Párizs

A hu-Rightpedia wikiből
Párizs
01 vue Paris depuis Notre-Dame.jpg
Párizs címere
Párizs címere
Párizs zászlaja
Párizs zászlaja
Mottó: „Fluctuat nec mergitur”
(Latin: „Hánykolódik, de el nem süllyed”)
Közigazgatás
OrszágFranciaország Franciaország
RégióÎle-de-France
MegyePárizs (megye)
Kerületei20 kerület
PolgármesterBertrand Delanoë (Szocialista Párt)
INSEE-kód75056
Irányítószám75001-75020 és 75116
TestvértelepüléseiOlaszország Róma
Népesség
Teljes népességismeretlen +/-
Népsűrűség24 948 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság33 m
Terület105,4 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Párizs weboldala
Pontosan itt van!
Párizs elhelyezkedése Magyarországon

Párizs, Franciaország fővárosa, Seine département székhelye, politikai és kulturális tekintetben a Föld egyik legjelentősebb városa. Ter. az 1925. és 1929. évi rendezések után 100.78 km2, (1936) 2.829.746 lak. Nagy P. területe 480 km2, (1931) 4,887.600 lak. A város a tenger színe felett 27, (a Szajna szintje) -127, (Montmartre) m magasan, a hajózható Szajna mindkét partján, a P.-i medencének, Franciaország leggazdagabb tájának a középpontjában települt. Fekvése földrajzilag kiváló. A mai város két kicsiny magból sarjadt. Az egyik az Ile de la Cité szigetén volt, ez volt a folyami átkelőhely, a másik a Ste-Geneviéve dombon, ez védelmezte az átkelőhelyet Lassan terjeszkedett a folyó völgyében és a környező magaslatokon és csak a XIX.sz.-ban nőtt össze a városfal előtt szorongó községekkel. A gallo-római idők és a korai középkor P.-ából kevés maradt meg. A római táborváros alaprajza tükröződik a belváros derékszögű utcahálózatában, a középkori utcahálózat zsúfoltságát a Quartier Latin, (egyetemi város) őrzi. Az egymás után keletkezett, mind nagyobb területeket körülvevő városfal-gyűrűk helyén "boulevard"-ok alakultak ki. A mai városfal 1840-ből származik. Keretéből P. csak néhány évtizede nőtt ki.

Belváros

A belváros elsősorban hivatali és üzleti negyed. É.-on az ú. n. régi boulevardok (de la Madeleine, des Capucines, des Italiens, Montmartre, Poissonniére Bonne-Nouvelle, St Denis, St. Martin, du Temple, des Filles du Calvaire, Beaumarchais) 4 1/2 km hosszú, pompás vonala határolja. Itt van a Place de la Madeleine, a Place de l'Opéra, a Place de la République és a Place de la Bastille. A belváros K.-i határa a Pont Sully St. Louis sziget K.-i csúcsán és a boulevard Henri IV. D.-en a boulevard St. Germain, Ny.-on a Rue Royale, a Pont de la Concorde és a Place de la Concorde a belváros határa. É-D.-i irányban a boulevard Sébastopol, K-Ny.-i irányban a gyönyörű Rue de Rivoli metszi. A Rue Rivoli és a Szajna között van a Jardin des Tuilleries, a Szajna balpartján a híres Quai d'Orsay. A belvároshoz tartozik a Szajna két szigete is, az Ile de la Cité a Notre-Dame-mal és az Ile St. Louis, végül a Quartier Latin. A belváros a Szajnától D.-re katonai negyed (itt van a Marsmező az Eiffel toronnyal), munkás- és gyárnegyedek övezik. Ebben a D.-i részben van a Montparnasse, a Montsouris park, az 1921-ben alapított Cité Universitaire, a Jardin des Plantes és a csillagvizsgáló, A Szajnától É.-ra fekvő városrészben a belvároshoz Ny.-on az előkelők negyede csatlakozik. A Place de la Concorderól vezet kifelé az Avenue des Champs-Elysées Passyba (XVI. ker.); a Place de l'Étoile zárja le az Arc de Triomphe-val és az ismeretlen katona sírjával. A Place de l'Étoileról sugárutak (Avenue de la Grandé-Armée, A. du Bois-de-Bologne. A. Victor Hugó, A. Kléber. A. de'Jéna) visznek minden irányban. Ehhez a gazdag városnegyedhez tartozik még a Champs Elysées és a boulevard Haussmann közti városrész is. É.-on ismét munkás- és gyárnegyedek, meg kispolgárok lakónegyedei következnek. Itt van az elegáns park Monceau. a Buttes Chaumont, a Bois de Vincennes, az ódon Montmartre és a történelmi nevezetességű Pere-Lachaise temető. A Montmartre mint mulatónegyed is ismeretes. Ék.-en nagy gyártelepek vannak és az Ourcq-csatorna nagyszabású kikötőberendezései. A Szajna 28 hídja közül a Pont de Solférino, a Pont-Neuf, a Pout Mirabeau, a Pont de Jéna, a Pont de Passy, a Pont de l'Alma, a Pont des Invalides és a Pont du Alexandre III. érdemel említést.

