Magyarország

A hu-Rightpedia wikiből
(Magyar Királyság szócikkből átirányítva)
Ország
Magyarország
Flag of Hungary.svg
Államforma köztársaság
Főváros Budapest
Terület 93.033 km2
Legmagasabb pontja Kékes 1015 m
Legfontosabb folyók Duna, Tisza
Legfontosabb tavak Balaton, Tisza-tó (víztároló), Velencei-tó
Lakosság
Népesség 10.040.000 fő (2003)
Népsűrűség 110 fő/km2
Hivatalos nyelv magyar
Népek, nemzetiségek magyar 95%, német 2%, cigány 1,3%, szlovák 1%, egyéb 0,7%
Vallások római katolikus 67%, kálvinista 20%, lutheránus 3%, ortodox 3%, zsidó 1%, ateista 6%
Városi lakosság aránya 63%
Írástudatlanság 1%
Általános adatok
GNP 15 542 USD/fő
Pénznem 1 forint (Ft) = 100 fillér, HUF
Nemzeti ünnep március 15. (az 1848-as Forradalom Emléknapja) augusztus 20. (Szent István Nap) október 23. (a Köztársaság Napja)
Térkép
Magyarország

Magyarország. Tájékoztató, (old.): Fekvése, alakja, határai, területe 4332. Szerkezete, felszíne, tájai 4332. Földtani felépítése 4335. Vízrajzi viszonyok 4335. A magyarság betelepülése és elhelyezkedése és a nemzetiségek, M. népessége és a népesség eloszlása 4336. Éghajlat 4337. Bányászat 4338. Növényvilág 4339. Állatvilág 4340. Alkotmány 4340. Közigazgatás 4341. Hadügy 4343. Közoktatásügy és közművelődés 4343. Gazdasági élet 4344. Közlekedés 4346. Sport 4347. M. történelme 4347.

43321.gif
43322.gif
43323.gif
43361.png

Fekvése, alakja, határai, területe,

M. Középeurópában, az É.-i szélesség 45˚ 29' és 49˚ 37 1/2', valamint a K.-i hosszúság 16˚ és 26˚ 30' között fekszik. Kiterjedése (É-D.-i irányban 590, Ny.-K.-i irányban 800 km. Alakja eléggé szabályos, ovális. Tr. előtt É.-on Morvaországgal, Sziléziával és Galíciával, K.-en Bukovinával és Romániával, D.-en Szerbiával, Boszniával, Dalmáciával és az Adriai tengerrel, Ny.-on Krajnával, Stájerországgal és Alsó-Ausztriával volt határos. Tr. után 1938-ig Ausztria, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia voltak a szomszédai, 1939 óta Németország-Szlovákia, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia. A Tr. előtti M. határai nagy részt jói védhető, közlekedést gátló természetet, határok voltak: a Kárpátok, a Duna, a Száva és a tenger. Csak Ny. felé volt nyitott az államterület.

Terület

M. területe Tr. előtt Horvát-Szlavónországgal együtt 325.411 km2. Horvát-Szlavónország nélkül 282.870 km2 volt. Tr. értelmében területéből Ausztria kapott 3972 km2-t, Csehszlovákia 61.578 km2-t, Jugoszlávia 63.085 km2-t, Lengyelország 589 km2-t, Olaszország 21 km2-t és Románia 103.093 km2-t, tehát területe összesen 232.338 km2-rel csökkent. A Tr. utáni M. területe 93.073 km2 volt. 1918/39-ben visszacsatoltak 24.073 km2-t. tehát M. területe 1940-beri 117.146 km2.

Szerkezete, felszíne, tájai.

M. a D.-európai másod- és harmadkor gyűrt lánchegységek, az eurázsiai hegyrendszer övezetében foglal helyet. Belsejének, a Magyar medencének a helyén a Kárpátok, a D.-i Kárpátok és Dinári Alpok felgyűrődése előtt geológiai ókori hegységekből, az ú. n. Variszkuszi hegyrendszer tagjaiból összeforrt masszívum, az ú. n. Magyar masszívum (Tisia) foglalt helyet. A Kárpátok felgyűrődése után a Magyar masszívum darabokra töredezve, a mélybe süllyedt, egyes részei azonban a felszínen maradtak és résztvesznek a felszín kialakításában. M. földjének szerkezeti elemei tehát: a) a Kárpátok, a D.-i Kárpátok és DNy.-on egy darabon a Dinári Alpok fiatal, gyűrt lánchegységei, b) a Magyar medence különböző mértékben megsüllyedt részei (Alföld, Kisalföld, Erdélyi medence, Dunántúl a Dráva-Száva közével) és c) a medencék belsejében és peremein elhelyezkedő, töréses szerkezetű röghegységek; résziben mészkőtáblás rögsorok, részben variszkuszi kristályos tönkök. Kivétel az Erdélyi Érchegység, amely szintén kárpáti típusú gyűrt hegység. A Tr. előtti M.-ot a dévényi kaputól a Törcsvári hágóig a Kárpátok egységes, megszakítatlan lánca keretezte, de a Törcsvári hágón túl közvetlenül kapcsolódott a kárpáti ívhez a Kárpátokétól eltérő D.-i Kárpátok vonulata és hatalmas, az Aldunáig terjedő fallal zárta le a magyar földet D.-en. Az Aldunától Ny.-ra és a dévényi kaputól D.-ne a Magyar medence szerkezeti és alaktani határai nem egyeztek meg a magyar állam határaival. D.-en a Száva, a Kolubara és a Morava medencéje ezer kőzetileg és alaktanilag a magyar Alföld tartozékai, de államföldrajzilag Szerbiához tartoztak, Ny.-on pedig az Alpok tövében elhelyezkedő és a Dunántúlhoz hasonló felépítésű Stájerországi medence nyugati pereméig tart a Magyar medence nagy földrajzi egység. Ennek a két vidéknek életsorsa államföldrajzilag is gyakorta és szorosan kapcsolódott a történelem folyamán M.-éhoz.

Felszín

M. felszínének uralkodóan jellemző bélyege a medencejelleg. Területének mintegy 3/4 része az 500 m-es szintvonalnál alacsonyabban fekszik, kereken a fele pedig, 150.000 km2, éppen alföldi, 200 m-nél is alacsonyabb terület. Mindez azonban mégsem jelenti M. felszínének egyhangúságát, tagolatlanságát. Már magának a nagy központi medencének a kialakulása sem volt egységes. A Kárpátok felgyűrődése után merev É.-D.-i, Ék.-DNy.-l törésvonalak és karéjos szakadásvonalak mentén egész terjedelmében süllyedésnek indult, de K.-i szárnyának, az Erdélyi medencének a süllyedése már a geológiai harmadkorban megállt. Egy emelettel továbbsüllyedt a Dunántúl a Dráva-Száva közével együtt. Ezt még a harmadkor-végi pannóniai tenger is elöntötte; végül legmélyebbre süllyedt a Kisalföld közepével együtt az Alföld, sőt süllyedése részben még ma is folyamatban van. Mivel a medence vizei mind az Alföld felé tartanak, a két magasabban maradt medence-szárnyát, az Erdélyi medencét és a Dunántúlt a folyók teraszos völgyeikkel -összeszabdalták, tehát a térszint dombvidékké alakították. Az Erdélyi medencéhez és a Dunántúléhoz hasonló dombvidéki tájvonások jellemzik a Kisalföldet és az Alföldet É.-on és K.-en beszegő peremhegységek előterét is. A nyitra-, bars- és esztergom-megyei dombvidék, a temes- és aradmegyei halomvidékek és a Garamtól a Hernádig a Délfelvidék halom- és dombvidékké árkolt medencesorozata tartozik ide. Mindezek a halom- és dombvidékek a nagy Magyar medencét Ék.-DNy.-l irányban szelő Magyar Középhegységhez és K.-en a Keletmagyarországi Szigethegységhez támaszkodnak. Az előbbi Keszthelytől Miskolcig a Mecsekkel dolomit- és mészkőtáblákból kivésett bérc-sor, röghegység. Erdőborította, karsztos mészkőtáblái a Magyar masszívum lesüllyedt kristályos tömegén nyugszanak. A K.-magyarországi Sziget hgs. a Magyar Középhgs.-nél jóval magasabb. Csak részben borítják mészkőtáblák; a kristályos masszívum nagy területeken felszínen van és tekintélyes magasságot ér el (Gyalui havasok 1700 m, Polyána Ruszka 1380 m).

