Szerbek

A hu-Rightpedia wikiből

Szerbek, a horvátokkal csaknem azonos nyelvet beszélő D.-szláv nép. A Kárpátoktól Ék.-re fekvő őshazájukból költöztek a Balkán félszigetre a VII. sz.-ban. Mai nevükön 822-ben említik először őket. A Balkánon letelepedő szlávok sokáig csupán törzsi életet éltek, halászattal, vadászattal foglalkoztak, szervezett állami életüket idegenek alakították ki. A S. állama a mai DK.-Bosznia és Ék.-Hercegovina táján alakult ki és K.-re terjedt; a XII. sz. közepén már a Raska folyó volt a középpontja, innen kapta az állam későbbi nevét, (Raska, Rascia) s innen ered a magyar rác elnevezés is Ny.-on Zeta a XI. sz.-ban lerázta a bizánci uralmat, a pápai udvarral és a D.-itáliai normannokkal keresett kapcsolatokat: kialakult a zetai állam. VII. Gergely pápa alakított belőle királyságot, első királya Mihály volt, (1077). A középkori szerb államot a Nemanja dinasztia alapította meg a XII. sz. második felében. Nemanja munkáját fia a szerbek legtiszteltebb államférfia s nemzeti egyházuk megalapítója, Szt. Száva, egyházi író, (1169-1236) folytatta. A Nemanja-dinasztia 200 évig uralkodott a a XIV. sz. elején a S. állama volt legerősebb a Balkánon. Hatalmuk tetőfokát Dusán cár idején érték el. aki 1346-ban vette fel s császári címet Halála után hirtelen romlásnak indáit a birodalom, a török betörések egyre gyakoribbá váltak és 1389-ben a Rigómezőn az oszmán hatalom halálos csapást mért a középkori szerb államra. Közel 5 sz.-on át voltak török uralom alatt és csak a XVIII. sz. elején szabadultak fel. A rigómezei ütközet után sokan menekültek magyar földre a törökök elől s már 1404-ben megtelepedtek a Csepel szigeten. A magyar királyok több szerb despotának adtak birtokokat és ilyen emigránsok a ez.-ok folyamán újabb és újabb hullámokban telepedtek le Magyarország területén. Legnagyobb bevándorlásuk 1690-ben Csarnojevics Arzén pátriárka alatt történt. A magyar szabadságharc leverése után a bécsi kormány külön szerb vajdaságot alapított a magyar délvidékből, ezt azonban hamarosan megszüntette; a XIX. sz. folyamán a S. száma Magyarország belsejében egyre apadt, csapán a délvidéken tartották magukat.

Török uralom

A török uralom alatt maradt részeken a lakosság nagyobbára a hegyekben keresett menedéket. A törökök kísérleteket is tettek a 8. megbékítésére. így 1557-ben felújították az ipeki pátriárkátust de ez a népet s főként vezetőit, a papságot nem elégítette ki Csarnojevics pátriárka kiköltözése súlyos következményekkel járt a visszamaradt nép vezetők nélkül maradt s ezért egyre rohamosabban terjedt az iszlám. S. kiköltözött a helyébe a törökökkel rokonszenvező arnauták telepedtek. A későbbi osztrák-török háborúk idején (1736- 39) újabb kiköltözés volt s most már a törökök erőszakos áttelepítéseket is végeztek. 1776-ban az ipeki pátriárkátust is megszüntették s a szerb nép vallási vezetése görög fanarioták kezébe került. A S. ereje rohamosan csökkent. Csupán É.-Szerbia helyzete vált jobbá, midőn ez a terület 1718-ban a bécsi kormány igazgatása alá jutott s az újabb háborúig (1739) ott is maradt. Mikor ez a terület a belgrádi békében ismét Törökországnak jutott, mint határvidéken, valamivel enyhült a S. helyzete. Újabb enyhülést jelentett az orosz-osztrák szövetség háborúja Törökország ellen (1787 -1791). A janicsár uralom azonban hamarosan visszatért és erőszakosabb lett, mint valaha. Mikor a S. ellenálltak, a belgrádi pasa parancsot adott vezetőik megölésére; 1804-ben egész sereg vezető embert lefejeztek. Az elkeseredés ekkor általános felkelésben robbant ki, a felkelők zászlaját Karagyorgyevics Péter vette kezébe. Egész Szerbia lángba borult, 50.000 ember küzdött a török ellen A felkelők több győzelmet arattak, Belgrád is a kezükbe került és 1807-ben Markovics Szima, a kormányzótanács elnöke kimondotta: "Szerbia önálló államnak tekinti magát" Mikor 1813-ban Napóleon Oroszországot erősen szorongatta és Törökország szabadkezet kapott, nagy sereggel támadt Szerbiára és leverte a kilencéves harcban már erősen kimerült felkelőket. Karagyorgyevics ekkor Ausztrián át Oroszországba menekült.

