Pozsony

A hu-Rightpedia wikiből
Pozsony (Bratislava)
BA Old Town and Castle, enhanced.jpg
Pozsony óvárosa
Pozsony címere
Pozsony címere
Pozsony zászlaja
Pozsony zászlaja
Közigazgatás
OrszágSzlovákia Szlovákia
KerületPozsonyi
Rangfőváros
PolgármesterAndrej Ďurkovský
Népesség
Teljes népességismeretlen +/-
Népsűrűség907 fő/km²[1]
Földrajzi adatok
Terület367,9 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Pozsony weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Pontosan itt van!
Pozsony elhelyezkedése Magyarországon
51522.gif
Pozsony város címere

Pozsony, 1919-ig szab. kir. város, P. vm. székhelye. 1919-39 közt Bratislava néven Csehszlovákia Szlovenszko nevű tartományának, 1939 óta az önálló Szlovákiának fővárosa a Duna bal partján, a Kis- Kárpátok előhegyeinek lábán és az alatta lévő Pozsony város síkságon épült. A Duna szintje fölött, a 85 m magas Várhegyen, a mai formájában Mária Terézia Idején épült és 1811-ben leégett vár romjai állnak. Tőle K.-re fekszik a hajdan fallal övezett Óváros, ehhez minden oldalon kiterjedt külvárosok csatlakoznak. Az óváros rendkívül gazdag román, gót-, renaissance-, barokk- és klasszicizáló empire stílusban épült építészeti remekekben; a különböző korok műtörténeti emlékei aránylag szűk helyen harmonikusan szép városképet adnak. A cseh uralom alatt ezekből sokat leromboltak, s helyikbe környezetüktől élesen elütő épületeket emeltek. Az óváros falainak ma már csak kevés, részben lakóházakkal összeépített maradványa áll fenn. Ilyen részek É.-on a XV. sz.-beli Szt. Mihály kapu és torony, DK.-en a Péktorony. Nevezetes temploma a XIII. sz.-ból való, többször átépített, csúcsíves Szt. Márton templom, amely 1563- 1830 közt koronázó székesegyház volt. Legfontosabb látnivalói Donner Raphael Szt. Márton szobra és Esterházy hercegprímás síremléke, (l. III. kötet, 60., ill. VII. kötet, 162. tábla). Kriptájában nyugszik sok egyházi és világi nagyság mellett Pázmány Péter is. Gót ízlésű templomok a klarisszáké, (XIV. sz.) és a ferenceseké, amelyet 1272-ben Kun László emeltetett. Barokk a kívül egyszerű de pazar belső berendezésű és díszítésű jezsuita templom, (1636), a régi városfaltól É.-ra a Szentháromság templom, (1672-1728), a kapucinusok, (1708-18) és az Erzsébet apácák 1420 óta fennálló, 1744-ben átépített temploma. A polgári épületek legnevezetesebbje a három részből álló városháza; legrégibb része 1288-ből való, 1387-ben vette meg a -város és akkor építette hozzá a második csúcsíves részt és a tornyot; végül az Apponyiak rokokó palotáját 1867-ben csatolták hozzá. Az épület ma levéltár és múzeum, míg a polgármesteri hivatal 1903 óta a Batthyány-, később Prímáspalota renaissance-épületében kapott helyet. Angol gobelinjei különösön híresek.