Szépsége

P. a világ egyik legszebb városa. Még a XI. sz.-ból való a románstílű St. Germaindes Prés templom; a gótika világhírű e csodálatos szépségű remeke a Cité szigeten épült érseki székesegyház, a Notre-Dame, amelyet 1182-ben szenteltek fel, valamint a Sainte Chapelle (1242-17). P. többi csúcsíves temploma: a St. Julien le-Pauvre, a St. Lea, a St. Gervais, a St. Laureut, a St. Nicolas des-Champs és a St. Germaine l'Auxerrois. A XVI. sz.-ban épült a St. Etienne du-Mont szt. Genovéva kriptájával) és az Eustache-templom. A XVII. sz.-ban a templomok egész sora épült; a St. Joseph des-Carmes, a Notre-Dame des-Victoires. a protestáns Oratoire, a Val de Grace (F. Mansard);

Párizs környéke.

XIV. Lajos korában a St. Sulpice, a St. Roche, a St. Nicolas du-Chardonnet, a St. Louis-en-l'Isle, az Assumption, a Ste Marguerite. A Hotel dea Invalides alapkövét 1670-ben teszik le, a kupolát J. H. Mansard fejezi be, alatta nyugszanak l. Napóleon és több hadvezére hamvai. E kor alkotása az 1770-ben befejezett St. Thomas d'Aquine. 1757-ben kezdik építeni a St. Geneviéve apátság új templomát (Soufflot) s ez lett a Pantheon, ahol a francia nemzet nagyjai vannak eltemetve. l. Napóleon fejezteti be az antik mintához hasonlatos Madeleine templomot A sz. alkotásai: a Notre-Dame de-Lorette, a S. Vincent de-Paul, a neogótikus Ste Clotilde, a St. Jean-Baptiste, a. St. Bernard, továbbá a második császárság és a köztársaság idején épült templomok egész sora. P. világi műemlékei a római kor maradványai (mint a Palais des Thermes); a XIV -xv. sz.-ban erődítmények s kastélyok épülnek, mint a Bastille (l. o.), a Louvre (l.o.), a két Chátelet (l.o.), a régi Hotel de Ville. a Sainte Chapellet magába foglaló Palais de Justice.

XV. sz.

A XV. sz. magánépítkezéseinek maradványai közül a Hotel de Cluny emelkedik ki; A XVI. sz.-ban épül tovább a Louvre és 1564-ben kezdik a Tuilleriákat; ezeken csaknem minden francia uralkodó építtetett A Luxembourg palotát 1615-ben kezdik építeni (l. o.), Richelieu alapítja a Palais-Royail és a Sorbonnet (l.o.). XIV. Lajos emlékét számos palota, tér és városkapu őrzi; a XVIII. sz.-ból való az École Militaire, a tenger-minisztérium, az Odéon-színház, az I. Napóleon építtette győzelmeinek dicsőségére az Étoile-on álló Arc de Triomphe-ot (Chalgrin) és az Arc de Triomphe du Carroussel-t (Percier és Fontaine) valamint a Vendóme-oszlopot, a törvényhozók palotáját s a börzét. III. Napóleon a nagy középületek egész során dolgoztat, megnagyobbíttatja a Bibliothéque Nationalet és a francia bankot 1864-74 között épül fel a nagy opera (Garnier).

