Román György

A hu-Rightpedia wikiből
Román György

Román György (Budapest, 1903. január 13. – Budapest, 1981. szeptember 1.) festő, író

Élete

1903. január 13-án született Budapesten, a Csengery utcában. Apja Roth Vilmos kereskedő (1897-ben magyarosított Románra), anyja Fischer (1898-tól Elek) Janka. 1904-ben megszületik húga, Ágnes. A Podmaniczky és a Dalnok utca sarkán laknak, többnyire közepes módú polgári családok szomszédságában.

1905Nógrádverőcén nyaral, napszúrást kap, majd ezt követően agyhártyagyulladást, emiatt elveszíti hallását. Siketnéma lesz, de anyja hallatlan türelemmel és szeretettel újra megtanítja beszélni. Hallása elvesztése után hosszú ideig naponta jár injekciókúrára. A túl hosszú kezelés siketségén nem javít, azonban idegei jóval érzékenyebbekké válnak. Ez a túlfűtött ideg érzékenység, és a testi gyengeség tudata nyomasztóan hat rá. Legyengült fizikai állapotát ellensúlyozandó képzelgésekbe, ábrándozásba menekül. Az agyhártyagyulladás lába mozgatóidegeit is megtámadja, mindkét lábára megbénul. Nem fogadja el ezt az állapotot, hosszas és fájdalmas gyakorlással visszatér lábába az élet, hibátlanul és egyre gyorsabban tud újra járni.

1906 – Apja megfázik, és tüdőbeteg lesz, s bár később túljut az életveszélyen, a jövőtől, a családfő elvesztésétől való félelem uralja ezentúl a család életét.

1909-ben beíratják a Felsőerdősori Elemi Népiskolába, de magántanulóként végzi az elemi iskolát, minden év végén vizsgáznia kell.

1910 szeptemberében református vallásúnak keresztelik. Nagybátyja, Elek Artúr révén, aki a Nyugat novellistája és kritikusa, keresztszülei Móricz Zsigmond és felesége, Holics Eugénia lesznek.

1913 – Tüdejére érzékeny apjának pormentes magaslati levegőre van szüksége, ezért elköltöznek a Rózsadombra, a Zárda utcába. Megváltozik a környezete, kertes villában élnek a komor bérház helyett. Az Áldás utcai Elemi Iskola 4. osztályát a többi gyerekhez hasonlóan, rendes körülmények között végzi el.

1914 nyarát Ungváron tölti apja nővérénél, itt tanul meg jól úszni. A vézna gyerek állandó testgyakorlatokkal, tornával szívóssá, erőssé edzi magát. Ősszel apja bankkölcsönt vesz igénybe, és kertes házat vásárol az Apostol utcában. A ház középkori várkastélyhoz hasonló hangulata egy egész életre táplálékot ad a fantáziájának.

Tizenhárom éves korában megszereti az olvasást, és olvasmányain keresztül ismeri a külső világot, és annak objektív és tragikus történéseit. Legemlékezetesebb olvasmánya keresztapja, Móricz Zsigmond Szegény emberek című novellája. Különös előszeretettel falja a hírlapok gyilkossággal foglalkozó cikkeit is, és ezek, az újságok által tálalt történetek hívják fel a figyelmét arra, hogy ilyen, a mindennapitól tragikusan eltérő esetek is vannak a világban. Olvasmányélményei hatására írni kezd, „regényében” a betegségtől, a betegestől akarja megóvni a vele egykorú gyermekeket. Próbálkozását maga is kudarcnak érzi, ekkor, abban bízva, hogy a kép jobban áttekinthető, mint az írásmű, a festéssel próbálkozik. Verekedő, bicskázó rablókat fest a papírra, de nem tud megbirkózni magától az olajfestés nehézségeivel. Megérzi, ha a művész útját akarja megtalálni, azt csak az élet közelebbi megismerésével érheti el. A tanítási idő után csavarog, bejárja a Városligetet, Zuglót és előszeretettel keresi fel a Vurstlit.