Prímáspalota

A Prímáspalotában írták alá 1805-ben a pozsonyi békét, 1848. ápr. 11.-én a márciusi törvények szentesítését és itt írta alá Haynau a szabadságharc után a pozsonyi hazafiak (köztük Rázga Pál ev. lelkész) halálos ítéletét. A régi városháza előtt áll az 1572-ből való renaissance Roland-kút Az 1753-baji épült Országházában tartották a reformországgá üléseket. Román stílusú a XIII. sz.-i, később gót toldalékkal ellátott Prépostház. Mellette áll a Palatinus-ház, amely a Thurzók után jutott Esterházy nádor birtokába s amelynek falai közt Haydn több hangversenyt vezényelt. 1626-ban Pázmány a jezsuiták számára építtette, azt a palotát, amely később a Kir. Jogakadémia, 1914-ben az Erzsébet Tudományegyetem. 1919-ben a szlovák egyetem központja lett. A XV. sz.-ból való a XVIII. sz.-ban átépített kir. kastély, amelyben a 9 éves Liszt P. nyilvános hangversenyt tartott 1820-ban a a XV. sz.-i pénzverő-ház, melyben Mátyás egyeteme, az Academia Istropolitana is otthonra talált. Nevezetes még Zsigmond király lakóháza, a "huszita ház" és az ú. n. "Zöld-szoba" (1532), egykor városi bormérőhely, később színház. A Dunapart közelében fekvő utcák, terek, ligetek már a XIX. sz. második felétől számítható modern fejlődés képét mutatják. Itt van a színház (Felmer és Hellmer műve 1886), előtte áll Tilgner Ganymedes-kútja (1888), Hummel János zeneszerző (Tilgner 1887) szobra és itt állt Petőfi (Radnai Béla) szobra is. A Vigadó (Komor és Jakab) előtti téren állt hajdan a koronázási domb, majd 1897-től 1921-ig Fadrusz János Mária Terézia-szobra (l. XVIII. kötet, m. tábla). Közelében van a Notre Dame-apácák kolostora, a Dunaparton épült a kormányzósági palota, a múzeum és szakiskola. Az Óvárostól É.-ra a már említett három templomon kívül a ref. és ev. templomok, az irgalmasok kórháza és temploma, az ev. líceum és internátus, a Grassalkovich (később Frigyes főhg.-i) palota (Hildebrand 1760), az egykori prímási nyári palota (ma kórház) érdemel említést. Ezen a lakó- és gyárnegyed közepette az újvárosi plébániatemplom emelkedik, benne Fadrusz feszülete. DK.-en számos iskola, újabb középület és gyártelep csatlakozik az Óvároshoz. Itt áll Lechner Ödön Erzsébet királyné temploma Tilgner szép domborművével A Várhegy alján a régi zsidónegyed foglal helyet. Közelében van az 1349-ben emelt, 1627-ben felújított Corpus Christi kápolna, az 1713. évi pestisjárvány emlékére emelt barokk Szentháromság szobor.

Közlekedés

A helyi forgalmat villamos és autóbuszjáratok bonyolítják le, az. átmenő forgalmat: három vasúti pályaudvar, a repülőtér és a dunai kikötő szolgálja. A környék bővelkedik szép kiránduló helyekben (Mária-fürdő, Kálvária, Zergehegy, Vaskút stb.). A Duna jobb partján elterülő és P.-nyal összeépült P.-Ligetfalu 1939 óta a Német Birodalomhoz tartozik. P. Egy.-Magyarországnak, ma Szlovákiának művelődési, gazdasági központja. Ma itt székel a szlovák kormány és parlament; van. egyeteme, több fő-, közép- és szakiskolája. Ipara fejlett; számos szövő-, fémáru-, gép-, vegyi-, papíros-, bőrgyár és élelmiszerüzem dolgozik a városban. Kereskedelmének főcikkei a gabona, bor és élő állat Lakóinak száma (1937) kb. 110.000 lak. Története. A magyar honfoglalás előtt állítólag Nagy-Morvaországhoz tartozott, 892-ben a magyarok elfoglalták. 907-ben itt arattak győzelmet a magyarok a bajorok felett. 1052-ben III. Henrik császár hiába ostromolta. III. Endre 1291-ben a városnak önkormányzatot adott. Kedvező fekvése miatt P. erőteljesen fejlődött. Zsigmond király 1405-ben Sz. kir. várossá tette tárnoki joggal. Utána gyakran itt tartották az országgyűlést Mátyás király P.-ban 1467-ben egyetemet alapított s híres külföldi tanárokat (Regiomontanus) hívott meg. A mohácsi vész után a királyi Magyarország székhelye lett. itt tartották az országgyűléseket. 1552-1784-ig a P.-i várban őrizték a Szt. koronát. 1563-ban itt koronázták meg Miksát s ettől kezdve 1835-ig a magyar királyokat. 1619-ben Bethlen Gábor elfoglalta, de már 1621-ben a császári hadak visszafoglalták. 1780-ban P.-ban jelent meg az első magyar hírlap, a Magyar Hírmondó. 1797-ben a franciák elfoglalták s 1809-ben itt kötötték meg a P.-i békét. 1811-ben a vár és a város egy része tűzvész martaléka lett 1848. ápr. 11.-én itt szentesítette V. Ferdinánd az 1848.-i, új törvényeket A város fejlődését meggyorsította, hogy 1848-ban Bécs, 1850-ben pedig Pest felé kapott vasúti összeköttetést. A kiegyezés után P. erősen magyarosodott, ipara, kereskedelme emelkedett s rövid idő alatt Budapest után Magyarország második gyárvárosa lett 1914-ben egyetemet is kapott 1918 végén cseh legionáriusok szállták meg, a Tr.-i béke Csehszlovákiához csatolta, 1939-ben az önállósult Szlovákia fővárosa lett