Építkezések a harmadik köztársaság korában

A harmadik köztársaság korában az építkezés nagy lendületet vesz; a templomok, iskolák, kórházak, színházak, állami és városi hivatalok s a magánosok palotáinak egész, sora épül fel a korstílusok modorában s a világkiállításoknak is sok maradandó alkotása van (a 300 m magasan, vasból épült Eiffel-torony a Marsmezőn, l. Eiffel). P. tereit, parkjait, hídjait az emlékszobrok és kutak egész sora díszíti, mint a Place de la Concordeon, a világ egyik legszebb terén a luxori obeliszk és 8 francia város szobra; a Place du Paris-Notre-Dame-on a köztársaság szobra, a Place de Rivolin Jeanne d'Arc lovas szobra, a Piacé de la Vendóme-on a Vendome-oszlop Napóleon szobrával, a Place des Victoires XIV. Lajos lovasszobrával. Szobra van továbbá P.-ben Szt. Lajosnak, XIII. Lajosnak, Gambettának, Shakespearenek, Berlioznak, Neynek, Diderotnak, Lamartine-nek, Dantonnak. Moliére-nek, Fénelon-nak, Bossuet-nek s az államférfiak, tudósok, írók, művészek egész sorának. Temetői között a nagy franciák síremlékeivel ékes Pére-Lachaise temető válik ki.

Magyar emlékek

A magyar vonatkozású emlékek közül a legrégibb Clemence de Hongrie-nak, Róbert Károly magyar király testvérének. X. Lajos francia király nejének síremléke a St. denisi bazilikában. Corvina kódexek mellett értékes szobrok is vannak P.-ban, amelyek Mátyás király alatt készültek. Laurana nyolc mellszobra, mind Beatrix királynőről az André-gyűjteményben, Gustave Dreyfus-nál és a Louvre-ban van ("Az Ismeretlen asszony"). Ugyancsak a Louvre-ban van a gyönyörű elefántcsontfaragású "retable de Gran", az esztergomi triptychon-oltár, amelyet Mátyás csináltatott, továbbá az a remek színarany pohár, amelyen Zrínyi Miklós látszik, a Musée Cluny-ben. Liszt emléktáblája a Rue du Mail Erard-palotáján és Ady szerény emléktáblája a Hotel de l'Europe-on van.

A középkorban is nagyváros

P. már a középkorban nagyváros volt. A XIII. sz.-ban 120.000, a XIV. sz. végén 150.000, a XVI. sz. végén 300.000, a XVII. sz. végén 500.000 lakosa volt. 1856-ban már milliós város volt 1,174.000 lakossal és 1900-ban kereken 2.8 millió lakosa volt Ma lakosságának csak 1/4-része született P.-i, a többség bevándorolt. Nemcsak a franciákra, hanem a külföldiekre is erős P. vonzóereje. Lakosságának 10.2%-a 1926 ban külföldi.

Hatóságok

P. az összes központi állami hivatalnak és hatóságnak, minisztériumoknak, legfőbb bíróságnak, Seine dép. hivatalainak a székhelye. Érsekség. Rendkívül nagy a különféle nemzetközi hivataloknak és egyesületeknek is a száma. P.-ban az önkormányzati közigazgatásnak alapszerve a községtanács (conseil municipal), amely 80 tagból áll. A tanácsba a 20 kerület (arondissement) 4-4 körzete 4 évenként 1-1 tagot választ. P. polgármesteri hatáskörét a Szajna-megye (départment Seine) préfet-i látják el. A kerületeik élén 1-1 polgármester (maire) áll, akit a köztársaság elnöke nevez) ki. A Szajna-megye P. on kívül 2 járásból (Sceaus és Saint-Denis) áll, alapszerve a főtanács (conseil genérál), amely a P.-i 80 tanácstagon felül a 2 járás kantonként választott 40 képviselőjéből áll.

