Salman Rushdie

A hu-Rightpedia wikiből
Salman Rushdie
Salman Rushdie by Kubik 01.JPG
Salman Rushdie 2006 októberében
SzületettBombay, India
1947. június 19.
Nemzetiségebrit
Foglalkozásaíró
novellista, esszéíró
Fontosabb munkáiGrímusz (első regénye),
Az éjfél gyermekei,
Szégyen,
Sátáni versek,
Hárún és a Mesék Tengere,
A mór utolsó sóhaja,
Talpa alatt a föld
DíjakMan Booker-díj

Sir Ahmed Salman Rushdie (Bombay, 1947. június 19. –) indiai születésű brit író. Apja, Anis Ahmed Rushdie Cambridge-ben végzett üzletember volt, anyja, Negin Bhatt tanárnő. Salman az egyetlen gyerekük.

Regényeinek nagy része az indiai szubkontinensen játszódik. Bombayben nőtt fel, diplomáját Angliában, a cambridge-i King’s College-ban szerezte. Elbeszélő stílusa, amely vegyíti a mitikus és fantasztikus elemeket a való élettel, kapcsolatba hozza a mágikus realizmussal. 2004-ben nősült meg negyedszer, felesége Padma Lakshmi, az ismert indiai modell, színésznő volt, 2007-ben elváltak.

Rushdie a Nemzetközi PEN Klub amerikai szervezetének elnöke, és tagja a brit Királyi Irodalmi Társaságnak (Royal Society of Literature).

Művei

Írói karrierje a Grímusszal kezdődött. A sci-fi-be hajló, fantasztikus mese nagyrészt hidegen hagyta a közönséget éppúgy, mint az irodalomkritikusokat. Következő regénye, Az éjfél gyermekei azonban világhírűvé tette, és a mai napig ezt tekintik legjobb művének, amely nagy hatást gyakorolt a következő évtized angol nyelvű indiai irodalmára. A könyv elnyerte a Booker-díjat, sőt 1993-ban a legjobbnak választották a díj első 25 évének nyertesei közül. A művet Indiában a Nehru-Gandhi-dinasztia elleni támadásként fogták fel, és az író kénytelen volt elhagyni hazáját az életveszélyes fenyegetések miatt. Az ügy nagy nyilvánosságot kapott, ez pedig fellendítette a könyveladásokat; ezt a „kampányt” később sikerült megismételnie. A sikert követően egy rövid regényt írt, a Szégyent, melyben a pakisztáni politikai zűrzavart ábrázolja, hőseiben Zulfikar Ali Bhutto és Zia ul-Haq tábornok alakját idézve. A mágikus realizmus stílusán túlmenően mindkét regényt erős emigráns-tudatú nézőpont jellemzi.

Az íróra a modern irodalom is nagy hatást gyakorolt. Az éjfél gyermekei történetében visszaköszön Günter Grass Bádogdobjának témája, mely művet Rushdie írói munkássága ihletőjének tartja, a Sátáni versek esetén pedig egyértelmű Mihail Bulgakov A Mester és Margaritájának befolyása.

Későbbi munkáiban a nyugati világ felé fordult. A mór utolsó sóhaja az India és az Ibériai-félsziget közötti gazdasági és kulturális kapcsolatot kutatja, a Talpa alatt a föld-ben pedig az amerikai rockzene Indiára tett hatása játszik fontos szerepet. Az éjfél gyermekeit sokat dicsérték, mint legjobb, legegyenletesebb és legihletettebb munkáját, de egyetlen, 1989 utáni műve sem kapott annyi kritikát és okozott akkora felzúdulást, mint a Sátáni versek.

A Sátáni versek körüli vita

A regényt 1988 szeptemberében adták ki, és azonnal felháborodást váltott ki az iszlám világban Mohamed próféta „tiszteletlen” ábrázolása miatt. India október 5-én tiltotta be a könyvet, a Dél-afrikai Köztársaság november 24-én, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Szomália, Banglades, Szudán, Malajzia, Indonézia és Katar heteken belül. 1989. január 14-én az angliai Bradfordban szertartásosan elégették, február 12-én Iszlámábádban 5 embert öltek meg a rendőrök, amikor tűzpárbajba keveredtek a könyv ellen tüntetőkkel.

Február 4-én Khomeini ajatollah, Irán vezetője fatvát, azaz halálos kiközösítést hirdetett Rushdie ellen, istenkáromlás miatt. Ezenkívül Khomeini „hitehagyottnak” bélyegezte Rushdiet, ami az iszlám szerint halállal büntetendő, mivel a regényéből azt szűrte le, hogy nem hisz többé az iszlám vallásban. Khomeini minden hívő muszlimot felszólított Rushdie kivégzésére és emellett a regény kiadóinak kivégzésére is. Február 24-én hárommillió dollár vérdíjat tűzött ki az akkor már britek által finanszírozott rejtekhelyen élő író fejére.

A berkeley Kaliforniai Egyetem könyvesboltjait, amelyek a regényt árulták, felrobbantották. Február 24-én Bombayban 12, a brit nagykövetség előtt tüntető ember halt meg a rendőrök golyóitól, majd újabbak Egyiptomban és más országokban is. A muszlim közösségek világszerte nagygyűléseket tartottak és könyveket égettek. Rushdie japán fordítóját, Igarasi Hitosit Tokióban leszúrták, olasz fordítóját megverték és megszúrták Milánóban. A norvég kiadó, William Nygaard súlyosan megsebesült, amikor osloi háza előtt meglőtték. A törökországi Sivas egyik hoteljét felgyújtották, mert a török fordító, Aziz Nesin épp ott szállt meg. A szállodában 37 vendég lelte halálát.