1918 – Az őszirózsás forradalom napjaiban az örvendező katonákkal tart, a felvirágozott teherautókkal utazik. Apja – a művészetkritikus Elek Artúr tanácsára – megvásárolja Uitz Béla nagyméretű tusrajzát, mely a művész feleségét varrás közben ábrázolja.

1919 nyarán megnézi a Köztulajdonba Átment Műkincsek Kiállítását, ekkor határozza el, hogy művész lesz. Ősszel azonban csaknem megbukik rajzból, nem tud önállóan megbirkózni a technikákkal, ezért nagybátyja, Elek Artúr tanácsára egy rajztanárt fogadnak fel mellé, a fiatal Novotny Róbertet, aki lelkesen, elhivatottan tanítja. Az egyik őszi estén borzadva látja hazafelé menet, hogy akasztott embereket himbál a szél az út melletti fákon. Ezután egy évig az Akácfa utcai szabadiskolában szorgalmasan tanul rajzolni, itt találkozik Derkovits Gyulával, Jándi Dáviddal, Czigány Dezsővel és Berény Róberttel. A következő évben sikeres érettségi vizsgát tesz.

1921 októberében az Országos Magyar Királyi Képzőművészeit Főiskola festőszakán Réti István növendéke lesz. Nagybátyja, átnézve rajzait, úgy véli, hogy további tanulásra van szüksége, ezért beíratja Moritz Heymann akadémiai előkészítő rajziskolájába, így egy évet Münchenben tölt. Főiskolai tanulmányait folytatva 1924 nyarát és őszét Nagybányán tölti, új festéstechnikáját itt alakítja ki, vastagon alkalmazza az olajfestéket, és rajta kanyargósan „rángatja” az ecsetet.

1928 – befejezi a Képzőművészeti Főiskolát. Ebben az évben Ágnes húga elhagyja az országot, előbb Kínába, majd az Egyesült Államokba utazik, ott is telepedik le.

1930 végén elhatározza, hogy külföldre utazik, hogy festészetét elmélyítse. Az utazáshoz pénzt kell szereznie, ezért több hónapig „eladható” képeket próbál festeni. A következő év őszén módjában áll kipróbálni profi ökölvívó képességét, Bécsben és Berlinben vív meccseket, s bár fél a kiütéstől, testi erejével és küzdőképességével sikereket ér el. Párizsból Bécsbe utazik, itt festi egyik jelentős képét Nagypolgári milieu címmel.

1932. április 17-én az Ernst Múzeumban közös gyűjteményes kiállítása nyílik Basch Edith, Dési Huber István, Fried Pál, Gergely Tibor, Réfi-Kády János festőművészekkel és Mikus Sándor szobrászművésszel. A kiállításon egyetlen képét sem tudja eladni. Ez év májusában, mivel apja tönkremegy, kénytelenek eladni a rózsadombi házat, és a Falk Miksa utcába költöznek. Apja azt tervezi, hogy Shanghaiba utaznak, ahol rokonaik élnek, és ott vállalkozásba kezdenek. Ekkor Román György kitanulja egy Bezerédi utcai kisüzemben a csokoládédrazsé-gyártás technológiáját. Ezzel egy időben ökölvívó edzőnek képezi ki magát.

1932 őszén elindulnak a Conte Rosso nevű olasz hajóval Triesztből, hogy Velencét, Brindisit, Port Saidot, Bombayt, Ceylont, Singapore-t és Hong Kongot érintve megérkezzenek Shanghaiba. 1933 áprilisában, megérkezésük után megindítják a csokoládédrazsé gyártását, de a párás meleg nyárban a massza megromlik, a készáru megpenészedik, vállalkozásuk tönkremegy. Az év augusztusában apja hazaindul, mert gyenge tüdeje nem bírja a nehéz trópusi klímát. Ezután újra ökölvívással foglalkozik, megszereti a várost, a mulatókat, ahol táncosnőkkel ismerkedik, skicceket készít. Ősszel, a Tatsuta Maru nevű japán gőzössel Tokióba utazik, mert Yujiro Wotanabe boksz-iskolájába kap ajánlólevelet.

