Antiszemita magyar személyek nyilatkozatai zsidókról a-k

A hu-Rightpedia wikiből

Az alább felsorolt személyek megnyilvánulásaik és tetteik alapján zsidóellenesnek, azaz antiszemitának tekinthetőek. Leleplezték és/vagy gyűlölték a zsidóságot, felvilágosító munkát végeztek róluk az emberek körében, tettek a zsidóbűnözés és az attól nehezen elválasztható zsidóság letörése ellen, különböző eszközökkel csökkentették a helyi és/vagy a létező zsidóság számát, illetve mindezek és esetleges zsidópárti, semleges és kevésbé antiszemita megnyilvánulásaik összessége alapján egyértelműen zsidóellenesnek ítélhetőek. A többé-kevésbé, akár kis mértékben is vitatottan antiszemita személyek a vitatott szekcióban szerepelnek. Tévedések ugyanakkor kis mértékben még így is előfordulhatnak, különösen sokkal korábban élt személyek és ezáltal kevés forrás esetében. Egyes írók, költők esetében fordulhatnak elő leginkább tévedések, akiknek jobbára csak a műveit ismerjük, a magánvéleményüket kevésbé. (Ha például Eötvös Józsefnek csak az írói munkásságát ismernénk, azt hihetnénk, hogy kifejezetten utálta a zsidókat.) A szövegben szereplő idézetek 100%-ban hitelesek, az állítások megfelelnek a valóságnak. Mindazonáltal az antiszemitizmus fogalmának meghatározásán ma is vitatkoznak a szakértők. A zsidó Bibó István ezt írja az antiszemitizmusról: "Antiszemitán nem kell mindenkit értenünk, aki nem szereti a zsidókat, de nem elég azokat érteni, akik a zsidók ellen uszítanak vagy a zsidókat üldözik; hanem azokat kell értenünk, akikben a zsidók különböző veszedelmes tulajdonságairól, mohó és csaló vagyonszerzéséről, erkölcstelen és politikailag destruktív voltáról, bosszúállásra és hatalmaskodásra való hajlandóságáról egy összefüggő kép alakult ki és rögződött meg." (Ugyanakkor Bibó zsidó és zsidópárti volt, azaz kevéssé hiteles forrás. Ezen reális összefüggő kép pedig egy kimondott filoszemita elméjében is rögzülhet (lásd Harry Truman vagy Mark Twain).
A magyarországi személyek zsidósággal kapcsolatos negatív megnyilatkozásait a Magyar nyelvű személyek nyilatkozatai zsidókról c. cikk tartalmazza. A magyarországi zsidóellenes személyeket a Magyar antiszemiták listája c. cikk tartalmazza. A külföldi személyek zsidósággal kapcsolatos negatív megnyilatkozásait a Külföldi személyek nyilatkozatai zsidókról c. cikk tartalmazza.

Antiszemita magyar személyek

A-K

Habsburg Albert
(1397-1439)
Német és cseh király, az első Habsburg magyar király I. Albert néven. A zsidókra külön adókat vetett ki. A huszitákkal való együttműködés vádjával 1420-ban Ausztriában elrendelte az összes zsidó letartóztatását és erőszakos megkeresztelését. Amelyik zsidó nem keresztelkedett meg, azt hajóra ültette a Dunán. A gazdag zsidókat megkínozta és vagyonukat elvette. A maradék több mint 200 zsidót megégette, a zsinagógákat pedig leromboltatta. [1] [2] [3]

II. András magyar király

II. András
(kb. 1176-1235)
Magyar király, az Aranybulla kiadója. Az Aranybulla 24. cikkelyében megtiltja a zsidóknak és izmaelitáknak, hogy tisztséget viseljenek. Szó szerint ezt írja elő:
"Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek.
Pénzváltó kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbeli nemesek legyenek.
1. §. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek."
A 26. cikkely pedig deklarálta, hogy "az országon kívül valóknak birtokot adni nem kell", illetve amennyiben ez már megtörtént, akkor lehetővé kell tenni, hogy "a haza fiai válthassák meg" azt. Egy évtized elteltével a Pecorari Jakab pápai követ jelenlétében aláírt 1233-as beregi egyezményben az Aranybullában foglaltakat megerősítették, továbbá megkülönböztető jelekkel választották el a zsidókat a keresztényektől, és megtiltották, hogy a zsidóknak keresztény rabszolgáik legyenek vagy keresztényekkel lakjanak. [4]
Andreánszky Gábor
(1848-1908)
Bécsben született antiszemita politikus, a kiváló botanikus, ifjabb Andreánszky Gábor (botanikus) apja.
Baky László
(1898-1946)
Politikus, belügyi államtitkár, fontos szerepet játszott a zsidók munka- és büntetőtáborba szállításában, a zsidók kivégezték.
Balczó András
(1937-)
Öttusázó, 3-szoros olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója, Balczó Zoltán nemzeti radikális politikus testvére. Hatalmas akaraterejéről volt híres.
"Magyarország zsidó hódoltsági terület (...)ismert zsidó vezetők úgy reagáltak erre (...)hogy minek kellett ezt Balczónak kimondania."
"A faji alapon elkülönült zsidó kisebbség – hitetlenségükre méltán alapozva – úgy megoldotta a magyar kérdést, hogy le a kalappal. Önvédelmi harcaikban lassan a mi nemzetünk pusztul. A legyőzetést szimbolizálni kellene. Ahogy József Attiláról, Bajcsy Zsilinszky Endréről csak ülő szobrot engedtek készíteni annak idején, az Aradi Vértanúkról mai napig semmit, úgy a jószándékú magyar szenátoroknak vásárolhatnának száz-kétszáz fehér botot." Cikk Balczó Andrással Cikk Balczó Andrással II.
Bangha Béla
(1880-1940)
Antiszemita jezsuita szerzetes, író, szerkesztő, Magyarország „sajtóapostola”.

