Északamerikai Egyesült Államok

A hu-Rightpedia wikiből
(USA szócikkből átirányítva)
Ország
Amerikai Egyesült Államok
Flag of the United States.svg
Államforma szövetségi köztársaság
Főváros Washington D. C.
Terület 9.372.614 km2
Legmagasabb pontja Mt. Rainer 4391 m (a kontinensen), Mt. McKinley 6194 m (Alaszka)
Legfontosabb folyók Missouri, Mississippi, Yukon (Alaszka)
Legfontosabb tavak Felső-tó, Huron-tó, Michigan-tó
Lakosság
Népesség 275.600.000 fő (2000)
Népsűrűség 27 fő/km2
Hivatalos nyelv angol
Népek, nemzetiségek fehér 80%, néger 12%, ázsiai 3%, indián 0,8%, egyéb 4,2%
Vallások protestáns 52%, római katolikus 26%, zsidó 2%, muzulmán 2%, egyéb 18%
Városi lakosság aránya 76%
Írástudatlanság 3%
Iskolakötelezettség 6-16 éves korig
Általános adatok
GNP 33.380 USD/fő
Pénznem 1 USA dollár (US$) = 100 cent, USD
Nemzeti ünnep július 4. (a Függetlenség Napja)
Magyar diplomáciai képviselet nagykövetség, Washington D. C. címe: 3910 Shoemaker Street NW, Washington, DC 20008, főkonzulátus, Los Angeles, New York
Térkép
Címere

Északamerikai Egyesült Államok, (angolul, hivatalosan: United States of America, [junáted sztétsz of emerika], rövidítve U. S. A., Gúnyneve: JewSA), főképp zsidók és négerek álltal irányított köztársasági államformájú államszövetség Északamerikában, Földünk egyik legnagyobb területe és leghatalmasabb állama. Területe Alaszka és a gyarmatbirtokok nélkül 7,839.063 km2.

Határok

Határai, vízszintes és függőleges tagozottsága. Északon Kanadával, K.-en az Atlanti óceánnal, D.-en a Mexicói öböllel és Mexicóval, Ny.-on a Csendes óceánnal határos. Északi határa Kanada felé a Csendes óceántól majdnem a nagy tavakig egyenes vonal, az é. sz. 49°-a, azután a határ a nagy tavakon vág keresztül, végül északkeleten az E. határa messze belevág észak fölé Kanada testébe. D.-i határa Mexico felé egy darabig a 33. és 32. é. sz. kör, azután a Rio Grandé del Norte folyó a határ. É. alakja zömök, D. felé keskenyedő ötszög. Tengerpartjainak hossza 22.680 km, ebből az Atlanti óceán partja 11.260, a Mexicói öbölé 5470, a Csendes óceáné 5950 km. Legtagozottabbak a K.-i partok. Az itt torkoló folyók széles és hosszú tölcsértorkolati öblei kitűnő kikötök. Ilyenek a Hudson, a Delaware, a Susquehanna és a Potomac öblei. A Hatteras foktól D.-re kevés a jó kikötő, a partok lagunásak, homokturzásosak. Ugyanilyen jellegűek a Mexicói öböl partjai is. A Ny.-i partok kevéssé tagozottak, csak a tektonikus eredetű San Franciscoi öböl és Északon a fjordos Puget Sound érdemel említést. Szigetei kicsinyek: az Atlanti óceánban a Mount Desert, a Martha's Vineyard, Nantucket, Long Island és a Staten lsland, Ny.-on a Los Angeles öble előtti, kicsiny szigetek (Santa Catalina, S. Clemente és még néhány kisebb sziget). Nevezetesebb félszigetei a Delaware félsziget és Florida.

A törzsterülettől távol eső Alaszka - nagyrészt magashegységekkel tagolt - területe szubarktikus tundra, Hawaii vulkáni szigetcsoportja pedig szubtrópusi terület.

Tagozottság

Függőleges tagozottsága elég egyszerű. Ny.-on az északamerikai Kordillerák (l. Kordillerák) fiatal, gyűrt lánchegységrendszere vonul az országon végig, K.-en pedig a Mexicói öböltől a Szent Lőrinc öbölig az Appalache (l. o.) hegység igen régi eredetű, ma már erősen lepusztult és tönkökre darabolódott vonulatát találjuk. A két hegyrendszer között foglal helyet a folyami hordalékokkal feltöltött, részben lösszel borított, fiatalabb Mississippi medence. K.-en az Atlanti óceán partvidékén az Appalache hegység Dk.-i lejtőjét is kíséri keskeny, részben folyami hordalékkal feltöltött síkság.