1934 tavaszán értesítik, hogy Shanghaiban a nagy élelmiszergyártó cég, a Bakerite szerződteti drazségyártásra, de vállalkozása ismét kudarcba fullad. Decemberre nincs más választása, vagy hazatér pénz nélkül, vagy visszamegy Tokióba. Úgy dönt, hogy az Asama Maru nevű japán gőzössel Tokióba utazik, újra tréningezni kezd, de mérkőzésre már nem kerül sor, mert az 1936. február 26-ai nemzeti puccs miatt betiltanak minden sportmérkőzést és mulatságot. Áprilisban a President Grant nevű amerikai személyszállító gőzössel visszatér Shanghaiba, itt festésből próbál megélni, sikertelenül, ezért nyomorog. 1936 végén hazaindul.

1937 tavaszán ér haza, apja kereskedőből ügynökké degradálódott, anyját súlyos betegen találja. Újból „eladható” képek festésével próbálkozik, néhány szép japán vagy kínai tájat ábrázoló képet fest. Ebben az évben kialakul egy baráti kör, amelynek tagjai – Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa, Ilosvay Katalin színművészek, Vincze Ferenc zeneszerző, Gergely Pál karmester – gyakran töltik együtt a szabadidejüket. Gábor Miklóssal kötött barátsága életre szóló, sokat beszélgetnek, együtt nyaralnak. Gábor Miklós cikkeket ír Román György művészetéről, gyakran nyitja meg kiállításait. Ebben az évben apja villamossági boltjában dolgozik, emellett kezdi írni Betegségország vándora című könyvét. Ez a könyve posztumusz 2003-ban jelenik meg.

1938 elején reménytelenül szerelmes, mégis elkezdi írni Várkastély a hegytetőn című regényét. Ez év február 1-jén hosszú betegség után meghal imádott édesanyja.

1940. február 26-án a második zsidótörvény hatálya alá esik, korlátozó igazolást kap, és munkaszolgálatra alkalmasnak minősítik.

1942. március 29-én meghívottként a szocialista művészek csoportjával együtt állít ki a Magdolna utcai Vasas Székházban. A kiállítás „mindössze három napig volt nyitva, akkor a felzúdult nemzeti lapok cikkei nyomán bezárta a rendőrség”.

1944. február 20. - március 1. között első önálló kiállítása Hrabéczy Ernő festőművésszel az Alkotás Művészházban szakmai siker.

1944. április 25-én nagybátyja, Elek Artúr öngyilkos lett megkülönböztetett állampolgári mivoltának szégyene, a sárga csillag viselésének kötelezése miatt. Mikor novemberben kézhez kapja a munkaszolgálatos behívót, Pásztóra menekül, bujkál.

1945 januárjában a harcok befejezésében reménykedve, lesoványodva visszatér Budapestre. Február 5-én egy „svédházban” meghal apja, Román Vilmos. Tetemét kétemeletnyi holttest közül keresi ki, majd egy szőnyegbe csavarva, ideiglenesen a Vígszínház mögötti üres telken temeti el. Február végéig a Margit híd budai hídfője melletti késbolt hátsó raktárában bujkál szökött munkaszolgálatosként.

1945 tavaszán összegyűjti különböző ismerőseinél elrejtet képeit, könyveit, kéziratait, és visszaköltözik a Falk Miksa utcai lakásba. Újra írni és festeni kezd.

1947. szeptember 20-án feleségül veszi Orosz Erzsébetet, a hajdani gödöllői Horthy birtok intézőjének a lányát.

1947. november 16. és 29. között gyűjteményes kiállítása nyílik a Képzőművészek Szabad Szervezetének helyiségében, melynek szép sajtóvisszhangja van.

1948. július 9-én megszületik lánya, Katalin.

1950 – Megjelenik első elbeszéléskötete, a Téli vadászat.

1951 – Kiadják első regényét, az Ázsiai kikötőt, amit a hivatalos kritika „kalandorregénynek” minősít. Elmegy a kedve a munkától, évekig nem ír, és ecsetet sem vesz a kezébe. Állást kap a Szépirodalmi Könyvkiadónál, a Magyar Klasszikusok sorozat korrektoraként. Házassága tönkremegy, a Csáky utca 5-be költözik albérletbe.