2010

Pozsony (szlovákul Bratislava, 1919-ig régi elnevezéssel Wilsonovo mesto Prešporok avagy Prešporek, németül Pressburg) Szlovákia fővárosa, az ország kulturális, kereskedelmi és ipari központja.


Fekvése

A Duna partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelében, a Kis-Kárpátok előterében fekszik.

Éghajlat

Pozsony éghajlati jellemzői
Hónap Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December
Átlagos maximum hőmérséklet (°C) 2,4 5 10,6 16 21,6 24,5 26,9 26,7 21,7 15,4 7,6 3,6
Átlagos minimum hőmérséklet (°C) -3,5 -2,2 1,3 4,9 9,6 12,9 14,7 15,5 10,7 5,6 1,4 -1,5
Átlagos csapadékmennyiség (mm) 42 37 36 38 54 61 52 52 50 37 50 48
Forrás: worldweather.org


Nevének eredete

Neve a régi magyar Poson személynévből (a vár első ispánjáról) ered. Maga a személynév lehet a cseh Pos, de lehet a német Poscho személynévből is. A szlovák név előzménye a 907-ben említett Braslavespruch illetve Brezalauspruch alak. Ez a szláv Braslav személynév és a német burg (= vár) főnév összetétele. Ebből lett a mai német Pressburg. Mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P.J.Šafárik szlovák történész, régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét, azt hitte hogy az nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik. Korábban a város szlovák neve Prešporok/Prešporek volt.

Az 1919-es év rendkívül változatos és fordulatokkal teli esztendő volt az egy évvel korábban alakult Csehszlovák Köztársaság életében. „Különösen bonyolult volt a helyzet az iparilag legfejlettebb Duna-parti városban, Pozsonyban. Elsősorban azért, mert a város 80 százalékát alkotó német és magyar lakosok elutasították az újonnan alakult országot” 1919. január elsején cseh és olasz legionáriusok foglalták el a várost, majd három napra rá Vavro Šrobár veszi át az ellenőrzést a város felett. Ebben az időben a Duna-parti település neve még mindig Prešpork (Pozsony, Pressburg), bár a cseh legionáriusok maguk között Wilson-városnak nevezték (Wilsonovo město), az amerikai elnök iránti tiszteletből. A prágai kormány Šrobár képviseletében február 2-án hozott döntést a város nevének megváltoztatásáról. Pozsony ekkor még mindig a történelmi Magyarország része volt, bár cseh katonai megszállás alatt. A város ekkor a Bratislav nevet kapta, ami a cseh névhasználatban elterjedt Vratislav, Břeclav, Zbraslav nevekkel állítható párhuzamba. Vavro Šrobár intervenciója után a Minisztertanács Elnöksége Prágában bejelentette (1919. március 26.), hogy Prešpork helyett a Bratislava elnevezést kell ezután használni.[2]

Blava névváltozata a szlovák szlengben széles körben használatos.

