Nürnbergi terrorperek

A hu-Rightpedia wikiből
(Nürnbergi terrorper szócikkből átirányítva)
A bíróságot nem kötik a bizonyítás technikai szabályai. A lehető legnagyobb mértékben minden eljárást alkalmazzon, és fogadjon el minden olyan tényt, melynek vizsgálati ereje van. A "bíróság" 19. sz. szabálya
A bíróság ne követelje nyilvánvaló tények bizonyítását, de hivatkozzon ezekre. A "bíróság" 21. sz. szabálya
A nürnbergi "törvényszék". A háttérben nagyszámú katona, egy katona bottal a kezében fenyegető pózban a vádlottak mellett

A második világháború győztesei 1945-1949 között több pert tartottak a nürnbergi igazságügyi palotában.

A győztesek szerint az emberiség ellen elkövetett soha azelőtt elő nem fordult bűntetteket toroltak itt meg. E magasztos célkitűzés mellett nem csoda, hogy nem jutott idő olyan csip-csup apróságokra, mint jogszerűség, törvényesség, bizonyítási eljárás, a törvényszék és a bírók elfogulatlansága és hasonlók. A "törvényeket", melyek szellemében ítéltek, az állítólagos "bűn" elkövetése után léptették életbe. Bizonyos dolgokat, és hogy melyeket, azt is ez a "bíróság" szabta meg, bizonyítási eljárás nélkül bizonyítottnak, "ténynek" vettek. Az ilyen állítólagos tények esetén bizonyítási eljárásnak helye nem volt, és bármilyen abszurd tanúvallomást, mely alátámasztotta ezt a "tényt", bizonyító értékűnek tekintettek, természetesen olyanokat is, melyeket előre megírtak a vádlók, majd azokat a kínvallatással megpuhított vádlottakkal aláiratták. A vallatók és ügyészek nagy része a nemzeti szocializmus idején nemkívánatos személy volt vagy lett volna Németországban, így esetükben az elfogulatlanságnak még az árnyéka is hiányzott. Az úgynevezett "bizonyító iratok" döntő többsége másolmány, melynek eredetije sehol a világon nem létezik, a washingtoni archívum szerint Hágában van, a hágai szerint viszont Washingtonban.

Különösen igaz ez az úgynevezett "holokausztra", melynek megtörténtét mind a mai napig (2011) nem vizsgálták ki kielégítően, és egyetlen egy esetben sem bizonyítottak be, hogy bárki is tervezett tömeggyilkosság áldozata lett volna.

A terrorperek során olyan bűncselekmények elkövetésével vádoltak embereket, amelyek elkövetésük idején nem számítottak bűnténynek. A vadállati szovjet terror ellen visszaütőket vádolták meg a hadi szabályok megszegésével. A tömeggyilkosságok elkövetésére reagálókat vádolták meg tömeggyilkosságok elkövetésével. A perek előtt megkínozták a vádlottakat, Streichert pl. majdnem halálra kínozták. Februárban nyitott ablakú cellában tartották, megláncolták, négerek a szájába köptek, nem adtak neki ivóvizet, így a WC-ből kellett innia. Hallóképességének 40%-át veszítette el a kínzások következtében. Az ezzel foglalkozó iratokat a bírók rendelkezésére 'a bíróság megsértése miatt' eltávolították az iratokból, és ezzel gyakorlatilag elismerték, hogy a kínzások a 'bíróság' rendelkezésére történtek. A perek nagy részében a börtönőrök, nyomozók, bírák, ügyészek és ügyvédek túlnyomó részben zsidókból álltak. A leghírhedtebb az ún. főbűnösök pere, mely 1945. november 20-1946. október 1. között folyt le.

Vádpontok

A "bíróság" négy vádponttal terhelte a vádlottakat:

  • 1. Közös terv vagy összeesküvés
  • 2. Béke elleni bűn
  • 3. Háborús bűn
  • 4. Bűn az emberiség ellen

A vádlottak

Tekintve, hogy Adolf Hitler, Joseph Goebbels, Heinrich Himmler és Reinhard Heydrich halottak voltak, Martin Bormann holléte pedig ismeretlen volt, részben meglehetősen ismeretlen személyeket citáltak a "bíróság" elé, mint pl. Wilhelm Frick-et.