1956 – Megjelenik a Liliputok lázadása című elbeszéléskötete, és újra elkezd festeni is.

1957 – Visszaköltözik családjához a közös lakásba, de külön él.

1958. augusztus 30. - szeptember 21. közt a Műcsarnok Kamaratermében önálló kiállítása nyílik, jelentős szakmai, csekély anyagi sikert arat. Ez év végén a Magyar Írószövetség szigligeti Alkotóházában tölt egy hónapot, itt írja a Szürke ház című regényét, melyet 1959-ben jelentetnek meg.

1960 májusában önálló kiállítása nyílik a Magyar Távirati Iroda kiállító helyiségében. Ezekben az években kedvenc törzshelye a Luxor Kávéház. Gyakori vendég itt Galsai Pongrác író, Ajtai Andor, Benedek Tibor színművészek, Kellér Dezső, a konferanszié, Lajtai Lajos zeneszerző, Kassák Lajos festőművész és testi-lelki jóbarátja, Bokros Birmann Dezső szobrászművész.

1961 – Kiadják a Krajcáros kalandorok című regényét. Ez évtől minden nyáron a Szigligeti Alkotóházban tölt két hetet, eleinte nagy méretű olajképeket fest.

1962 – Elválik feleségétől. Egyesült Államokban élő húga lakást vásárol számára az V. kerületi Széchenyi utcában. Ide költözik lányával, s haláláig itt él.

1963-tól a lánya által neki ajándékozott akvarell-készlettel, majd később a barátjától, Kende Mártától kapott olajpasztell-készlettel alkotja szigligeti tájképeit, csendéleteit. Ebben az évben jelenik meg A magányból címmel önéletrajzi regénye, mely festészetének és írói alkotómunkájának kitűnő elemzése.

1966 – Technikát vált, az ecset nyelével, később spachtlival hordja fel a farostlemezre vastagon a festéket. Később ezt azzal indokolta, hogy lányának sikertelen felvételije után akarta bebizonyítani, hogy más úton is el lehet érni ugyanazt a célt. Katalin megfogadta az útmutatást, bábszínész lett.

1967 – Kiadják az 1939-ben írt Várkastély a hegytetőn című regényét. December 8-ától 31-éig a Fényes Adolf Teremben nyílik önálló kiállítása, melynek az eddigieknél nagyobb, elismerő sajtóvisszhangja van.

1972-ben ismerkedik meg Ország Lili festőművésszel, akinek munkásságára már korábban felfigyelt, és nagyra értékelte festészetét. November 24. - december 10-éig a Fényes Adolf Teremben önálló kiállítása nyílik, melynek nemcsak kitűnő sajtója van, hanem szakcikkek és elemzések is jelennek meg festészetéről.

1973 – Megjelenik A fekete hegyek lakói című könyve, és életművéért a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kapja. Ország Lili, akit lenyűgözött Román György világa, megismertette Vörösváry Ákos és Kolozsváry Ernő műgyűjtőkkel, akik több képet vásároltak tőle gyűjteményeikbe.

1975 márciusában válogatott képeiből önálló kiállítása nyílik Hatvanban, a Hatvany Lajos Múzeumban.

1978. április 14-étől május 7-éig a Műcsarnokban reprezentatív önálló kiállításának vitathatatlan szakmai sikere van.

1979 – A magányból címmel Kende Márta rendezésében dokumentumfilmet készít róla a Magyar Televízió.

1980Frank János művészettörténész könyvet ír Román György művészetéről, a kéziratot még olvassa, örül az elemző szakértő munkának, de megjelenését nem éri meg.

1981. szeptember 1-jén, agyvérzésben hal meg Budapesten.

Román György és családjának sírja Budapesten. Farkasréti temető: 7/8-1-814/815.

