Márai Sándor

A hu-Rightpedia wikiből
Márai Sándor
Marai sandor2.jpg
Márai Sándor
Élete
Nemzetiségmagyar
FeleségeMatzner Ilona (Lola)
Pályafutása
Jellemző műfajokpróza, líra, dráma, újságírás
Alkotói évei1918-1989
Első műveEmlékkönyv
Hatottak ráThomas MannJewish lackey1.png, Krúdy Gyula, Joseph Roth
AláírásMarai alairasa.gif
De ez a nagyvárosi, hangos, szemérmetlen és kegyetlen alzsidóság, ez a söpredék, amely az üzletben, utcán, hivatalban képviseli most a zsidóságot, igen nagy veszélyeket idéz föl a megmaradt zsidóság egésze számára.“ Márai Sándor (1900-1989) (Ami a Naplóból kimaradt, 1945-46)
Minden tisztességes ember őszintén és forró reménykedéssel várja az oroszokat, a bolsevistákat, akik valóságosan mint felszabadítók érkeznek" Idézet Márai Sándor naplójából

Márai Sándor?[1], Grosschmid (Kassa, 1900. ápr. 11. – San Diego, 1989. febr. 21.): író, költő, újságíró, az MTA tagja (l. 1942. r. 1945-1948, posztumusz 1989), Kossuth-díjas, (posztumusz 1990), Radványi Géza bátyja. Jogász családból származott, apja, Grosschmid Géza banktisztviselő, az I. világháború után Kassa szenátora volt. Kassán, Eperjesen és Bp.-en járt középiskolába. Rövid ideig bölcsészhallgató volt a Pázmány Péter Tudományegyetemen.

Tanácsköztársaság

A Tanácsköztársaság idején rendszeres újságírói tevékenységet fejtett ki, irodalmi kérdésekről írt napilapokba (Magyarország, Vörös Lobogó), folyóiratokba (Nyugat). 1918-ban Kassán megjelent első verseskötete (Emlékkönyv). 1919 okt.-ében elhagyta Magyarországot. Először Lipcsében, 1921-1922-ben Frankfurtban, 1923-ban Berlinben folytatott egyetemi tanulmányokat újságírói munkássága közben.

Házasság

1923-ban Bécsben megnősült, feleségével, a zsidó Matzner Lolával 1924-ben Párizsba költözött. Itt tudósítója volt a Frankfurter Zeitungnak, a Prager Tageblattnak a Prágai Magyar Hírlapnak, a bp.-i Újságnak. A Frankfurter Zeitung megbízásából tett utazást Közép-Keleten, cikkeit Istenek nyomában címmel a lap folytatásokban közölte. Könyv alakban 1927-ben jelent meg Prágában, 1937-ben Bp.-en. 1934 tavaszán tért vissza Magyarországra. Bp.-en a Krisztinavárosban Mikó utcai lakása lett írói munkásságának színhelye.

Művei

1928 és 1948 között a legolvasottabb és legtermékenyebb szerzők közé tartozott. Harminckilenc műve (regény, vers, esszék, elbeszélések) jelent meg több kiadásban. Írásait 1928-tól a Révai Testvérek Irodalmi Intézete gondozta. Írói munkája mellett nagy vonzóerőt jelentett számára az újságírás. 1925-36-ban az Újság publicistája volt. A Műsoron kívül (1931), Szegények iskolája (1933, 1992), a Bolhapiac (1934) c. műveiben az ebben a lapban hétről hétre megjelent cikkeiből válogatott. Első nagyobb sikere az Egy polgár vallomásai c. könyve, melyben gyerekkorát és fiatalkorát írja le, s mely nagyszerűen leírja a háború előtti kassai polgárság életét. 1936 dec.-étől 1943. jan. 17-ig a Pesti Hírlap munkatársa volt, a Vasárnapi Krónika írója. Cikkei, elmélkedései Vasárnapi Krónika c. kötetében jelentek meg (1943). 1945-48-ban a Magyar Nemzetnél folytatta újságírói munkáját.