Iskolák

Iskolákban és közművelődési intézményekben rendkívül gazdag város. Egyetemét 1150-ben alapították. Nevezetes főiskolák az école pratique des hautes etudes, a Collége de France, a kat egyetem, az École normálé superieure, a mezőgazdasági, állatorvosi, a mérnöki, a katonai, a gyarmati, a diplomáciai, az iparművészeti, a képző és díszítőművészeti és a zeneművészeti főiskola, az Institut d'urbanisme, az élő K.-i nyelvek főiskolája, az École de chartes és számos szakiskola, világhírű a Pasteur-intézet és a csillagvizsgáló. P. könyvtárai a világon a leggazdagabbak. Nevezetesebbei: a Bibliothéque Nationale, a Bibliothéque de l'Arsenal, a Bibliotheque Centrale Universitaire, a Bibliothéque Mazarine, a Sorbonne könyvtára és a Bibliothéque historique de la ville.

Múzeumok

P. múzeumai között első helyen a Louvre áll, amely a világ legnagyobb és legbecsesebb műgyűjteményeinek egyike. Plasztikai tárai, a kb. 3000 festményt, közöttük a legnagyobb mesterek remekeinek egész sorát - kivált a francia műalkotásokat bemutató képtára, 50.000 lapot meghaladó rajzgyűjteménye, iparművészeti gyűjteményei páratlan értékűek. A Luxembourg múzeum a modern művészet csarnoka; a Cluny múzeum a Sommérard gyűjteményt őrzi; a Carnavalet múzeum P. helytörténeti múzeuma; a Cernuschi múzeum a távolkeleti művészet emlékeit őrei s szintúgy a Guimet múzeum; a Rodin múzeum a mester emlékeit mutatja be, a Galliére múzeum az iparművészet céljait szolgálja s a Jacquemart-André múzeum magángyűjteményből lett közkinccsé. A mindenfajta tudományos egyesületek és társulatok egyeteme az 1795-ben alapított Institut de France. Színház P.-ban közel 80 van. Az opera, az Opera Comique, a Théatre-Francais (Comédie-Francaise) és az Odéon állami színházak. P. Franciaország gazdasági életének központja. Nincs az országban ipari és kereskedelmi tevékenység, ami P.-ban képviselve ne lenne. A belváros a kereskedelem székhelye, a nehézipar Ék.-en, a textilipar DK.-on telepedett meg, Ny.-on textil-, automobil-, repülőgép- és motorgyárak vannak. É.-on és D.-en, a város szomszédságában sok a kőfejtő-üzem.

Közlekedés

A város közlekedését villamos- és autóbuszvonalak, két drótkötélpálya és földalatti vasutak bonyolítják le. P. Franciaország vasút- és belvíz-hálózatának is a legelső központja. Van két repülőállomása (Le Bourget és Villeneuve-Orly), 119 postahivatala és 6 rádióállomása. A város környéke természeti szépségekben és históriai emlékekben bővelkedik. A nevezetesebb helyek kiválóan szervezett és vezetett kirándulásokkal könnyen elérhetők.

Története.

A római hódítás előtt a Szajna szigetén, ahol most a Notre-Dame áll, a Párisii kelta törzsnek egy kis községe terült el: Lutetia. Ez volt a mai P. magva. A római hódítás után Lutetia Parisiorum lett a neve. 486-ban Chlodvig frank király elfoglalta és székhelyévé tette A IX. sz.-ban a normannok több ízben elpusztították, de 885-ben 13 havi ostromot vert vissza. A XIII. sz. elején II. Fülöp Ágost uralkodása alatt falakkal erősítették meg, ekkor már 100.000 lakosa volt. Ekkor épült a Notre-Dame, a XII. sz.-ban alakult egyeteme a Sorbonne. A 100 éves háborúban angol kézre került (1420), de 16 év múlva a franciák visszafoglaltuk. 1572-ben a Szt. Bertalan éjszakáján falai közt folyt le a hugenották lemészárlása. A XIII.sz.-tól kezdve a királyok, főleg II. Fülöp Ágost, Szt. Lajos, I. Ferenc szebbnél-szebb épületekkel díszítették (Louvre, S. Chapelle, Tuilleriák, Palais Royal stb). 1789-ben itt indult meg a francia forradalom. Napóleon leverése után a szövetséges hadak 2 ízben is (1814- 15) bevonultak falai közé. 1830 és 1848-ban újból forradalmi színhely; III. Napóleon idejében Haussmaun irányítása mellett átépítik, régi, szűk utcái helyén gyönyörű boulevardok és avenuek nyílnak meg. 1871. jan. 28.-án a németek bevonultak a városba. Nemsokára azután a commune vérengző uralma rázta meg a várost (1871. márc. 9.-máj. 21.). Az 1914-18. háborúban több ízben érte légitámadás. 1919-ben a város környékén kötött békékkel fejezték be a világháborút. A németek 1940 júniusában megszállták. L. a 495-406. képtáblát.