Bárdossy László

Bárdossy László
(1890-1946)
Az egyik legnagyobb magyar miniszterelnök. 1946-ban több miniszterelnökkel együtt kivégezték a megszállók, a zsidó "bosszú" mártír áldozata. 1941-ben külügyminiszter, majd miniszterelnök Teleki Pál öngyilkosságát követően. Rendkívül művelt, kiváló diplomata volt. Nevéhez köthető a "harmadik zsidótörvény". A törvény meghatározta a zsidó fogalmát, és megtiltotta a zsidók és nem zsidók házasságát és házasságon kívüli nemi érintkezését, melyet fajgyalázásnak minősített. A kassai bombázás után joggal üzent hadat a Szovjetuniónak, majd később az USA-nak is. A "kamenyec-podolszkiji mészárlás"-nak elnevezett eseményben ártatlannak bizonyult. 1942. március 7-én lemondott posztjáról, utódja Kállay Miklós lett. Tagja volt a legendás soproni országgyűlésnek a végső órákban. A háború elvesztésekor Németországba, majd Svájcba menekült, de az amerikaiak elfogták, majd a zsidó Himmler Márton fejvadász és pribék-társai segítségével vérbíróság elé hurcolták a zsidók, melyet a zsidó Major Ákos vezetett. Bárdossy szellemi, műveltségi és mindenekelőtt erkölcsi fölénye megalázó volt vádlói számára, akik végül jogellenesen halálra ítélték. Bátran, bekötetlen szemmel, emelt fővel állt gyilkosai elé és a sortűz eldörrenése előtt néhány pillanattal felnézett az égre, magasba emelte mindkét kezét és így kiáltott: - "Uram, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól!" A zsidó-bolsevik csőcselék még a papot is ki akarta végezni.
Kállay Miklósnak ezt mondta egyszer: „Te katasztrófába viszed az országot, Rólad mindenki tudja, hogy németellenes és angolbarát vagy, és hogy nem vagy antiszemita. Futsz az angolok után, de soha nem nyered meg őket.” [5]

Bartha Miklós

Bartha Miklós
(1847-1905)
Jogász, író, politikus. Országgyűlési képviselő a Balközép Párt, a Függetlenségi és 48-as Párt és más pártok színeiben a 70-es évektől egészen a századfordulóig. 1901-ben megírta nagy sikerű Kazárföldön c. művét, melyben bemutatja a betelepült, civilizálatlan zsidók (kazárok) felvidéki tevékenységét, akik teljesen kiszipolyozták az ott élő ruténokat. Nem volt nagyon antiszemita, többször is hangsúlyozta, hogy a kazárok különböznek a hazai zsidóságtól, tehát nem ismerte fel, hogy valójában magát a zsidóságot mutatta be művében.
"Egy fajról beszélek, amely becsempészte magát a Felvidékre s meglepte a bennszülötteket, miként a penészgomba a védtelen organizmust. E faj terjeszkedik, mint a fecskefonat a lóherésben körülfonja, behálózza, rátapad, kiszívja, s mikor elpusztult a megtámadott növény, akkor tovább kúszik az élősdi újabb áldozatok után. Mert hiába lett ura annak a földnek, ahonnan a nemesebb fajt kiirtotta, nem tud rajta, belőle megélni, miután sorvasztó gazdasági rendszerével a talajt is kizsarolja."
"Nem tanul, nem művelődik, nem mosdik. Csinálja az üzletet és a gyermeket. Esküszik hamisan. Sokszor gyújtogat. Megcsonkítja ellensége barmát. Vádaskodik alaptalanul. Veszteget, ahol lehet. Korrumpál mindenütt. Pénteken este gyertyát gyújt és megfürdik a rituális lében. Hangosan imádkozik és némán csal. A földről lehúzza a termőréteget, a népről a bőrt. Szapora, mint a bogár. Élelmes, mint a veréb. Pusztít, mint a patkány." {Kazárföldön)
"A szervezetek minden válfajában vannak paraziták. Számtalan növény, állat és ember csak a mások életnedvén tud megélni. Sőt népről is tudunk, amely így van teremtve. Egyénileg erős, szívós, eszes, munkás, fogékony jóra és rosszra, van külön társadalma és külön vallása, de nemzetté szervezkedni és hazát alkotni nem tud. A zsidó népre gondolék." (A parazita)
"Újabb időben a zsidók vándoroltak be tömegesen.. Az emancipáció idejében pár százezren lehettek. (Nincs kezem ügyében a statisztikai kimutatás.) Most több van egymilliónál." (A kazár bevándorlás)
Basch Ferenc
(1901-1946)
A magyarországi Volksbund, a németség vezetője, nacionalista, nemzetiszocialista volt. 1946-ban zsidó terroristák kivégezték.
Bernát Gáspár
(1810-1873)
Ügyvéd, író.
"Magyarország' szivében, Budapesten vagyunk. Előttünk zsidó... utánunk zsidó... közöttünk is zsidó." (Jajvár)
"Leleményes rosszindulat és antiszemita stílus jellemzi Bernát Gáspár életképeinek zsidó rajzait. Kígyósszemű, mulatt-göndör zsidó uzsorásról beszél az iró, ki még korainak tartja az emancipációt és rettegve látja, mint lepik el Budapestet a haszonleső zsidók." (Magyar Zsidó Lexikon)