Színdarabok

Az 1940-es években jelentkezett színdarabjaival. A Kaland c. darabját a Nemzeti Kamara Színház mutatta be (1940. okt. 27.). A városhoz való hűség drámája, a Kassai polgárok 1942. dec. 4-én került színre a Nemzeti Színházban, a kolozsvári Nemzeti Színház is ugyanebben az évben tűzte műsorára. Az MTA I. osztályának 1943. dec. 6-án tartott ülésén Ihlet és nemzedék címmel tartott székfoglalót. A német megszállás után (1944. márc. 19.) felváltva élt Bp.-en és Leányfalun. 1943 tavaszán kezdett memoárjainak írásához. A naplóírás életművének jellegzetes műfaja lett, hordozója írói hitvallásának, humanizmusának, a szabadság, az európaiság gondolatának. Az első kötet (Napló, 1943-1944) Illés Endre gondozásában 1945-ben jelent meg a Révai Könyvkiadónál. 1944-ben és 1945-ben írt verseit 1945 Könyvnapjára adták ki (Verses Könyv). A Pesti Színházban bemutatták Varázs c. színművét (1945. dec. 14.). Bp. ostroma alatt Mikó utcai lakása romhalmazzá vált. Utolsó otthona Bp.-en a Zárda u. 28. számú házban volt. 1948 nyarán, miután Horváth Márton hadat üzent a polgári irodalomnak és Márairól becsmérlő kritikát írt, emigrációba szorult.

Emigráció

1948-50-ben Svájcban élt. 1950-től Olaszországban, a Nápoly melletti Possilipóban. 1952-ben az USA-ban, New Yorkban telepedett le. 1957-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. 1964-ben New Yorkban esküdtszéki szolgálatot teljesített. Többször visszatért évekre Olaszországba, Salernóba. 1980-tól végleges lakóhelye a kaliforniai San Diego volt. 1951 és 1967 között Candidus néven a müncheni Szabad Európa Rádió m. osztályának külső munkatársa volt. Havonta négy előadását sugározták, minden vasárnap tíz percet Vasárnapi Levelek címmel. Cikkeket írt a müncheni Látóhatár c. folyóiratba. Ebben jelent meg híres verse, a Halotti beszéd (1951. 5. sz.). Emigrációjában anyanyelve éltette. Minden művét magyarul írta.

Emigrációban írt művei

Életművének mintegy negyede íródott hosszú emigrációjának időszakában. Elsőként a Béke Ithakában c. regénye jelent meg a Magyar Írók Könyvesháza sorozatban (London, 1952, Bp., 1991). Föld, föld! c. visszaemlékezéséből kitűnik, hogy szemléletében kitágította a humanista életfogalmat (Toronto, 1972, Bp., 1991). Naplóinak írását tovább folytatta, az utolsó kötet 1983-ban jelent meg. További naplójegyzetei kéziratban maradtak. Televíziós darabjait és hangjátékait Németo.-ban, Franciao.-ban, Olaszo.-ban, Ausztriában, Dániában, Kanadában mutatták be. Ezek Jób… és a könyve c. kötetében összegyűjtve jelentek meg (München, 1982). A Vendégjáték Bolzanóban c. regényéből verses játékot írt: Egy úr Velencéből, a válogatott versek kötetében jelent meg (A delfin visszanézett, München, 1978). Utolsó műve vallomás és összegezés. A Garrenek műve (I-II, Toronto, 1988) 1934-1949 között írt regényciklusának átdolgozása, öt regényét foglalja magában: Zendülők (1930), Az idegen emberek (1931), Féltékenyek (1937), Sértődöttek (1947), Jelvény és jelentés (1948). 1948 után nem járult hozzá művei mo.-i megjelentetéséhez. Emigrációban írt műveit főleg két kiadó gondozta: az Újváry „Griff” kiadó Münchenben és a Vörösváry-Weller Kiadó Torontóban.

Halála

Gyógyíthatatlan betegsége elől önként ment a halálba. Az emigrációját kényszerítő hatalom megszűnése után az Akadémiai-Helikon Kiadó szerezte meg könyveinek kiadási jogát és összes kiadásban jelenteti meg a műveket. Színházaink újra műsorra tűzték színműveit. A Kassai polgárokat a gyulai Várszínházban mutatták be (1990. jún. 28.) és a bp.-i Nemzeti Színházban (1990. szept. 28.), a győri Kisfaludy Színházban (1991. ápr. 19.). A Kaland c. színművét a Radnóti Színpad mutatta be (1990. okt. 28.), majd a Pécsi Nemzeti Színház (1991. jan. 25.), a Jókai Színház a szlovákiai Komáromban (1990. nov. 23.). A Béke Ithakában c. regényének rádióváltozatát 1990 októberében sugározta a Magy. Rádió. Verses játékából (Egy úr Velencéből) Farkas Ferenc operát komponált (bem. az Operaház 1991. jún. 4.). Kassán, Mészáros utcai szülőházán emléktáblát állítottak (1991. márc. 24.).

