Romain Rolland

A hu-Rightpedia wikiből
Nobel prize medal.svg
Fényképe (1915)
Aláírása

Romain Rolland (Clamecy, Nièvre, 1866. január 29.Vézelay, Burgundia, 1944. december 30.) Nobel-díjas francia író.

Rómában kötött barátságot az idealizmus kiváló képviselőjével, Malvida v. Meysenburggal, (levelezésük egy részét később kiadta). Az École Normale-on művészettörténetet, majd a Sorbonne-on zenetörténetet adott elő. Számos zenetörténeti tanulmánya, jelent meg, (Musiciens d'autrefois, Musiciens d'aujourd'hui stb). Jaurés társaságában megalapította a "Nép színházát", (théatre du peuple). Politikai állásfoglalása miatt állását vesztette. A világháború kitörésekor Svájcba költözött, ott írta háborúellenes cikkeit, (Au-dessus de la mélée stb.). 1918-ban Nobel-díjat kapott.

Minden írását humánus, idealista szellem, az emberi nagyság tisztelete jellemzi. Heroikus életrajzokat írt Michelangelóról, Tolsztojról, Mahatma Gandhiról, kitűnő tanulmányokat írt Beethovenről, (Les grandes époques créatrices) s könyvet írt Händelről is. Számos drámája van: egy sorozat a francia forradalom korából és előzményeiről; a Jeu de l'Amor et de mort, (Szerelem és halál játéka) nálunk is nagy sikert aratott; a 14. Juillet az első modern dráma, amelynek hőse a tömeg. A másik ciklus címe: Les tragédies de la foi. A Liluli arisztofaneszi szatíra a háború ellen. Mint regényírót a 10 kötetes Jean-Christophe tette világhírűvé: egy muzsikus lángész élete, fejlődése, a háború előtti Európa történetébe ágyazva. Clerambaut és Pierre et Luce háborús regények. Colas Breugnon a régi francia szellem dicsőítése. Utolsó nagy műve, az Ame enchantée, (Az elvarázsolt lélek. 7 köt.) a modern lélek útja az egyéniségtől a közösségbe olvadásig. Politikai jellegű írásait Quinze ans de combat címmel gyűjtötte össze. Magyarul legtöbb műve megjelent.

A kommunisták támogatója, és a Szovjetunió barátja.

Részletesebben

Életpályája

Közjegyző fiaként, művelt családban látta meg a napvilágot, neveltetésére, taníttatására nagy gondot fordítottak szülei. Édesanyjának korai zenei ismereteit köszönheti. Már 11 éves korában írni kezdett szépirodalmi műveket. A család Párizsba költözött, hogy a gyermek jó középiskolába járhasson. Érettségi után bejutott az École Normale Supérieure-re, amely ma is Párizs elit egyeteme.

Irodalmat és történelmet tanult, ő volt az első, aki doktori disszertációját zenetörténetből írta, Jean-Baptiste Lully és Alessandro Scarlatti zeneszerzők életét, munkásságát dolgozta fel, ehhez volt szüksége a római ösztöndíjra (1889-1891). Rómában művészettörténeti ismereteit is gyarapította. Kapcsolatba került a német Malwida bárónővel, aki a művészeknek nagy pártfogója volt, az ő révén eljutott a Bayreuth nevű híres bajor városba.

Lakóháza Vézelay-ban

1892-ben érkezett haza Párizsba, középiskolákban tanított, majd ő lett a zenetörténet oktatója a Sorbonneon 1904-1912-ig. Rá is, mint annyi kortársára, hatással volt a Dreyfus-ügy, mely kapcsán Charles Péguy francia író, költő és esszéíróval kötött barátságot.

Nem egészen tíz évnyi gyermektelen házasság után 1901-ben elvált feleségétől. A tömegekhez közel álló színház (Le Théatre du Peuple) terve foglalkoztatta, s közben megírta Jean-Christophe című regényciklusát, amely 1904-1912 között jelent meg, egyből nagy sikere volt, s Európa-szerte ismertté tette az írót.

Emléktábla párizsi lakásának falán (XIV. kerület, boulevard du Montparnasse 162, Montparnasse városrész)

1914-ben, amikor kitört az első világháború, Romain Rolland hangoztatta pacifista nézeteit, helytelenítette a fiatal nemzedék lemészárlását, ezen nézeteinek röpiratban is hangot adott 1915-ben, a röpirat címe: Au-dessus de la Mélée (magyarul: A dulakodás fölött). Ettől fogva Romain Rolland az európai értelmiség körében az egyik humanista szellemi vezérnek számított. Stefan Zweig „A világ lelkiismeretének” nevezte. 1915-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amelyet azonnal a Vöröskeresztnek adományozott. Romain Rolland Nobel díja volt a világon a 14. irodalmi Nobel-díj.

Másik nagy regényciklusa az Elvarázsolt lélek (L'Âme enchantée) 1922-1933 közt jelent meg, csatlakozva saját- és korábbi nagy regényfolyamokhoz, amelyekből egyre több látott napvilágot. Például Roger Martin du Gard: A Thibault család c. világhíres, Nobel-díjas regényciklusa 1922-1937 közt jelent meg.

A 20. század fordulójától a nagy befolyást gyakorló folyóiratok is egyre szaporodtak, 1923-ban Romain Rolland megindította Europe c. nemzetközi kulturális folyóiratát a francia kommunista párt égisze alatt. Levelezett Makszim Gorkijjal, többször járt a Szovjetunióban, helyeselte a forradalmat, de a forradalmi erőszakot elvetette. Nagyon sokat vitatkozott Henri Barbusse-szel.