Vizek

Vizei. A Mississippi medence óriási kiterjedésű síkságán alakult ki a Mississippi-missouri kettős folyó hatalmas folyamrendszere. Nevezetesebb mellékfolyói az Ohio, a Des Moines, a Platté River, az Arkanzas és a Red River. A Mexicói öbölbe ömlik a Rio Grandé del Norte, a Brazos és a Colorado, az Atlanti óceánba a Hudson, Delaware, Potomac, Susquehanna, Pecdee és a Savannah, Ny.-on pedig a Gila, a Colorado, a Sacrameato, a Snake és a Columbia a nevezetesebb folyók. Tavak: Északon kisebb területű, jégkori eredetű tavak és az öt nagy tó, Ny.-on a Nagy Sóstó.

Éghajlat

Éghajlatát l. Északamerika és Amerika éghajlata, növényzetét és állatvilágát l. Amerika Állatvilága ás Amerika növényvilága Északamerika növényzete és állatvilága alatt.

Beosztás

Politikai és közigazgatási beosztását és gyarmatait l. Amerika térképének hátlapján, a statisztikai táblázaton. A 100.000 lakosnál népesebb városok száma 97. 500.(100-nél több lakosa 1930-ban a következő városoknak volt: New-york (6.930.449), Chicago (3,376.438), Philadelphia (1,900.961), Detroit (1,568.662). Los Angeles (1,238.048), Cleveland (900.429), St. Louis (821.9601, Baltimore (804.874), Pittsburgh (669.817), San Francisco (634.3941, Milwaukee (578.249), Buffalo (573.076). Szövetségi főváros: Washington (486.869).

Lakosság.

Az É. lakossága (1930) 122,775.046. Ebből fehér 88.7% (103,864.000). Az Amerikában született fehérek száma 95,498.000, a külföldön született fehérek száma 13,306.000. Az eredeti őslakosoknak, az indiánoknak száma idők folyamán nagyon megfogyott, újabban azonban a hathatós védelmi intézkedések következtében ismét emelkedik. Számuk (1930) 332.000; 1910-ben számuk 266.000 volt. A négerek, az egykori rabszolgák ivadékai, főként D.-en a hajdani rabszolgatartó államokban élnek. Számuk 11,891.000, az összlakosságnak 9.7%a. A kínaiak és japániak bevándorlását törvény tiltja; számuk 214.000 (2%). A 13,366.000 főnyi, idegenben született fehér közül legtöbben vannak az olaszok: 1,790.000 a számuk. A németeké 1,608.814, a kanadaiaké 1,278.421, a lengyeleké 1,268.583, az oroszoké 1,103.624, az íreké 923.642, az angoloké 808.672, a svédeké 595.250, a nem Amerikában született magyaroké 274.450 (l. még Amerikai magyarság), a cseheké 491.638, a skótoké 354.323, a norvégeké 347.852, az osztrákoké 370.914, a jugoszlávoké 211.416, egyéb, külföldön születőn fehérek (litvánok, dánok, görögök, finnek, hollandok, svájciak, mexikóiak) száma 959.970. Legsűrűbben lakottak az északkeleti államok és a Nagy tavak, meg az Appalache-hegység között levő ipar és bányavidékek. Ny. felé haladva a lakosság fokozatosan csökken. Az 1930-as népszámlálás alkalmával a népesség 56%-a volt városlakó.

Bevándorlás.