Magyar medence

A Magyar medence peremi vulkanikus vonulata a medence besüllyedésével egyidőben alakult ki a geológiai harmadkorban Érctelérekben gazdag, erdőborította tömegei a Duna visegrádi áttörésétől Brassóig megszakítatlan sorban keretezik a medencét. A Börzsönyi hegység, a Magyar Érchegység, az Osztrovszki, a Mátra, az Eperjes-tokaji hegység, a Vihorlát, a Szinyák, a Borló-Hát, a Nagyszőllősi hegység, az Avas, a Kőhát. a Gutin, a Lápos, a Ciblesz, a Kelemen- s a Görgényi havasok és a Hargita ennek a vulkáni koszorúnak a tagjai. A Balatonvidék és Nógrád bazaltvulkánjai ezeknél fiatalabbak, pliocén-koriak. Részben a medence belsejében, részben pedig a medence peremi hegykoszorújához-hozzáforrva, a mélyre süllyedt masszívum egyes darabjai is résztvesznek M. domborzati képének kialakításában. Ny.-on a Kőszegi hegységet, a medence belsejében pedig a kicsiny Velencei hegységet, Baranyában a lösz borította Geresdi dombságot és Vörösmarti hegységet, a Dráva-Száva közén a Papukot, Psunjt, Djelt és Fruska Gorát találjuk. A medence peremi hegykoszorújához hozzáforrt masszívum-darabok magasak, erdősek; tájképi szépségekben bővelkednek. Az Ény.-i Felvidéken az 1000- 1300 m magas, erdős, iparos- és bányásztelepülésekben gazdag Gömör-Szepesi Érchegység és a Vepor, az Ék.-i Felvidéken a 2300 m magas, sziklabércein jégkori eljegesedés nyomait viselő Radnai havatok. Erdélyben a Gyalui havasok és a krassó-szörényi vasérces-szenes hegyvidék régi masszívum/darabok, a variszkuszi hegyrendszer felszínen maradt tartozékai.

Alföldek

Az alföldeket, domb- és halomvidékeket, a mészkőtáblás röghegységeket és a kristályos masszívumokat egyetlen egységbe foglalja a Kárpátok 1500 km hosszú, 150- 200 km széles íve. A hgs. a másod- és harmadkorban gyűrődött fel. Négy részre tagolható: az Ény.-i, Ék.-i. K.-i és D.-i Kárpátokra. A részek egymástól jól elválaszthatók. A hatalmasan fejlett homokkő-övezeten kívül csak a már megismert vulkanikus vonulat képviseli a Kárpátok másik, megszakítatlanul kifejlődött övezetét, ellenben a Kárpátok kristályos övezete már csak az u. n. maghegységek (Tátrák, Fátrák) megszaggatott sorozatából áll, a mészkőövezet szirtekre bomlott darabjai pedig lovagvárakat hordozó bérceikkel a belsőkárpáti völgymedencék peremein a kárpáti tájai csak színezni tudják, de tájalakító szerepük csak helyenkint van (Pieninek). A Kárpátok részletes beosztását l. Kárpátok címszó alatt. A felsorolt szerkezeti elemek, hegy- és dombvidékek, medencék, alföldek a magyar föld nagy egységén belül egymástól többé-kevésbé jól elkülönülő tájakat alakítanak ki.

Nagyalföld

A legnagyobb és legmagyarabb táj a központi fekvésű Alföld. Tökéletes síkság, mert folyóvízi és szárazföldi feltöltéssel keletkezett. Katlanszerű süllyedékét a pliocén-kori szakadozott, sekély tavak eltűnte után a pleisztocén-kori Duna. Tisza. Körös, Szamos, Maros, Temes, az Ék.-I és É.-i Alföld folyói nagy törmelékkúpokat rakva az Alföld peremeire, feltöltötték. A szél a pleisztocénkor hideg-száraz éghajlatú, ismételt jégkorszakai folyamán rengeteg port teregetett el az ország belsejében.

Lösz

Ebből a porból halmozódott fel a fakósárga színű lösz. Igen termékeny talaj ez. Ez a lösz borítja a Bácskát, a Bánságot, a Szerémséget, az É.- és K.-alföldi törmelékkúpokat, de megtalálható a Nyírség és a Dana-Tisza köze futóhomokkal borított felszíne alatt is. A lösztáblák fokozatosan alacsonyodó, szigetszerűen darabokra foszló peremmel végződnek a folyók árterei és az alföldi mocsaras perem-süllyedékek (Alibunári mocsár, a Sárrétek, Ecsedi láp, Szernye mocsár, Borsodi nyílt ártér stb.) felé. A mocsarakat és ártereket ma már lecsapolták, szabályozták; az ősi vízi világ eltűnt, de rossz lefolyású felszínükön nagyon elharapózott a szikesedés. A széles árterek és mocsaras perem-süllyedések, meg a termékeny, jégkori lösztáblák mellett az Alföld térszínének harmadik, egyben legmagasabb lépcsője a Duna-Tisza-közi, a nyírségi és a delibláti futóhomok-terület. Hajdan rossz legelők, ma kitűnően művelt földek, kertek, gyümölcsösök, erdők állanak az egykor mozgó homokon. Az Alföld Európa egyik éléskamrája. Területének 65%-át szántóföldek, 10%-át legelők, 6%-át rétek foglalják el, területének csak 7%-át borítja erdő.

Kisalföld

M. másik alföldi jellegű tája a Kisalföld. Az Ény.-i Felvidék, a Magyar Középhegység és a Dunántúl közé befoglalt, kerek medencéje csak 1/8 része az Alföld területének. Közepét a Hanság és a Győri medence tőzeges, iszapos rétegekkel, kaviccsal kitöltött, felszínén itt-ott lösszel borított süllyedéke foglalja el. Ehhez csatlakozik a Duna hatalmas törmelékkúpja, a Csallóköz és a Szigetköz és É.-on a Mátyásföld lösztáblája. É.-i és D.-i pereme szél és folyóvíz által letarolt tökéletlen síkság. Sok itt a homokos térülőt is. A Kisalföld, már csak jobb éghajlata miatt is, változatosabb, gazdagabb táj, mint az Alföld. Szikesei alig vannak, települése sűrű, mezőgazdasága fejlett, belterjes. Szántóföld területének 64%-a, erdő 11%-a, rét 9%-a, legelő 6.4%-a. Medence táj, de az Alföld és Kisalföld alacsony síkságánál jóval magasabb, éppen ezért amazoknál sokkal gazdagabb felszíni tagoltságú a Dunántúl, v. újabban gyakran emlegetett nevén Pannon-föld. Túlnyomóan agyagos, homokos, meglehetősen erősen összetört, erősen felárkolt, lösszel helyenkint Igen vastagon takart táblás vidék.