Berzsenyi Dániel

Berzsenyi Dániel
(1776-1836)
Magyar költő, visszavonultan élt, a niklai remeteként is emlegetik.
"Való ugyan, hogy kereskedésünk körülményei nem igen kedvezők; de nem is azt akarom én mondani, hogy angolok legyünk, elég volna nekünk, ha egyszer csak azt tehetnénk is, hogy ne lennénk egészen a zsidók zsebjében..."
"Tisztelet, becsület a becsületes zsidóknak; de meg kell vallani, hogy a szegény falusi zsidók többnyire oly egészen demoralizált népcsalók és orgazdák, hogy azokat, a nép között megszenvedni, vagy még azokkal bort és húst árultatni csupa veszedelem; mert így éppen alkalmat adunk nekik az orgazdaságra, s lehet félni hogy így azok naprul napra szorosabb szövetségbe keveredvén zsiványainkkal azokat még oly rablásra is vezetik, milyenrül azok gondolkodni sem tudtak volna, melyre pedig nálunk már vagynak is példák." ("A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairúl", 1833)

Bessenyei György

Bessenyei György
(kb. 1746-1811)
Író, költő. Az Ágis tragédiája című műve megjelenésének időpontját (1772) a magyar felvilágosodás kezdetének szokás tekinteni.
Művei alapján az egyik legnagyobb zsidógyűlölő volt a magyar történelem ismert alakjai között, különösen Rómának viselt dolgai c. műve figyelemre méltó ebben a tekintetben. Egy magyarul beszélő zsidó cenzor ki is húzott pár antiszemita sort életművéből. Bessenyei – Tacitushoz hasonlóan – a zsidókat alsóbbrendű, az emberiség legalsó fokán elhelyezkedő, gyenge népnek tartotta, mely ugyanakkor fanatikus, idegen- és emberellenes, mely magát mégis következetesen magasabbrendűnek képzeli.
"Jegyezzük-meg itt a' Sidókról, hogy ök, természeteknek eredeti szerint, mind azon dolgokkal ellenkezni láttatnak, meljek az embert Isten és világ elött nagygyá, vagy érdemessé szokták tenni."
"A Sidó elsőnek állittya magát e Föld kerekségén akkor is, mikor a gyözedelmes Nemzetek hol létét se tugygyák, vagy porászra füzvén öket Babillonba viszik, vagy rajtok szánakoznak."
"E' szánakozásra, való Nemzet, mely minden magán kivül élő embert vallásbul utált, el hitte, hogy baráttságáért az Isten is utálni fogja Világát, mellyet nékik igéretbe adot, hogy Sidók legyenek a Világnak Urai, itt e Földön... Eleitül fogva, ez a Nemzet azt vette törvénybe hogy az egész világnak legyen ellensége, az az, a magán kivül élő emberi Nemzetnek gyülölöje. Ollyan törvény mely Isten, természet törvénnyével ellenkezik és emberséget igasságot el temet. Annyira, hogy ha a mai keresztény világ, ő irántok, az ő igasságokat venné gyakorlásba, a magok vallásának szentségénél fogva, mind el töröltetnek e földrül. Soha a sidó törvénynél törvénytelenebb törvény nem vólt e világon a közönséges társaság boldogsága ellen. Ez a galád Nemzet irántunk most is oly utálattal viseltetik, hogy edényünkből sem eszik, és borunkat sem issza s a t."
"Minden Nemzet nagyittya magát ha Zsidó vagy Tzigány is..."
"Haszontalan helyheztetnéd a Tzigány, Zsidó, vad oláh nemzetet magyar nemesi szabadságban, mert soha magyar vére erköltse nem lenne, hanem tsak tégedet tsufitana el."

