Raoul Wallenberg

A hu-Rightpedia wikiből
Raoul Wallenberg
Svéd igazolvány zsidóknak
Raoul Wallenberg budapesti szobra

Raoul Wallenberg, 1912-1947? Svédországi zsidó építészmérnök, diplomata, bankárcsalád sarja. Apja négy hónappal születése előtt meghalt rákban. Anyja 1918-ban újra férjhez ment Fredrik von Dardelhez. Ebből a házasságból született féltestvére Nina, aki a svéd jogászhoz, Gunnar Lagergrenhez ment férjhez. Lányuk ma a volt néger ENSZ főtitkár, Kofi Annan felesége.

Tanulmányok, első munkahelyek

Az USA-ban, Michiganben végezte el az építészmérnöki kart. Először Délafrikában dolgozott, majd Izraelben, Haifában, ahol összebarátkozott egy magyarországi zsidóval. 1936-ban visszatért Svédországba, ahol kereskedőként dolgozott egy zsidó cégnél (Lauer), ínyencségeket importált Magyar- és Németországból Svédországba.

Zsidómentés

1944 júliusában érkezett Magyarországra, svédországi zsidó szervezetek megbízásából, amerikai pénzzel, hogy a svéd diplomáciai testület tagjaként segítséget nyújtson a zsidóknak. A svéd mentőakciók motorja. Ezrével bocsátotta ki a védleveleket, számos budapesti házra terjesztette ki a svéd védelmet, személyesen és megbízottain keresztül tömegesen mentette az embereket a táborba menéstől és a Józsefvárosi pályaudvarról induló transzportokból. A "mentési akció" során jócskán megtöltötte saját zsebeit. 1944 decemberében találkozott Adolf Eichmannal is.

Schmidthuber

Wallenberg egy szövetségese két nappal a szovjet hadsereg bevonulása előtt megfenyegette Gerhard Schmidhuber Magyarországon állomásozó Wehrmacht tisztet, hogy ha nem védi a zsidókat a nyilasokkal szemben, akkor Wallenberg Schmidthubert háborús bűnösként el fogja ítéltetni. Schmidthuber a zsarolás miatt Wehrmacht őrökkel védette a gettót a magyar karhatalom ellen. Schmidthuber a februári kitörésnél halt meg Budán.

Szovjetek

1945 januárjában a szovjet hatóságok letartóztatták és sofőrjével, Langfelder Vilmossal együtt Moszkvába hurcolták. A letartóztatás oka az volt, hogy autójában nagy értékű ékszereket és pénzt találtak, melyek eredetét és tulajdoni viszonyait nem tudta tisztázni. A kínálkozó magyarázat: Talán mégsem puszta szívjóságból mentegette fajtársait. A Szovjetunió hivatalos közlése szerint 1947-ben fogságban halt meg, szívelégtelenség miatt.

Fiala Ferenc visszaemlékezése a svéd vöröskeresztre

1944 októberének végén kereste fel e sorok íróját elsőízben a budapesti svéd Vöröskereszt vezetője és megbízottja, Langlet Waldemar a miniszterelnökség sajtóosztályán. Előadta, hogy a városban atrocitások vannak, bizonyos nyilas karszalagos alparancsnokok és kerületvezetők a fennálló törvényeken túl is olyan dolgokat művelnek, amelyek nem egyeztethetők össze egy alkotmányos kormány felfogásával. Hosszas tárgyalás után megígértem neki, hogy mindenben segítségére leszek, tekintve, hogy többé-kevésbé tisztában voltam a városban uralkodó állapotokkal. Megállapodásunk után Langlet Waldemar úgyszólván minden nap felkeresett. Listákat hozott és menlevelet kért a listán szereplő személyek számára, bár az ilyen miniszterelnökségi menlevelek kiadása egyáltalán nem énrám tartozott, még csak nem is a miniszterelnökségre, mégis találtam olyan megoldást, amely többé-kevésbé biztosította az illető személyek védelmét. Egyízben Langlet Waldemar azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a gettóba bezárt zsidó asszonyok és gyermekek számára svéd vöröskeresztes konyhát akar berendezni és ehhez kb. hárommillió pengőre volna szüksége. Kérése előadása után azt kérdeztem tőle, hogy ha Budapest orosz kézre kerül, akkor a svéd Vöröskereszt továbbra is Budapesten marad-e, vagy elhagyja a magyar fővárost?

