasabb állomások a London Bridge évi 80 millió utassal, a Waterloo 68 millió, a King's Cross 49 millió és a Liverpool Street 39 millió utassal.

Légi közlekedés

Londont hat nemzetközi repülőtér szolgálja ki. A világ egyik legforgalmasabb reptere a Heathrow dél-nyugat Londonban található, jelenleg öt terminálja üzemel, az 5-ös terminált 2008 márciusában adták át. Két kisebb reptér, a kelet-londoni dokkok környékén levő London-City repülőtér és a dél-keleten fekvő, korábban katonai célokra használt Biggin Hill főleg kisebb magán- és charter gépeket, a City emellett rövid távokra repülő menetrend szerinti járatokat is fogad. Másik három nemzetközi reptere a város határán jóval túl van, Gatwick délre, Stansted észak-keletre, Luton észak-nyugatra.

Budapestről több légitársaság is üzemeltet járatokat Londonba, a Malév (jelenleg Gatwickre repül, illetve code-share járatokkal a British Airwaysszel Heathrow-ra) és a British Airways (elsősorban Heathrow-ra, illetve code share-ben a Malévval Gatwickre) átlagban napi 2-3 járatpárt, a „fapados” vagy diszkont légitársaságok közül a Wizz Air (Luton) átlagban napi kettő, az Easyjet (Luton, Gatwick) napi három járatpárt indít. A Sky Europe két év után, 2006 júniusában a veszteséges üzemelésre való tekintettel megszüntette londoni járatát.

Sport

Nézőszám tekintetében a legnépszerűbb sport kétségkívül a labdarúgás és London bőven el is van látva kiváló csapatokkal. A futballtörténelemben ezek a csapatok azonban nem annyira voltak sikeresek, mint az északnyugat-angliai csapatok, jelesül a Liverpool FC vagy a Manchester United. A 2003/04-es bajnokság volt az első, amikor két londoni csapat végzett az első két helyen, az Arsenal FC nyerte a bajnokságot, nyomában a Chelsea FC-vel. A rákövetkező évben ezt megismételték, de a két csapat helyet cserélt a táblázaton. A 2005/2006-os idényben a Chelsea megvédte címét, bár 2006/2007-es idényre ismét az északnyugat-angliai csapatok vannak előnyben, így csak egy fővárosi csapat van dobogón (jelesül a Manchaster United vezeti a tabellát, csak a második a Chelsea, valamint a Liverpool FC a harmadik, és az Arsenal a negyedik).

A londoni klubok – főként a cégek által bérelhető VIP szektoroknak köszönhetően – egyre több bevételre tesznek szert, ezért pénzügyileg jobban erősödnek mint vidéki vetélytársaik. A Chelsea jelenlegi felfutása előtt – ami az orosz milliárdos Roman Abramovics-nak köszönhető, aki tengernyi pénzt áldozott a csapat megerősítésére – a két legjobb londoni klub hagyományosan a Emirates stadionban székelő Arsenal és észak-londoni vetélytársa a Tottenham Hotspur voltak. A 2005/06-os idényben 5 londoni csapat játszik a Premier League-ben, az Arsenal, a Chelsea és a Tottenham mellett a West Ham United és a Fulham FC Öt további, jelenleg a második vagy harmadik ligában játszó csapat fordult meg korábban a legjobbak között, ezek a Brentford, a Crystal Palace, a Leyton Orient, a Millwall és a Queens Park Rangers. A Wimbledon FC 2003-ban Milton Keynes-be költözött és nevet is változtatott. Az alsóbb osztályokban számos további félprofi vagy amatőr csapat játszik még a fővárosból.

London adott otthont az 1966-os Labdarúgó VB-nek és az 1996-os EB-nek valamint háromszor, 1968-ban, 1978-ban és 1992-ben rendezte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupájának illetve a Bajnokok Ligájának döntőjét. Az angol csapatok 1985 és 1990 között a futball-huliganizmus miatt el voltak tiltva az európai kupákon való részvételtől.