Antonio Bonfini

Antonio Bonfini
(kb. 1430-kb. 1500)
Itáliai történetíró.
"Őseik hagyományai azt mondják nekik, hogy a keresztények vére kiváló gyógyír a körülmetélés által okozott sérülés kezelésére... Egy ősi és titkos parancsolat értelmében évente keresztény vérrel áldoznak..."
Ha úgy tűnik, hogy Bonfini szavai valami túlzó középkori babonát és hiszékenységet mutatnak, emlékeztetni kell arra, hogy a zsidók babiloni Talmudja - ez a manapság is vitathatatlan vallási és civil törvény - nemcsak a vért írja elő orvosságként, hanem az olyan válogatott "gyógyszereket" is, mint a rothadó fekete jérce és a fehér kutya ürüléke.
"Némelyek pedig, akik a zsidók, nem tudom, miféle meséi nyomán ábrándozgatnak, azt írják, hogy a szkíták Jáfet fiától, Magógtól erednek, a hunoknak meg Nimród fiai, Hunor és Magor voltak az elei." (A magyar történelem tizedei)
"Ezekben a hónapokban néhány nagyszombati zsidó, aki bizonyos kegyetlen és borzasztó bűnben megmakacsolta magát, elnyerte méltó büntetését. Tizenkét férfi meg két asszony titokban elfogott egy szabad születésű keresztény gyereket, bevitte egy közeli házba, és a szerencsétlent torkon ragadva azonnal megfojtotta, aztán ereit fölvágva, míg lelkét lassan és apránként kilehelte, vérét részint megitták, részint eltették mások számára, testét feldarabolták és részenként elföldelték. A szülők sokáig keresik a gyereket, de nem találják, az viszont bebizonyosodik, hogy az előző nap a zsidók utcájában tartózkodott, s aztán nem látták többé, ezért elrendelik a zsidók ellen a törvényes nyomozást. Poroszlókat küldenek a házukba, aki fölfedezve a friss vérnyomot, a ház urát egész családjával együtt elfogják; a vallatás során az asszonyok a kínzástól való félelmükben az iszonyatos tett egész lefolyását feltárják; vallomásuk alapján a nádor, aki egyben a város elöljárója is, megparancsolja, hogy néhány bűntársat a piacon az e célra felállított máglyán égessenek el, a többieket, akik kevésbé látszottak vétkeseknek, súlyos pénzbüntetésre ítélik. Amikor pedig az öregekből kínzással kicsikarták e szörnyű bűntett okát, négyet tudtak meg, ami a zsidókat Nagyszombatban is meg gyakran más vidékeken is efféle gyalázatra kötelezi; az egyik, hogy őseik tanítása szerint körülmetélkedésnél a keresztény ember vére kitűnő szer a vérzés elállítására; a másik, hogy úgy hiszik, ugyanez ételben beadva nagyon sokat használ a szerelem felkeltésében; a harmadik, hogy náluk mind a férfiak, mind a nők egyképpen szenvednek a havibajtól, és úgy tapasztalták, hogy ha keresztény ember vérét isszák, az gyógyszer erre a betegségre; a negyedik, hogy van náluk egy ősi, titkos törvény, mely szerint a mindennapi istentisztelet során más-más vidéken keresztény vért kell áldozniuk az istennek, és állítólag az történt, hogy ebben az évben a nagyszombati zsidókra került a sor. Mindeme szörnyűség az üdvösség négyszázkilencvenharmadik esztendejében esett ezer fölött."

Bosnyák Zoltán

Bosnyák Zoltán
(1905-1952)
Földrajz-természetrajz tanár, zsidószakértő, sok tanulmányt írt különböző lapokban a zsidók természetéről és veszélyességéről, több radikális hangvételű lapot (pl. Cél, Harc) szerkesztett a 30-as évektől. A Zsidókérdést Kutató Magyar Intézet elnöke is volt. A világháború vége felé Északra menekült a Protektorátusba, majd Erdélyben bujdosott, a hatóságok távollétében halálra ítélték. A román hatóságok 1950-ben elfogták, munkatáborba hurcolták, majd átadták Magyarországnak, ahol a judeobolsevikok kivégezték, miután megkínozták, és valószínűleg hamis vallomásokat irattak vele. Julius Streicherhez hasonlóan mindössze felvilágosító munkája miatt végezték ki törvénytelenül. Az 1985-ben részben haláláról készült dokumentumfilmet betiltották. Néhány művének címe: Fővárosunk elzsidósodása, A zsidókérdés törvényi rendezése, Harc a zsidó sajtó ellen, Istóczy Győző élete és küzdelmei.
"Akik a zsidórendeletekkel kapcsolatban jogról, szeretetről és hasonlókról beszélnek, azok együgyűek. Ebben a háborúban a zsidósággal szemben világos és félreérthetetlen tétel: vagy ők, vagy mi! Középút, kiegyezés, vagy más hasonló nem lehetséges. A társadalom legfőbb feladata, hogy a zsidórendeletek végrehajtása során jelentkező sopánkodó és sajnálkozó hangokat elnémítsa. A mi népünk mindig nagyon hajlamos volt szánakozásra. Ugyancsak a társadalom feladata lelket verni a lapulókba, az ijedtekbe, akik még nem tudtak felszabadulni a zsidó propaganda fertőző hatása alól. Fel kell rázni ezeket a reszketős, szánalomra méltó lelkületű eltévelyedett embereket. Ha élni akarunk csak egy út áll előttünk: a győzelem útja bármi áron is." [6]
Budaházy György
(1969-)
Ősi nemesi család sarja, nemzeti radikális, ellenálló, az Erzsébet hídi csata vezetője, politikai fogoly, több évig tartották börtönben koholt vádak alapján zsidó nyomásra.