Amerika gyarmatosítói is bevándorlók voltak, szorosabb értelemben azonban bevándorlóknak csak azokat tekintik, akik a múlt sz. eleje óta kerültek ide. 1821-ben kezdődött meg a tömegesebb bevándorlás. A bevándorlók zömét először a vallásuk s nemzetiségük miatt öldösött írek tették ki. 1821-től 1892-ig 16,837.803 bevándorlót tartottak számon, a bevándorlók száma azonban sokkalta több volt. E hivatalos kimutatás szerint ír volt 3,563.607, angol 1,709.139, skót 346.775, Nagybritanniából összesen 5,613.581, Németországból 4,667.501, Svédországból és Norvégiából 1,003.727, Brit Amerikából 1,002.198, Európai Oroszországból 479.280, Olaszországból 478.214, Franciaországból 376.218, Kínából 298.616, Ausztriából 179.314, Magyarországból 134.014. A bevándorlást akkor kezdték valamennyire szabályozni, amikor már átlagosan naponta 2000 kivándorló lépett az állam földjére. 18921900-ban 3,844.355 volt a számuk, 1900-1910-ben 7,510.037, 1914-ig átlagosan évente egy millió, a háború alatt még kevesebb. 1910-től kezdve nagy tömegben vándoroltak Amerikába D. és K. európaiak. Ezért hozták a szigorú kvóta törvényt, amely szerint ezután nemzetiségenkint csak annyi ember engedhető be, amennyi az 1890. évi bevándorlás 10%-a: abban az évben ugyanis főként északiak vándoroltak be, kevés D. és K. európai. A szigorú bevándorlási törvény 1924. júl. 1.én lépett életbe. Kvótán felül mehetnek be az állampolgárok 18 éven aluli gyermekei, az állampolgár felesége, ideiglenes külföldi látogatásról visszatérő lakosok, Kanadában s független amerikai államokban született egyének; papok, tanárok s családtagjaik bizonyos korlátozásokkal, serdültebb tanulók. A kvótán belül is elsőbbségben részesülnek bizonyos kategóriák.

1965 óta megszűntek a kvóták és a színesek bevándorlása azóta ugrásszerűen megnőtt.

A lakosság számának és arányainak alakulása 1790 és 2090 között
Az USA lakosságának előrelátható arányeltolódása


Vallási megoszlás:

R. kat. 18,605.000, baptista 8,441.000, methodista 8,071.000, evangélikus 3,966.000, presbiteriánus 2,625.000, episzkopalista 1,859.000, Krisztus tanítványai 1,378.000, kongregacionalista 882.000, református 618.000, mormon 607.000, egyesült testvérek 396.000, evangélikus szinodista 315.000, ókatolikus 259.000, Krisztus egyháza 202.000, német baptista 158.000, adventista 146.000, quakerek 110.000, unitáriusok 60.000, egyéb kisebb keresztény felekezetek 380.000, izraelita 4,081.000.

Foglalkozás

(1930): Ipar 14,110.652, mezőgazd. 10.472.000, kereskedelem 6,081.467. házi cseléd 4,952.451, egyházi tevékenység 4.025.024 közlekedés 3,843.147, szabad foglalkozású 3,253.884, bányászat 984.323, közalkalmazott 856.205, halászat és erdőgazdálkodás 250.469.

Oktatásügy

Oktatásügy. Az É. alkotmánya nem tartalmaz intézkedést az oktatásügyre, ezért a 48 tagállam önállóan szervezte meg egész nevelésügyét A washingtoni belügyminisztériumban van ugyan egy nevelésügyi hivatal (Bureau of Education), de ennek intézkedési joga nincs, csak adatokat, statisztikát gyűjt és tanácsadóként szerepel. Az egyes államok nevelésügyét bizottságok intézik (state Board of Education), e bizottságok tagjait v. a kormányzók nevezik ki, v. választják, míg az igazgatást egy superintendens irányítja, szakfelügyelők segítségével. Az iskolákat az önkormányzati testületek tartják fenn, az államok legfeljebb 25%-kal járulnak hozzá a költségekhez. Nevelésügyük jelmondata: szabad iskolát a szabad polgároknak (free schools for free citizens). Nyilvános iskolákban az elemitől az állami egyetemekig az oktatás ingyenes és a 6. életévtől a 14.-ig kötelező. A tanítás minden iskolában 9 órakor kezdődik és ebédszünettel 4 óráig tart. A tanításnál főként a gyakorlati szempontokat helyezik előtérbe. Az elemi iskola után végbizonyítványt adnak. A középiskola két részre (junior és Senior High School) oszlik. Az alsóbb fokú magában foglalja az elemi iskola két felső évfolyamát is. Itt is az életre való nevelést tekintik célnak, ezért nincs kötött tanrend, hanem bizonyos keretek között minden tanuló hajlama és képessége szerint választja a tantárgyakat. A felsőoktatás a ú. n. collegekben és az egyetemeken történik. Ezek legnagyobb részét magánosok v. alapítványok tartják fenn. A collegek-ben és az egyetemeken az első négy év után baccalareatus (bachelor of Arts, rövidítve: B. A. stb.) szerezhető; ezután a hallgató az egyetemié iratkozik (graduate) a mesteri fokozat (master of Arts, rövidítve: M. A. stb.) elérése céljából. Ennek birtokában tudományos kutatás és dolgozat alapján nyerheti el a doktori fokozatot, a legkedvezőbb esetben tehát 24 éves korában. Az egyetemek nem fakultásokra oszlanak, hanem szakiskolákból állanak: pl. jogi iskola, tanári iskola, orvosi iskola stb. Nagy súlyt vetnek a felnőttek továbbképző iskolai oktatására. Irodalom, Művészet, Zene, Film, Sport l. Amerika.