Műveinek jegyzéke

  • M. Csutora (r., 1932, 1991);
  • Egy polgár vallomásai (r., 1934, 1990);
  • Válogatott munkái I-XI. (Bp., 1939-1943);
  • Szindbád hazamegy (r., Bp., 1940, 1992);
  • Vendégjáték Bolzanóban (r., Bp., 1940, 1991);
  • Az igazi (r., Bp., 1941, 1992);
  • Mágia (elb., Bp., 1941);
  • Ég és föld (aforizmák, Bp., 1942);
  • A gyertyák csonkig égnek (r., Bp., 1942, 1990);
  • Röpirat a nemzetnevelés ügyében (Bp., 1942);
  • Füves könyv (prózai epigrammák, Bp., 1943, 1991);
  • Sirály (r., Bp., 1943);
  • Napló. 1943-1944 (Bp., 1945, 1990);
  • Ihlet és nemzedék (tanulmányok, Bp., 1946, 1992);
  • A nővér (r., Bp., 1946);
  • Európa elrablása (útirajzok, Bp., 1947);

1947

  • Medvetánc (elb., Bp., 1947);
  • Vasárnapi krónika (New York, 1955-56):
  • San Gennaro vére (r., New York, 1965);
  • Napló. 1945-1957 (Washington, 1958, Bp., 1990);
  • Napló. 1958-1967 (Róma, 1968, Bp., 1992);
  • Ítélet Canudosban (r., Toronto, 1971).
  • Rómában történt valami (Toronto, 1971);
  • Föld, föld! (visszaemlékezések, Toronto, 1972, Bp., 1991);
  • Erősítő (r., Toronto, 1976);
  • Napló. 1968-1975 (Toronto, 1976);
  • A delfin visszanézett.
  • Válogatott versek 1915-1977 (München, 1978);
  • Judit… és az utóhang (r., München, 1980, Bp., 1992);
  • Jób… és a könyve (hangjátékok, televíziós játékok, München, 1982);
  • Harminc ezüstpénz (r., München 1983);
  • Napló, 1976-1983 (München, 1985).

Irodalom

  • Lóránt Dezső: Látogatás M. S.-nál (A Könyves, 1934. 6. sz.);
  • Karinthy Frigyes: M. S.-ról A sziget alkalmából (Nyugat, 1934. I.);
  • Thurzó Gábor: Magyar írók: M. S. (Erdélyi Helikon, 1934);
  • Komlós Aladár: Írók és elvek. M. S.-ról (Bp., 1937);
  • Ligeti Ernő: M. S. (Pásztortűz, 1938. 2. sz.);
  • Bóka László: M. S. (Protestáns Szemle, 1941. 1. sz.);
  • Halász Péter: Soronkívül M. S.-ról (Színház, 1946. 32. sz.);
  • Pálóczi Horváth György: Jegyzetek M.-ról és a magyar irodalomról (Fórum, 1947. 8. sz.);
  • Horváth Béla: M. estéje (Látóhatár, 1962. 1. sz.);
  • Albert, Tezla: M. S. Hungarian Authors (Cambridge, Massachusetts, 1970);
  • Rákos Péter: Lírai őrjárat. M. S. hetvenéves (Irod. Szle, 1970. 6. sz.);