Budinszky László

Budinszky László
(1895-1946)
Nyilas igazságügyminiszter. Harcolt az első világháborúban, orosz fogságba esett, 29 hónap után, harmadik szökési kísérlete sikerrel járt. 1938-ban belépett a Nemzeti Frontba, majd a Nyilaskeresztes Párt színeiben országgyűlési képviselő lett. A nyilas hatalomátvétel után igazságügyminiszterként szolgálta a hazáját. Ő készítette el a javaslatot a nemzetvezetői intézmény létrehozására. A háború után Németországba menekült, elfogták, a zsidók hazahurcolták és ártatlanul kivégezték

Concha Győző

Concha Győző
(1846-1933)
Jogász, MTA-alelnök.
"A zsidóság nemcsak egy vallás által, hanem etnikai, vérségi kötelékek, történelmi hagyományok, részben öntudatlan, részben öntudatos nemzeti törekvések által egybekapcsolt emberek külön közülete a modern nemzetek között, melynek elhelyezkedése az államban és társadalomban a negativitásnak attól a fokától függ, melyet a zsidó nemzeti erő csírája valamely nemzet állami és társadalmi szerkezetével szemben kifejt. (...) A hazai zsidókérdés lényege tehát abban áll, mekkora és mennyire érvényesül a zsidó negativitás nemzetünk életében."
Corvin János
(1473-1504)
Mátyás király fia, horvát bán, száműzte a tatai zsidókat 1490-ben. A Magyar Zsidó Lexikon írja:
"Beatrix, Mátyás özvegye és Corvin János, Mátyás fia, akik az új királyválasztásig közösen vezették az ország ügyeit, Mendel Jakab zsidó prefektus (l. Mendel Jakab) közbenjárására felléptek a zsidók érdekében a városokkal szemben, de rendelkezéseiket nem a zsidók iránt érzett igazságosság irányította, hanem a kincstár közvetlen érdeke, mert mindenekelőtt kihangsúlyozták, hogy a zsidók a kincstár tulajdonába tartoznak. Ha ilyen kincstári érdekek nem állottak fenn, a különben nem rossz indulatú fiatal herceg keményen és türelmetlenül bánt el a zsidókkal, ahogy azt nem egy eset igazolja. Legjellemzőbb erre a zsidók T.-e, amely 1490 körül történt. Tata városa ugyanis Mátyás halála után a, zsidókat részben kiűzte, részben pedig olyan erőszakoskodásokat követett el velük szemben, hogy a zsidók kénytelenek voltak önként elhagyni a várost. Corvin János mindenben helyeselte a város eljárását, ő maga, mint Tatának birtokosa hagyta meg az ottani várnagyoknak, hogy ha még volnának Tatán zsidók, azokat is űzzék ki és minden ingó és ingatlan vagyonukat foglalják le. Rendeletét azzal indokolta meg, hogy a zsidók Krisztus ellenségei és így a szent törvényekkel ellenkezik, hogy a keresztények velük együtt lakjanak. Végül pedig utalt a zsidók nagymérvű uzsoráskodására, mely a polgároknak, jobbágyoknak és a földesuraknak egyaránt jelentős károkat okozott. Corvin János a kiűzött zsidók házai közül Mózesét és Ábrahámét Csicseri Orosz Mihálynak, az egyik várnagynak adományozta..."

Csurka István

Csurka István
(1934-2012)
Magyar író, politikus, nagy antiszemita vezető a 20. század végén és a 21. század elején. A nemzeti Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke. Eredetileg az Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt, azonban 1993-ban kizárták, és megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját. Csurka ellenezte az EU-csatlakozást, rámutatott az izraeli érdekek túlzott magyarországi érvényesülésére, vagy arra is, hogy a szeptember 11-i "terrortámadás" nem az arabok, hanem amerikai zsidók műve volt. A párt lapjába, a Magyar Fórum-ba számos Izraelt és a zsidókat leplezetlenül támadó cikket írt.
"Mert kétségtelen, hogy 120 évvel ezelőtt a nyíregyházi bíróság a vérvád alól, tudniillik hogy rituális okokból meggyilkolták a keresztény – református – kislányt, Solymosi Esztert, felmentette a tiszaeszlári zsidó hitközség tagjait, de az is kétségtelen és ezt a korabeli sajtó megírta, hogy ez a felmentés Tisza Kálmán nyomására történt. Tiszának nagy összegű államkölcsönre volt szüksége, s Európa legnagyobb akkori bankháza, a Rothschild a tiszaeszlári zsidók felmentéséhez kötötte a folyósítást. Ezt megírta többek között a fiatal szegedi újságíró, Mikszáth Kálmán is." [7]
Dáner Béla
(1884-1930)
Jogász, magyar fajvédő, a Hortobágy című felvilágosító lap főszerkesztője.

