Ónody Géza

A hu-Rightpedia wikiből
Onody2.jpg

Ónody Géza.


Tiszaeszlár.

Politikai pályája elején egyáltalában nem volt antiszemita. Istóczyhoz, Verhovayhoz hasonlóan ő is csak később, a zsidósággal kapcsolatban szerzett tapasztalatai nyomán állt az antiszemita táborba. Régi, szabolcsi földbirtokos családból származott. 1848-ban született Tiszaeszláron. Jogi tanulmányait a kassai jogakadémián végezte. Előbb főszolgabíró volt az akódadai járásban, majd szülőföldje, a hajdúnánási kerület negyvennyolcas programmal beválasztotta a képviselőházba. Meggyőződéséé híve volt a kossuthi politikának. Ezekhez a közjogi elveihez mindvégig hű maradt még akkor is, amikor Istóczyékkal együtt megalakította az antiszemita pártot. A korfelfogásnak megfelelően, Ónody is ízig-vérig liberális érzelmű volt. A zsidókérdésben is kezdetben az egyenjogúsítás alapján állott. Csak amikor a keleti zsidóság sötét rajai lassan, egészen ellepték megyéjét, járását és faluját, nézte élesebb, nyitottabb szemmel az új jövevények tevékenységét. De csak a tiszaeszlári gyilkosság után lesz vérbeli, meggyőződéses antiszemita. Családi birtoka, Tiszaeszlár a kis szabolcsi falu határában volt. A tiszaeszlári gyilkosságról szóló suttogások és híresztelések hamarosan hozzá is eljutottak. Nyomban utána járt a dolognak. Kikérdezte a falu apraját, nagyját a történtekről. Amikor meggyőződött a valóságról, megdöbbenve és mélyen megrendülve állott meg a bűntény előtt. Most minden érdeklődése a zsidóság és a zsidókérdés felé fordult. A probléma nem volt teljesen új előtte, ismerte a parlamentből Istóczyt és munkásságát. Nem akart jelszavak után menni. Nagy buzgalommal belevetette magát a zsidókérdés tanulmányozásába. Minden a zsidóság történetére, vallására, természetére, szociális és gazdasági szerepére vonatkozó és fellelhető munkát elolvas. A zsidóság lényegét megismerve belátja, hogy a magyarságra nézve életbevágó fontosságú, hogy megszabaduljon az élősdi zsidóság áradatától. E kérdés mellett minden egyéb háttérbe szorul. Istóczyhoz csatlakozik. Harcos, fanatikus egyéniség. Egész szívvel-lélekkel, teljes odaadással szolgálja azt az ügyet, amely mellé odaállt. Az antiszemita párt egyik legbuzgóbb, legszorgalmasabb, leglelkesebb képviselő tagja lesz. Csaknem egész vagyonát az antiszemitizmus ügyének áldozza.

Közvélemény elé viszi

A tiszaeszlári ügyet tulajdonképpen Ónody vitte a magyar közvélemény elé. A képviselőház 1882 május 23. ülésén a boszniai hadjárat költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat vitája során elmondott beszéde végén tért ki az esetre. Az oroszországi zsidó áramlat súlyos következményeire figyelmeztet, majd a következőket mondja: "Oly tényt fogok illusztrálni, amelyből a ház meggyőződhetik, mily veszélyes áramlat az, amely bennünket Oroszország felől ér. A tény azon községben történt, amelyben lakom és valóban fellázítja az egész keresztény világ vérét, nevezetesen az ortodox zsidók vallási szertartásai szerint, állítólag az engesztelődési ünnepre ártatlan keresztény leánynak a vérét kell venni. Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. F. évi április l-én történt azon községben, amelyben én lakom, Tiszaeszláron, hogy déli 12 órakor egy 14 éves leánygyermek ment Tiszaeszlárról ezen községhez tartozó, úgynevezett Újfaluba, egy boltba néhány fillérnyi bevásárlást tenni, midőn visszatért onnan, szemtanúk, élő emberek bizonyítják, hogy látták a leányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. A nép lázongani kezdett, s követelték az izraelitáktól a leányt, azonban ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van. Nevezetesen a leányt a tiszaeszlári, úgynevezett metsző, becsalta a templomba, kezeit hátra kötötte, száját betömte és tovább mi történt vele? Állítólag, megölték, hogy vérét vegyék s hogy vérét az engesztelő áldozathoz szükséges pászkasütéshez az ortodox hívek között a szélrózsa minden irányában kiosszák. Ezen tényt azon metszőnek saját gyermeke beszélte el. Vannak rá tanuk, kik a zsinagógából azon időben segélykiáltásokat hallottak és ma ezen tanuk egybehangzó vallomása alapján és a sakter gyermekének vallomása alapján foglalkozik a nyíregyházi bűnfenyítő törvényszék az üggyel. Felhívom a kormány erélyességét arra, hogy az ilyen elemeknek az országba tódulását minden lehető eszközzel igyekezzék megakadályoznia