Dunántúl

Szigetszerűen emelkedik ki a Magyar Középhegység dunántúli részének mészkőtáblákból kivésett rögsora és a hasonló felépítésű Mecsek. Ny.-on ég K.-en pedig a Kőszegi hgs., a Velencei hgs. és a Vörösmarti hgs. kristályos tönkje. Ny.-i peremére a folyók kiterjedt kavicsmezőket borítottak; D.-l részébe a Dráva-árok pleisztocén süllyedéke nyúlik be, közepén pedig a Balaton és a Velencei tó fiatalon besüllyedt árkos medencéje foglal helyet. Tájképi szépségükről híresek a Balatonvidék kúp- és csonkakúp-alakú bazalthegyei. Kiegyensúlyozott termelése, belterjesebb földművelése, bányakincsei, vendégvonzó fürdő- és üdülőhelye a Dunántúlt M. egyik legértékesebb, legkulturáltabb tájává teszik. A szántóföldek területének felét (51%) foglalják el. Területének 22%-a erdő, 8.5%-a rét, 7.5%-a legelő.

Horvát-Szlavónország

M. volt társországának, Horvát-Szlavónországnak (l. o.) a területe, a Dráva-Száva közti dombvidék, a karsztos Tengermellék, kivételével szerkezetileg és alaktanilag a Dunántúl folytatása. Felszínéi részben mészkőtáblás szigethegyek (Uskok, Kalnik, Macelj, Ivanscica, Sljeme) és kristályos rögök (Psunj, Papuk, Djel, Fruska Gora), részben pannóniai táblás vidékek és alföldies Jellegű medencék (Zágrábi, Varasdi medence. Lónyamező, túrmező) alakították ki. A Száva síksága már az Alföld tartozéka. A Dunántúllal szemben sokkal kevésbé kelti a kultúrtáj képét. A szántóföldek terjedelme csak 28.5%, de bőven van erdeje (38.5%) és rétje (15%). Legelői (11.5%), különösen a Karsztvidéken, soványak.

Erdélyi medence

A K.-M.-i szigethgs., a K-i Kárpátok és a D.-i Kárpátok között helyet foglaló Erdélyi medence szintén medencetáj. Peremhegységeivel együtt Erdély v. DK-i Felvidék s neve. Központi területe a fátlan, agyagos, suvadásokkal háborgatott Mezőség, és a D.-en hozzácsatlakozó, völgyekkel dombvidékké szabdalt medencefenék, teraszos folyóvölgyekkel. A rossz talajviszonyok miatt a földművelés csak korlátozottan lehetséges. Értékesek gazdag só- és földgáztelepei. Ezek és a peremhegységek nemesércei, vasa és szene hivatottak ezen az egyoldalúan őstermelő, kulturális tekintetben eléggé elmaradott tájon iparosodást teremteni. A szántóföldék területének még 1/3-át sem teszik (28%), annál több az erdeje (38%), a rétje (14%) és a legelője (14%).

Kárpátok

A Kárpátok homokkő- és kettős kristályos láncolata, a medenceperemi vulkanikus övezet és a közbefogott Gömör-Szepesi Érc-hgs. alakítja ki az Északnyugati Felvidéket. Ez az ország legmagasabb és legerősebben tagolt tája. Ipari és bányatelepülései, fejlett városi kultúrája, a medencék gazdag földművelése, erdős hegyhátak, nedves völgyek, havasi pásztorkodás, vendégvonzó üdülő-, sport- és gyógyhelyek a jellemző tájelemei ennek a hegyvidéknek. Elsősorban erdőgazdálkodó és ipari táj. A szántóföld területének már csak 32%-a. 12%-a legelő. 9.5%-a rét, erdő pedig területének már 39%-át borítja.

Északkeleti felvidék

Annál egyhangúbb és életszegényebb M. utolsó, legkisebb területű tája, az Északkeleti Felvidék. A kárpáti homokkő-zónához közvetlenül simul területén a vulkáni láncolat. Közöttük csak keskeny kis medencék vannak. Egyhangú erdőrengetegekkel borított hegyvidék. Minden folyóvölgye, akárcsak az Ény.-I és DK.-i Felvidéken is, az Alföld felé nyílik. A táj szíve a sóban gazdag máramarosi medence. Bányakincse kevés van, annál fontosabb hasznosítható vízi-erőkben való nagy gazdagsága. A szántóföldek aránya az egész országban itt a legkisebb: 26%. Legelő területének 12% -a, rét 12%-a. Rengeteg erdei az egész terület 45%-át borítják. Ez a terület elsősorban erdőgazdálkodó és állattenyésztő táj.

Földtani felépítése

A Tr. előtti M. legidősebb földtani képződményei gránitokból és kristályos palákból állanak, melyek részben a földtörténeti őskorban, részben pedig az ó-állati korban alakultak ki.

Ó-állati kor

A Tr. utáni M. területén csak a Velencei hegységben ismerjük ezeket a képződményeket. Az ó-állati kor képződményei aránylag nem nagy jelentőségűek. Kambriumi és szilur-kori üledékek M. területén nem ismeretesek. A devon képződményei viszont M. Tr. utáni területén is (Vas vm., Zempléni hegység) előfordulnak. Devon-kori a Vajdahunyad melletti híres gyalári vasérc-előfordulás is. Sokkal fontosabb volt mind földtani, mind pedig közgazdasági szempontból az ó-állati kor következő szaka, a karbon. Ennek üledékei Dobsina környékén gazdagok az állati maradványokban, innen került elő az első magyarországi háromkaréjú rák (Trilobita), a Griffitides dobsinensis. Krassó-Szörény vm.-ben meg kőszéntelepek is kialakultak ebben az időben. A perm-kori üledékek kősül főleg azok a homokkövek érdemelnek említést, molyok a Balaton Ék.-i partjai közéjében és a Mecsekben (Jakabhegy) ismeretesek.

Közép-állati kor

A közép-állati kor legrégibb szaka a triasz. Ennek üledékei a Magyar Középhegységben hatalmas dolomit- és mészkőtömegek, valamint márgák alakjában Ismeretesek. Hasonlóképpen fontos a jura-korszak is, ennek üledékei szintén főleg mészkövek, azonban a Pécs-környéki feketeszéntelepek szintén ebben az időben képződtek. A kréta korszak mészköves stb. képződményei főleg - Dunántúlon és Erdély peremén ismeretesek, homokkövéé kifejlődése a kárpáti homokkő. Krétakorú az ajkai széntelep.