Népesség

1910-ben 78 223 lakosából 31 705 magyar (41%), 11 673 szlovák (15%), 32 790 német (42%), 33 roma, 9 ruszin, 351 horvát, 24 szerb, 1638 fő egyéb volt.

1930-ban 123 844 lakosából 60 013 csehszlovák (48%), 32 801 német (26%), 18 890 magyar (15%), 12 140 fő egyéb (11%) volt.

1991-ben 442 197 lakosából 401 848 szlovák (91%), 20 312 magyar (5%), 9 965 cseh (2%), 1 393 morva, 79 sziléz, 410 ukrán, 265 ruszin, 558 roma, 7 367 fő egyéb volt.

2001-ben 428 672 lakosából 391 761 szlovák (91,4%), 16 451 magyar (3,8%), 7972 cseh (1,9%), 1200 német, 461 ruszin, 452 ukrán és 417 fő roma volt.

Története

Területén már az újkőkorban (neolitikum) éltek emberek. A Várhegyen már a honfoglalás előtt római, majd morva erődítmény állott. Vratislav morva fejedelem erős favárat építtetett ide.

907. július 4-én a honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg is elesett. A megsemmisítő vereséget szenvedő németek az Enns folyóig kényszerültek visszavonulni, mely ezt követően 955-ig képezte a határt.

A Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Ezen alapítólevél már Poson néven említi. Az adományt 1137-ben II. Béla erősítette meg. 1138-ban castrum Posonium néven említik.

Itt létesült az első magyar várispánság. A 11. századtól Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhely lett. 1051-ben a várat ostromló német hajókat a magyarok (Búvár Kund mondája) elsüllyesztették. 1077-ben a várba zárkózott Salamon király I. Géza seregei elől, aki ki akart békülni vele, de a tárgyalások közben április 25-én meghalt. 1108-ban V. Henrik német-római császár serege ostromolta, de Kálmán visszaverte őket.

1146-ban rövid időre német kézre került. A 13. században bajor hospesek telepedtek itt le ezzel elkezdődött a város polgárosodása és német jellege dominált 1918-ig. 1254. május 1-jén itt kötött békét II. Ottokár cseh királlyal IV. Béla. 1262-ben itt verte meg István herceg apja hadait. 1270-ben itt kötött békét V. István Ottokár osztrák herceggel, de 1271 elején Ottokár a várat bevette. A mosoni csata után 1271. július 2-án ismét békét kötöttek. 1273-ban Ottokár kétszer is elfoglalta. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el. 1291-ben a város III. Endrétől kiváltságokat kapott (például árumegállító jogot, egyben megtiltotta, hogy megakadályozzák a jobbágyok városba költözését). Várnagya volt 1354-ben Toldi Miklós. A középkorban a várpalota körül többszörös falgyűrű épült ki.

Pozsony a 16. században

1405-ben szabad királyi város, ezen belül a tárnokmester bíráskodás alá tartozó tárnoki város volt. Egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította. 1506-ban I. Miksa császár foglalta el. 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye.

1620-ban Bethlen Gábor seregei elfoglalták a várost. 1626. december 20-án itt kötötték meg a békét Bethlen és a császár. A Wesselényi-féle összeesküvés elnyomása után. 1674-ben Ampringen János Gáspár kormányzósága idején itt működött a protestánsok elnyomásának hírhedt eszköze, az ún. Pozsonyi vértörvényszék, amely protestáns lelkészeket gályarabságba küldött. 1683. július 29-én a város alatt győzte le Lotaringiai Károly herceg a Duna bal partján előrenyomuló Thököly Imre seregét. A Habsburgok a belsővárat reprezentatív palotává építették ki. 1780-tól a vár hanyatlásnak indult, előbb a bútorokat szállították el, majd papnevelde és kaszárnya lett.

1780-ban itt jelent meg a Magyar Hírmondó című magyar újság, 1783-tól itt működött a királyi jogakadémia. 1806-ban és 1809. június 26-án elfoglalták a franciák. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat az 1811. május 28-i tűzvész tetőzte be. A vár helyreállítása csak 1953-ban kezdődött meg.