Antiszemita mozgalom

Ónody ezzel a beszédével egyszer és mindenkorra elkötelezte magát az antiszemita mozgalomnak. A tiszaeszlári ügy fejleményeit mindvégig a legéberebb figyelemmel kísérte. A legélesebb harcot folytatta a megtévesztő zsidó aknamunka ellen. Minden zsidó hazugságról és rágalomról kíméletlenül lerántotta a leplet. Sajtóban és képviselőházban, beszédekben és előadásokban sokszor követelte az igazság szabad érvényesülését. A tiszaeszlári ügyben kifejlett munkássága során még jobban, még alaposabban megismerkedhetett a zsidósággal. A zsidóságról szerzett benyomásait a vérvád terén végzett kutatásait és a tiszaeszlári üggyel kapcsolatban szerzett tapasztalatait külön könyvben is megírta. "Tisza Eszlár a múltban és a jelenben." A könyv négy részre tagolódik, az első a zsidókkal foglalkozik általában, a második a zsidó misztériumokkal, a harmadik a rituális gyilkosságokkal és véráldozatokkal, végül a negyedik a tiszaeszlári esettel. Ónody ebben a munkájában kitűnő megfigyelőnek, alapos kutatónak és eleven tollú közírónak mutatkozik be. Mindenekelőtt a zsidók erkölcsi elveinek idegenszerűségét hangsúlyozza, majd szétszóratásukat és vándor ösztöneiket elemzi. "Egy irgalmatlan nagy görbe orr, felette éles szemek, alatta ravasz ajkak mosolya, beárnyékolva két dugóhúzószerű hajfonat által, ezer rongyba foszló antik öltözet valóságos mozaik kétsoros lábon ingó, görbe hátpitli és síp, faluról falura szalasztva a pénz és a jövő arany reményeibe fulladt rút szenvedélyeitől, ez a zsidó. Hazudik, csal, hamisan esküszik, magát utcagyerekektől gúnyoltatja, házakból kiszidatja, szembe köpeti, csakhogy pénzt szerezzen, csakhogy egyszer nagy és hatalmas lehessen, hogy uralja összeharácsolt pénzével egykor a sajtót, közhivatalokat, parlamentet, hogy gróf X-szel és Y miniszterrel kezet foghasson, hogy a gyalázatos múlt szennyétől bepiszkolt nevét egy történelmi nagy névvel cserélhesse fel, hogy szembe kacagja a bárgyú világnak: Geld regiert die Welt. Hogy zsebére ütve kigúnyolhassa azt a társadalmat, melynek kegyelméből a tű, cérna, rézgyűrű, foszló ringy és rongy árulgatásával űzött csalásai által a magasabb gründolásig felkapaszkodott.