Új-állati kor

Az új- állati kor üledékei nagyon elterjedtek. A Tr. utáni M. területén ezek játsszák a legnagyobb szerepet. Barnaszeneink (Dorog, Tatabánya, Salgótarján stb.) mind ebben az időben képződtek. Főleg homokok, homokkövek, agyagok, márgák, mészkövek jellemzik. Ezekkel az üledékekkel kapcsolatosak olaj- és gáz előfordulásaink is. Az új-állati kor idősebb szakaszában, a harmadkorban, hatalmas vulkáni működés színhelye volt M. Andezitek, riolitok, bazaltok teltek, ezekhez kapcsolódnak az erdélyi és felvidéki híres érctermő-helyek.

Neo-európa

Hegy-szerkezettani szempontból Magyarország az ú. n. Neo-Európa, azaz az alpidi - hegyképződés területén fekszik, Míg az alpidi gyűrődés előtti Időkből csak aránylag kisebb jelentőségű földtörténeti eseményekről van tudomásunk, addig tudjuk, hogy a középállati kor folyamán a mai magyar medence szigettenger volt, melyben a tenger csak kisebb foltok alakjában volt jelen. Az egész terület pedig ősi masszívum volt, mely a hegymozgásnál mint közbülső tömeg szerepelt, A Kárpátok felgyűrődése három fázisban ment végbe. Az első az alsó kréta végén, a második a miocén közepe táján, a harmadik meg a pliocén után következett be. Az egész terület a földtörténeti események szempontjából a mediterrán provinciába tartozik.

Vízrajz

Vízrajzi viszonyok. M. szerkezeti és domborzati egységének természetes következménye vízrajzi egységessége. Az ország minden folyóvize, a Jelentéktelen Poprád és Dunajec és néhány tengermelléki búvópatak kivételével a Duna vízgyűjtőterületéhez tartozik. A legtöbbnek forrása is, torkolata is M. területén van. A Duna M.-i vízgyűjtőterülete 274.000 km2, ebből 153.000 km2 a Tisza vízgyűjtőterülete.

Duna

M. főfolyója a Duna (l. o.). Teraszos völgyben halad át, 997 km hosszúságban a Tr. előtti M.-on. Irányát tektonikus vonalak szabják meg. Dévénytől Győrig DK.-l. Győrtől Vácig K.-Ny.-i, Váctól Vukovárig É.-D.-i, Vukovártól Titelig DK.-i, Titeltől Belgrádig É.-D.-i, azután Ny.-K.-i Irányban folyik. Egész M.-i szakasza hajózható, végig szabályozva van. Nagyobb szigetei a Csallóköz, Szigetköz, a Szentendrei sziget, Csepel sziget és Mohácsi sziget. Nevezetesebb mellékfolyói Jobbról: a Lajta, Rába, mely a Rábcával, Lapinccsal, Pinkával, Gyöngyössel, Repcével és Marcallal bővül, a Sárvíz a Sió-Kapossal, Séddel és Koppánnyal, a Karasica, a Dráva a Murával és a Rinyával, a Szava a Kulpával és az Unával. A Zala a Balatont, a Vulka a Fertőt táplálja. Mindkét tó vize a Dunába folyik le közvetve. Baloldali mellékfolyók: Morva, Vág, Dudvág, Nyitra, Garam, Ipoly, Tisza, Temes, Karas, Néra, Cserna, Zsil és az Olt. A Morva a Mlava és Radava. a Vág az Árva, a Kisuca, a Túróc és a Rajcsanka, a Nyitra a Zsitva, a Garam a Szekince, az Ipoly a Korpona és Stavnicska vizét vezeti a Dunába.

Tisza

A legmagyarabb folyó a Tisza (l.o.). A Máramarosi havasokban ered Fehér, és Fekete-Tisza néven. Keresztülfolyik a Máramarosi medencén, Huszt alatt kiérkezik az Alföldre és Vásárosnaményig Ny.-nak, majd Csapig É.-nak tart. A Nyírséget megkerülve, iránya Szolnokig DNy.-i, majd Szolnoktól a torkolatáig É.-D.-i. Hossza 1411 km, torkolatának forrásaitól való egyenes távolsága azonban csak 455 km. Alföldi szakaszán végig kanyargós, középszakasz-jellegű, egész hosszában szabályozva van. Szolnoktól kezdve hajózható. Sok nagy mellékfolyója van. Jobboldalról: a Sopurka, Tolabor, Nagyág, Borsova, Tarac, Bodrog, amely a Topoly, Ondava, Laborc, Latorca és Ung egyesüléséből ered és a Tiszával a Bodrogközt zárja be, továbbá a Sajó a Hernáddal, Göllniccel, Bodvával, Rimával és Jolsvával, az Eger, a Zagyva a Galga, a Tápió és Tarna vizével és a Laksa. Baloldali mellékvízei: a Visó, Iza, Túr, Szamos, Kőrös, Maros és Bega. A Szamos a Hagy- és Kis-Szamos egyesüléséből keletkezik, az Almás, Szilágy, Kraszna, Homoród, Lápos és Szászér vizével bővül. A Köröst a Sebes-, Fekete- és Fehér-Körös alkotja. A Maros a Ludas, Aranyos, Ompoly, Görgény, Nyárád, Kis- és Nagyküküllő, Sebes, Sztrigy és Cserna vizével gyarapodik. Az Olt a Vargyas, a Kis- és Nagyhomoród, a Hortobágy, a Szeben, a Kászon, a Tatrang, a Tömös, a Feketeügy és a Barca vizeit szedi össze, a Temes a Bisztrát, Gogonist és Berzavát. Erdély K.-i részében van néhány kisebb folyó, amely a Duna vízgyűjtőterületéhez tartozik; de csak fölső szakasza van M.-on. Ilyenek: az Aranyos-Beszterce, a Dorna, a Tatros, az Uz, a Biska és a Bodza.

Csatornák

M.-on kevés hajózó- és öntözőcsatorna van. A csatornák Inkább a mocsarak lecsapolására szolgálnak. Egyedüli nagyobb hajózócsatorna a Ferenc-csatorna, melyből a Ferenc József-csatorna ágazik ki és a baja-bezdáni tápcsatorna. Az Alföldön van még a Bega csatorna, a Berzava-, a Teréz-, a Moravica-, a Berettyó csatorna, a Dunántúlon a Nádor- v. Sárvíz-, a Sió-, a Kapos v. Zichy-, az Albrecht-, a Karasica-csatorna és a Hanság levezető csatornája.

Állóvizek

Állóvizekben a szabályozások és lecsapolások előtt gazdag volt a Tr. előtti M. Három nagyobb tava: a Balaton, a Fertő és a Velencei tó. Kisebbek az alföldi szikes tavak (Palicsi tó, szegedi Fehér tó, nyíregyházi Sós tó) és a magas hegységek jégkori eredetű tavai (a Magas-Tátra, a Radnai havasok, a Fogarasi havasok és a Retyezát tavai). Más eredetű a Szent Anna tó, a hegyomlással keletkezett Gyilkos tó és a Karsztban a Plitvicai tavak. Vannak még mesterségesen felduzzasztott tavak is (Tatai tó, dunántúli, alföldi és erdélyi halastavak). Az alföldi rossz lefolyású perem-süllyedékekben, törmelékkúpokkal elrekesztve mocsarak keletkeztek. Legtöbbjük ma már le van csapolva. Nevezetesebbek: a Hanság, a Surmocsár, a Sárrét, a Sárköz, a Szernye-mocsár, a K.-alföldi Nagy- és Kis-Sárrét, az Ecsedi láp, az Alibunári mocsár és még sok mocsaras ártéri terület a Duna, Dráva, Száva és Tisza mentén. L. a Magyarország hegy- és vízrajza c. színes térképet.