A svéd Vöröskereszt budapesti elnöke azt válaszolta, hogy a Vöröskereszt továbbra is Budapesten marad és természetesen tovább folytatja emberbarát munkáját. Közöltem vele, hogy a hárommillió pengő helyett hatmillió pengőt tudok juttatni a svéd Vöröskereszt számára azzal a kéréssel, hogy annak felét használja fel a zsidó gettóban élők segélyezésére, a másik felén pedig állítson majd fel svéd vöröskeresztes konyhákat a budapesti gyermekek számára. Langlet Waldemar hálásan megszorította a kezemet és közbenjárásomra a Nemzeti Banktól fel is vette a hatmillió pengőt. Hogy mire fordította, annak csak ő a megmondhatója. Tény azonban, hogy az oroszok bevonulása után mind a svéd Vöröskereszt, mind Langlet Waldemar elhagyták a fővárost. és többet nem tértek vissza oda. Később megtudtam azt is, hogy miért nem jött Budapestre vissza Langlet Waldemar még a tiszteletére rendezett zeneakadémiai hangversenyre sem, amelyre őt a budapesti üldözöttek szervezete meghívta. Kiderült ugyanis, hogy a svéd Vöröskereszt vezetősége azokért a menlevelekért, amelyeket a miniszterelnökség sajtóosztályán kapott, súlyos pénzeket kért a bajbajutottaktól, nyilván mélységes ember baráti érzésből kifolyólag. A hatmillió pengőről ugyancsak elfelejtett Langlet Waldemar és a svéd Vöröskereszt elszámolni.

Fiala Ferenc visszaemlékezése Wallenbergre

1944 november elején léptem közelebbi kapcsolatba a svéd követség szolgálatában álló Wallenberggel, akinek egyetlen feladata a budapesti zsidóság lehetőségek szerinti megvédelmezése volt. Középtermetű, fekete fiatalember volt, aki talán önzetlenebb eszközökkel próbálta emberbaráti feladatát megoldani, mint azt a svéd Vöröskereszt tette. Látogatása során megkért, keressem őt fel a Baross utcai Hollandi Biztosító épületében lévő irodájában, mert érdekes dolgokat szeretne nekem mutatni. A megbeszélt időben el is mentem a védelmezett házba, ahol a svéd követség védelme alatt álló zsidók százai éltek. Wallenberg rövid bevezető után fényképekkel telt dossziét tett elém. A képek az osztrák határ felé menetelő zsidó menetoszlopokat ábrázoltak. Asszonyok, nők, férfiak és gyermekek. Wallenberg közölte velem, hogy amennyiben a kormány a legrövidebb időn belül nem állítja le ezeket a minden emberi méltóságot megcsúfoló deportálásokat, úgy neki módjában áll ezeket a fényképeket a világsajtónak szétküldeni. Én a magam részéről mindent megígértem és kértem, hogy meg aznap este keressen fel engem a miniszterelnökség sajtóosztályán, ahol összehozom őt Szőllősi Jenő miniszterelnökkel és majd megbeszéljük, hogy mit lehet tennünk.

Este Wallenberg a fényképekkel megjelent nálam s fölmentünk Szöllősyhez, akivel már délután közöltem Wallenberg jövetelét. Nem szívesen ment bele a találkozásba, mert mint mondotta, ez az ügy nem őreá tartozik. De aztán mégis fölvittem hozzá Wallenberget és Szöllősy a leghatározottabban megígérte, hogy mindent elkövet, hogy ezek a szégyenteli dolgok megszűnjenek. Ezután Wallenberg eljött hozzám vacsorára és tőle is ígéretet kértem arra vonatkozóan, hogy ha elfoglalják Budapestet, legalább annyit kövessen el lakosság érdekében, mint amennyit most cselekszik az üldözöttekért. Aztán elváltunk és soha többé nem láttam őt, de nem mások sem. Először az a hír terjedt el róla, hogy az oroszok agyonlőtték, de azután kiderült, hogy a Budapest határához érkező szovjet hadsereg megbízottait kereste fel valószínűleg azért, hogy eleget tegyen annak, amit egy szenvedő főváros lakossága kért és várt tőle. Sokáig nem lehetett hallani róla semmit. A szovjetek elvitték és állítólag 1948-ban meghalt egy moszkvai fegyházban.

Lásd még

Hivatkozás