A nemzetiszocialista vezetés képviselőjeként:

  • 1. Reichsmarschall Hermann Göring (vádpontok 1–4) -halálos ítélet
  • 2. Hitler képviselője az NSDAP-ban Rudolf Heß (vádpontok 1–4)- életfogytiglani, 1987-ben halt meg, valószínűleg meggyilkolták a börtönben
  • 3. A pártiroda vezetője Martin Bormann (Tartózkodási hely ismeretlen) (vádpontok 1, 3, 4) -halálos ítélet
  • 4. Külügyminiszter Joachim von Ribbentrop (vádpontok 1–4)-halálos ítélet
  • 5. Az NSDAP szervezési vezetője Robert Ley (vádpontok 1, 3, 4) – öngyilkos lesz a per előtt
  • 6. Volt birodalmi kancellár Franz von Papen (Mint Hitler útjának segítője) (vádpontok 1–4) -nem ítélték el

A hadsereg vezetéséből (OKW, Oberkommando der Wehrmacht)

  • 1. Az OKW vezetője Wilhelm Keitel (vádpontok 1–4) -halálos ítélet
  • 2. A Wehrmacht vezérkari vezetője Alfred Jodl (vádpontok 1–4) -halálos ítélet

A hadiflotta vezetősége

  • 1. Dr. Erich Raeder Tengernagy (1943-ig főparancsnok) (vádpontok 1, 2, 3) életfogytiglani, 1954-ben kiengedték betegség miatt
  • 2. Karl Dönitz Tengernagy (1943–1945 főparancsnok) (vádpontok 1, 2, 3) 10 év

A biztonsági szolgálat vezetősége

A hadigazdaság vezetői

A birodalom képviselői a megszállt területeken

  • 1. Lengyelországi képviselő Hans Frank (vádpontok 1, 3, 4) halálos ítélet
  • 2. Hollandiai képviselő Dr. Arthur Seyß-Inquart (vádpontok 1–4) halálos ítélet
  • 3. A keleti területeken képviselő Alfred Rosenberg (vádpontok 1–4) halálos ítélet
  • 4. 1943-ig csehországi képviselő Konstantin von Neurath (vádpontok 1–4) 15 év, 1954-ben szabadul betegség miatt
  • 5. (1933 bis 1943) Belügyminiszter (1943–1945) csehországi képviselő Wilhelm Frick (vádpontok 1–4) halálos ítélet

Nemzeti szocialista propaganda

  • 1. A "Der Stürmer" c. újság kiadója Julius Streicher (vádpontok 1, 4) halálos ítélet
  • 2. A propagandaminisztérium rádió-osztályának vezetője Hans Fritzsche (vádpontok 1, 3, 4) nem ítélték el

Bírók

A két amerikai "bíró":Francis Biddle és John J. Parker.
Középen a két angol "bíró":Sir Norman Birkett és Sir Geoffrey Lawrence.
Robert H. Jackson amerikai "ügyész"

Ügyészek

Kempner, Rapp, Niederman- az "ügyészek" majdnem kizárólag zsidókból állnak
A bíróságot mímelő bűnözők "vádirata"

Asszisztensek

  • Jackson asszisztense Telford Taylor ügyvéd, aki nem volt képes még a vádlottak szavainak hű visszaadására sem.
  • Thomas J. Dodd, USA, az ügyészség asszisztenseként hamisított filmeket és tárgyakat mutatott be a közönségnek és a vádlottaknak.
  • Shawcross asszisztense Sir David Maxwell-Fyfe és Sir John Wheeler-Bennett.
  • Shawcross Anthony Marreco ügyvédjelöltet is foglalkoztatta, aki egy barátjának fia volt.
  • Szovjet segédek: M.Y. Raginsky, L.N. Smirnov, D.S. Karev
John C. Woods Az amerikai zsidó hóhér

Az "ítélet"

