A zsidók hibásak

A hu-Rightpedia wikiből

Ez a cikk Joseph Goebbels 1941 november 16-án elmondott beszédének magyar fordítása.

A zsidók hibásak!

1941 november 16.

A világ zsidóságának történelmi felelőssége ennek a háborúnak a kirobbantásában és kiterjesztésében olyan világosan bizonyított, hogy erről kár tovább vesztegetni a szót. A zsidók akartak háborút, és most itt van. Azonban a Führer 1939 január 30-án elmondott jóslata a németet Reichstagban szintén érvényes : ha a nemzetközi pénzügyi zsidóság újra világháborút robbant ki, ennek eredménye nem a világ bolsevizálása lesz és azáltal a zsidók diadala, hanem a zsidó faj létének megszűnése Európában.

Látjuk a a Führer jóslatának beteljesülését. A zsidók büntetése biztosan kemény, azonban nem keményebb annál, mint amit érdemelnek. A világ zsidósága hibázott a háború résztvevői erejének megítélésében, és most fokozatosan saját bőrén tapasztalja a pusztítást amit számunkra tervezett. Saját törvénye alapján bűnhődik : szemet szemért, fogat fogért.

Minden zsidó ellenfelünk ebben a történelmi harcban, függetlenül attól, hogy egy lengyel gettóban tengődik, Berlinben vagy Hamburgban élősködik, vagy a háborús trombitát fújja New-Yorkban vagy Washingtonban. Minden zsidó születésénél és fajánál fogva nemzetközi összeesküvés része a nemzeti szocialista Németország ellen. Ennek kudarcát és megsemmisítését akarják, és mindent ami lehetséges megtesznek, hogy ez így történjen. Hogy a Birodalom belsejében nem tudnak sokat tenni ennek érdekében, az nem hűségük mutatója, inkább az ellenük hozott megfelelő intézkedéseké.

Ezen intézkedések egyike, hogy minden zsidónak sárga csillagot kell hordania. Láthatóvá akartunk tenni őket zsidókként, főleg ha megpróbálnak ártani a német népközösségnek. Ez emberséges intézkedés részünkről, egészségügyi és betegséget megelőző intézkedés, hogy megakadályozzuk, hogy a zsidó nem tud beszivárogni közénk és ellentéteket szítani.

Amikor zsidók néhány hete először tűntek fel Berlinben zsidó csillagukkal, a birodalom fővárosa polgárai meg voltak lepve. Csak kevesen tudtát hogy volt még olyan sok zsidó van Berlinben. Mindenki egyszerre csak valaki talált a szomszédságban, aki addig ártalmatlan polgárnak tűnt, aki az átlagnál talán kicsit többet panaszkodott vagy kritizált, de senki nem gondolta, hogy az illető zsidó. Elrejtőzött, majmolta környezetét, átvette a háttér színét, a környezethez illesztette, a megfelelő pillanatra várva. Ki gondolta közülünk, hogy az ellenség mellette van, hogy egy csendes és ügyes hallgatódzó részt vett az utcai beszélgetéseken a földalattin, vagy a dohányboltok előtt álló sorokban? Voltak zsidók akiket külső jelekről nem lehetett fölismerni. Ezek a legveszedelmesebbek. Amikor intézkedéseket hozunk zsidók ellen, angol vagy amerikai napilapok már másnap beszámolnak róla. A zsidóknak még ma is titkos kapcsolataik vannak ellenfeleinkhez külföldön és ezeket a nem csak saját érdekükben használják, hanem a birodalom minden háborús erőfeszítéséről való információ továbbadásában. Az ellenfél köztünk van. Legalább megpróbáljuk ezt láthatóvá tenni az összes polgár számára.