1970

  • Peéry Rezső: A hetvenéves M. S. (Új Látóhatár, 1970. 2. sz.);
  • Komlós Aladár: M. (K. A.: Kritikus számadás, Bp., 1977);
  • Kardos László: Három M. regény (K. L.: Hármaskönyv, Bp., 1978);
  • Ferenczi László: M. S.-ról (F. L.: Valóság és varázslat, Bp., 1979);
  • Dénes Tibor: Akit egyre nagyobbnak látunk (Katolikus Szle, 1980. 1. sz.);
  • Csonka Emil: A legnagyobb élő magyar író. A 80 éves M. S. (Új Látóhatár, 1980. 1. sz.);
  • Czigány Lóránt: Egy úr a Mikó utcából. M. S. nyolcvanéves (Irod. Újság, 1980. 3-4. sz.);
  • Megyery Sári: A nyolcvanéves M. S. köszöntése (Magyar Műhely, 1980. 16. sz.);
  • Szász János: M. S. (Utunk, 1980. 16. sz.);
  • Cs. Szabó László: M. (Cs. Sz. L.: Próza, Bp., 1980);
  • Román J. István: M. S. (Új Látóhatár, 1980. 1. sz.);
  • Nagy Sz. Péter: M. S. regényei 1924 és 1943 között (Új Írás, 1981. 2. sz.);
  • Bálint B. András: Rokona a négereknek és a csillagoknak (Vigilia, 1981. 8. sz.);
  • Szamosi József: Az igehirdető író (Sz. J.: Írások vallomások, München, 1982);
  • Erdődy Edit: M. itthon. 1945-1948 (Vigilia, 1982. 12. sz., 1983. 1. sz.);
  • Kardos László: M. S. leveleiből (Harminchárom arc, Bp., 1983);
  • Gyergyai Albert: M. (Védelem az esszé ügyében, Bp., 1984);
  • Szabó Zoltán: M. S.-ról (Ősök és társak, Bern, 1984);
  • Vatay László: M. S. naplói. Az ember és az író (Új Látóhatár, 1984. 1. sz.);
  • Rónay László: M. az emigrációban (Vigilia, 1984. 6. sz.);
  • Kabdebó Tamás: M. és az évszázad (Nemzetőr, 1985. 419. sz.);
  • Kálmán C. György: „Egyszer” és „mindig”: idő és emlékezés az Egy polgár vallomásaiban (Hungarológiai Közl., 1984);

1986

  • Baránszky Jób László: A M.-probléma (Vigilia, 1986. 11. sz.);
  • Angyalosi Gergely: Szindbád hazamegy (Literatura, 1986. 1-2. sz.);
  • Szávai János: „Polgárnak lenni? ” M. S. vallomásai (Új Írás, 1988. 1. sz.);
  • Nagy Sándor: Töredékes gondolatok M. S.-ról (Alföld, 1988. 4. sz.);
  • Lengyel Balázs: A fiatal M. (Újhold Évkönyv, 1987. 1. sz.);
  • Eva Haldimann: Ein Dichter des Bürgertums. Hinweis auf S. M. (Neue Zürcher Zeitung, 1989. febr. 2.);
  • Simonyi Imre: M. S. Ember Gedeon jegyzeteiből (Békéscsaba, 1989);
  • Búcsú M. S.-tól: Somlyó György, Fried István, Rónay László, Hubay Miklós írásai (Élet és Irod., 1989. márc. 3.);
  • Antal Gábor: M. S. halálára (Magy. Nemzet, 1989. febr. 24.);
  • Borbándi Gyula: Halál Kaliforniában. Hogyan halt meg M. S. (Magy. Nemzet, 1989. máj. 15.);
  • Fried István: Tűnődések M.-ról (Tekintet, 1989. 4. sz.);
  • Köröspataki Kiss Sándor: M. S. halálára (Új Tükör, 1989. 4. sz.);
  • Habsburg Ottó: Egy Európai drukker. A 80 éves M. (Életünk, 1989. 5. sz.);
  • Pomogáts Béla: Búcsú Magyarországtól (Életünk, 1989. 11. sz.);
  • Szegedy-Maszák Mihály: Végső üzenet a száműzetésből (2000, 1989. május);

1990

  • Rónay László: M. S. (bibliográfiával, Bp., 1990);
  • Furkó Zoltán: M. S. üzenete (az idegen nyelvű kiadások jegyzékével, Bp., 1990);
  • Habsburg Ottó: M. hazatér (Vigilia, 1990. 2. sz.); M. értelmezések:
  • Lengyel Balázs, Szabó Ferenc S. J., Balassa Péter, Kulcsár Szabó Ernő, Rónay László írásai (Új Írás, 1990. 5. sz.);
  • Poszler György: M. S. és Kassa mítosza (Kortárs, 1990. 3. sz.);
  • Szabó Ferenc S. J., Lengyel Balázs írásai (Alföld, 1990. 5. sz.);
  • M.-ról Simonyi Imrével beszélget Kőváry E. Péter (Népszabadság, 1990. 45. sz.);
  • Sneé Péter: Emigráns Európa-napló. A naplóíró M. S. (Hiány, 1990. m. sz.);
  • Vasy Géza: M. visszatér (Napóra, 1990. 11. sz.);
  • Szegedy-Maszák Mihály: M. S. (Bp., 1991);
  • Szőcs Géza: M. S.-nál 1987-ben (Jászkunság, 1991. 2-3. sz.);
  • Nagy Sz. Péter: Rend és kaland. A drámaíró M. S. (Színház, 1991. 1. sz.);
  • Török Tamás: M. evangéliuma (Hitel, 1991. 9. sz.);
  • Krasznahorkai László: Egy későkamaszkori dolgozat M. S. emigrációs pályájáról (Jelenkor, 1991. 4., 5. sz.);
  • Grendel Lajos: M. S. emlékezete (Holnap, 1991. 5. sz.).- Szi.
  • Simonyi Imre: Verses levéltervezet talán épp M. S.-nak (vers, Új Auróra, 1987. 3. sz.);
  • Zalán Tibor: Egy halottra (vers, Élet és Irod., 1989. márc. 3.).