Egyéni kiállításai

Válogatott csoportos kiállítások

  • 1945, 1946 : Ernst Múzeum
  • 1947: Fővárosi Képtár, Ernst Múzeum
  • 1948: Nemzeti Szalon, Fővárosi Képtár
  • 1950, 1957: Műcsarnok
  • 1960: Nemzeti Galéria
  • 1962: Csók Galéria, szolnoki Damjanich János Múzeum
  • 1964: Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1974: győri Xántus János Múzeum Képtára
  • 1980: hatvani Hatvany Galéria
  • 1981: Magyar Képzőművészeti Főiskola
  • 1982: Műcsarnok
  • 1985: Budapest Kiállítóterem

Festményei

  • Álom (1946)
  • Akasztás a cirkuszban (1927)
  • Őszi József-városi álom (1930)
  • Vörös légypapír [1](1946)
  • Járvány [2](1947)
  • Álomkompozíció (1959)
  • Párizs (1966)
  • Férges gyümölcsfa (1977)
  • Lázvirágok (1979)
  • A nagy légypapír [3] (1972)
  • Patkányok [4](1972)
  • Kuruc vitéz felpörkölt faluban a Balaton partján (1977)
  • Gábor Miklós két fadarabbal siketnémáknak hegedül (1981)

A (szinte) teljes életmű megtekinthető Kolozsváry Marianna: Román György monográfiájában.

Írásai

  • Téli vadászat (1950)
  • Ázsiai kikötő (1951)
  • Liliputok lázadása [5] (1958)
  • Szürke ház (1959)
  • Krajcáros kalandok (1961)
  • A magányból [6] (1963)
  • Várkastély a hegytetőn (1967)
  • A művész nem feltaláló (1967)
  • Betegségország vándora [7] (1937-1968)
  • Huszonöt év történelem (1970)
  • A fekete hegyek lakói (1973)

Kiadványok

  • 2001: Kolozsváry Marianna: Román György monográfia (Román György Alapítvány - PolgART Kiadó, Budapest)[8]

Kolozsváry Marianna: Román György monográfia, 326 oldalas reprezentatív színes művészettörténetileg feltárt kétnyelvű kiadvány.

Román György alkotóművészetét elemző tanulmány vezeti be a kötetet. Festői motívum-rendszerének elemzéséhez rendezi a szerző a mondanivalóját. Erősen támaszkodik a művész A magányból című önéletrajzi regényének önelemző megnyilatkozásaira. Részletesen kifejti az 19031981 között élt festőművész-író munkásságának élmény-jellegét, mely konkrét látvány, hangulat és szürrealisztikus álom egyaránt lehet.

Román György művészi világa öntörvényű, nem szorítható kategóriába. Gyermekkori siketségéből is adódó magánya ellenére kora légkörében élt, felfogta, érzékelte és ábrázolta az őt körülvevő világ ellentmondásait, visszásságait. Képein ezek felett ítélkezik, a "piszok ellen" küzd, azt akarja az emberek belsejében is, a külső világban is megsemmisíteni.

Részletes, adatszerű életrajzát 71 fekete-fehér fotó illusztrálja, majd az angol nyelvű tanulmány és biográfia után a 156 színes képoldal következik, kétnyelvű címleírással. Teljes oeuvre katalógust is tartalmaz az album, illusztráltan, 294 fekete-fehér kisalakú képpel, összesen 545 kép feltárását közli a teljesség igényével.

Lelkiismeretesen kutatott, szakszerűen rendezett, igényes monográfia ez a könyv Román Görgy festőművész munkásságáról.

  • 2006: Román György: Az én Balaton-vidékem (Képes emlékkönyv a művész halálának 25. évfordulójára)[9]

A nehéz és kemény hétköznapokat és drámai "nagyfestészetet" hátra hagyva ezek a képek Román György "mosolyai".

52 színes nyomtatott oldal, kartonált borítóján a művész Szeptember című festménye látható. Román Kati így ír erről:

Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szeretik, ha egy festő, a táj, és egy-egy virágcsokor "rájuk mosolyog". Akik apámmal együtt, egy hideg téli napon, szeretnek visszagondolni a Balaton felett remegő forró levegőre, vagy a fák, a víz illatára, akiket örömmel tölt el, ha szemük előtt megjelennek a Balaton-felvidék jellegzetes hegyei. Képein át édesapám, Román György, a festő, segít nekik mosolyogni.

Források

Külső hivatkozások