1840-ben Pozsony és Szentgyörgy között indult meg az első magyar lóvontatású vasút. 1848. április 7-én itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium. 1882 és 1919 között Evangélikus Teológiai Akadémia, 1914 és 1921 között az Erzsébet Tudományegyetem, 1921-től a Comenius Egyetem működik a városban. 1910-ben 78 229 lakosából 32 790 német, 31 705 magyar, 11 673 szlovák, 1242 cseh, 351 horvát és 115 lengyel volt.

1918. október 31-én a Csehszlovák Légió megpróbálta elfoglalni a várost, de a soproni kadétiskola 16-17 éves hadapródjai, akik a Zerge-hegy Vaskutacska vonalon védték a várost, sikeresen visszaverték őket. Grüneberg főhadnagy jobbára tisztekből álló lovassága pedig a Récse felőli szakaszt védte. Miután a két pozsonyi tüzérezred, az 5-ös tábori tarack és a 14-es tábori ágyús tüzérezred főként osztrák tisztekből álló parancsnoksága Bécsbe távozott, a frontról hazatérő Csatay Lajos újjászervezte a 14-es ezred egyik ütegét, mely a Zerge-hegyről lőtte és futamította meg a dévényi-tónál összesereglett cseh légionáriusokat. A város védelme azonban rövidesen tüzérségi támogatás nélkül maradt, az üteg hadrendbe állítását követő negyedik napon a budapesti hadvezetés Csatayt Szencre vezényelte át.[3] Károlyi Mihály kormányának hatalomra kerülését követően még két hónapig volt magyar kézen a város. 1918. december 30-án a Csehszlovák Légió 33. gyalogezrede Riccardo Barecca ezredes vezetésével először bekerítette Pozsonyt; majd elfoglalta szilveszter napján Lamacsot, Dévényújfalut és a Zerge-hegyet; újév napján a pozsonyi pályaudvart és a tölténygyárat; január 2-án pedig megszállta a város fontosabb középületeit, harcok nélkül. 1919. február 4-én Pozsony lesz Csehszlovákián belül Szlovákia fővárosa, és a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztériumnak a székhelye.1919. február 12-én a város magyar és német lakosságának a megszállás elleni békés tiltakozását a Csehszlovák Légió vérbe folytotta. (Lásd : Pozsonyi vértanúk.)

A megyeháza élére Samuel Zoch, modori szlovák evangélikus pap került. Az új megyei közgyűlés beiktató ünnepségére 1919. május 4-én Olaszországból hazaérkező Milan Rastislav Štefánik, a csehszlovák légió szervezőjének repülőgépét, annak olasz trikolórja miatt a repülőtér csehszlovák őrsége Pozsonyivánka felett lelőtte.

Az 19191938-ig terjedő első csehszlovák időszakban megkezdődik a város magyar jellegének fokozatos felszámolása: megváltoztatják a város nevét és az utcaneveket; csaknem teljesen megszüntetik a magyar és német nyelvű oktatást; eltüntetik vagy szétverik a magyar vonatkozású szobrokat; tömegesen épülnek lakások a városba megtelepedni akaró szlovákoknak, akiknek a lakhatás mellett új munkahelyekre is szükségük volt. Az első bécsi döntést követően Pozsony a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság fővárosa lesz, de az óvárostól nyugatra levő Dévény, és a délre levő Ligetfalu az -Anschluss után- a Harmadik Birodalomhoz kerül. A II. világháború alatt bár a város zsidó lakosságát deportálták, az épületek megmenekültek az Apollo olajfinomító kivételével a bombázástól. 1945. április 4-én szovjet és román csapatok foglalják el a várost, amely az ismét Csehszlovákia része lesz. A háború után a maradék magyar és német lakosságot erőszakkal kitelepítik, és a háborút lezáró új békeszerződés Csehszlovákiának ítéli stratégiai okokból a mai város szerves részét alkotó Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt.

