Péter Gábor

A hu-Rightpedia wikiből
Péter Gábor (Eisenberger Benjamin)

Péter Gábor eredetileg: Eisenberger Benjámin (Újfehértó, 1906. május 18. – Budapest, 1993. január 23.) magyarul beszélő zsidó kommunista politikus volt, aki főszerepet játszott az 1948-as kommunista hatalomátvételt követő koncepciós perek előkészítésében és lebonyolításában, és ezekben az években az ország egyik leghatalmasabb embere volt.

Péter Gábor Eisenberger Benjaminként született a Szabolcs megyei Újfehértón, 1906. május 18-án, vallásos zsidó családban. Apja, az 1911-ben meghalt Eisenberger Péter szabómester volt, anyjának, Metzner Rózának mosásból, takarításból három gyereket kellett felnevelnie. A családra jellemző, hogy az anya írástudatlan volt, maga Péter Gábor pedig a négy elemit sem tudta elvégezni, a helyi tanító szánalomból adott neki negyedikes végbizonyítványt, hogy felvegyék szabótanoncnak.

Szabósegéd

Eredetileg szabómunkás volt, a munkásmozgalomba az 1920-as évek végén kapcsolódott be. 1931-ben belépett a kommunista pártba. Részt vett a Vörös Segély, és a magyar szakszervezeti ellenzék tevékenységében.

Érdemes megjegyezni, hogy ebben az időszakban a korabeli Magyarországon élő magyar nemzetiségű lakosság többsége tudott írni és olvasni, a zsidók között a tanulás a legfontosabb értékek egyike volt. Péter Gábor tehát egy kelet-magyarországi, viszonylag frissen asszimilálódott és hihetetlenül szegény zsidó család tagjaként "katapultált" a politika világába. Gratz Gusztáv hívta fel az 1919-es Tanácsköztársaságnak szentelt könyvében a figyelmet, hogy "az első kommunista garnitúra" tagjai között is milyen nagy arányban volt képviselve ez a réteg: Korvin Ottótól Szamuely Tiboron át Zalka Mátéig számos XX. századi zsidó közszereplő származott Magyarországnak erről a nehéz sorsú, keleti vidékéről.

Péter Gábor azonban az előbb említetteknél műveletlenebb, ugyanakkor jóval naivabb is volt, aki gyenge egészsége és képzetlensége, valamint a zsidó hagyományokhoz való kötődése miatt néhány hónapnál tovább soha nem végzett hagyományos pénzkereső munkát. Lézengő "hivatásos forradalmárként" Amerikába kivándorolt nővére pénzbeli támogatásából élt, s ő volt szinte az egyetlen a hazai, fiatalabb illegális párttagok közül 1932-ben, akit kiküldtek Moszkvába, s onnan vissza is jött.

1943-ban a Békepárt vezetőségi tagja lett.

Péter Gábor Himler Mártonnal

Ott beszervezhette a szovjet titkosszolgálat, s amikor visszatért, a lebukási veszéllyel küszködő illegális kommunista párt önjelölt "elhárítójaként" működött. Vagyis a kommunista mozgalom pótolta a hiányzó apát és a normális közösségi életet az élet perifériájára szorult fiatalembernek, aki 1945-ben élet és halál ura lett...

1945 januárjában kinevezték a budapesti rendőrség Politika Rendészeti Osztálya vezetőjének. Ő gyilkoltatta meg titkosszolgálati vezetőként népbírósági ítélettel a magyar nemzeti kormányok tagjait. Ezután gyorsan emelkedett, az ÁVO, majd az ÁVH vezetője lett.

1952

1952-ben leváltották tisztségeiből, kizárták a pártból is, majd 1953. január 3-án Rákosi Mátyás villájában letartóztatták (Zinner Tibor történésznek elmondott visszaemlékezése szerint katonásan hátratett kezén egyszer csak bilincs kattant, majd az ablak függönye mögül Farkas Mihály ugrott elő, azt kiáltva: "a játszmának vége"!) A következő évben a Katonai Felső bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa azonban 1957-ben 14 évre szállította le a büntetést, majd 1959 januárjában egyéni kegyelemmel szabadult. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott.

Külső hivatkozások