Név Ítélet
Martin Bormann halálos ítélet távollétében
Karl Dönitz 10 év
Hans Frank halálos ítélet
Wilhelm Frick halálos ítélet
Hans Fritzsche nem ítélték el
Walther Funk életfogytiglani, 1957-ben kiengedték betegség miatt
Hermann Göring halálos ítélet
Rudolf Hess életfogytiglani, 1987-ben halt meg, valószínűleg meggyilkolták a börtönben
Alfred Jodl halálos ítélet
Ernst Kaltenbrunner halálos ítélet
Wilhelm Keitel halálos ítélet
Robert Ley öngyilkos lett 1945 október 15-én a per előtt
Konstantin von Neurath 15 év, 1954-ben szabadul betegség miatt
Franz von Papen nem ítélték el
Erich Raeder életfogytiglani, 1954-ben kiengedték betegség miatt
Joachim von Ribbentrop halálos ítélet
Alfred Rosenberg halálos ítélet
Fritz Sauckel halálos ítélet
Hjalmar Schacht nem ítélték el
Baldur von Schirach 20 év
Arthur Seyss-Inquart halálos ítélet
Albert Speer 20 év
Julius Streicher halálos ítélet


A vádlottak nagy részét halálbüntetésre "ítélték".

Az érem másik oldala

Alighogy véget ért a per, máris negatív kritikákkal illették, melynek hosszú sora még évekkel később is folytatódott és visszhangja koránt sem volt kisebb mint azon véleményeké, amelyek jogosnak és elfogadottnak hirdették az eljárást. Montgomery Belgion, angol publicista könyvében írta le ellenérzését: „Ha egy közönséges halandó a Holdról Nürnbergbe pottyant volna, arra a következtetésre jut, hogy a legteljesebb értelmetlenség birodalmába került.” Lord Maurice Hankey szerint a nürnbergi per „veszedelmes precedens a jövőre nézve”, majd leszögezte: „minél hamarabb lezárjuk ezeket a pereket annál jobb... ” Pár év múlva a franciák csatlakoztak az angolokhoz. Maurice Bardèche szintén könyvben írja, hogy „nem lehet vak bizalommal elfogadni egy ítéletet, amelyet győztesek írtak alá... ” Amerikában Robert Taft szenátor a következőképpen nyilatkozik: „Ha a győzők törvény előtt ítélik el a legyőzöttet, az soha nem történhet elfogulatlanul, mindegy, mennyire körítjük az egészet az igazságosság formáival.” és véleményét erősíti további kijelentésével: „Az Egyesült Államok még sokáig bánni fogja a nürnbergi ítélet végrehajtását.” George S. Patton tábornok nem adott ki hasonló nyilatkozatokat. Az ő álláspontját a feleségének írt levelezésből ismerjük: „Őszintén ellenzem ezt a háborús-bűnösdi dolgot. Sportszerűtlen és a szemita népekre jellemző. Azt is ellenzem, hogy hadifoglyokat rabszolgamunkára küldjenek idegen országokba, ahol sokukat halálra éheztetik majd.”[1] Montgomery tábornagy szerint „a nürnbergi vádlottak bűne mindössze a háború elvesztése volt.[2]

Zsidók szerepe a Nürnbergi terrorperekben[3]

A zsidók szerepe alapvetően fontos ezekben a perekben. Nahum Goldmann memoárjaiban leírta, hogy a Nürnbergi terrorperek kiagyalói a világ zsidó kongresszusának tisztviselői. A memoárok szerint a szövetséges terroristák csak rábeszélés után fogadták el a terrorper ötletét.

A terrorper lefolyásában is fontos szerepet játszott a zsidó világkongresszus. A per fő vádpontja a zsidókkal szembeni intézkedések voltak, és a vádlottakat az ebben játszott szerepük alapján büntették.

Az USA hadseregének legmagasabb rangú zsidó tisztjei, Murray Bernays és David "Mickey" Marcus kulcsszerepet játszottak a perben. Robert Conot történész szerint ők voltak a vezető szellem, mely a Nürnbergbe vezető úton irányított. Marcus, meggyőződéses cionista válogatta ki a bírókat, ügyészeket és ügyvédeket a nürnbergi terrorperekre. Marcus később az izraeli Haganah parancsnoka lett.

Videó

Irodalom

Lábjegyzetek

  1. Lowe (2005), 92;
  2. Montgomery (1981), 330;
  3. http://www.ihr.org/jhr/v12/v12p167_Webera.html

Lásd még