Az első napokban a zsidócsillag megjelenése után, a napilap árusítások tetőztek Berlinben. Minden zsidó vett egy napilapot hogy amögött rejtse el Káin jelét. Mint ez a betiltották, Berlin nyugati részén zsidók tűntek fel nemzsidó külföldiek társaságában. Ezeknek a zsidólakájoknak tulajdonképpen szintén zsidócsillagot kellene hordaniuk. Bosszantó viselkedésüket mindig ugyanazzal mentegetik: a zsidók végül szintén emberi lények. Sohasem tagadtuk ezt, ahogy sohasem tagadtuk azt sem, hogy a gyilkosok vagy gyerekeket megerőszakolók, tolvajok és kerítők szintén emberek, habár sohasem éreztük a szükségét, hogy együtt sétáljunk velük a Kurfürstendammon! Minden zsidó ügyes zsidó, aki talál egy buta és tudatlan gójt, aki őt jónak hiszi. Mintha az ok volna a zsidóknak egyfajta tiszteletre méltó kíséretet adni. Milyen badarság.

A zsidóknak fokozatosan saját lábukra kellett állniuk, és újabban új trükköt agyaltak ki. Ismerték az engedékeny német polgárt bennünk, aki mindig kész szentimentális könnyeket sírni igazságtalanságok miatt. Egyszerre csak az a benyomásunk, hogy Berlin zsidó lakossága csupán kicsi gyámoltalan babákból és beteges öreg hölgyekből áll. A zsidók a gyengéket küldik az utcára. Néhány naiv lelket összezavarhatnak egy időre, azonban nem minket. Mi pontosan tudjuk, mi a helyzet.

Csakis miattuk kell megnyernünk a háborút. Ha elvesztjük, az ártalmatlannak tűnő zsidó alakok egyszerre csak dühöngő farkasokká válnak. Asszonyainkat és gyerekeinket támadnák meg bosszúból. Elég példa van erre történelemben. Amit Besszarabiában és a balti államokban tettek, amikor a bolsevizmus oda betört, noha sem a népek sem kormányaik nem ártottak nekik. Nem lehet meghátrálni csatánkban a zsidók ellen - még ha akarnánk se, de nem is akarunk meghátrálni. A zsidókat kell elmozdítani a német közösségből, mert veszélyeztetik nemzetünk egységét.

Ez alapvető elve faji, nemzeti és társadalmi egészségünknek. Sohasem fognak békén hagyni. Megpróbálnak minden népet ellenünk hergelni és háborúba küldeni ellenünk. Ki törődik problémáikkal, amikor a világot arra akarják kényszeríteni, hogy elfogadja véres anyagi uralmukat? A zsidók élősködő faj, amely egészséges, de tudatlan népeken élősködik. Csak egy célravezető intézkedés létezik: ki kell vágni őket.

Milyen buta és elhamarkodott volt a zsidók elmaradott barátainak érvelése az emberiség többezer éves problémáját illetően! Hogy csodálkoznának ha drága zsidaik hatalomra kerülnének! Azonban az túl késő lenne. Ezért kötelessége minden nemzeti vezetésnek minden szükséges intézkedést meghozni, hogy ezt megakadályozza. A népek különfélék, mint ahogy az állatok is azok. Néhány nép jó, mások rosszak. Ugyanaz állatokra is igaz. A tény hogy a zsidó még közöttünk él nem bizonyíték arra, hogy neki erre joga lenne, mint egy bolha sem a család része azért, mert a házban él. Mikor Mr. Bramsig vagy Mrs. Knöterich sajnál egy öregasszonyt aki zsidó csillagot hord, emlékezniük kellene az öreg asszony egy messzi unokaöccsére aki Nathan Kaufmann névvel él New-Yorkban és tervet készített, amelyik minden németet 60 éves kora alatt fog meg akar terméketleníteni. emlékezniük kellene távoli nagybácsijára, akit Baruchnak, Morgenthaunak vagy Untermayernek hívnak és aki Mr. Roosevelt mögött áll, és háborúba uszítja azt, és ha ez sikerül, akkor egy jó de tudatlan USA katona, aki esetleg Mr. Bramsig vagy Mrs. Knöterich egyetlen fia, meghalhat. Mindez a zsidóság előnyére lesz, amelyiknek ez az öreg asszony is része, függetlenül attól, hogy mennyire öregnek és betegesnek tűnik.