Értékelés

Márai Sándort nem ok nélkül szokták magyar Thomas Mann-nak nevezni. Tehetséges író, de tehetségét nem állítja a nemzet szolgálatába. Lehet, és valószínű, hogy ebben szerepe van zsidó feleségének is, éppen úgy, mint Thomas Mann esetében.

Nemzetietlen volta

A nemzetnevelés... (1942. október 21.)

A nemzetnevelés kérdésének irodalma örvendetesen szaporodik az utóbbi időben, ha nem is a minőség, hanem a mennyiség irányában...

A legújabb könyvecskét a friss akadémiai tag, Márai Sándor írta, aki az "új magyar nemzetnevelés" ügyében terjesztette gondolatait a közvélemény elé. Végigolvastuk gondosan a röpiratnak nevezett írásművet és őszintén elszomorodtunk...

1942-ben július és szeptember között vetette papírra a szerző a nemzet jövendőjének tudatos alakításáról vallott véleményét, amelyben valamilyen északi-sarki napfény bágyadt sugárzása szépíti a műveltséget, s pótolja az új emberi létformákért vívott nehéz, kegyetlen harcok igazságait. Márai könyvét halványzöldre csempézett fürdőkádban kell olvasni - hatalmas, tejüveges villanylámpák alatt, hosszú cigarettaszipkából szívott egyiptomi szivarka füstjében, a kád körül szétszórt francia irodalmi folyóiratok, vastag, bolyhos törülközők, angol fürdősós-üvegek, s a hófehérre lakkozott székre rózsaszínű tálcán odakészített hűsítő limonádé ernyedt hangulatában -, s akkor igen érdekes, humanisztikus olvasmány...

Levertség, tapogatózás, fölényesség

De azoknak, akik a valóságos élet durva viharaiban állnak, s a magyar sors villámoktól szaggatott látóhatárát figyelik, Márai Sándor könyve csak levertséget, tapogatózást, fölényes ítélkezést, félig bevallott világnézetet és tökéletes tanácstalanságot árul el. S azt kérdezzük immár reménytelenül: mi az oka annak, hogy a magyar szellemi élet vezető szereppel megtisztelt egyéniségei közül olyan sokan világtalanul tekintenek a vérző magyar közelségekbe, s csak a távolságokat látják? Miért csúnya, rossz, elkerült és elhallgatott a honvédek vérével megszentelt jelen, s miért szép, gyönyörű, a harcainktól elvonatkoztatott "humanisztikus" jövendő? Miért semlegesek az írók ma, - ha olyan halálos a szerelmük a holnapért, amelyet csak a hősiség, a mai küzdelem alakíthat megélésre érdemesnek? Miért nincs szavuk a küzdőkhöz?...

Közönyösség

A felelet feledtetné a világnézet mély hasadékokba szakadt, gyengítő válságát... Márai Sándor könyve közvetett formában sok helyen válaszol kérdéseinkre, s megérteti az elefántcsonttoronyba vonult fájdalmas közírók álláspontját. Márai bíráskodik. Márai mindent tud, lát, hall, s kimondja az ítéletet, hogy ez a mai háború olyan, "mintha elfeledték volna a küzdő felek a lovagiasság, a harc, a párviadal elemi szabályait". Ez a tétel nagyképűen igazságtalan, mert például a keleti fronton, a vörösök és a tengelyhatalmak seregei, nem egyforma mértékben feledkeztek meg a harc elemi szabályairól!