Alkotmány

Az É. 48 tagállamból és egy ú. n. "district"-ből (Columbia) áll; hozzátartozik még Hawaii mint territórium (kormányzóját és főbb tisztviselőit a köztársaság elnöke nevezi ki), továbbá Puerto Rico és a Fülöp szigetek (hasonló szervezettel), valamint Alaszka (az E. kormánya közvetlenül kormányozza). Az É. legfőbb törvényhozói testülete a szenátus, amelybe minden állam két tagot választ, s a képviselőház (kongresszus), amelynek tagjait kerületenkint választják. Az állam végrehajtó hatalma élén a négy évre választott elnök áll, akit korlátozott vétójog illet meg s aki az államfői jogokat gyakorolja. Az elnök nevezi ki a minisztériumot. Az egyes tagállamok élén a választott kormányzó áll, külön szenátusuk és kongresszusuk is van; ezek törvényeket hoznak mindazokban az ügyekben, melyeket nem tartott fenn az alkotmány a közös törvényhozás számára. Az államok felsorolását l. Északamerika színes térképének hátlapján (Amerika címszónál).

Gazdasági élet.

Az É. ma a világ legelső ipari országa, de mezőgazdasága is vezető helyet foglal el. Az É.-at alkotó egykori angol gyarmatoknak az anyaországuktól 1776-ban történt elszakadása még nem hozta meg a gazdasági függetlenséget. Ezt az É. csak a Xix. sz. elején érte el. A napóleoni háborúk adták az első lökést az É. iparának, és ez már akkor is igyekezett kihasználni az európai gazdaság háborús lekötöttséget 1816-ban az É. bevezette a textilvámokat, ettől kezdve mind erősebb az ipari vámvédelem. A fokozódó bevándorlás, ill. a népességnek az amerikai kontinens Ny.-i oldala felé vándorlása új, állandóan növekvő piacot teremtett a fejlődő ipar számára. Mindenki, aki saját maga hajlandó volt megművelni, kapott szabad földet. Ennek következménye volt, hogy az iparban az európainál magasabb béreket fizettek. Az ipari munkás keresetének el kellett érnie a családjával dolgozó kisfarmer jövedelmét; ellenkező esetben senki sem ment volna gyárba dolgozni, hanem földet kért volna. Az amerikai polgárháború befejezése új lendületet adott az iparosodásnak, de a túlnyomó agrárjelleg mégis csak a XX. sz.-ban szűnt meg. A világháborús és ezt követő években az É. teljesen az élre került: ekkor helyeződött oda a világ pénzpiacának központja is. Az É. volt a világháború főhadiszállítója és hitelezője; ezáltal a háború tulajdonképpeni nyertese lett, követeléseinek egy része azonban elértéktelenedett. Az É. gyarmatainak száma kicsiny, a birtokában levő ázsiai és óceániai szigetek főként gazdasági és politikai támpontjaiul szolgálnak. Befolyása kiterjed sok független államra, melyekben jelentős ifikéi vannak, elsősorban Közép és D. Amerikában.

Az Egyesült Államok a világ legjelentősebb gazdasági hatalma, gazdag erőforráskészletekkel, kiemelkedő fejlettségű iparral, energiagazdasággal. A gazdaság növekedését a multinacionális szervezetek kialakulása, a tőkeexport és a technológia gyors fejlődése kíséri.