A labdarúgás legismertebb londoni szentélye a legendás Wembley Stadion volt észak-nyugat Londonban. A régi stadiont – ami hagyományosan otthona volt az FA Kupa döntőjének és az angol válogatott otthoni meccseinek – 2000-ben bezárták és lebontották, a helyére új stadion épült. Az eredeti tervek szerint itt rendezték volna a 2006-os FA Kupa döntőt, ez lett volna a stadion nyitómérkőzése, de az építők nem készültek el határidőre, így a megnyitás eltolódott, valószínűleg 2006 őszére. A Wembley Stadion volt a helyszíne a legemlékezetesebb magyar futballtörténeti eseménynek, amikor 1953-ban barátságos mérkőzésen az Aranycsapat 6:3-ra győzött az angol válogatott ellen, akik addig soha nem veszítettek még a Wembley-ben.

A másik népszerű sportág a rögbi, ennek fellegvára a délnyugat-londoni Twickenham stadion. A 12 csapatos elsőosztályban 3 londoni klub játszik, bár mindhárom csapat hazai pályája a városon kívül, az agglomerációban van, ezek a London Irish, a Sarcens és London Wasps. Az alsóbb osztályokban itt is több klub játszik. Más csapatsportokban is vannak első osztályú londoni klubok, így a kosárlabdázóknál a London Towers, a hokisoknál a London Racers, de ezek közel sem vonzanak annyi nézőt, mint a foci vagy a rögbi.

Két fontos krikett-pálya van a városban, St. John's Wood-ban a Lord's Crickett Ground és Dél-Londonban az Oval, mindkettőn hazai klubok és az angol válogatott is játssza mérkőzéseit. A krikett népszerűsége, főként a napokig tartó nemzetközi tesztmérkőzések idején eléri vagy meg is haladja a foci nézettségét.

A világ egyik legismertebb tenisztornáját London dél-nyugati kertvárosában, Wimbledonban rendezik, az All England Lawn Tennis and Croquet Club füves pályáján nyaranta rendezett bajnokság a négy Grand Slam-torna egyike, mind közül talán a legnagyobb presztízzsel bíró.

A tömegsportok közül kiemelendő – az indulók számát tekintve – a világ legnagyobb utcai futóversenye, a London Marathon.

London eddig kétszer, 1908-ban és 1948-ban rendezett Nyári Olimpiát és nemrégiben eldőlt, hogy az olimpiák történetében elsőként harmadszor, 2012-ben is fogadhatja a világ legjobb sportolóit. Érdekesség, hogy ez az első alkalom, amikor eredeti pályázaton nyerte el a város a rendezés jogát, az első alkalommal „beugróként”, az eredetileg kiválasztott Róma helyett vállalta a rendezést, 1948-ban pedig a NOB pályázat nélkül ítélte a városnak a játékokat, az elsőt a világháború után.

Művészet és kultúra

Múzeumok, galériák

London az irodalomban

Londonban több irodalmi mű is játszódik. A két író, akinek a neve leginkább összekapcsolódik a városéval, a naplóíró Samuel Pepys, aki többek között arról híres, hogy szemtanúként számolt be a nagy londoni tűzvészről, és Charles Dickens, akinek leírásai a ködös, hólepte városról, melyben utcaseprők és zsebesek élnek, nagyban befolyásolta az emberekben a korai viktoriánus Londonról élő képet.

James Boswell Samuel Johnson élete című műve a leghíresebb angol nyelven írt életrajz. Nagy része Londonban játszódik, és megjelenik benne Samuel Johnson híres aforizmája: „Aki belefáradt Londonba, az belefáradt az életbe.” (A teljes idevágó idézet angolul: „Why, Sir, you find no man, at all intellectual, who is willing to leave London. No, Sir, when a man is tired of London, he is tired of life; for there is in London all that life can afford.”)

További művek, melyek Londonban játszódnak: Daniel Defoe: A londoni pestis és Moll Flanders; Agatha Christie és P. G. Wodehouse több regénye és novellája; Joseph Conrad: A titkosügynök; Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-sorozata; T. S. Eliot: A puszta ország; George Orwell: Csavargóként Párizsban és Londonban; Nick Hornby: Fociláz és Zadie Smith: Fehér fogak Aaron Pauker - 28 nappal később/28 héttel később.