Min kell gondolkodni

Márai szerint arról kell gondolkodni, hogy "hogyan lehet elsimítani a népek között a gyűlölet által felszított hullámokat". Az egészséges agyak szerint azonban azon kell elsősorban gondolkodni, hogy milyen tervszerű erőfeszítésekkel biztosítsuk a győzelmet, s hogy távolítsuk el a népek életéből a gyűlöletet felszító igazságtalanságokat! Márai a háborút igen zavaros magyarázatokkal, a tömegek felemelkedésének kultúrátlan akaratában látja, s azt írja, hogy "a barbárok most nem népek és fajták, mint a tatárok, vagy a törökök, hanem a tömeg maga, mely a nemzeti kereteken belül készíti elő és valósítja meg pusztító hadjáratát"...

Gőgös intellektualizmus

Ez a gőgös, intellektuális életszemlélet a legsötétebb reakció egy magasztos és új világot formáló népi mozgalom ellen. A tömegek felemelkedési vágya mozgatja a történelmet, a tömegek dolgoznak, a tömegek vívják Európa harcát, s ha nem is olvashatnak annyit, mint Márai Sándor, ők a hősei a félreérthetetlen és férfias igennek és nemnek, a világnézetek küzdelmében! Márai felmagasztalja a polgárt, ledönti a vámhatárokat, megvédi a halhatatlan francia szellemet, megfeddi enyhén a tekintélyállamokat, dicséri a humanizmust, a mélykultúrát, könyveket ajánl, óvást emel a "nemzeti tömeg" ellen, s panaszkodik, hogy érthető módon bár, de ilyen sorsforduló idején, "a tömegek kevés hajlamot mutatnak az emberi műveltség távolabbi fejlődésének és megmaradásának kérdései iránt". Mindez nyomva, fűzve és fedéllappal csinosan négyszögesítve: nemzetnevelés...

Egy régi mondás jellemzi Márai új könyvét: ami jó benne, az nem új, ami új benne, az nem jó...

Összefoglalva

Márai Sándor író, *1900 Az újabb magyar író- és újságírógárda egyik legtöbb-oldalú és legképzettebb képviselője. Drezdában újságíróskodott, majd hazatért és előbb az Újság, majd a Pesti Hírlap cikkírója lett. Zsidó felesége van. Talán emiatt, nemzeti érzülete nagyon minimális, nemzetével szemben lenéző és kioktató hangot használ, nem azonosul vele. Hírlapi cikkei európai hangúak, gyakran ironikusak, stílusa színesen egyéni; ezeknek az írásoknak szépirodalmi vonatkozású, javarésze könyvalakban is megjelent, (A szegények iskolája, Műsoron kívül. Bolhapiac, Kabala). Regényeiben, (Bébi vagy az első szerelem, Zendülők, Idegen emberek. Csutora, A sziget, Válás Budán, Féltékenyek, Eszter hagyatéka) a lélekrajz mélysége és újszerűsége ragadja meg az olvasót. Egy polgár vallomásai c, kétkötetes munkája nemcsak emberi és írói fejlődésére világít, hanem jellemző korképet is ad. Útleírásai, (Az istenek nyomában, Napnyugati őrjárat) az idegen világoknak sokszor rejtett lényegébe vezetnek. Verseskönyvei: Emlékkönyv, Mint a hal vagy a néger. Több művét angol, francia, holland, német, olasz, spanyol nyelvre is lefordítottak. Számos cikke és novellája jelent meg az Új Idők-ben. 1946-ban elhagyta az országot; a bolsevizmus alatt nevét nem említették, csak 1990 óta adnak ki újra Márai könyveket Magyarországon.

