Simony

A hu-Rightpedia wikiből
Simony (Partizánske)
Partizanske4.jpg
A város régebbi, keleti részének látképe.
Simony címere
Simony címere
Közigazgatás
OrszágSzlovákia Szlovákia
KerületTrencséni
JárásSimonyi
Turisztikai régióNyitramente
Rangváros
Első írásos említés1260
PolgármesterJán Podmanický
Irányítószám958 01
Körzethívószám038
Népesség
Teljes népességismeretlen +/-
Népsűrűség1088 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság190 m
Terület22,38 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Simony weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Pontosan itt van!
Simony elhelyezkedése Magyarországon

Simony, (Simonovany), bars-megyei k, Tr.- 1939 CsSzl., azóta. Szlovákiához tart., (1930) 513 lak.

2010

Simony (szlovákul Partizánske, korábban Baťovany) város Szlovákiában, Privigyétől 30 km-re délnyugatra, a Nyitra jobb partján. A Trencséni kerület Simonyi járásának székhelye. Kisbélic, Nagybélic és Návoly tartozik hozzá. Lakosságának száma csaknem 25 000 fő.

Nevének eredete

Szlovák nevét az ellenállási mozgalomban, az 1944-es Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvételéért kapta. Az eredeti nevét Simon Comes (1200 körül) után kapta. 1920-ig Simony, 1948-ig Šimonovany volt a hivatalos neve.

Története

A város területén a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban is éltek emberek. Megtalálták itt a volút és a késő bronzkori lausitzi kultúra településeinek maradványait. A települést 1260-ban "Symoni" alakban említi először írásos forrás. 1324-ben a helyi nemes Simonyi család birtoka. Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát már az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említi. 1416-ban 11 portája adózott. Zsigmond király 1411-ben várépítési engedélyt adott a Simonyi családnak. A már létező vár helyére építették a mostani várkastélyt. A Nyitra-folyó akkoriban a vár mellett folyt és egy ága körülvette a várat, így ez egy vízivár volt. Az erődítményeket 1600 körül lebontották és ebből építettek a Simonyi gyerekeknek 3-4 kastélyt. A 16. században a település lakói felvették a református hitet. 1681 és 1734 között az evangélikusok egyik artikuláris helye volt. 1601-ben malom és 38 ház állt a településen, közülük 10 nemeseké. 1715-ben 10 adózója mellett 3 kézműves család is élt itt. 1828-ban 74 háza volt 500 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "SIMONY. Curiális falu Bars Várm. földes Ura Simonyi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Oszlányhoz mintegy mértföldnyire; Szuteczka nevű Szállása is van, mellyen malma hasznos; földgye jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék." [1]

Fényes Elek szerint "Simony (Simen ovany), tót falu, Bars vmegyében, a Nyitra vize mellett; 500 kath. lak. Kath. paroch. templom. Több csinos uri lakházak. Földjei szép rozsot, árpát teremnek; szénája, fája, gyümölcse elég. F. u. a Simonyi nemzetség. Ut. posta Zsámbokrét. " [2]

Bars vármegye monográfiája szerint "Simony, a Nyitravölyben, Nyitra vármegye határán fekvő tót kisközség 442 róm. kath. vallású lakossal. A Simonyiak ősi fészke (már 1260-ban kelt határjárási okmányban említve), a kik itt már az Árpád-házi királyok alatt várkastélyt építtettek, melynek egy része még maig is fennáll. A pápai tizedszedők jegyzékében e község Syman néven van említve. 1324-ben Simon és Simoni néven, de 1353-ban már a mai néven említik az egykorú okiratok. Egyháza már a 14. század elején a nagyobbak közé tartozott és Pázmány jegyzékében is mint nagyon régi szerepel. 1716-ban a templomát átalakították, a mikor csak kevés gótikus részletét hagyták meg. Simony is egyike annak a két barsi községnek, melyeknek Lipót király az 1681 május 25-iki országgyűlésből kifolyólag megengedte, hogy a református templomot fentarthassák; később azonban az egész község katholizált. A község tót neve Simonovan volt. Simonyi Béla, Bars vármegye alispánja a régi várkastélyban őrzi a család rendkivül gazdag és érdekes levéltárát, mely több mint 300, részben kiadatlan, Árpád- és Anjou-korbeli oklevelet tartalmaz. A simonyi és varsányi Simonyi családnak itt négy régi kúriája volt, melyek közül az egyiket Simonyi András még 1584-ben építtette és ezt most a Salzberger családé, míg egy másikban maga az alispán lakik. Salzberger Józsefnek itt nagyobb szeszgyára és mintaszerű gazdasága is van. A községnek van postája és vasúti megállóhelye, távirója pedig Nagy-Bélicz." [3] A trianoni békeszerződés előtt Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott. 1910-ben 458, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A háború után lakói többségben a Salzberger család birtokán dolgoztak, ahol szeszfőzde is működött. 1938-ban a Baťa cég vásárolt a határában területet és cipőgyárat épített oda. Ezzel megalapította Baťovany ipartelepet. A település a szlovák nemzeti felkelés idején az antifasiszta ellenállás egyik központja volt. A Grznár partizánosztag tevékenykedett itt és a helyi munkásság körében létrehozták a kommunista párt illegális szervezetét. A várost 1944. augusztus 29-én elfoglalták a partizánok. A munkások harcoló egységeket alakítva szeptember 3. és 7. között felvették a harcot a német csapatokkal. A várost végül a Vörös Hadsereg szabdította fel, de a partizánok emlékére a település 1949-ben a Partizánske, azaz Partizánváros nevet kapta.

Nevezetességei

  • Várkastélya eredetileg gótikus stílusú, a 16. században megújították és a 19. században restaurálták. Híres levéltára volt középkori oklevelekkel és iratokkal.
  • Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg a 13. században épült késő román stílusban. Egyik oldalkápolnája a 17. században készült reneszánsz stílusú. A templom tornyát 1717-ben építették, 1750 körül barokk stílusban építették át.
  • Jézus Szentséges Szíve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1949-ben épült a város egyik jelképe. 1995-ben kulturális műemlékké nyilvánították.
  • A Szent Tamás templom a város legújabb temploma 1999-ben épült a Šípok nevű városrészen.
  • A Szűz Mária kápolna a Szkacsány felé menő útt mellett áll.
  • A szlovák nemzeti felkelés emlékműve.
  • A Főtér szökőkútja.
  • Nagybélic városrészen áll a Szent Erzsébet templom, mely 1723 és 1759 között épült a korábbi 14. századi templom helyén.
  • Kisbélic városrészen áll az 1988-ban épített planetárium.

Külső hivatkozások

Irodalom

  • Vladár, J. - Wiedermann, E. (Ed.) 2000: Partizánske - Staré a nové epochy. Bratislava.
  1. Vályi András. Magyar Országnak leírása (1796) 
  2. Fényes Elek. Magyarország Geographiai Szótára (1851) 
  3. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bars vármegye.