A Notre Dame székesegyház
Az invalidusok temploma
Opera
Városháza a szajna partján
Rue Royal, hátul a Madeleine templommal
Palais Royal
Szajnaparti régiségárusok

2010

Párizs (franciául Paris) francia település, Franciaország fővárosa. Az ország északi részén a Szajna folyó partján terül el, az Île-de-France régió (vagy Région Parisienne) szívében. Párizs Európa egyik legnépesebb városa. Becsült népessége elővárosait nem számítva 2006 januárjában 2 167 944 fő volt, ám agglomerációival a Párizsi „unité urbaine” (városi terület) populációja 2005-ben több volt mint 9 millió fő, míg a Párizs „aire urbaine” (fővárosi terület) 12 millió lakost számlál.

A két évezreden keresztül fontos szerepet játszó Párizs ma a világ egyik vezető gazdasági és kulturális központja, befolyása a politikára, az oktatásra, a szórakoztatóiparra, a sajtóra, a divatra, a tudományra és a műveszetekre a világ négy legjelentősebb városa közé emelte. A Région Parisienne Franciaország legfejlettebb területe, gazdaságának központja. 2006-ban 500,8 millió euróval a francia bruttó hazai termék egynegyedét adta. A világ 500 legjelentősebb vállalatából 38 székel Párizs számos üzleti negyedének egyikében. Jelentős nemzetközi szervezetek, mint az UNESCO, az OECD, az ESA és az ICC is párizsi központú.

A világban Párizs a legnépszerűbb úticél a turisták körében több mint 30 millió évi látogatóval.

Története

Lásd még: Párizs története, Párizs kronológiája

A legjelentősebb régészeti kutatások a 12. kerületben történtek, ahol 1991-ben rengeteg lelet került elő, köztük a legkorábbi állandó emberi létre utalók is. A Bercy környékén végzett ásatások során egy i. e. 4200-ból fennmaradt vadászfalu nyomait tárták fel nagy mennyiségű sírmelléklettel (köztük fa pirog, agyagedények, íjak, nyilak és más, kőből és csontból készült használati tárgyak).

Az őskori település és a galloromán kor között Párizs története teljesen homályba merült. Mindössze annyi ismeretes, hogy a parisii törzs, a kelta szenonok egy ága uralta a területet, amikor Julius Caesar seregei elfoglalták az országot. A legelfogadottabb nézet i. e. 250 és i. e. 200 körülre teszi a város alapítását, de pontos időpont nem ismert. A város elhelyezkedésével kapcsolatban is csak találgatni lehet. Korábban a Cité szigetére gondolták a gall település helyét, ám ott minden lelet elpusztult a metró építése folyamán. Más feltételezések szerint a Szent Lajos-szigeten lehetett a város, de akár azzal szemben – a mai bal parton – is elterülhetett. A legújabb, sokszor vitatott hipotézis a Valérien-hegyre teszi az ókori települést.

Lutetia egyik termája, a Cluny fürdő

I. e. 52-től, miután Labienus gall helytartó elfoglalta a várost, az a Lutetia (gallosítva Lutèce) nevet kapta, a főváros szerepe pedig egyértelműen Lugdunumra (a mai Lyon) hárult. Az i. e. 1. századi római város a Szajna bal partján, pontosabban a mai Saint-Germaine körút, a Val-de-Grâce és a Rue Descartes által határolt területen a Luxemburg-kertig terült el. Központja a mai Rue Saint-Jacques mellett feküdt. A város egy római kori vidéki város létesítményeivel volt ellátva, színházzal, palotákkal, fürdőkkel, fórummal és amfiteátrummal rendelkezett. A várostól délre találták meg a temető nyomait.

