Életvonat

A hu-Rightpedia wikiből
Életvonat (Train de vie)
Eletvonat.jpg
RendezőRadu Mihăileanu
ProducerMarc Baschet
Ludi Boeken
Frédérique Dumas-Zajdela
Eric Dussart<bryCédomir Kolar
ForgatókönyvíróRadu Mihăileanu
FőszerepbenLionel Abelanski
Rufus
Agathe de la Fontaine
ZeneGoran Bregovic
OperatőrJorgosz Arvanitisz
Laurent Dailland
VágóMonique Rysselinck
JelmeztervezőViorica Petrovici
Gyártás
GyártóBelfilms, Canal+, Centre National de la Cinématographie, Centre du Cinéma et de l'Audiovisuel de la Communauté Française de Belgique, Eurimages, Hungry Eye Lowland Pictures B.V., Noé Productions, PolyGram Audiovisuel, RTL-TVi, Raphaël Films, Sofinergie 4
OrszágFrancia Franciaország
Románia Románia
Holland Hollandia
Izrael Izrael
Belgium Belgium
Nyelvfrancia
német
Időtartam98 perc
Forgalmazás
ForgalmazóParamount Pictures
Arthaus
Downtown Pictures
BemutatóOlaszország 1998. szeptember 5.
magyar 1999. december 5.
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap
Megszöktek a kommunisták
Vége

Az Életvonat (Train de vie) 1998-ban bemutatott filmdráma Radu Mihăileanu rendezésében.

Cselekmény

1941 egyik estéjén Shlomo, a kis zsidó falu bolondja világrengető hírekkel tér haza: a nemzeti szocialisták a szomszédos települések összes zsidó lakóját ismeretlen helyre deportálják és valószínűleg az ő falujuk a következő a listán. Az öregek tanácsa a rabbi vezetésével még aznap este összeül, hogy megvitassák, hogyan menthetnék meg a közösséget. Végtelen veszekedések után a legjobb ötlet csak hajnalban pattan ki Shlomo fejéből: szervezzék meg saját ál-deportálásukat, így vándoroljanak ki Palesztinába az ígéret földjére. Ők lesznek a deportáltak, a vasutasok és a nemzeti szocialista katonák is. Az egész község összefog: nemzeti szocialista egyenruhákat szabnak, vásárolnak egy leselejtezett rozsdás mozdonyt, svájci rokonukat hazahívják, hogy németül tanuljanak tőle, (svájcban kissé másként ejtik a németet, mint a németek, és egyzsidó Svájcban sem fog tökéletesen beszélni németül, de mindez lényegtelen apróság), hamis iratokat gyártanak és kocsiról kocsira összetákolják a vonatot. És egy szép napon - akár Noé bárkája - elindul a vonat a falu összes lakójával. A szerelvényen a rendkívüli viszonyok közepette is zajlik az élet: a fiatalok életük első szerelmét élik, a gyerekek önfeledten játszanak, miközben a vonat robog tovább.

Újabb és újabb problémákkal kell megküzdeniük. A szerelvény nem szerepel a menetrendben, fantomként száguld át az országon. Természetesen cikk-cakkban, hogy megtévesszék az ellenséget. Egy sértett szerelmes (a rabbi fia) kommunista sejtet alapít az utasok között, a kommunisták állandóan keresik az összetűzést az elöljárókkal és lázítanak a "nemzeti szocialisták" ellen, végül megszöknek. A játszma ezzel komolyra fordul, hiszen ha az igazi nemzeti szocialisták fogságába esnek, a menekülők mind bajba kerülnek, ezért rabok és rabtartók közösen üldözőbe veszik és el is fogják a szökevényeket egy kivételével, akit tényleg megtalálnak a németek. Önvédelemből, de a falubelijük iránti ragaszkodásból is egy merész csellel nemcsak kiszíbadítják az elfogott szabót, hanem élelmet is szereznek a helyőrségből. A kiszámíthatatlanul közlekedő vonatot a partizánok egyre másra sikertelenül próbálják meg feltartóztatni. Az egyre idegesebb ellenállókat teljesen összezavarja, amikor szombaton együtt imádkoznak a vonatból kitóduló zsidók és a felsorakozott egyenruhás ál-katonák.

Egy vasúti kereszteződésnél német egyenruhás katonák állítják meg a szerelvényt és leszállítják az összes embert. Az általános rémület csak akkor oldódik fel, amikor kiderül, hogy ezek is ál-nemzeti szocialisták, valójában teherautó-karavánnal önmagukat deportáló cigányok. A megkönnyebbült emberek félelmeik és nyomorúságuk ellenére este közösen mulatnak, majd reggel mindannyian együtt indulnak tovább keletre Palesztina és India felé.

A történetnek nem lesz szerencsés vége: a vonat és utasai végül a két frontvonal közé szorulnak, ahonnét nincsen tovább, hová menni. De még ezen is csavar egyet a rendező: a végén kiderül, hogy nem igaz az egész: a falu bolondja meséli a történetet - egy koncentrációs táborban.

Kommentár

  1. Címnek találóbb lenne: A paraziták vonata
  2. A film nyilvánvalóan román közigazgatás alatt álló erdélyi területeken történt, mert a zsidó faluban székelykapuk láthatóak.
  3. Valóban boldog vége akkor lett volna a filmnek, ha a benne szereplő nemzetiségek maradék nélkül eltűntek volna Európából.
  4. A film olyan képet ad a zsidókról, ahogy ők szeretik magukat ábrázolni:
    1. Kicsit bogaras, de jólelkű, üzlettel szívesen foglalkozó személyek
    2. A bolsevizmus afféle hobbi, melyet a zsidók tömege elutasít
    3. Zsidók nyíltan bevallják zsidóságukat
    4. Zsidók népművészettel is foglalkoznak magas szinten (hímzés, faragás, stb...)
    5. Zsidók nagyon tehetségesek a nyelveket illetően és rövid idő alatt anyanyelvi szinten beszélnek bármely nyelvet
  5. A valóság ezzel szemben:
    1. Zsidók megszállják egy ország kulcsfontosságú pozícióit és kiszorítják a nemzsidókat minden kulcspozícióból
    2. Zsidók számára a bolsevizmus fontos eszköz a hatalom elragadásához
    3. Zsidók nem vallják be nyíltan zsidóságukat
    4. Zsidóknak nincs néven nevezhető népművészete
    5. Zsidók felületesen megtanulnak nyelveket, jól álcázzák idegenségüket, de nyelveket illetően fő tevékenységük a nyelvrontás. Kiejtésük és nyelvhasználatuk általában elárulja őket.

Szereplők

  • Lionel Abelanski - Shlomo
  • Rufus - Mordechai
  • Clément Harari - Rabbi
  • Michel Muller - Yossi
  • Agathe de la Fontaine - Esther
  • Bruno Abraham-Kremer - Yankele

Díjak, jelölések

Video

Külső hivatkozások