Magyarság

A magyarság betelepülése és elhelyezkedése és a nemzetiségek, M. népessége és a népesség eloszlása. A magyarság a honfoglalás alkalmával az egész Magyar medencét birtokába vette. A magyarság ősi szállásterülete azokra a vidékekre terjedt ki, amelyok a legalkalmasabbak voltak a magyarság ősi életmódjának, a földműveléssel, vadászattal és halászattal színezett pásztorkodásnak a folytatására. Ezek a területek az Alfél i (a mai Szlavóniával együtt), a Kisalföld, a Dunántúl és az Erdélyi medence, meg a K.-i Kárpátok kis medencéi és az Alföldet, meg a Kisalföldet övező, legeltetésre alkalmas ligeterdőkben gazdag dombvidékek és medencék voltak. Megszállotta tehát a magyarság a lösz pusztám ezeket és a tölgyerdős dombvidékeket és középhegységeket, de a honfoglalás korában majdnem teljesen néptelen, magashegységi bükk- ás fenyőerdőt, a "sötét-erdőt" csak birtokába vette, de bele nem települt. A medencét keretező, hegyes, erdős övezet későbbi idők folyamán a nemzetiségek településtere lett. Az Árpádok M.-ának magyarsága településterületét fokozatosan növelte a perecnek rovására. Már a Ki. és XII. sz. folyamán találnak magyar telepeket a Stájer és a Bécsi medencében és betelepül a magyarság Sárosba, Szenesbe és a K.-i Kárpátok medencéibe is. A XIV. és XV. sz. folyamán (Anjouk és Hunyadiak kora) a magyarság az ország népességének 75-80%-át tette ki. tehát M. nemzeti állam volt. Rajtunk kívül németek éltek a Felvidéken, a bányavárosokban és Erdélyben, a szászok földjén. A XIII. sz. folyamán megjelennek mai szállásterületükön a rutének és Erdélyben a románok. A szlovákok mindjobban vissza szorultak a hegyvidékekre. A török hódoltság és a törők háborúk éppen az ősi magyar szállásterületeken okozták a népesség, tehát a magyarság legnagyobb vérveszteségeit. A török kiűzése után, a telepítések Idején, a meggyérült magyarság rovására mindenütt előnyomultak a nemzetiségek. A D.-i Alföld német, szerb, román, bolgár, szlovák telepeseket kap, németeket telepítenek a török által elpusztított Duna-Dráva háromszögbe is a románok Erdély hegyeiből leereszkedve a síkságra is, a szerbek messze felnyomulnak É.-ra a Duna mentén és újabb és újabb szlovák telepes rajok jelennek meg az Alföldön és a medenceperemi dombvidékeken. M. néprajzi képe tarka lett. De a XVIII. és XIX. sz. folyamán ismét erősödésnek indult a magyarság és a XX. sz. elején M. lakosságának már ismét több, mint a fele (51.4%) magyar volt. A magyarság térfoglalását a világháborút megelőző évekig a 4337. lapon látható táblázat mutatja. Ennek eredményeképpen 1910-ben horvát-Szlavónország nélkül M. népességének már 54.5%-a magyar, 10.4%-a német, 10.7%-a szlovák. 16.1%-a román, 2.5%-a rutén, 1.1%-a horvát, 2.5%-a szerb és 2.2%-a egyéb nemzetiségű. Magyarok lakták az ország belső medence-vidékeit, tehát az Alföldet, a Kisalföldet és a Dunántúlt és K.-en a Székelyföldet.

Adatok

A Magyar Birodalom területe és népessége törvényhatóságonkint és országrészenkint a trianoni béke előtt (1910-i adatok).

Vármegyék

Név terület
km2
lakosság népsűrűség székhely
1. Alföld
1. Arad 5.936 351.222 59.2 Arad
2 Bács-Bodrog. 8.834 632.560 71.6 Zombor
3 Békés 3.670 298.710 81.4 Gyula
4. Bihar 10.609 582.132 54.9 Nagyvárad
5 Csanád 1.714 145 248 84.7 Makó
6. Csongrád 1.992 144.795 72.7 Szentes
7. Hajdú 2.386 161.134 67.5 Debrecen
8. Heves 3.761 279.700 74.4 Eger
9. Jász-Nagykun-Szolnok 5.251 373.964 71.2 Szolnok
10. Pest-Pilis-Solt Kiskun 12034 1.029.246 85.5 Budapest
11 Szabolcs 4.637 319.818 69 Nyíregyháza
12. Szatmár 6.104 361.740 59.3 Nagykároly
13. Temes 7.151 400.910 56.1 Temesvár
14. Torontál 9.903 594.343 60 Nagybecskerek
15. Ugocsa 1 213. 91.755 75.6 Nagyszőllős
2. Dunántúl
1. Baranya 5 106 302.656 59.3 Pécs
2. Esztergom 1077 90.817 84.3 Esztergom
3. Fejér 4009 214.045 53.4 Székesfehérvár
4. Somogy 6.675 365.961 54.8 Kaposvár
5. Tolna 3.537 267.259 75.6 Szekszárd
6. Vas 5.474 435.793 79.8 Szombathely
7. Veszprém 3.953 229 776 58.1 Veszprém
8. Zala 5.995 466.333 77.8 Zalaegerszeg
2. Kisalföld
1. Győr 1480 91.995 62.2 Győr
2. Komárom 2.802 179.513 64.1 Komárom
3. Mosón 1.989 94.479 47.5 Magyaróvár
4. Pozsony 4295 311 527 72.5 Pozsony
5 Sopron 3.127 249.578 79.8 Sopron
Északnyugati Felvidék
Név terület
km2
lakosság népsűrűség székhely
1. Abaúj-Torna 3.223 158.077 49.1 Kassa
2. Árva 2.019 78.745 39 Ataékubtn
3. Bars 2.724 178.500 65.5. Aranyosmarót
4. Borsod 3.576 238.455 66.7 Miskolc
5. Gömör- és Kishont 4.279 188.098 44 Rimaszombat
6. Hont 2545 117.256 46.1 Ipolyság
7. Liptó 2.246 86.906 38.7 Liptószentmiklós
8. Nógrád 4.128 261.517 63.3 Balassagyarmat
9. Nyitra 5.519 457.455 82.9 Nyitra
10. Sáros 3.652 174.620 47.8. Eperjes
11. Szepes 3.654 172.867 47.3. Lőcse
12. Trencsén 4.456 310.437 69.7 Trencsén
13. Turóc 1.123 55.703 49.6 Turócszentmárton
14. Zemplén 6.282 343.194 54.6 Sátoraljaújhely
15. Zólyom 2.634 133.653 50.7 Besztercebánya
5. Észak keleti Felvidék
1. Bereg . 3.786 236.611 . .62.5 Beregszász
2. Máramaros 9.716 357.705 . 36.8 Máramarossziget
3. Ung 3.230. 162.089. 50.2. Ungvár
6. Erdély és a Délkeleti
Felvidék
1. Alsó-Fehér 3.646 221.618 60.8 Nagyenyed
2. Beszterce-Naszód 4.333 127.843 29.5 Beszterce
3 Brassó 1.492 101.190 67.8 Brassó.
4 Csík 5.064 145.720 28.8 Csíkszereda.
5. Fogaras 2444 95.174 38.9 Fogaras
6. Háromszék 3.889 148 080 . 38.1 Sepsiszentgyörgy
7. Hunyad 7.809 340.135 43.6 Déva
8 Kisküküllő 1.724 116.091 67.3 Dicsőszentmárton
9. Kolozs 4.844 225.879 46.6 Kolozsvár.
10. Krassó-Szörény 11.074 466.147 42.1 Lúgos
11. Maros-Torda 4.169 194 072 46.6 Marosvásárhely
12. Nagyküküllő 3.337 148.826 44.6 Segesvár
13 Szabta 3.619 176.921 48.9 Nagyszeben
14 Szilágy 3.815 230 140 60.3 Zilah
15 Szolnok-Doboka 4786 251.936 52.6 Dés
16. Torda-Aranyos 3.514 174.375 49.6 Torda
17 Udvarhely 2.938 124.173 42.3 Székelyudvarhely

