A jó és a rossz zsidó

A hu-Rightpedia wikiből

Nézzük meg milyen lenne egy, a magyarság számára elfogadható zsidó. A továbbiakban a JÓ jelző a befogadó vagy megszállt nép (pl. a magyarok) szemszögből értelmezendő.

A jó zsidó nem zárkózik el a gójoktól már egészen gyerekkorától. Nem játszik különösebben nemzetet a nemzetben. Nem jár zsidó oviba, majdan zsidó suliba és zsidó felsőoktatásba, amivel aztán végleg a fejébe vésik mennyivel különb az egyszerű embernél.

A jó zsidó elfogadja azt, hogy ha kultúráját teljes egészében gyakorolni kívánja, el kell költözni egy erre dedikált országba, Izraelbe. Azonban ha itt marad, nem kívánja mindazt megvalósítani, amit csak ott lehet. Mert a jó zsidó tudja azt, hogy egy kultúra csak addig kultúra, amíg nem megy egy másik rovására.

Egy jó zsidónak nem dolga beleártani magát más nemzetiségek dolgába és olyan szemlélet módot kialakítani bennük, ami aztán tényleg lejtőre téríti az adott nép sorsát. Nem sugallja azt a cigányságnak, hogy rassziztázással mindent meg lehet oldani. Nem nyugtat és szociológizál azzal, hogy mindennek az oka a mély szegénység és a kirekesztés, hogy aztán az utolsó kitörési vágyat és lelankassza a cigányságban. Nem szól bele, nem bassza szét, nem okoskodik. Mint ahogy neki sem okoskodik senki. Mert azon a zsidóság sem fog változtatni, hogy x ne nézze le y-t, mert az a cipőfűzőjét sem tudja egyedül bekötni. Ha nem tudja bekötni azt a nyavalyás fűzőt, akkor próbálja meg még egyszer, érezze is, hogy erre szükség van, máskülönben x jól kiröhögi. És ettől x nem rasszista, ha szól neki szívesen megmutatja hogy kell, csak lássa x-en, hogy igyekszik, be szeretné kötni azt a fűzőt.

A jó zsidó tudja, hogy magyaroknak nagyon elegük van a holokauszttal való dobálódzással. Dobálják azt Izraelben, de ne itt, és főleg ne egy olyan generációnak ami már korától fogva is teljesen kívülálló ebben. Ebből következik, hogy ha egy jó zsidónak nem sikerül valami, felelősségét ne próbálja levetni a holokauszt felemlegetésével, pláne nem olyan időben, amikor azok, akiknek az orrához lehetne dörgölni, már nem élnek. A jó zsidó ugyanúgy felelősséget vállal, mint ebben az országban bárki. Így a jó zsidó nem tesz politikai előnyökre szert holokauszttal és antiszemitizmussal és nem aggatja rá mindenki másra ezeket a jelzőket, aki bizonyos kérdésekben nem ért egyet vele.

A jó zsidó megérti azt, hogy mit jelent másokat lenácizni és lehitlerezni. Érti a mondatának súlyát, érti, hogy az nem egyenlő egy kurvaanyázással.

A jó zsidó hajlandó más munkát is végezni, mint könyveket írni, oktatni, üzletelni, színészkedni, fordítani, filozofálni, médiákban ténykedni, szakérteni és igazgatni. Hajlandó kitanulni a műszerész, földműves, takarító, pincér, esztergályos, bányász, kőműves és egyéb kézműves foglalkozásokat, és hajlandó őket űzni is, szakmája űzése helyett helyett nem hivatásos forradalmárkodik.

A jó zsidó, ha felelős pozícióba kerül, nem részesíti zsidótársait előnyben a felvételnél, mint tették ezt zsidótársai a múltban, pl. Major Tamás, akinek működése következtében a Magyar Nemzeti színháznál kizárólag zsidók dolgoztak (élükön Gábor Miklóst és Ruttkai Évát, ennek feleségét).

A jó zsidó megtanulja környezete nyelvét anyanyelvi szinten, nem használ idegen szavakat és fordulatokat, pl. nem azt mondja, hogy Major Tamás egy színész, hanem ezt, hogy Major Tamás színész, nem beszél überelésről, hanem túlszárnyalásról, stb, stb.

A jó zsidó nem pártolja a nemzetellenes csalásokat, mint pl. a (teljesen fölösleges) nyelvvizsgarendszer, a hazai ipar és kereskedelem kiárusítását, a multinacionális (tipikusan zsidó) cégek térfoglalását, és adókönnyítését, az ezeket támogató nemzetellenes törvényeket (pl. nevetséges higiéniarendeleteket), stb.

A jó zsidó nem támogatja a pornográfiát, trágárságot, ízléstelenségeket, kábítószerezést, rap-zenét és egyéb, kultúrapusztító förtelmeket, a környezetpusztítást és a gyűlölködést.

A jó zsidó hajlandó zsidótársai viselkedését megvizsgálni és mérlegre tenni, és ezt hajlandó nemzsidó beszélgetőpartnereivel is tárgyilagosan és érzelemmentesen megvitatni. Számára nincs tabu-téma, titkolózás, összekacsintás a zsidótársakkal.

Folytatása következik...

Forrás