Mezőgazdaság

Mezőgazdaságában 6,812 350 farmer (mezőgazda) 1,054,515.111 acre területet tart megművelés alatt. A farmok legnagyobb része 50500 acre kiterjedésű. Közel 4 millió farmot a tulajdonos maga művel. Az 1000 acrenél (kb. 405 ha) nagyobb birtokok száma csupán 80.000. A farmerek felének saját autója, kb. 2 millió farmernek telefonja van. A földművelés külterjes, gépesített. A farmerek legnagyobb része szövetkezetekbe tömörült. Az É. legfontosabb terményei a búza (1936-ban 170 millió q), zab (114), tengeri (387), burgonya (90), gyapotszál (27), gyapotmag (50), továbbá árpa, rozs, cirok, rizs, hajdina, len, dohány. Kalifornia földközi tengeri, Florida szubtropikus klímájával déligyümölcsöt is ad. Állatállománya milliókban: szarvasmarha 68. sertés 42, juh 52, ló 12, csirke 574. Bányatermékekben is az É. a világ egyik leggazdagabb országi: ásványolaj (1487 millió q), szén (4415), só (72), vas (494). kadmium (2), természetes foszfát (32), ezüst (19 millió), arany (116.000 kg), réz, ólom, cink bőségben található.

Ipari központ

Ék.-i ipari centrumára esik egész iparának 3/4 része; itt él a lakosság 49%a. A világháború átalakító hatását mutatják a gyáripar adatai: 1914-ben 176.463 gyár 6,887.677 bérmunkással dolgozott, 1919-ben 213.631 gyár 8,989.536 munkással, 1929-ben 209.862 gyár 8,821.757 bérmunkással, 1933-ban már csak 141.769 gyár 6,055.736 munkással. Legnagyobb az acél, motor, ásványolajfinomító, grafikai és húsipar. Az É. gyáriparának gyors fejlődését biztosította és az európai színvonal fölé emelte a nagyfokú központosítás, a termelés ésszerűsítése, önműködő gépek alkalmazása, tömegtermelés a folyamatos munkarendszer alapján, a termékek standardizálása. Bár trösztellenes törvénye van, mégis hatalmas trösztök tartják kezükben a legfontosabb iparágakat (petróleum, acél, réz, cukor, elektromos ipar stb.). Kitűnő üzemszervezése teszi lehetővé, hogy a szakmunkások az európainál magasabb béreket kapjanak, de ezt a színvonalat nem érik el a tanulatlan óriási munkástömegek.

Kivitel

Az É. kivitele (1936-ban) 1427 millió, behozatala 1430 millió aranydollárt tett ki. Legfőbb kiviteli cikkei autó és autóalkatrészek, vegyi termékek, feldolgozatlan gyapotszál. vas. acél, gép, ásványolaj és ennek származékai, dohány, fa, fatermékek. A behozatal legnagyobbrészt kávé. papír, kaucsuk, selyem, nádcukor. A külkereskedelmi forgalom az É. gyarmatain és D. Amerikán kívül főként Kanadával, Nagybritanniával, Franciaországgal, Németországgal és Japánnal nagy. A belkereskedelem tízszerese a külkereskedelemnek; ezt az ország kiterjedésének, a kitűnő közlekedésnek, a belső vámok hiányának és természeti gazdagságának köszönheti.

Külkereskedelmi forgalom

Az É. Egy. Áll.-nak Magyarország külkereskedelmi forgalmában fontos szerepe van. 1912. évi behozatalunkban a 3. helyet foglalta el (2.44%), kivitelünkben a 9.-et (0.85%.). Behozatalra főként nyerspamut, vörösréz és gép, kivitelre száraz bab, égetett magnezit, nyersbőr és cukor került. 1936-ban az 6. Egy. A., behozatalunkban az 5. (5.32%), kivitelünkben a 8. helyre (2.63%) került. A behozatal főleg nyerspamutból és nyersfémekből, a kivitel heremagvukból és jutaszövetből állt.

Bank

1791-ben alapították a First Bank of the U. S.-t Később minden állam felállította bankját bankjegykibocsátási joggal. A bankjegyek alapjául szolgáló aranystandardot 1900-ban állapították meg; végül 1914-ben az egységes, zsidók által kiagyalt és uralt magánérdekeltségű Federal Reserve Systemet létesítették, felosztva az országot 12 bankkerületre Más országokból igen nagy tőkék vándorolnak állandóan az É.-ba ezeket adják kölcsön az amerikaiak a hozzájuk forduló országoknak. Az É. 1935-ben kihelyezett tőkéinek összege Európában (millió dollárban) 3543, Kanadában 3964, Középamerikában 897, D. Amerikában 2937. Ny.-indiában 132, Ázsiában 820 és Óceániában 405 millió. A világ számbavett aranymennyiségének több mint felét az E-ban őrzik (1937-ben 54%).

Közlekedés.