Mindig megmaradt a polgári humanizmus (szabadság, egyenlőség, testvériség) talaján, hirdette a francia-német barátság eszményét, de szembeszállt a hitleri fasizmussal. Franciaország német megszállását vidéken (Vezlay) vészelte át, 1938-tól haláláig Vezlay-ban élt, nem sokkal Franciaország felszabadulása után halt meg.

Leginkább drámáiban kereste a választ az agonizáló Európa politikai, történelmi, társadalmi kérdéseire. Az 1789-es francia forradalomból merítette drámai ciklusának (Le 14 Julliet/Július 14.) témáit. Legtöbbet játszott drámája a Le Jeu de l'amour et de la mort/A szerelem és a hálál játéka (1925) című, amelyben egy forradalmat igenlő tudós maga is a forradalom áldozatává válik.

Regényciklusaiban a művészsors konfliktusai kaptak fő szerepet, életrajzi (Haendel, Beethoven, Tolsztoj, Michelangelo) regényeit a hőskeresés mítosza jellemezte. India humanista hagyományait Mahatma Gandhiról (1923) írt monográfiájában dolgozta fel.

A két világháború közt Romain Rolland egyike volt Európa legtiszteltebb embereinek, olvasóival óriási levelezést folytatott. Hazánkban az 1920-as években volt legnépszerűbb a magyarországi francia filológusok, köztük Benedek Marcell színvonalas ismeretterjesztői és fordítói tevékenysége által. Az 1956-os forradalom és szabadságharc bukását követő konszolidáció idején reneszánszát élte hazánkban a Romain Rolland művek kiadása. A rendszerváltás után egy reprint (Michelangelo) kötet jelent meg.

Életművéről

„Filozófus, író, drámaíró, esszéista és egyike a huszadik század nagy misztikusainak. Mélyen benne élt korának főbb spirituális, társadalmi és politikai eseményeiben, míg kivételes írói becsületessége az emberiség iránti szeretetéből fakadt. Monumentális regényéért, a Jean Christophe-ért, – amely egy teremtő zenei géniusz felejthetetlen eposza, azé, aki tele van nemességgel, bátorsággal, költészettel, s akit az élet szeretete inspirált, – valamint az Ütközet fölülről-ért, – amely szenvedélyes felhívás Franciaországhoz és Németországhoz, hogy az első világháború során vívott harcukban tiszteljék az igazságot és a humanitást, – 1915-ben Irodalmi Nobel-díj-jal tüntették ki. Számos nagy művében feltárja mély spiritualizmusát és őszinte pacifizmusát, valamint olyan csodálatos kinyilatkozásaiban, mint a Beethoven élete, Michelangelo élete és a Mahátma Gandhi. Romain Rolland volt az aki egész életében harcolt azért, hogy előmozdítsa az emberek közötti testvériséget és a népek közötti békét. Mindezt olyan kitűnő irodalmi műveken keresztül valósította meg, amiért számtalan barátja örökké hálás. 1928-ban, miután mélyen meghatotta az Esszénus Béke Evangélium, Edmond Bordeaux Székely-lyel együtt megalapította a Nemzetközi Biogenikus Társaságot, hogy annak Krédója szerint „mobilizálja az Élet összes erőit, a halál erőivel szemben.””[1]

Prózai művei (válogatás)

  • Haendel / Romain Rolland ; [Ford. Benedek Marcell]; Budapest, 1910.
  • Jean Christophe. 1-10. : regény / Romain Rolland. Budapest : Athenaeum, 1919-[1924](Köreműködők, fordítok a magyar kiadásban: Kosáryné Réz Lola, Zolnai Béla, Gyergyai Albert Aranyossy Pál.)
  • Beethoven élete [Ford.: Cserna Andor.] Budapest : Rózsavölgyi és Társa kiadása, 1920.
  • Michelangelo élete. [Ford. Éber László]. Budapest : Révai, [1920] (Mesterművek)[2]
  • Mahátmá Gandhi. [Ford. Benedek Marcell]. Budapest, 1924.
  • L'ame enchantée (magyar) Az elvarázsolt lélek / Romain Rolland ; [Ford. Benedek Marcell] Budapest : Dante, 1924-1938. (Halhatatlan könyvek / szerk. Benedek Marcell)
  • Goethe és Beethoven [Ford. Benedek Marcell.] Budapest, [1931]
  • Pierre et Luce (magyar) Pierre és Luce : [kisregény]/ Romain Rolland ; Frans Masereel fametszeteivel ; [ford. Rónay György] ; [az utószót Szávai Nándor írta]. Budapest : Magyar Helikon, 1961.

Drámái (válogatás)

  • Szent Lajos
  • Eljő majd az idő
  • A farkasok
  • A szerelem és a halál játéka (1925)
  • Danton
  • Robespierre

Levelezése

  • Romain Rolland levelei Czeke Mariannehoz a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában / [közli] Sáfrán Györgyi ; [Benedek András fordításának ... felhasználásával magyarra ford. Lakatosné Poltzer Ágota] ; [a bevezetést franciára ford. R. Szilágyi Éva] ; [sajtó alá rend. Lakatos András]. Budapest : MTA Kvt., 1966. 195 p. : ill. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei 48.) Várkonyi D. Hildebrandnak és V. Erőss Piroskának dedikálta Sáfrán Györgyi.

Források

  1. Edmond Bordeaux Székely professzor magyarul megjelent könyveinek ajánlójából idézve.
  2. Reprint kiadása 1998-ban jelent meg.
  • Dobossy László: A francia irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1963. Romain Rolland lásd 257-258. p.
  • Világirodalmi kisenciklopédia. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1984. Romain Rolland lásd 283-284. p.
  • Romain Rolland (MEK)

Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Romain Rolland témájú médiaállományokat.