Egan Ede

Egan Ede
(1851-1901)
Mezőgazdász, hazafi, zsidók által felbérelt orgyilkos ölte meg. Egán a kárpátaljai rutének (ruszinok) helyzetén próbált segíteni, akik teljesen eladósodtak, tönkrementek a beözönlő zsidó uzsorások miatt. Kinevezték miniszteri biztossá. Kidolgozta a ’hegyvidéki akcióterv’-et az állattenyésztés és a tejgazdaságok fejlesztésének céljából. Hitelszövetkezetet hozott létre, és megoldott szinte minden problémát, amit az agyafúrt zsidók ármánykodásai jelentettek a Kazárföldön a pálinkázástól kezdve a hamis eskü intézményéig. Fellépett a bűnöző, embertelen zsidók további Kárpátaljára áramlása ellen. Mikor látták, hogy csalásaikkal már nem érnek célt, a zsidók egyszerűen lelövették Egant egy bérgyilkossal. Halála után a ruszinok ügye végleg elakadt, a zsidók pedig fellélegeztek. A ruszinok máig nagy tisztelettel gondolnak Egan Edére.
"Ezt az országot, úgy tudom, ma még Magyarországnak hívják! De vajon ezt a Magyarországot képzelték-e el azok, kik a hazát megalapították és vérükkel ellenségek ellen megvédték?"
Egressy Gábor
(1808-1866)
Színész, Egressy Béni bátyja.
"Én magamat nem tartom előítéletesnek tekintetes ur! de most már csakugyan arra kell fakadnom, mit egy kikeresztelkedett orvos fia mondott tulajdon apjának, hogy denique csak zsidó a' zsidó! Ez meggyőződésemmé vált. E faj magát soha semmiféle alakban meg nem tagadhatja. E' faj sajátságainak íze, szaga, szine meglátszik és megérzik szellemének mindennemű nyilatkozásaiban, — meg még legnagyobb gondolatain is. Én részemről soha sem igénylettem tőle még csak köszönetet sem azon irtóztató fáradalmaimért, s' álmatlanul virasztott éjjeleimért, mennyibe nekem az ő müveinek átdolgozása, színpadra hozatala stb. stb. került; sőt valóságos szamártürelemmel viseltetém kiállhatatlan egyénisége iránt; hanem azon gőg, mellyel hazáját e' czikkében lenézi, a' dühös gúny, mellyel azt hálátlannak vádolja valódi ok és jog nélkül: ez már minden türelmet meghalad; s' én ezen egyéniség iránt, ha nem tudom milly óriás szellem volna, sem tudok többé egyebet érezni megvetésnél. Egyébiránt bocsánatot kérek ezen igaz és őszinte expectoratioért; az bátorított erre, mert tudom mennyit tön a' tekintetes ur ezen szánakozásra méltó emberért, ki azon az utón van, melly bizonyosan őrüléshez vezet."

Endre László

Endre László
(1895-1946)
Politikus, hazafi, mártír. Harcolt az első világháborúban, hősiességéért kitüntették, vitézi címet kapott. 1921-ben részt vett a nyugat-magyarországi harcokban a Prónay-féle Rongyos Gárda oldalán. Számos radikális szervezet tagja (Magyar Országos Véderő Egyesület, Ébredő Magyarok Egyesülete, Kettős-kereszt Vérszövetség), 1937-ben létrehozta a Fajvédő Szocialista Pártot, amely hamarosan egyesült a Nemzeti Akarat Pártjával. Alispánként sikerült a Zsidó nevű község nevét elfogadhatóra (Vácegres) változtatnia. 1944-ben a Sztójay-kormány belügyminisztériumi államtitkára lett, Eichmann-nal együttműködve kiemelkedő szerepet játszott a zsidók deportálásában. A Szálasi-kormányban a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosa. Később külföldre menekült, de a zsidók elfogták, Népbíróság elé állították, és koncepciós kirakatperben halálra ítélték. Búcsúlevelében ezt írja egy héttel halála előtt:
"... Cion bölcseinek jegyzőkönyvei valóban igazak,... az ő kezükben van a világuralom megvalósulása és elpusztít mindent, ami az új világállam felépítésében nekik akadályt jelent. Ami tehát most folyik, az nem igazságszolgáltatás, hanem preventió és megtorlás egyben. Elpusztítása nemcsak azoknak, akik valamit csináltak, hanem azoknak, akik valamit csinálhatnának vagy csinálhattak volna."

Erdélyi József

Erdélyi József
(1896-1978)
Zsidóellenes költő. "Élősdiek" c. versében leírja az élősdiek szokásait, "Solymosi Eszter vére" c. verse vádolja a kislány zsidó gyilkosait. A bolsevisták bebörtönözték versei miatt.
"...a zsidó lányban megszólalt a faji összetartás cinkosi parancsa, az idegennek vesztenie, vesznie kell!... Ilyen a zsidó barát erkölcse: jó barát végig, míg a zsidó faji érdek az ellenkezõt nem súgja neki. Be van zárva a fajiság sötét zsinagógájába, eljön a küszöbig, de inkább meghal, semhogy kilépjen." (Fegyvertelen)
"Nem sikerült hát egy antiszemita vers miatt kitagadtatni engem a magyarságból, az általános embert játszó, nemzetközi zsidóságnak. Az ő nemzetköziségük olyan, mint egy téglapusztító, mérges habarcs a világ keresztény nemzetei, népei mint téglák, kövek közt. Meg kell tisztítani tőlük a keresztény műveltség templomát, mielőtt romba nem döntik, hogy felette zsinagógát emeljenek..."