A nagy területeken gyorsan kifejlődő vasúthálózat elősegítette a gazdasági fejlődést. Az É. vasútvonalainak hossza (1934) 415.948 km, 46.394 mozdonnyal, 41.384 személy és 1,839.945 teherkocsival. A vasutakat óriási tökével rendelkező magánvállalatok tartják kezükben. Egyik legnagyobb közöttük a híres Pacific-vasút. Az autóforgalom fellendülése óta hatalmas és kitűnő úthálózat épült ki. 1936-ban, az É.-ban 26,200.000 autó volt forgalomban, ebből 22,600.000 személyautó és 3,600 000 teherautó. Így majdnem minden 5. emberre jutott egy autó. A repülőgépforgalom terén is vezet az É ; a világ repülőgépforgalmának 60%-át bonyolítja le. Az áruforgalom tekintélyes részét víziúton, éspedig a tengeren, a kanadai határokon fekvő nagy tavakon, a csatornákon és a folyókon (főként a Mississipin) szállítják. A tengeri kereskedelmi hajók űrtartalma 10 millió bruttó regisztertonna, a nagy tavaké 2,600.000. Az É. rádióhallgatóinak száma 22.500.000.

Az É. Egy. Áll. története.

Északamerika keleti partvidékét (valószínűleg Labrador partjait) John Cabot (caboso) fedezte fel 1497-ben. A következő évben eljutott Newfoundlandra és a K.-i partok mentén állítólag Floridáig lehajózott. Az első angol telepeket Északamerikában Walter Raleigh alapította 1584-ben, Erzsébet királynő korában, de ezek a telepek csakhamar szétzüllöttek. A mai É. megalapítóinak azokat a puritánokat tartják, akik 1620 ban, I. Jakab király korában a vallásüldözések miatt áthajóztak az Óceánon és megvetették Massachusetts állam és Boston város alapját. Példájukat sok ezren követték, s 1633-ban Connecticut, 1636-ban Rhode Island, 1639-ben New Hampshire államokat alapították. A gyarmatok, melyeknek lakói áthozták és tökéletesebb formában megvalósították az anyaország önkormányzati intézményeit, gyors fejlődésnek indultak. Az anyaországgal való viszony azonban sohasem volt a legjobb. A kormányok a gyarmatokat az akkor divatos merkantilista elvek szerint kezelték és kizsákmányolták; különösen az 1760-as évektől kezdve állandóak voltak az összeütközések a szabadságukra féltékeny telepesek és a kormány hatóságai között 1765-ben kivetették a bélyegadót, 1768-ban a vámemelés keserítette el a lakosságot. 1773-ban, amikor a North kormány újból terhes vámokkal sújtotta a közfogyasztási cikkeket, Boston városban kitört a felkelés. 1774-ben a gyarmatok képviselőinek Philadelphiában tartott gyűlésén elhatározták, hogy az anyaországgal minden kereskedelmi kapcsolatot megszakítanak. A harc most már megkezdődött. 1775. április 19.-én folyt le Lexingtonnál a kormánycsapatokkal az első ütközet. Kezdetben az angolok győztek. Körülzárták Bostont, elfoglalták Long-Islandet, bevették New Yorkot. 1775-ben George Washington vette át a felkelő csapatok fővezérletét és a francia önkéntesek támogatásával, akik Lafayette marquis vezetésével mentek át Amerikába, változó szerencsével folytatta a küzdelmet. 1776. július 4.-én a tizenhárom ősállam képviselői kiadták a függetlenségi nyilatkozatot, ezzel a gyarmatok elszakadtak az anyaországtól. A felkelők még ebben az évben Trentonnál jelentékeny győzelmet arattak. 1778-ban a tizenhárom állam, melynek képviseletében Franklin Benjámin ment ál Párizsim, szövetségre lépett először Franciaországgal, majd Spanyolországgal. A szabadságharcba most már Spanyolország és Hollandia is bekapcsolódtak. 1781-ben Lafayette és Washington nagy győzelmet arattak Yorktownnál. 1783. szeptember 3.-án írták alá Versaillesban a békét, amelyben Anglia elismerte az É. függetlenségét.