1815

1815-ben azonban már újabb felkelés tört ki, ennek élén Obrenovics Milos állott. Az időközben megerősödött Oroszország hatására a török porta egyezkedni próbált a S.-kel. I. Miklós orosz cár az 1828-29-es orosz-török háború után a szerb ügy mellé állt s 1830-ban a porta Szerbiát autonóm fejedelemségnek ismerte el a szultán főhatósága és az orosz cár védnöksége mellett Ugyanakkor Obrenovics Milos Szerbia fejedelme lett. trónutódlási Joggal; az ő fejedelemsége alatt Szerbia gazdaságilag és kulturálisan is megerősödött, de Milos erőszakos természete sok ellenséget szerzett neki. Midőn 1838-ban a porta és Oroszország alkotmány elfogadására akarta kényszeri-Uní. Milos elhagyta az országot 1842-ben pedig az Obrenovics dinasztiát a Karagyorgyevicsek váltották fel. Karagyorgyevics Sándor fejedelemsége idején (1842-58) a a gazdasági és kulturális téren is továbbfejlődtek. 1856-tól az orosz védnökséget már a nagyhatalmak garanciája váltotta fel. Karagyorgyevics Sándor azonban nem tudta megőrizni a nép rokonszenvét s a rossz gazdasági viszonyok, valamint Ausztria növekvő befolyása miatt ez 1858. évi nemzetgyűlés megfosztotta trónjától s Ismét az Obrenovicsokat hívta meg. A visszatért Milos 1860-ban meghalt s helyébe fia, Mihajló lépett 1867-ben a porta "megőrzésre" átadta a szerbiai városokat a S.-nek s ugyanakkor Belgrádot is kiürítette. A fejedelem abban reménykedett, hogy Bosznia-Hercegovinát is megkaphatja, tragikus halála azonban elvágta ezeket a terveket. Helyére unokaöccse, Obrenovics Milán került 1875-ben Hercegovinában általános felkelés tört ki a törökök ellen és ez Szerbiát és Montenegrót, majd Oroszországot is háborúba vonta (1876-78). Törökország azonban erősebbnek bizonyult, mint hitték és a S. Oroszország útján békét kértek.

San Stefanoi béke

A San Stefanoi békében Szerbia csak négy K.-i, kerületet kapott, míg Bosznia és Hercegovina az osztrák-magyar monarchiához került. A megnagyobbodott és független Szerbia 1882-ben királysággá kiáltotta ki magát Milán király uralkodása azonban nem volt népszerű, a háború elégtelen kimenetele, a pénzügyi válság, valamint a fejedelem erőszakos természete a nép körében elégedetlenséget kellett Ennek kifejeződése volt a Timoki felkelés (1883). A Bulgáriával vereséggel végződött háború (1885) után az elégedetlenség egyre terjedt s a király ennek ellensúlyozására szabadelvű alkotmányt adott s kiskorú fia, Sándor javára lemondott a trónról (1889). Az ifjú király uralkodása idején államcsínyek és botrányok követték egymást, míg végül 1903-ban tiszti összeesküvés tört ki és Sándort feleségével együtt meggyilkolták. A S. Karagyorgyevics Pétert választották új királyukká Uralkodása idején Ausztria-Magyarország és a S. között állandóan nőtt a feszültség. A törökországi események létrehozták a Balkán szövetséget és 1912 októberében a többi balkáni néppel együtt a S. megtámadták Törökországot. A háború a következő évben győzelmesen végződött, Szerbiához került D.-Szerbia és Makedónia legnagyobb része; ez viszont a szerb-bolgár háborút váltotta ki. A szerb győzelem végül is hosszú időre biztosította az uralmat a makedón területek felett.

Szarajevói gyilkosság

1914-ben a szarajevói gyilkosság végül is háborúban robbantotta ki a Szerbia és Ausztria-Magyarország közötti feszültséget és később Bulgária is harcba lépett. 1915 végén a S. a központi hatalmaktól súlyos vereséget szenvedtek és hadseregük maradéka Albánián át Péter királlyal együtt Korfu szigetére vonalt vissza. A világháború végén, a központi hatalmak összeomlása után a szerb, a horvát és szlovén nép Jugoszláviában (l. o.) egyesült. 1941. ápr. 6.-án háború tört ki Németország és Jugoszlávia között; ez csakhamar Jugoszlávia felbomlására vezetett; Horvátország kikiáltotta önállóságát, Szerbiát német csapatok szállták meg, ápr. 10.-én Magyarország Kormányzója is hadseregparancsot adott ki, hogy a felbomlott Jugoszlávia volt magyar területeit a honvédség szállja meg. 1941 szept.-ben Szerbiában német hozzájárulással Nedics Milán tábornok alakított kormányt.