Rushdie közismert barátságban áll okkult csoportokkal és olyan tagjaikkal, mint Anton LaVey. Az ezek gyűlésein tartott könyvbemutatói miatt sokan az okkult és sátánista tanok követőjének tartják. Több interjúban beismerte, hogy foglalkozik alkímiával, ami csak olaj volt a tűzre a média és az őt kritizálók szemében. A fatva kritizálása és elítélése a későbbiek során megbélyegzett emberré tette a muszlim közösségben.

Az ügy nyomán híres emberek léptek fel az iszlám védelmében, akik nem akarták elítélni a fatva hagyományát. Így tett Yusuf Islam (Cat Stevens) is. 1989-ben Islam egy brit tévéműsorban kifejtette, hogy ő nincs a halálbüntetés ellen. Azt mondta, hogy ahelyett, hogy a tüntetéseken az író képét égetik el, jobb lenne, ha ez ténylegesen megtörténne; és ha Rushdie megjelenne az ajtóban, akkor lehet, hogy hívna valakit, aki nagyobb kárt tenne benne, mint az szeretné, és hogy szívesen felhívná Khomeini ajatollahot, hogy elmondja neki, pontosan hol ez az ember. (Később némileg visszakozott, mert a közönség kedvezőtlenül fogadta a nyilatkozatot és lemezeladásai erősen visszaestek.)

1990-ben Rushdie „In Good Faith” című tanulmányában válaszolt kritikusainak és bocsánatot kért, amivel, úgy látszott, megerősítette tiszteletét az iszlám iránt. Ennek ellenére az iráni hittudósok nem érvénytelenítették a kiátkozást. Az író több nyilatkozatában is megpróbálta védelembe venni könyvét, de a muszlimok többsége mégis körözött személynek tekintette. 1997-ben a vérdíjat megduplázták, és az ezt követő évben az iráni főügyész síkra szállt az üldözés folytatása mellett.

Komeini 1989-ben meghalt, és 1998-ban az iráni kormány végül hivatalosan visszavonta a halálbüntetést. Ez része volt egy, az Irán és Nagy-Britannia kapcsolatát normalizáló nagyobb egyezségnek. Rushdie kijelentette, hogy többet nem bújkál, és hogy megbánta az ellenfelei lecsillapítására tett azon nyilatkozatait, melyek szerint gyakorló muszlim. Valójában ugyanis nem vallásos.

Bár Komeini ajatollah meghalt, az általa elrendelt kiátkozás tovább él, mint azt az iszlám fundamentalista média egyes szereplői megerősítették:

„A fatva végrehajtása nem egyedül Irán felelőssége, hanem minden vallásos muszlim feladata, akik abban a helyzetben vannak, hogy ezt megtegyék. Nincs hozzá szükség pénzjutalomra, sőt, mindazok, akik az anyagi haszonért végzik el, megsértik az iszlám előírásait.”

1999-ben egy iráni alapítvány 2,8 millió dolláros vérdíjat tűzött ki Rushdie fejére. 2005 elején Ali Khamenei ajatollah, Irán szellemi vezetője megerősítette Khomeini fatváját egy, a mekkai zarándokoknak szóló üzenetében. Mikor ennek visszavonására szólították fel, Irán bejelentette, hogy a végzést csak az elrendelő oldhatja fel; ő azonban 1989 óta halott.

A Sátáni versek által okozott tömeges felzúdulások majdnem két évtizeddel később megismétlődtek, amikor egy dán internetes portálon Mohamed prófétáról szóló karikatúrák jelentek meg. A világon több helyen a muzulmánok óriási tömegtüntetéseket és zavargásokat rendeztek, megtámadták a dán követségeket, illetve azon országok követségeit, ahol leadták a karikatúrákat. A szerzők azóta is halálos fenyegetésben élnek, a fő alkotót, Kurt Westergaardot legutóbb megtámadták aarhusi otthonában.

Könyveinek listája

Angol nyelven Magyar nyelven
Grimus 1975 Grímusz 2002
Midnight's Children 1980 Az éjfél gyermekei 1987
Shame 1983 Szégyen 1989
The Jaguar Smile: A Nicaraguan Journey 1987  ?
The Satanic Verses 1989 Sátáni versek 2004
Haroun and the Sea of Stories 1990 Hárun és a mesék tengere 2000
Imaginary Homelands: Essays and Criticism 1981–1991 1992  ?
East, West 1994 Kelet, Nyugat 1996
The Moor's Last Sigh 1995 A mór utolsó sóhaja 1998
The Ground Beneath Her Feet 1999 Talpa alatt a föld 1999
Fury 2001 Fúriadüh. Az élet maga a düh 2003
Step Across This Line: Collected Nonfiction 1992–2002 2002  ?
The East is Blue 2004  ?
Shalimar the Clown 2005 Sálímár bohóc 2007
The Enchantress of Florence 2008 A firenzei varázslónő 2008

Filmek

  • 2007. - Amikor minden változik (Then she found me)
  • 2001. - Bridget Jones naplója
  • 1992. - Szilveszteri durranások Kenneth Branagh rendezésében

Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salman Rushdie témájú médiaállományokat.