Párizs a 4. században vette fel mai nevét a valaha itt élő parisii törzsről. 508-ban Klodvig a rómaiak felett aratott győzelme után ide helyezte birodalma központját. A 6. századtól egy kultikus hely is ismert a városban a mai Saint-Gervais templom helyén. A 8. században a vikingek támadása ellen erődrendszert építettek a Cité-sziget körül, amelyet a 9. században a Szajna jobb partjára is kibővítettek, megvédendő a Saint-Gervais és a Saint-Germain-l'Auxerroi templomokat. A bal parti városrészeket 885-ben a normannok elpusztították. Kapet Hugo 987-es trónra kerülésekor, a Kapeting-dinasztia uralmának kezdetén, Párizs Orléans mellett a Nyugati Frank Birodalom legjelentősebb városa volt.

Párizs ábrázolása az 1493-as Nürnbergi Krónikában

A település a 11. században kezdett terjeszkedni a jobb parton, majd a 12 és 13. században gyors ütemű fejlődésnek indult, mivel fokozatosan királyi székhely lett; 1108-ban VI. Lajos király, majd I. Fülöp Ágost költözött a városba. Az ő uralkodása alatt épült fel Párizs sok jelentős létesítménye, mint az első Louvre, amely akkor még erődítmény volt, több templom, köztük a Notre-Dame székesegyház. A bal parti iskolákból létrejött a Sorbonne, a legkorábbi egyetem, amely korai növendékei közt tartják számon Albertus Magnust és Aquinói Szent Tamást. A középkorban a fekete halál időszakát kivéve Párizs egy kereskedelmi, kulturális és tudományos központ szerepét töltötte be. XIV. Lajos 1682-ben a mozgalmas városból Versaillesba helyezte át a királyi székhelyt, majd átalakíttatta a Louvre-t.

XV. Lajos alatt épült ki a Place de la Concorde, a Katonai Iskola a Les Invalideson, a Pénzügyi és az Igazságügyi Palota. XVI. Lajos három új városépítési rendelkezést tett; szabályozta az utak szélességét 9,75 méterben, 1784-ben új városfalat építtetett Fermiers Généraux néven, illetve leromboltatta a Szajna hídjain épült valamennyi lakóházat.

A Bastille börtönének megrohamozása 1789. július 14-én

1789. július 14-én a Bastille lerombolása és az asztalosok Saint-Antoine külvárosi felkelése volt a Nagy Francia Forradalom kitörési mozzanata. 1793 és 1794 között a radikális párizsi kommün irányította Franciaországot. Ebben az időszakban váltak a kivégzések mindennapossá a francia fővárosban.

I. Napóleon elképzelése az volt, hogy Párizsnak kell a legszebb városnak lenni. Uralkodása idején a település radikális változásokon esett át, új utak, hidak, rakpartok, teljes városrészek, vágóhidak, templomok, főútvonalak épültek, elkészült az Diadalív, mai helyére került az Obeliszk, sőt új vízhálózat is létrejött a városban, miután új csatornák, víztározók és közkutak létesültek Párizsszerte. A Bourbon-restauráció idején épült ki a Saint-Germaine arisztokrata negyed.

1860-ban a város utoljára növelte jelentősen a területét, amikor is Auteuilt, Passyt, Les Batignollest, Montmartret, La Chapellet, La Villettet, Bellevillet, Charonnet, Bercyt, Vaugirardt és Grenellet hozzácsatolták, és így a városnak húsz kerülete lett. 1870-ben, a porosz–francia háborút lezáró békét Párizsban kötötték meg, és kikiáltották a második köztársaságot.

1871. március 22-én Párizs munkássága felkelt a poroszbarát vezetés ellen, kikiáltották a Párizsi Kommünt, mely 91 napon át védte hősiesen Párizst a poroszok ellen. A kormány és a kommün katonáinak küzdelmei során 20 000 párizsi hunyt el. A kommün alatt Párizs színe-java elpusztult a harcok hevében; a Rue de Rivoli házait fölgyújtották, a Városháza porig égett.