Feketehalmy-Czeydner Ferenc

Feketehalmy-Czeydner Ferenc
(1890-1946)
Vezérezredes, vitéz. Harcolt mindkét világháborúban. Az első VH után a nemzeti hadsereg tagja volt. A 1. hadsereg vezérkari főnöke volt a 2. világháború elején, és nem kedvelte különösebben a zsidókat. Az újvidéki partizántevékenység megfékezése volt a feladata 1942-ben. A szerb partizánok ellenálltak az új, történelmileg legitim hatalomnak. A megtorlás végül nagyjából 4000 személy meggyilkolásába torkollott, köztük mintegy ezer zsidó volt. Az ügy vizsgálata miatt Feketehalmy és társai kénytelenek voltak Németországba szökni. Ott önkéntesként beállt az SS-be. A Waffen SS-ben a legmagasabb rangú külföldivé vált (hadtestparancsnok). Azonban daganatot állapítottak meg nála, megműtötték, ám állapota rosszabbodott, mégis hazatért a nyilas hatalomátvétel után, és a honvédelmi miniszter helyettese lett. E pozíciójában leszámolt a hazaárulókkal. A háború után ismét Németországba menekült, azonban hazatoloncolták a zsidók, halálra ítélték, átadták Jugoszláviának, ahol kivégezték. Addigra már megnémult a betegsége miatt.
Ferenczy László
(1898-1946)
Csendőrtiszt, fontos szerepet játszott a zsidók deportálásában, 1946-ban kivégezték.
Fiala Ferenc
(1904-1988)
Antiszemita politikus, újságíró, kardvívó, a Nyilaskeresztes Párt sajtófőnöke, a forradalom idején szabadították ki a börtönből, Németországba emigrált, ahol folytatta felvilágosító munkáját.

Francia Kiss Mihály

Francia Kiss Mihály
(1887-1957)
Kiváló katonatiszt, a Rongyos Gárda egyik vezetője, egyébként Vörösmarty Mihály rokona. Végigharcolta az első világháborút és az azt követő időszakot. A Tanácsköztársaság idején hőstettek fűződtek a nevéhez, majd részt vett a megtorlásban („fehérterrorban”). Részt vett a nyugat-magyarországi felkelésben, melyben ügyes gerillataktikát alkalmazott. Az 1938-as felvidéki és kárpátaljai gerillaharcokban is részt vett. A világégés után Orgoványon bujdosott a jogtalan zsidó bosszú elől gyerekeivel, közben halálra ítélték. Az 1956-os forradalom idején jelentkezett, és kérte pere valóban jogszerű lefolytatását, a forradalom bukása után azonban újra bujdosni kényszerült. 1957-ben a magyar hőst elfogták Orgoványon, és 70 éves korában kivégezték. 1990 után lánya kérte az ítélet utólagos felülvizsgálatát, azonban a Horn-kormány idején a továbbra is zsidók megszállta országban helyben hagyták az ítéletet.
Gálócsy Árpád
Bányamérnök, az 1920-as években a Közérdekű levelek főszerkesztője, melyek a munkásosztály figyelmét hívták fel a zsidó álszociális tevékenység nemzetellenes voltára.

Gárdonyi Géza

Gárdonyi Géza
(1863-1922)
Az egyik legnépszerűbb magyar író. Cseppet sem volt mentes a zsidóellenességtől.
"A zsidó baj nálunk azért is megoldhatatlan, mert a rossz zsidók ellen küzdve bántjuk a jó zsidókat is, akik szívükben már magyarok és megkereszteletlenül is keresztények. Vagyis: benne van már az európai népek etikai egységében. Viszont meg, ha ezekre való tekintettel foglalkozunk a zsidó kérdéssel, a rossz zsidók (az idegenséget fenntartó mások elszegényítésével gazdagodásra törő, kereszténygyülűlő zsidók) tovább-hatalmasodnak és rontanak bennünket. A kettőt elválasztani nem lehet, mert a vallásuk egybeköti őket... A baj tehát csak ugy orvosolható, ha a jó zsidók maguk kívánják. Akkor maguk különödnek el a rosszaktól és ők találják meg majd legjobban a módját is, - hogyan indittassék ismét haza a babiloni 40 ezer."
"Ő azt mondta nekem: Nem az az igazi Isten, akiről a képek és írások beszélnek. Nem az a szakállas, mindenkit fenyegető, hisztériás, vén zsidó."
"Hát Ida magával vitte a könyveket csak azért, nehogy zsidó lépje át a házuk küszöbét."
"- Ez a lóvásár itt, ahogy a rossz gebét a zsidó árulja, s a cigány a bankóját kínálja érte, remek kép. Az a ravaszság mind a kettő arcán... Miért nem festi ezt meg nagyban?" (Ida regénye)