Művei

Az évszámok az első megjelenések időpontja

Itthon megjelent könyvek

  • Emlékkönyv (versek) 1918
  • Emberi hang (versek) 1921
  • Männer (dráma) 1921
  • Panaszkönyv (karcolatok) 1922
  • A mészáros (regény) 1924
  • Istenek nyomában (útirajz) 1927
  • Bébi vagy az első szerelem (regény) 1928
  • Mint a hal vagy a néger (versek) 1930
  • Zendülők [A Garrenek műve I.] (regény) 1930)
  • Idegen emberek (regény) 1930
  • Műsoron kívül (tárcák, elbeszélések) 1931
  • Csutora (regény) 1932
  • Teréz (elbeszélés) 1932
  • A szegények iskolája (esszé) 1933
  • A sziget (regény) 1934
  • Egy polgár vallomásai (regény) 1934
  • Bolhapiac (elbeszélések, tárcák) 1934
  • Egy polgár vallomásai 1-2. kötet (regény) 1935
  • Egy polgár vallomásaiból (regényrészlet) 1935
  • Farkasrét (vers) 1935
  • Válás Budán (regény) 1935
  • Naptárcsere (elbeszélés) 1935
  • Kabala (elbeszélések, cikkek) 1936
  • Napnyugati őrjárat (útirajz) 1936
  • A féltékenyek [A Garrenek műve II.] (regény) 1937
  • A négy évszak (prózai epigrammák) 1938
  • Eszter hagyatéka - Déli szél (regény) 1939
  • Vendégjáték Bolzanóban (regény) 1940
  • Szindbád hazamegy (regény) 1940
  • Kaland (színmű) 1940
  • Kassai őrjárat (esszé) 1941
  • Mágia (elbeszélések) 1941
  • Az igazi (regény) 1941
  • Jó ember és rossz ember (tárca) 1941
  • Ég és föld (aforizmák, elmélkedések) 1942
  • Röpirat a nemzetnevelés ügyében (tanulmány) 1942
  • A gyertyák csonkig égnek (regény) 1942
  • A kassai polgárok (dráma) 1942
  • Füves könyv (prózai epigrammák, maximák) 1943
  • Vasárnapi krónika (tárcák, cikkek) 1943
  • Sirály (regény) 1943
  • Bolhapiac (elbeszélések, tárcák) 1944
  • Verses Könyv (versek) 1945
  • Napló 1943–1944 1945
  • Varázs (színjáték) 1945
  • Ihlet és nemzedék (tanulmányok, esszék) 1946
  • A nővér (regény) 1946
  • Medvetánc (elbeszélések, tárcák) 1946
  • Európa elrablása (útirajz) 1947
  • Sértődöttek 1. A hang (regény) 1947
  • Sértődöttek 2. Jelvény és jelentés (regény) 1948
  • Sértődöttek 3. Művészet és szerelem (regény) 1948


Emigrációban megjelent könyvek

  • Béke Ithakában (regény) 1952
  • Napló (1945–1957) 1958
  • Egy úr Velencéből (verses játék) 1960
  • San Gennaro vére (regény) 1965
  • Napló 1958–1967 1968
  • Ítélet Canudosban (regény) 1970
  • Rómában történt valami (regény) 1971
  • Föld, föld…! (emlékezések) 1972
  • Erősítő (regény) 1975
  • Napló (1968–1975) 1976
  • A delfin visszanézett (válogatott versek) 1978
  • Judit… és az utóhang (regény) 1980
  • Jób… és a könyve (színdarabok) 1982
  • Harminc ezüstpénz (regény) 1983
  • Napló (1976–1983) 1985
  • A Garrenek műve (regény) 1988

Halála után megjelent kiadványok

  • Ami a Naplóból kimaradt (1945–1946) 1992
  • Ami a Naplóból kimaradt (1947) 1993
  • Ismeretlen kínai költő (1994)
  • Napló (1984–1989) 1997
  • Ami a Naplóból kimaradt (1948) 1998
  • Ami a Naplóból kimaradt (1949) 1999
  • Szabadulás (regény) 2000
  • Vándor és idegen (Márai Sándor és Szőnyi Zsuzsa levelezése) 2000
  • Eszter hagyatéka és három kisregény (A Szívszerelem című kiadatlan regénnyel) 2001
  • Ami a Naplóból kimaradt (1950–1952) 1991
  • Tájak, városok, emberek 2002
  • Magyar borok 2002
  • Írók, költők, irodalom 2003
  • Kedves Tibor! (Simányi Tiborral való levelezése) 2003
  • Ami a Naplóból kimaradt (1953–1954-1955) 2003
  • Oroszország Márai Sándor szemével (fotóalbum) 2003
  • Lucrétia fia (elbeszélések, 1916-1927) 2004
  • Japán kert I-II. (publicisztikai írások, versek, elbeszélések) 2004
  • Bölcsességek januártól decemberig (Füves könyv, az Ég és föld, A négy évszak és kimaradt bölcsességek együtt) 2004
  • Ajándék a végzettől (publicisztikai írások gyűjteménye, 1937-1942) 2004
  • Kitépett noteszlapok (Márai ausztriai és németországi lapokban megjelent írásai) 2005
  • Lomha kaland (elbeszélések, 1928-1937) 2005
  • A régi szerető (elbeszélések, 1938-1948) 2005
  • Hallgatni akartam 2013