Városok

Név terület
km2
lakosság népsűrűség
1. Budapest székesfőváros 194 880.371 4538
2. Arad 112 63.166 564.
3. Baja 87 21.032 241.7
4. Debrecen 957 92.729 96.9
5. Győr 54 44.300 820.4.
6. Hódmezővásárhely 761 62.445 82.1
7. Kassa 94 44.211 470.3.
8. Kecskémét 940 66.834 72.8
9. Kolozsvár 162 60.808 375.4
10. Komárom 32 22.337 698.2
11. Marosvásárhely 34 25.517 750.5
12. Miskolc 53 51.459 970.9
13. Nagyvárad 48 64.159 1336.8
14. Pancsova 113 20.808 184.1
18. Pécs 71 49.822 701.8
16. Pozsony 75 78.223 1043
17. Selmec- és Bélabánya 88 15.185 172.6
18. Sopron 129 33.932 263
19. Szabadka 974 94.610 97.1
20. Szatmárnémeti 183 34.892 190.7
21. Szeged 816 118.328 145
23. Székesfehérvár 120 36.625 305.2
23. Temesvár 85 72.555 853.6
24. Újvidék 159 33.590 211.3
25. Versec 197 27.370 138.9
26. Zombor 308 30.593 99.3
c) Fiume város és kerülete:
Fiume 21 49.806 2371.7
Magyarország 282.870 18.264.533 64.6
Név terület
km2
lakosság népsűrűség székhely
1. Belovár-Kőrös 5.070 332.592 65.6 Belovár
2. Lika-Krbava. 6.211 204.710 33 Gospic
3. Modrus-Fiume. 4.879 231.654 47.5 Ogulin
4. Pozsega 4.929 265.272 53.8 Pozsega
5. Szerém 6.810 397.103 58.3 Vukovár
6. Varasd 2.440 293.612 120.3 Varasd
7. Verőce 4.810 241.042 50.1 Eszék
8. Zágráb 7.145 515.014 72.1 Zágráb

Horvát-Szlavón-Ország

Törvényhatósági jogú városok

Név terület
km2
lakosság népsűrűség
1. Észak 57 31.388 550.6
2. Várasd 67 13.398 200
3. Zágráb 67 79.038 1.1797
4. Zimony 56 17.131 305.9
Horvát-Szlavón-ország 42.541 2.621.954 61.6
Magyar Birodalom 325.411 20,866.487 64.2

Lakosság

Nemzetiség 1840 1870 1880 1890 1900 1910
Magyar 4.807,608 6.168,438 6.404,070 7.857,936 8.651,520 9.944,627
Német 1880,451 1820,922 1.870,772 1.990,084 1.999,060 1.903,357
Szlovák 1 688,698 1.817,230 1.865.451 1.896.665 2.002 165 1.946,857
Román 2.202,542 2.469.918 2.403.041 2.589,079 2.798.559 2.948.186
Rutén 442,903 469.421 353,229 879,786 424,774 464,270
Horvát 108,193 206,655 639,986 194,412 191,432 194,808
Szerb 324,186 267,345 . 495,133 437,737 461,516
Egyéb 445,089 4.421 223,054 259,893 333,008 401,412
Összesen 11.274,676 13.219.550 13.749,603 15.162.9S8 16.838,255 18.264,588

De elszórt magyar nyelvterületek a peremeken is mindenhol találhatók. A németség településtere a Ny.-i határvidéktől eltekintve nem összefüggő terület, hanem a Dunántúlon, a D.-i Alföldön, a Felvidéken és Erdélyben elszórt nyelvszigetekre oszlik. A szlovákok Pozsonytól Ungvárig a Felvidék hegyeit-völgyeit ülik meg, a románok az erdélyi medence perem-hegységeiből a medencében és az Alföld K.-i szegélyén is megjelentek. Rajtuk kívül Erdélyben örmények is élnek. A rutének települési területe az Ék.-i Felvidék Sárostól Máramarosig. A Bácska D.-i részében, Torontálban és Temesben találhatók a szerbek, a Maros-Tisza közén a bolgárok, a Horvát Szlavón-országgal szomszédos zalai és somogyi területeken és Ny.-on, a németekkel vegyesen a horvátok. 1910-ben a magyarság 31 vm.-ben volt abszolút többségben a románok 11, a szlovákok 9, a németek 1 vm.-ben. A nem magyarnyelvű lakosság 43.4%-a beszélt magyarul is. 1910-ben a magyarul tudók összes száma 11,820.416 volt, vagyis az ország lakosságának 64.7%-a. A magyarosodás gócai a városok voltak. A törvényhatósági városok lakosságának 85.1%-a volt magyarul beszélő 1910-ben. L a Magyarország a trianoni béke előtt c. Színes térképet.

Népsűrűség

M. mint agrárállam, közepes népsűrűségű. Átlagos népsűrűsége 1910-ben 64.6 ember volt km2-kint. Legsűrűbben lakottak - Ny.-i országrészek, Budapest környéke, Szeged környéke, a Kisalföld É.-i fele. Ezeken a területeken a népsűrűség km2-kint a 100-at is meghaladja. Leggyérebben a hegyvidékek és a dunamenti homokterületek népesültek be. M. lakosságát és népsűrűségét törvényhatóságonkint és országrészenként az 1930. évi népszámlálás szerint l. részletesen a Magyarország a trianoni béke után c. színes térkép hátlapjain.

A népesség vallási megoszlása 1910-ben

a következő volt: r. kat. 9,010.305 (49.3%), g. kat 2.007.916 (11.0%), g. kel. 2,333.979 (12.8%), ág. ev. 1.306.384 (7.1%) ref. 2.603.381 (14.3%), unit 74.275 (0.4%), izr. 911.227 (5.0%), egyéb 17.066 (0.1%).

Nemzetiségi viszonyok

A Tr.-i M. népességi, nemzetiségi és vallási viszonyai. 1930-ban az ország 93.073 km2 8,638.319 ember élt. Ezek közül: magyar 8.001.112 (92.1%). német 478.630 (5.5%), szlovák 104.819 (1.2%), román 16.221 (0.2%), horvát 27.683 (0.3%), szerb 7038 (0.1%) bunyevác sokác 20.564 (0.2%). egyéb 32.259 (0.4%). A Felvidék visszacsatolása (1938) 1,041.401 főnyi szaporulatot jelentett: köztük 879.007 magyar. 123.864 szlovák, 19.691 rutén, 10.010 német és 8829 egyéb és ismeretlen anyanyelvű volt. Magyarul tud a nem magyar anyanyelvűek 74.2%-a, nem tud magyarul 177.316 (25.8%). Magyarul tud az ország népességének 98%-a (8.511.003). A külföldi honosok száma 1930-ban 81.491 volt.