A zsidó nép

A zsidó népet, Ónody szerint, két fő tulajdonság jellemzi: a bámulatos gyors szaporaság s a határtalan bírvágy. Ezek a faji jellegek a zsidóság örök tulajdonságai és végig kísérték őt történetének kezdetétől a legújabb időkig. Nagyfokú szaporodása, a befogadó társadalom hanyatlását vonja maga után és ha semmi se ellensúlyozza ösztöneinek szabad érvényesülését, felforgatja a nemzeti erők egyensúlyát, a más fajbelieket kizsákmányolva, azelőtt a jólétnek örvendő és a nemzeti tradíciókkal összeforrt ezer és ezer családot vagyonából csalással és a ravaszság minden kigondolható eszközével kiforgatva a koldusbot végső ínségére juttatva, a nemzetek életerejét emészti fel. Egy roppant monopóliumot teremt, kezébe ragadja a kereskedelmet, ipart, sajtót, hajózást és vasutat.

Az antiszemitizmus jogosultságát Ónody a következőkkel indokolja: E veszélyes faj áramlatával szemben annál is inkább szent kötelesség a küzdelmek sorompóiba lépni s a közerkölcsiség szent ügyéért meg vívni az élethalál harcot, mert már odafajult a dolgok állása, hogy a zsidó fajérdekeket a rövidlátó vakságában érdekszövetségessé vált modern liberalizmus is fölébe kezdi helyezni az egészséges kultúrhaladás nagy érdekeinek.

Az egyenjogúsítás hatásai

Hová jutott Magyarország az egyenjogúsítás óta eltelt másfél évtized alatt? Nem elég, hogy a nemzet legerősebb oszlopát a közép birtokos osztályt uzsora és csalás által birtokából nagyrészt kiforgatták, eladósították miről a telekkönyvi nyilvántartások eléggé tanúskodnak a romlott fajjellemükkel ezen osztály helyébe tolakodtak és a nemzet múltjával, tradícióival összeforrt tisztes családok kegyeletes nevét 50 krajcárért felvették, nem elég, hogy erdőket és szántóföldeket gazdálkodásuk rablórendszerével kopárrá és terméketlenné tettek, nem elég, hogy a városok és falvak iparosainak szorgalmát szervilizmusban tartják, szédelgéseikkel és konkurenciájukkal a szabad ipar jelszava alatt az ipar és kereskedelem fejlődésének gátat vetnek, nem elég, hogy összeharácsolt pénztömegeik hatalmával minden vállalat uraivá válnak s abból a szolid konkurenciát csellel, vesztegetésekkel és ravaszsággal visszaszorítják, nem elég, hogy uzsora kölcsönökkel hivatalnokokat, köztisztviselőket, katonatiszteket, ifjakat és növendékeket anyagilag és erkölcsileg tönkre tesznek, nem ritkán a kétségbeesés, börtön és a sír mélyébe taszítanak nem elég, hogy a józan és becsületes jellemű köznépet erkölcseiben, szívében, lelkében és egészségében szeszes italokkal megmérgezik, iszákosságra és bűnre csábítják, anyagilag kipusztítják, hanem aljas önérdek és fanatizmus sötét szenvedélyével még ártatlanok vérére is csapnak.

Könyvének a tiszaeszlári esettel foglalkozó részében Ónody, részletesen beszámol a falubeli zsidóság életviszonyairól, fanatizmusáról, a bűntény körülményeiről, bizonyítékairól, a gyilkosság palástolására irányuló zsidó mesterkedésekről. Ennek a fejezetnek néhány érdekesebb részletét és jellemzőbb mozzanatát ismertetjük röviden a következőkben.