A későbbiekben Párizs több világkiállítás székhelye is volt. Ezekre épült 1889-ben az Eiffel-torony, 1900-ben pedig a párizsi metró, mikor a metropolisz a nyári olimpia színhelye volt. Mindezek mellett 1910-ben óriási árvíz pusztított végig a városban.

A Montmartre negyed egy 1925-ből származó képeslapon

Az I. világháborút lezáró békét több Párizs környéki helyen kötötték meg. A második világháborúban, 1940 és 1944 között Párizs német megszállás alatt volt, míg a szövetséges csapatok érkezésének hírére 1944. augusztus 19-én lázadás nem kezdődött a városban. Dietrich von Choltitz generális, a párizsi helyőrség parancsnoka, 1944. augusztus 25-én kapitulált megtagadva a város teljes lerombolásáról szóló, Adolf Hitlertől kapott parancsot.

A háború után Párizs rohamosan fejlődött; a La Défense-hez hasonló hatalmas üzleti negyedek épültek. Felépült a Parc de la Villette, a Center Pompidou és a 209 méter magas Montparnasse-torony. Jelentősen kibővítették a metrót, megépítették a RER hálózatot. Az 1970-es években a belső területekről az ipari létesítményeket a külvárosokba költöztették. 1968 májusában a párizsi fiatalok lázadozni kezdtek a Latin-negyed területén az egyre növekvő társadalmi különbségek miatt. 1976-ban a francia állam kisebb fokú függetlenséget engedett Párizsnak, ahol az első polgármester Jacques Chirac lett. Helyére 1995-ben Jean Tiberi került. Őt 2001-ben Bertrand Delanoë követte, aki radikálisabb politikájával a tömegközlekedést támogatva felvette a harcot a városi autósok ellen; számos busz- és bicikliútvonalat hozatott létre, megépíttette az első villamosvonalakat. 2005-ben és 2007-ben a város külvárosaiban lázadások törtek ki.

Éghajlat

Hónap Jan Feb Már Ápr Máj Jún Júl Aug Sze Okt Nov Dec Év
Átlagos max °C 7 9 13 16 20 23 24 25 22 16 10 8 15
Átlagos min °C 4 4 6 9 12 15 16 16 12 8 4 4 7

Párizs éghajlata klasszikus óceáni, enyhébb a tél, hűvösebb a nyár. Átlagos csapadékmennyiség: 600 mm

Lakosság

Párizs népességszám-változása 1801 és 1926 között
1801 1851 1881 1926
547 800 1 053 000 2 240 000 2 871 000

Párizs lakossága 2005-ös becslések alapján 2 153 600 fő volt, mindez közel 105,4 km² területen. Ahogy az a nagy népsűrűségi adatból kitűnik, népesedési változásai nem követik más nyugati városokét. Egyrészt területe jóval kisebb, mint bármely más európai metropoliszé, mivel csak a tényleges belváros tartozik a városhoz. A város népsűrűsége igen nagy – az egyéb belvárosokkal összehasonlítva is – a New York-i Manhattan után a legsűrűbben lakott nyugati típusú belváros.

A nagy népsűrűség a városból elköltözők hullámát kompenzáló nagy számú bevándorlók miatt adódik. A városban élők 19,4%-a Franciaországon kívül született, 4,2%-a pedig kevesebb mint 10 éve rezidens az országban. A francia főváros több súlyos problémája (például: bűnözés, munkanélküliség) is a bevándorlók nagy számával magyarázható.

Közigazgatása

Az 1964-ben elfogadott és 1968-ban hatályba lépett közigazgatási módosítás értelmében a Seine (75) megyét négy részre (Hauts-de-Seine, Seine-Saint-Denis, Val-de-Marne és Párizs) bontották, így Párizs önálló megye és városi önkormányzat egyben. Más francia nagyvárossal ellentétben így a környező külvárosoktól teljesen függetlenül működik.