Népsűrűség

A népsűrűség 1930-ban km2-kint 934 volt. Legsűrűbben lakott vm. Pest-Pilis-Solt-Kiskun (115.6), leggyérebben lakott vm. Abaúj-Torna (54.5) volt. Az Alföld sűrűbben lakott (115.5). mint a Dunántúl (72.8) és az É.-i dombvidék (80.9).

Vallás

Vallás szerint volt M.-on 1930-ban: r. kat. 5.634.103 (64.9%), g. kat. 201.093 (23%). ref. 1.813.162 (20.9%), ev. 534.065 (6.1%), g. kel. 39.839 (0.5%), izr. 444.567 (5.1%), egyéb 21.490 (0.2%). A Felvidék visszacsatolása (1938) révén a r. kat.-ok száma 648.598, a gör. kat.-oké 75.254, a ref.-oké 195.641, az ev.-oké 34.681, a gör. kel.-oké 2427, az Izr.-ké 81.720. az egyéb és Ismeretlen felekezetűeké 3080 lélekkel szaporodott. 1939- ben M. lakossága az 1938-ban és 1939 ben visszacsatolt területek népességével együtt 10.817.286-ra növekedett. Éspedig:

Országrész Terület
km2-ben
Népesség 1939 Népsűrűség
km2
Kisalföld 12550 1.115.672 88.8
Dunántúl 30.577 2.145.127 70.2
Duna-Tisza köze 14.370 1.229.242 85.5
Nagy-Budapest 469 1.585.678 3380.9
Tiszántúl 28.577 1.525.436 88.4
Északi dombosvidék 18.542 1.551.305 83.6
Kárpátalja 12.061 664.826 55.1

Kárpátalja lakosságának részletes statisztikai adatai e kötet nyomásakor (1940. március) még nem álltak rendelkezésre

Éghajlat

A mérsékelt övben, a Kárpátok medencéjében fekvő M. éghajlata szárazföldi Jellegű mérsékelten meleg és átlagban elegendően csapadékos. Területét egymást felváltva látogatják a Földközi tenger vidékéről jövő enyhe és párás, a K. Európából áramló száraz, télen hideg, nyáron meleg, az Atlanti Óceán felől idetóduló párás, nyáron hűvös, télen enyhe és a sarkvidékről betörő hideg, száraz légtömegek, magukkal hozva származási helyük éghajlati jellegét. Az időjárás azért változatos, mert hol az egyik, hol a másik hatásközpont uralma alá kerül és egyes vidékeinek éghajlata között részben azért is van jelentős különbség, mert azok különböző gyakorisággal és erősséggel kapják az egyes hatásközpontoktól az időjárást megszabó légtömegeket.

Földrajzi szélesség

Az éghajlatot kialakító tényezők között a napsugárzás erősségét megszabó földrajzi szélesség közepes és változása az ország területén kicsi. (É-i 46-49˚ között). É.-D -i irányban ezért csekély hőmérsékleti különbség mutatkozik vidékei között. Az évi középhőmérséklet, tengerszintre átszámítva É.-on 9˚ C, D.-en 11˚ C (l. a térképet). A második tényező, M. elhelyezkedése a tengerekhez képest. Inkább szárazföldi jelleget ad, ezért elég nagyok a hőmérséklet Ingadozásai a szélső évszakok között. A legmelegebb hónap a július, 20-22˚ C, a leghidegebb a január, -1-3˚ C középhőmérséklettel. Az ingadozás a tengerekhez közelebb eső Dunántúlon kisebb, az Alföldön nagyobb. A hőmérséklet abszolút szélsőségei is a legnagyobbak a Nagy Alföldön, ahol -85˚ körüli hideg és 40˚-ot megközelítő meleg is előfordult, kisebbek a Dunántúlon, különösen a Ny.-i megyékben, ahol a -25˚-os hideg és a +35˚-os meleg is ritka. Ez a közepes és szélső hőmérsékleti ingadozás Ny.-Európában jóval kisebb, K.-Európában pedig nagyobb, mint nálunk.

Fagyos napok

A fagyos napok száma évi átlagban 70- 90. az első fagy átlagos határideje okt 1- 31, az utolsóé ápr. 1-30, de nem ritkán még májusban, sőt kivételesen júniusban is előfordulhat és már szeptember második felében is jelentkezhet fagypontig terjedő éjszakai lehűlés. Az olvadás nélküli téli napok száma a síkságon évi 25-30. A 30˚ C.-t meghaladó déli felmelegedésű hőségnapok száma az Alföldön 20-30, a Dunántúlon 15-25. Forró nap 35˚- ot elérő hőséggel a Dunántúl dombos részén és a hegyeken már általában nem, az Alföldön évente 2-3 fordul elő.

Domborzat

A harmadik tényező, a domborzat, a legjelentősebb különbségeket hozza létre az egyes országrészek éghajlatában. A hőmérséklet a magassággal 100 m-enkint 1/2˚-kal csökken, ezért a hegyvidékek jóval hidegebbek, mint a síkságok, 500 m magas hegyen 2 1/2 C, 1000 m-en 5˚, 2000 m-en 10˚ a hőcsökkenés a síksághoz képest. A domborzat a csapadékban is lényeges változatosságot idéz elő. A Nagy-Alföld közepe csak évi 500 mm csapadékot kap, a Dunántúl és a Középhegységek 600-800 mm-t, Kárpátalja 1000-1500 mm-t (L. a térképet). Legtöbb az eső júniusban (70-100 mm), a legnevesebb a csapadék februárban (20-50 cm). A csapadékos napok száma 120-170. köztük 25-40 havazással. M. átlagos csapadéka a növényi termelés fenntartására elegendő, időbeli eloszlása azonban különösen az Alföldön szeszélyes, aránylag gyakran fordulnak elő rendszertelen hosszabb száraz időszakok, amelyeknek csapadékhiányát nagyobb csapadékmennyiségek egyenlítik ki. A felhőszakadások nyáron nem ritkák, a legnagyobb 24 órai esőmennyiség 187 mm volt

Napsütés

A napsütés Európa hasonló földrajzi szélességen fekvő vidékeihez viszonyítva (Franciaország. Svájc, Ausztria, Románia) sok, az Alföldön évi 1900-2100, a Dunántúlon 1800-2000, a Felvidéken 1600-1800, Kárpátalján 1500-1800 óra. A derült jellegű nyáron a napsugárzás erős, télen aránylag gyakori a köd, különösön decemberben. Az egyes helyek uralkodó széliránya többnyire a medence belseje felé mutat, szélvihar átlagban 10-12 fordul elő évente.

Bányászat.