Említésre érdemes még Edward Rutherfurd London című regénye, ami regény formában dolgoz fel kétezer évet London történetéből.

A londoni King's Cross pályaudvarról indul a Harry Potter-regényekből ismert Roxfort Expressz, mégpedig a nevezetes 9 és háromnegyedik vágányról.

Neil Gaiman: Sosehol c. regényének nagy rész a „London alatti” Londont írja le.

London a filmművészetben

London rengeteg filmben megjelent, például a Sztárom a párom-ban, gengszterfilmekben és Richard Curtis romantikus komédiáiban, valamint számos Dickens-adaptációban és a Sherlock Holmes-regények filmváltozataiban. Tipikus londoni film még A Ravasz, az Agy és a Két Füstölgő Puskacső, a Bridget Jones naplója', A Nő kétszer, valamint természetesen az összes James Bond filmben szerepelnek londoni jelenetek. Legendás még a Csengetett M'lord című négy évados komédia sorozat, ami a húszas évek Londoni elit társadalmát figurázza ki remek karikatúrát alkotva a korabeli nemesi réteg életéről. A horrorfilmek műfajában talán a legismertebb filmek a 28 nappal később és annak folytatása a 28 héttel később.Mindkettő London közismert épületei között játszódik.

Alfred Hitchcock öregkorában még egyszer visszatért korai sikereinek színhelyére, 1972-ben Londonban forgatta le a Téboly (Frenzy) című, utolsó előtti filmjét. Újabban Woody Allent is vonzza a város: egyik legjobb filmje, a Matchpoint (2005) tipikus londoni karriertörténet.

Az Imdb filmes adatbázisa jelenleg 3549 címet listáz, mint londoni helyszínen játszódó vagy Londonban forgatott filmet, bár ezek nagy része TV program.

Lásd még

Jegyzetek

  1. [1] London népességének megoszlása a 2001-es census alapján
  2. Malcolm Todd: Art. „Londinium“, in: Pauly-Wissowa Bd. 7, Sp. 432-33.
  3. Richard Coates: A New Explanation of the Name of London, in Transactions of the Philological Society, November 1998, S. 203
  4. Saskia Sassen|The Global City: New York, London, Tokyo 2001 Princeton University Press 2. kiadás}
  5. "London's Place in the UK Economy, 2005-6", p8, Oxford Economic Forecasting a Corporation of London részére. (Az ábrák 2002-es árakkal számolnak). Kiadás ideje 2005. november. PDF
  6. "The Economic Positioning of Metropolitan Areas in North Western Europe", Ajánlások a párizsi Ile-de-France régió tervezésének és fejlesztéésének jövőjéről., 2002 december]
  7. "Pénzügyi szolgáltatások", UK Trade & Investment, 2006. május 11.
  8. "Triennial Central Bank Survey", Bank for International Settlements, 2005. március. PDF
  9. "Kulcstények", Corporation of London.
  10. "London's Place in the UK Economy, 2005-6", p19, Oxford Economic Forecasting A Corporation of London részére. Kiadva 2005. november. PDF
  11. "London is the HR centre of opportunity in the UK", PersonnelToday.com, 2005. február 15.
  12. "The Importance of Tourism in London", Visit London.
  13. "London 101: One Hundred and One Amazing Facts About London", Visit London. PDF
  14. Népességi idősorok – City of London www.nomisweb.co.uk
  15. A világ: nagyvárosi területek www.world-gazetteer.com
  16. Dél-Anglia lakossága terület szerint 1891-től www.demographia.com
  17. Az Európai Unió legnagyobb városai és metropoliszai (Eurostat)
  18. [2]
  19. http://www.skyscrapernews.com/buildings.php?id=2839
  20. A londoni metró története. Transport for London 2007. március 31.
  21. A londoni metró adatai. Transport for London , 2007. március 31.
  22. A londoni metró először szállít több mint egy milliárd embert. Sajtó kiadvány, 2007. március 31.

Külső hivatkozások

Útikönyvek

Történelmi dokumentumok

Egyéb

Hivatalos közhasznú kiadványok


Unbalanced-scales.jpg
Ez a cikk a wikipédiából vett szöveget tartalmaz. Emiatt a szövegre a GDFL licensz vonatkozik.