Azonban ez azt is jelenti, hogy Párizs sokkal inkább függ az államtól, mint más francia város. Polgármestert is csak 1976 óta választhat, illetve pár közlekedési rendőrön kívül, önálló rendészeti szerve nincs.

A párizsi lakosok a húsz kerület önkormányzati testületét választják meg, amely kijelöli a kerületi polgármester személyét. Minden egyes kerületben bizonyos számú képviselőt választanak a Városi Önkormányzati testületbe is, amely Párizs polgármesterét választja meg, illetve ellátja a város és a megye irányítását is.


Városkép

Párizs a feltevések szerint két szajnai szigeten, a Cité-szigeten és a Szent Lajos-szigeten terült el. Innen a Szajna mindkét partján terül el maga a város 1860-ban meghúzott határai közt, amelyet a 32 kilométer hosszú külső körút határoz meg. Az előbbi ovális formájú területen túl Párizs további két parkos területet is magáénak tudhat: a Bois de Boulogne és a Bois de Vincennes ligeteket.

A városban további parkok is működnek (mint a Luxemburg-kert, a Jardin des Tuileries, a Parc de la Villette vagy a Parc de Belleville), de sok ház tetején is találni fás területeket.

Párizs fő folyója a Szajna, amely egy körívben folyik át délkeletről délnyugatra a városon. Így az északi Jobb Part kétszer akkora kiterjedésű, mint a déli Bal Part. Két kisebb folyó is húzódik a városban: a Bièvre, amely délről folyik a felszín alatt Párizsba és a Saint-Martin csatorna, amely északkelet felől részben lefedve érkezik a Szajnához.

A városban több kisebb domb is a található, melyek közül a jelentősebbek: a Montmartre és a Buttes-Chaumont a jobb parton, a Butte aux Cailles és a Sainte-Geneviève-hegy pedig a bal parton.

Párizs éjszakai látképe a 210 méter magas Montparnasse-toronyból
Párizs éjszakai látképe a 210 méter magas Montparnasse-toronyból

Közlekedés

Párizs nemzetközi közlekedési csomópont, ahol az összes közlekedési mód világszintű minőségben képviseli magát. A város két nagy nemzetközi reptere az Orly és a Charles De Gaulle nemzetközi repülőtér.

A központja Franciaország vasúthálózatának is, a TGV járatok innen hálózzák be az egész országot, de ez a kiindulópontja a London irányába járó Eurostar és a Benelux-államok felé közlekedő Thalys vonatoknak is. Jelentős csomópont maradt az autópálya-hálózatban is, a franciaországi 0 kilométerkő is a városban található, ám az átmenő forgalom számára a várost elkerülő körgyűrű ajánlott, mivel annál beljebb a forgalom óriási és nagyon lassú.

A városon belüli tömegközlekedés alapvetően metrón történik, amelyek 14 vonalon járnak, és behálózzák a város minden pontját. Továbbá sok autóbusz is gazdagítja a város közlekedését, amelyek a főbb gócpontokat kötik össze legtöbbször igen kanyargós útvonalon. A város határában mostanság több villamosvonal épült. Az agglomerációval öt RER vonal köti össze Párizst, amelyek egyben a városban gyorsvasútként is szolgálnak. A városi tömegközlekedést a világ legnagyobb hasonló cége az RATP üzemelteti.

Látnivalók

Párizs egyike azoknak a városoknak, ahol a legtöbb épített látnivaló található. Az Eiffel-torony, és Párizs egyik szimbóluma a Diadalív.

Épületek

La Madeleine
Sacré-Cœur

Múzeumok

Egyéb

Látnivalók Párizs környékén

Híres párizsiak

Külföldi kapcsolatok

Párizs mindössze Róma Olaszország városával kötött 1956-ban testvérvárosi egyezményt. („Csak Róma méltó Párizsra; csak Párizs méltó Rómára.”) Partnervárosi kapcsolatot tart fenn további 39 várossal.[1]

   

Lásd még

Hivatkozások

  1. Párizs pertnervárosi kapcsolatai (2006.12.13.)

Külső hivatkozások


Unbalanced-scales.jpg
Ez a cikk a wikipédiából vett szöveget tartalmaz. Emiatt a szövegre a GDFL licensz vonatkozik.