Szén

1. Szénbányászat. A zsilvölgyi (oligocén) és krassószörényi (liasz) hatalmas szénbányák, több kisebb bányával együtt Tr. óta nem tartoznak M.-hoz. Ezidőszerint a következő szénbányavidékekkel rendelkezünk: Pécs-környéki (liaszkőszén), ajkai (kréta), tatabányai (paleocén), Esztergom vidéki (paleogén), Budapest-vidéki (paleocén), móri (eocén), Salgótarján-vidéki (miocén), egercsehi (miocén), brennbergi (miocén), Sajó-völgyi (miocén), várpalotai (középmiocén-lignit) és hevesi (pontusi lignit). Ezek a bányák 1938-ban 10.4 millió q kőszenet, 77.3 millió q barnaszenet és 5.7 millió q lignitet, összesen 93.6 millió q szenet termeltek. Ebből a közlekedés 15.5, az ipar 33.8, a mezőgazdaság 1.9, a közüzemek 14.5, a háztartások pedig 14.5 millió q-t fogyasztottak. 1913-ban összes széntermelésünk 102.7 millió q volt

Vas, mangán, alumínium

2. Vas-, mangán- és alumíniumérc-bányászat. Tr. elcsatolta a hunyadi (Vajdahunyad. Nadrág, Gyalár, Ruszkabánya stb.) vasércbányákat és a Szepes-gömöri (Ötösbánya, Korompa, Gölnicbánya, Alsószalánk, Dobsina. Alsósajó, Rozsnyó, Vashegy, Rákos, Tiszolc, Luciabánya, Jászó, Mecenzéf stb.) vasércbányák legnagyobb részét. Csak Rudabánya és Tornaszentandrás vidéke maradt meg. Ezek a bányák 1938-ban 3 millió q vasércet termeltek. A bagamér- nagylétai gyepvasércet nem fejtik. 1938-ban visszakerült négy üzemben levő vasércbánya (Rozsnyó, Luciabánya, Rozsnyóbánya, Dernő), ezek ezen év két utolsó hónapjában 0-7 millió a ércet termeltek, úgyhogy ezidő szerint az évi vasérctermelésünk, 32-36% vastartalommal 7-8 millió q-ra becsülhető, az 1913 évi 20.6 millió q-val szemben. Magán-bányászatunk a világháború előtt jelentéktelen volt (Menyháza, Macskamező, stb.) A világháború alatt felfedezett dunántúli úrkúti mangánércbánya, mely Közép-Európában egyike a legnagyobbaknak, 1938-ban 284 ezer q, az eplényi . pedig 66 ezer q mangánércet termelt A bihari alumínium-ércbányák (Kalota, Jádremete stb.) Romániához kerültek. A háború után a Dunántúlon: a Vértesben és a Bakonyban fedeztek fel nagymennyiségű alumíniumércet (bauxitot), úgyhogy M. a világtermelésben (Franciaország és az É. Egy. Áll. után) a harmadik helyen áll. Ezidőszerint a következő bányákat művelik: Gánt. Zalahaláp, Csabrendek, Bakonynána (Perepuszta), Sümeg (Nyirád), Pusztadörög, Nagyharsány, Eplény, s ezek 1938-ban 5.4 millió q bauxitot termeltek.

Egyéb érc

3 Egyéb ércbányászat. Egyéb ércbányáinkat Tr. csaknem kivétel nélkül elcsatolta, így az Erdélyi Érchegység (Brád, Nagyág, Verespatak, Bucsum stb.) és Nagybánya környékének (Nagybánya, Kapnikbánya, Láposbánya, Ilobabánya, Felsőbánya stb.) aranybányáit, a Magyar Érchegység (Selmecbánya, Körmöcbánya) arany és ezüstbányáit, melyek 1913-ban 2924 kg aranyat és 8696 kg ezüstöt adtak, 104 millió aranykorona értékben. Elcsatolták réz-(Szomolnok, Dobsina, Óradna), ólom-, cink- (Selmecbánya, Pelsőcardó, Pohorella). higany- (Dobsina), antimon- (Pernek, Arany-Ida, Jászómindszent, Csúcsom), kobalt- és nikkel- (Dobsina), kénkovand- (Szomolnok, Pernek, Óradna, Borsa, Oláhláposbánya, Dognácska, Kazanesd. Tekerő stb.) bányáinkat is A világháború után üzembehelyezett recski ércbánya naponta 211 vagon nyersércet termel. 1937. évi termelése 160 kg arany. 1585 kg ezüst, 3400 q réz, 9000 q kén és 1000 q arzén volt. 1938-ban visszakaptuk a csucsomi antimon-bányát. mely ezidőszerint naponta 7-8 vagon nyersércet ad. Évi termelése előreláthatólag 10.000 q fém-antimon és 50 kg arany lesz. Az 1861-ben beszüntetett gyöngyösoroszi aranyos-ólom-cinkérc-bánya 1926 óta újból kutatás alatt áll, míg a telkibányai arany-ezüstbánya a XIX. sz. második fele óta szünetel. Kutatás alatt áll a régi aranyidai és jászmindszenti arany-, ezüst- ég antimon-bánya, amely 1938-ban került vissza, valamint a falubattyáni (Fejér vm.) ólomérc-előfordulás is. A dunai mosóarany-területek, a legújabb kutatások szerint, nem műrevalók.

4 Sóbányászat. Az északi (Sóvár), máramarosi (Aknasugatag, Rónaszék, Aknaszlatinai és erdélyi (Vízakna. Torda, Parajd, Désakna. Marosújvár) sóbányák 1913-ban 3 millió q kősót termeltek; Tr. következtében valamennyit elvesztettük. Az 1939-ben visszatért aknaszlatinai bánya most naponta 50 vagon sót termel.

Olaj és gáz

5. Ásványolaj- és földgázbányászat. Az 1915-ben megfúrt egbelli olajkutak 1915-ben 43 ezer q olajat, az erdélyi (Kissármás. Mezősámsond, Magyarsáros, Bázna stb.) gázkutak pedig naponta több, mint 2 millió m3 gázt adtak. Mindezek Tr. óta Romániához tartoznak. A pár évvel ezelőtt megfúrt Bükkszék) és különösen a szentadorjáni (lispei) olaj- és gázkutak már nagyon jelentősek. Előbbi 2-3, utóbbi 45-50 vagon olajat ad naponta. Jelentős a hajdúszoboszlói és debreceni gázkutak termelése is 1338-ban 428 ezer q ásványolajat és 8 millió m3 földgázt termeltünk.

Magnézium

6. magnéziumbányánk Jolsván és Kassán van. Előbbi 1938-ban 280 ezer q magnezitet termelt.

Folytatása: Magyarország_1

2010

Magyar Köztársaság, Közép-Európa. Az ország a Kárpát-medencében terül el, amelyet az Alpok, a Kárpátok és a Dinaridák zárnak közre. A három éghajlati terület találkozásánál fekvő ország kétharmada (termékeny löszhátakkal fedett) síkság. Többi része változatos felépítésű dombvidék és középhegység. Éghajlata mérsékeltövi kontinentális. A termékeny alföldek (hajdan erdős-sztyepp) növénytakaróját szinte teljes egészében a mezőgazdasági növénytermesztés váltotta fel. Fő kenyérnövény a búza. A számos gyümölcsféle közül a legrégebben termesztett a szőlő. Az országban 11 világhírű történelmi borvidék található. A sertés- és baromfitenyésztés mellett messzeföldön híres a sportlótenyésztés. Földje bányakincsekben szegény, csak mangán és bauxitkészletei említésre méltóak. Energiahordozókból jelentős behozatalra szorul. Az ipar nagy hagyományú ágazata az élelmiszeripar, amelyen kívül elsősorban a munkaigényes iparágak jelentősek.


Video