Nekünk németeknek egy végzetes jellemhibánk van, a feledékenység. Ez a hiba tisztességünk és jóságunk jele, de nem jelent politikai bölcsességet vagy intelligenciát. Azt hisszük, mindenki más olyan természetű mint vagyunk. A franciák szét akarták a birodalmat rombolni 1939/40 telén, és azt mondták, nekünk adnának valamit hadtápjukból enni, ha azért sorba állunk. Hadseregünk hat hét alatt legyőzte Franciaországot, majd német katonák adtak éhes francia nőknek és gyerekeknek kenyeret és kolbászt, és benzint hogy Párizsból hazamehessenek, és legalább a birodalom elleni gyűlöletük egy részét felejtsék el.

Ilyenek a németek. Nemzeti erősségünk egyben nemzeti gyengeségünk is. Nem akarunk ezen változtatni, amíg gyöngeségünk nem árt nekünk túlságosan. Klopstock pár jó tanácsot adott nekünk: ne légy túl elnéző, mert ellenségeink nem elég jók ahhoz, hogy elnézzék hibáinkat.

Ez a tanács különösen igaz a zsidókkal való kapcsolatunk esetén. Gondatlanság itt nemcsak gyengeség, hanem kötelességünk elhanyagolása és bűn az állam biztonsága ellen. A zsidók egyvalamit akarnak: balgaságunkat vérontással és rémuralommal jutalmazni. Nem szabad idáig fajulni hagyni a dolgokat. Egyik a legcélravezetőbb védelem a nem megbocsátó, hideg keménység népeink pusztítói ellen, a háború felbujtói ellen, azok ellen kiknek vesztésünk nyereséget jelent, és azért az áldozatok ellen ha nyerünk.

Azért, ezt kell mondanunk újra és meg újra:

  1. A zsidók pusztulásunk. Ezt a háborút ők kezdték és irányítják. A német birodalmat és népünket akarják elpusztítani. Ez a tervet kell megakadályozni.
  2. Nincsenek különbségek az egyes zsidók között. Minden zsidó a német népek esküdt ellensége. Ha nem mutatja ellenségességét, az csak gyávaságtól és ravaszságból teszi, nem szeretetből.
  3. A zsidók kell minden elesett német katonáért hibáztatni ebben a háborúban. Halála az ő lelkiismeretüket terheli, nekik kell megfizetni érte.
  4. Aki a zsidócsillagot hordja, a nép ellensége. Aki vele törődik, az ugyanaz mint egy zsidó és eszerint kell kezelni. A nép lenézését szolgálta meg, gyáva, aki népét a bajban cserbenhagyja és átmegy az ellenséghez.
  5. Ellenfeleink védik a zsidókat. Ez bizonyítja, hogy milyen károsak népünkre.
  6. A zsidók az ellenfél ügynökei közöttünk. Aki őket segíti, az ellenséget segíti.
  7. A zsidóknak nincs joguk egyenlőséget követelni velünk. Ha az utcán, sorbanállásnál vagy közlekedő eszközökön megszólítanak, ignoráld őket,
  8. Ha a zsidók szentimentalizmusodra hivatkoznak, vedd észre hogy feledékenységedben bíznak. Tudasd velük, hogy átlátod őket és tartsd őket távol magadtól.
  9. Egy tisztességes ellenfél ki fogja érdemelni bőkezűségünket miután nyertünk. A zsidó viszont nem tisztességes ellenfél, habár megpróbál annak látszani.
  10. A zsidók felelősek háborúért. A bánásmód velük szemben nem helytelen. Kiérdemelték.

A kormány dolga hogy foglalkozzon velük. Senkinek nincs joga önhatalmúlag tevékenykedni, de mindenki a kötelessége támogatni az állam intézkedéseit a zsidók ellen, hogy megvédje tőlük a többieket és elkerülni, hogy a zsidó trükkök félrevezessék.

Az állam biztonsága kívánja ezt mindannyiunktól.