Filmek

Bács Ferenc és Gyöngyössy Katalin Az emigráns című filmben

Regényeiből készült filmek:

  • Egy polgár vallomásai (43'-es, színes, magyar film, 1991)
  • Füveskönyv (magyar rövid játékfilm, 1991)
  • Márai naplói (1995)
  • A gyertyák csonkig égnek, R: Iglódi István (2005)
  • Eszter hagyatéka, R: Sipos József (2008)
  • Kaland, R: Sipos József (2011)

Életéről készült filmek:

  • Emlékezés Márai Sándorra (szín., magyar portréfilm, 1995)
  • Márai Sándorra emlékezünk (31'-es rövidfilm, 2003)
  • (Duel au coeur du marais) (francia dokumentumfilm, 2004)
  • Márai bölcsője, Kassa (szín., magyar ismeretterjesztő film, 2006)
  • Az emigráns - Minden másképp van, R: Szalai Györgyi, Dárday István (2006)
  • Márai töredékek (Márai töredékek (Hommage á Márai))
  • Márai-díjasok (szín., magyar dok. sor.)
  • Minden másképp van - Márairól (szín., magyar dok. játékfilm, 2007)
  • Márai Sándor (szín., magyar dokumentumfilm, 2008)
  • A szabadság keserű íze - Márai Sándor és Nápoly (szín., magyar dokumentumfilm, 2011)
  • Karácsony Máraival (egész napos megemlékezések az m2-n, 2011. december 24.)

Származása

Márai Sándor családfája[2]
Márai Sándor,
Grosschmid Sándor
(Kassa, 1900. ápr. 11.–
San Diego, Kalifornia, 1989. feb. 21.)
író, költő, újságíró, r. kath.
Apja:
Grosschmid Géza[3]
(1872 – Miskolc, 1934. okt. 12.)
királyi közjegyző, r. kath.
Apai nagyapja:
Grosschmid Károly[4]
(1820 körül –
Kassa, 1874. júl. 9.)
m. kir. pénzügyi titkár, r. kath.
Apai nagyapai dédapja:
n. a.
Apai nagyapai dédanyja:
n. a.
Apai nagyanyja:
Radványi Klementina[5]
(1841 körül –
Kassa, 1898. aug. 1.)
r. kath.
Apai nagyanyai dédapja:
n. a.
Apai nagyanyai dédanyja:
n. a.
Anyja:
Ratkovszky Margit
(1874–1964)
r. kath.
Anyai nagyapja:
Ratkovszky János[6]
(1837 körül –
Kassa, 1884. júl. 19.)
r. kath.
Anyai nagyapai dédapja:
n. a.
Anyai nagyapai dédanyja:
n. a.
Anyai nagyanyja:
Jelenffy Mária
r. kath.
Anyai nagyanyai dédapja:
n. a.
Anyai nagyanyai dédanyja:
n. a.

Források

  • Beke Albert: Az emigráns Márai Sándor a magyarságról és önmagáról, Szenci Molnár Társaság, Budapest, 2003
  • Czetter Ibolya: Márai Sándor naplóinak nyelvi világa a retorikai alakzatok tükrében, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003
  • Egyszemélyes emigráció Márai emlékek – töredékek, szerk: Méhes László, Bíbor Kiadó, 2003
  • Mészáros Tibor: Képek és tények Márai Sándor életéről, Helikon Kiadó & Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2006
  • Rónay László: Márai Sándor, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1990
  • Dr. Mohácsy Károly, Dr. Vasy Géza: Kiegészítő füzet a IV. osztályos középiskolai irodalomtankönyvhöz, Krónika Nova, Budapest, 1999
  • Furkó Zoltán: Márai Sándor üzenete, Püski Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963 7845 291

További információk

Hivatkozás

Lábjegyzetek

  1. http://www.webgimi.hu/index.php?page=a_nyugat_masodik_nemzedeke&id=63
  2. Márai Sándor tintával, saját kezűleg kitöltött és aláírt, nem zsidó származását igazoló személyi lapja értelmiségi munkakörű alkalmazottakról
  3. Grosschmid Géza gyászjelentése
  4. Grosschmid Károly gyászjelentése
  5. Radványi Klementina gyászjelentése
  6. Ratkovszky János gyászjelentése
Unbalanced-scales.jpg
Ez a cikk a wikipédiából vett szöveget tartalmaz. Emiatt a szövegre a GDFL licensz vonatkozik.