1968. október 28-án a vár a felújításának befejezésével, helyszínéül szolgál cseh-szlovák föderációról szóló törvény aláírásának is. 1972. augusztus 26-án készül el az óvárost és Ligetfalut összekötő 432 méter hosszú, és 21 méter széles Új híd, Árpád Tesár - Jozef lacko tervei szerint. 1978-ban kezdődött meg a ma 120000 lakosú lakótelep építése Ligetfaluban, melynek következtében a város összlakossága ma megközelíti a 450000 főt.

1993. január 1-e óta az önálló Szlovákia fővárosa.

Látnivalók

Bratislava Panorama 01.jpg
Tyrsovo namestie.JPG
A város látképe északról a várral
A pozsonyi vár látképe a Dunával
Pozsony éjjel

Pozsonyi vár euróérméken. 10 cents Euro coin Sk.gif 20 cents Euro coin Sk.gif 50 cents Euro coin Sk.gif

Városrészek

Pozsony kerületei
Pozsony közigazgatása
Szlovák parlament
Járás Városrészek A Pozsonyhoz
csatolás éve
1. Pozsonyi I. járás
(Okres Bratislava I.)
Óváros (Staré mesto) -
2. Pozsonyi II. járás
(Okres Bratislava II.)
Főrév (Prievoz) 1946
Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) 1971
Vereknye (Vrakuňa) 1971
Dornkapli (Trnávka)  
3. Pozsonyi III. járás
(Okres Bratislava III.)
Pozsonyszőlős (Vajnory) 1946
Pozsony-Újváros (Nové Mesto)
Récse (Rača) 1946
4. Pozsonyi IV. járás
(Okres Bratislava IV.)
Dévény (Devín) 1946
Dévényújfalu (Devínska Nová Ves) 1971
Károlyfalu (Karlova Ves) 1944
Lamacs (Lamač) 1946
Pozsonybeszterce (Záhorská Bystrica) 1971
Pozsonyhidegkút (Dúbravka) 1946
5. Pozsonyi V. járás
(Okres Bratislava V.)
Dunacsún (Čuňovo) 1971
Horvátjárfalu (Jarovce) 1971
Oroszvár (Rusovce) 1971
Pozsonyligetfalu (Petržalka) 1946

A II. világháború után Köpcsény egy részét is hozzácsatolták, mely ma Pozsonyligetfalu része. Része még Szúnyogdi is, amely ma közigazgatásilag Pozsonypüspöki alá tartozik.

Híres emberek

Lépcsősor a várhoz
Dunaparti alkony
Szlovák Nemzeti Színház
Az 1909-1913 között épült Lechner Ödön tervezte szecessziós Szent Erzsébet templom(Kék templom)

Itt születtek

Itt hunytak el

Sport

Pozsonyban elsősorban a jégkorong és a labdarúgás a legnépszerűbb sport. A Slovan Bratislava mindkét sportágban megtalálható. A Slovan Szlovákia egyik leghíresebb sportklubja.

Jégkorong

Labdarúgás


Képgaléria

Partnervárosai

Utcarészlet trolibuszokkal (Kramáre)
Az 1971-ben befejezett Új híd a Dunával

Lásd még

Jegyzetek

  • Gyurcsík, I. - Jégh, I. - Papp, Zs. (szerk.) 1994: Pozsony-Pressburg-Bratislava. A háromnyelvű város. Pozsony-Budapest.
  1. Bratislava - hlavné mesto Slovenskej republiky - Okres Bratislava - VUC Bratislavský (szlovák nyelven) (PHP). Obce.info, 2007. március 21. (Hozzáférés: 2008. november 6.)
  2. http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=12688&Itemid=64
  3. Földes György: Visszaemlékezések; Kalligram Kiadó, Pozsony, 2008

Irodalom

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye és Pozsony, 1904

Külső hivatkozások

Unbalanced-scales.jpg
Ez a cikk a wikipédiából vett szöveget tartalmaz. Emiatt a szövegre a GDFL licensz vonatkozik.