Alkotmány 1878

Az új állam máig érvényes alkotmánya 1787-ben készült el, a köztársaság elnökévé Washingtont választották meg. Utána John Adams, Thomas Jefferson és Alexander Hamilton következtek az elnökségben 1813-ben újból kitört a háború Angliával. Az amerikaiak, mint a franciák betörtek Kanadába, de visszaverték őket 1814-ben a Gentben megkötött békében mindkét fél visszaadta egymásnak hódításait. A 13 állam 1821-ig 26 ra szaporodott és a lakosság száma főleg a bevándorlás folytán gyorsan emelkedett. Monroe elnök 1823-ban nyilvánosságra hozott nyilatkozata (Monroe-tan), amely kimondja, hogy Amerika ügyeibe semmiféle más állam nem avatkozhatik bele, véget vetett a további európai gyarmatosításnak. Nemsokára megkezdődtek a déli rabszolgatartó farmer és az északi, inkább iparos és kereskedőállamok ellentétei, amelyeket egy darabig kompromisszumokkal simítottak el. Az északi államok az 50-es években megszervezték a republikánus pártot, s megkezdték a harcot a rabszolgaság intézménye ellen. Az 1860. évi elnökválasztáson az északiak jelöltje, Ábrahám Lincoln, kapta meg a szavazatok többségét mire a déliek kiléptek az E.-ból és elnökké Davis Jeffersont választották meg. A szakítás után 1861-ben kitört a polgárháború és négy esztendőn keresztül tartott.

Polgárháború

A polgárháború első ütközetei a déliek győzelmével végződtek. Ekkor Lincoln 500.000 főre emelte fel az északi hadsereg létszámát és hajóhadat szervezett. Az 1862. év folyamán az északiak vezérei. Thomas és Grant, több jelentékeny győzelmet arattak, de 1863-ban Lee, a déliek fővezére több csatában visszaverte az előnyomuló északiakat Később a chattanoogai vereség után a déliek fölénye teljesen megszűnt és 1864 őszétől kezdve katonai és pénzügyi erejük Lassankint kimerült. Grant 1865 elején elfoglalta Richmondot és Lee 1865 áprilisában 26 ezer emberével megadta magát. A déliek seregének maradványai Sherman tábornok előtt tették le a fegyvert

Számvetés

A véres polgárháború az Uniónak 500.000 emberébe és 2773 millió államadósságába került, de az állam egysége megszilárdult. Az újjáépítés munkája nehezen ment és a négerek emancipációja rengeteg bajjal járt Lincoln elnököt 1865. április 14.-én egy Booth nevű színész a washingtoni színházban lelőtte. Utóda Johnson lett, akit az északiak győztes hadvezére, Ulysses (iránt követett 1870-ben megerősítették a négerek választójogát és megadták nekik a teljes polgári egyenlőséget. Rutherford Hayes elnökségétől számíthatjuk az Unió belső békéjét és a hatalmas arányú fejlődés kezdetét. John Sherman pénzügyi államtitkár érdeme, hogy a pénzügyek lassankint rendbejöttek és az E. áttérhettek a szilárd értékű ezüstdollárra. Garfield elnököt meggyilkolták és helyébe Arthur alelnök lépett (1881). Az ő elnökségének leteltével az addig uralkodó republikánus párt megbukott, s elnökké Clevelandet, a demokrata párt jelöltjét választották meg. A gazdasági fejlődés a 80-as évektől kezdve rohamos. Cleveland utóda a republikánuspárti Benjámin Harrison lett; alatta a kongresszus elfogadta a Mac Kinley Billt, amely a védővámokat azelőtt ismeretlen magasságba emelte. 1892-ben ismét a demokratapárt Jelöltjét Clevelandet választották meg. 1896-ban Mac Kinley, a köztársasági párt jelöltje került az Unio élére; kiterjesztette a Sandwich-szigetekre az E. fennhatóságát, majd a harcias közvéleménytől támogatva, beavatkozott Cuba ügyeibe és megüzente a háborút Spanyolországnak. Dewey tengernagy tönkreverte a spanyol hajóhadat Manilla szigetnél; egy másik hajóhad ostrom alá fogta Santiago várost, s ez megadta magát A Párizsban megkötött béke értelmében (1898. dec. 10.) a Fülöp szigetcsoport, Cuba és Puerto-Rico szigetek az É. birtokába mentek át. Mac Kinley elnököt 1901. szeptember 6.-án egy lengyel anarchista megölte.