Tiszaeszlár

Tiszaeszlár szegény kis falu Szabolcs vármegyében 1200-1400 lakossal, közülük kb. 200 a zsidó, akik ernyedetlen szorgalommal dolgoznak a kis község szegény sorsú lakosságának kiszipolyozásán. Az ötvenes években még csak 12 zsidó élt a faluban, harminc évvel később, már a község lakosságának egyhetedét tették ki. És milyen zsidók? Talán fogékonyak a haladás iránt, vagy az európai kultúrélet törvényeivel szemben? Nem, ma is éppen olyan bigott, fanatikusak, mint amikor a zsidóság európai központjából, Gácsországból ide származtak. Ugyanez a zsidóság, amelyik a jobb sorsra érdemes lengyel népet és Lengyelországot is tönkre tette. Gácsországoan Ónody a zsidókérdés tanulmányozása céljából hosszabb utat is tett. Tapasztalatairól ijesztő képet rajzolt. A pórnép Lengyelországban már teljesen a pusztító faj szupremációja alatt áll, nélküle sem gondolkozni, sem cselekedni nem képes, ő ad irányt, ő büntet és jutalmaz gonosz érdekei szerint. Pénzt, ingatlant s minden földi javat magához ragadva a lengyel pórnép felett valósággal uralkodik, egy nemesebb erkölcsi jogrend pusztulásának lehetünk szemtanúi Lengyelhonban a mozaizmus mételyező hatása alatt. Ez a fajta, bigott, fanatikus gácsországi zsidóság lepte el Tiszaeszlárt és környékét is. A szomszédos Tiszalök, például a galíciai zsidók valóságos Mekkája. A tiszalöki zsidók gyanús szerepet játszottak a tiszaeszlári gyilkosság ügyében folytatott nyomozás során. Amikor Eszter eltűnésekor anyja kétségbeesve, siránkozva elhaladt az eszlári zsinagóga előtt, a sakter, Scharf József, aki a bizonyítékok szerint a gyilkosságot elkövette, a következő szavakkal vigasztalta: sose búsuljon, megkerül az élve vagy halva, Nánáson is történt ily eltűnés, a zsidókra fogták, hogy megölték s később a leány egy nádasban halva megtaláltatott". Elmondja még Ónody, hogy valahányszor a vizsgálat ideje alatt idegenek jelentek meg Eszláron, a zsidók azonnal összerezzentek, súgdosódtak, ijedten, sápadtan a községházára futottak, ott próbálták megtudni az idegenek érkezésének okait. Teljes betekintést kapunk Ónody előadása nyomán a Tiszadadánál kifogott és a zsidók által Solymosi Eszterrel azonosíttatni akart álhullával kapcsolatos sötét üzelmekbe. Befejezésül felsorolja a gyilkosság leplezése érdekében elkövetett zsidó kísérleteket, mint amelyek kétségkívül bizonyítják a zsidóság bűnösségét. Megkísérelték ellopatni a vizsgálóbírótól a pöriratokat, Scharf Móricot, a koronatanút őrültnek akarták nyilvánítani, a börtönbe zárt sakterekkel héberül írt, becsempészett papírokon akartak érintkezni, ötezer forint jutalmat tűztek ki Solymosi Eszter megtalálójának, a zsinagóga ajtajának zárját kicserélték egy kisebbel, hogy azt bizonyíthassák, miszerint a kulcslyukon keresztül nem lehetett látni a gyilkosságot, szennylapokban, röpiratokban és egyéb nyomtatványokban rendszeresen megrágalmazták a vizsgálóbírót és a törvényszéki elnököt, közönséges módon megtámadtak mindenkit, aki nem volt hajlandó résztvenni a bűnpalástolásban, ízléstelen módon neki támadlak magának az igazságügyminiszternek is, kétségbevonták jogtudományát, igazságérzetét, megtették titkos antiszemitának, mert nem akart eszköz lenni kezükben az eszlári gyilkosság eltussolásában. Mindezekből a kísérletekből, Scharf Móric súlyos vallomásaiból és a zsidóság szolidáris viselkedéséből a megdönthetetlen valóság az, hogy a magyar büntető igazságszolgáltatás nem egy egyszerű gyilkosság, hanem egy vallási fanatizmusból eredő és a vallási fanatizmus egységével védelmezett rituális gyilkosság bűntényével áll szemben.