Roosevelt

Az elnökségben Theodore Roosevelt alelnök követte, aki 1905-ig maradt kormányon, ő kezdte meg a hatalmas trösztök elleni küzdelmet, s az ő elnöksége alatt kezdték megépíteni a Panama csatornát Utóda William H. Taft lett, aki Roosevelt szellemében harcolt a gazdasági hatalmasságok ellen, de nem sok sikerrel. Utána az elmebeteg Woodrow Wilsont választották meg, a princetoni egyetem tanárát, a demokrata párt jelöltjét. Wilson leszállította a vámokat és megszavaztatta a kongresszussal a Glass-Owen-féle törvényt, amely elrendelte a tartalékbankok (Federal Reserve Bank) megszervezését, mely valójában zsidók tulajdonában és vezetése alatt álló magánbank. Wilson a világháborúban kezdettől fogva az entente hatalmakat támogatta, amelyek eladósodtak Amerikában. Az entente hatalmak eladósodásának és Wilson angolbarátságának tulajdonítható, hogy az É. kormánya a német korlátlan tengeralattjáró harc bejelentésére 1917. február 4.-én a diplomáciai kapcsolatok megszakításával felelt, majd két hónap múlva (április 6.-án) az elnök Németországnak megüzente a háborút. A hadüzenet közvetlen oka egy amerikai hajó, a Lusitania elsüllyesztése volt, melyet előzőleg a német elhárításnak hadihajóként harangoztak be, és a németek bekapták a csalit. A csalás egyik kiagyalója az angliai zsidó politikus, Winston Churchill volt, aki a II. vh. idején az egyik legvéresebb szájú háborús uszító volt.

1920

Az É. kormánya nem írta alá a békeszerződéseket és nem lépett be a Népszövetségbe. Wilson pártja kisebbségben maradt és utódává 1920 novemberében a republikánuspárti Harding szenátort választották. A republikánusok 1932-ig voltak uralmon. Harding utóda Coolidge lett. Őt pedig Hoover követte. 1922-ben hatalmas, arányaiban minden eddigit felülmúló gazdasági fellendülés kezdődött, amely 1929-ig, a new-yorki tőzsdei összeomlásig tartott. 1930 ban és a következő esztendőkben a rossz konjunktúra, az általános, mezőgazdasági és ipari válság nehéz napjai következtek. Hoover elnök kapkodó félrendszabályaival nem ment semmire. A legkétségbeejtőbb gazdasági helyzetben vette át a kormányt 1933 márciusában a zsidó Franklin D. Roosevelt, (eredetileg: Rosenfeld) az előbbi Roosevelt unokaöccse, akit a demokrata többség emelt az elnöki székbe. Az elnök rögtön megkezdte világszerte feltűnést keltő kísérletének végrehajtását, melyhez a kongresszus felhatalmazását előzőleg megkapta. Letért az aranyalapról és lerontotta a dollárt, hogy emelje a nyersanyagárakat; sokmillió hektár földterületet kikapcsolt a termelésből, hogy enyhítse a túltermelésből származó agrárválságot; az ipari vállalkozókra rákényszerítette a munkakódexeket, amelyekben megállapítja a munkabérminimumot; National Recovery Administration (N. R. A.) néven nagy bürokratikus szervet létesített, amely őt terveinek végrehajtásában támogatta. Az É. gazdasági életének ezt az új korszakát "New deal"nek [nyu dil] nevezik (szószerinti jelentése: újat adj!), (kritikusai szerint: Jew Deal, zsidó üzlet), s lényegében hatalmas és merész etatista kísérletet jelent, melynek célja a tőkés termelési rend megmentése. A "new deal" eredményei az 1931 nyári hónapjaitól kezdve nagy lendülettel meginduló prosperitásban mutatkoznak. A zsidó Rooseveltet 1936 novemberében nagy szótöbbséggel újból elnökké választották. Roosevelt kormányzása a külpolitikában is új korszakot jelent. Az É. kiléptek az elszigeteltségből; 1936 nyarán megkötötték Franciaországgal és Angliával a hármas pénzügyi egyezményt; 1937 őszén Roosevelt Chicagóban tartott beszédében bejelentette, hogy az E. kormánya nem tétlen szemlélő az európai nagyhatalmak bonyodalmaiban. Japán folyamatos provokálásával sikerült a Németországgal szövetségben álló Japánt fegyverfogásra ösztönöznie, és Pearl Harbor japánok által való megtámadása után sikerült Németország ellen hadba indulnia. Európa II. világháború utáni bolsevizálása és nemzetgyilkoló liberalizálása ennek eredménye.

Lásd még