Gömbös Gyula

Gömbös Gyula
(1886-1936)
Miniszterelnök. Az első világháborúban vezérkari századosként szolgált, a háború végén sokáig sürgette az ellenállást és a szomszédos hordák visszaverését. 1924-ben kilépett az Egységes Pártból, és megalapította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot erősen zsidóellenes programmal, melyet 1928-ban feloszlatott, és ismét belépett az Egységes Pártba, majd hadügyminiszter lett. 1932-től haláláig miniszterelnök volt, szimpatizált Mussolinivel és Hitlerrel, egy tekintélyelvű rendszer kiépítésén dolgozott. Antiszemitizmusa miatt valószínűleg őt is kivégezték volna 1946-ban, ha megéri.
"Gömbös lelke mélyén antiszemita érzésű volt ugyan, de nem antiszemitább, mint minden más jó magyar ember, reakcióképpen a Károlyi Mihály- és Kun Béla-féle időknek, amikor mindenki megundorodott attól a magatartástól, amelyet a zsidók nagy része tanúsított volt." (Bethlen István)
Grassy József
(1894-1946)
Altábornagy. Harcolt az első világháborúban, majd 1919-ben a zsidó Tanácsköztársaság ellen harcoló ludovikások ellenforradalmi megmozdulásának egyik vezetője volt. Részt vett a soproni harcokban is. Részt vett az újvidéki vérengzésben, mely sok zsidót rendkívül kellemetlenül érintett, ő vezette a razziát. Németországba szökött, és a Waffen SS-ben harcolt tovább. A nyilas hatalomátvétel után hazatért, és a Hunyadi SS páncélgránátos hadosztály parancsnoka lett. Idehaza és Jugoszláviában is halálra ítélték a bolsevikok, ill. zsidók, Újvidéken felakasztották.
Grespik László
(*1964-)
Hazafias ügyvéd, Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője, 2003-ban egy ügyben megkérdezte a bírónőt, hogy zsidó-e.
Gyöngyösi Márton
(*1977-)
Nemzeti radikális politikus, Jobbik-képviselő, azt mondta a parlamentben, hogy fel kéne mérni, hány nemzetbiztonsági kockázatot jelentő zsidó van az országban, a parlamentben és a kormányban, ami nagy zsidó visongást keltett.
Hain Péter
(1895-1946)
Rendőrtiszt, detektívfelügyelő, kormánytanácsos, 1938-tól a személyzeti szolgálat vezetője, a Tanácsköztársaság utáni megtorlás egyik vezére, amikor is kommunisták után nyomozott, kutatott. Később, a Szálasi-kormány idején is hasonló feladatot látott el. Kiadta a Gestaponak a kommunistákat és antifasisztákat. A zsidó "igazságszolgáltatásnak" megfelelően mártírként kivégezték.
ifj. Hegedűs Lóránt
(*1968-)
Kortárs református pap, a MIÉP alapító tagja. Több zsidóellenes megnyilvánulás köthető a nevéhez. Nagy zsidó rikácsolást keltett alábbi cikke 2001-ben.
"De még ezt is kivédte volna a keresztyén magyar állam, ha nem jön a kiegyezéses önfeladás következtében a galíciai jöttmentek hada (...) Ady írja a magyar Sionról: »Ennyi zavar, vágy, indulat, zsidó nem tombolt soha semmiféle népben...« Miután pedig nem lehet minden palesztint kifüstölni (...) a Jordán partja mellől, hát jönnek megint a Duna partjára, hol internacionalistán, hol nemzetieskedve, hol kozmopolitán még egyet rúgni a magyarba, hiszen kedvet kaptak hozzá.
Ők hisztérikusak a megszólítástól is: KERESZTYÉN MAGYAR ÁLLAM.
Azt mondják: kirekesztő. Minden augusztus 20-án megszólal a hamis tétel magyart kisemmiző rikácsolásukban: Szent István befogadó magyar állama. (...) Hát halld meg magyar az ezredik keresztyén magyar állami év ezer év ősi jussán és jogfolytonosságán alapuló, egyetlen életre vezető üzenetét: REKESZD KI ŐKET! MERT HA TE NEM TESZED MEG, ŐK TESZIK MEG VELED!"

Héjjas Iván

Héjjas Iván
(1890-1950)
Az első világháborút katonaként végigharcoló Héjjas a háború után folytatta honvédő tevékenységét, fegyveres csoportokat szervezett, és a zsidó- és hazaárulóellenes megtorlások egyik vezetője volt 1919 végén. Többek közt nevéhez köthető az orgoványi erdőbeli megtorlássorozat. Összesen több száz zsidót, kommunistát és hazaárulót hatástalanított és likvidáltatott. Mindig szigorúan, de igazságosan büntetett. Héjjas volt Prónay mellett az 1921-es nyugat-magyarországi felkelés vezetője. Később az Ébredő Magyarok Egyesületének vezetője és a fajvédő párt országgyűlési képviselője volt. 1938–1939-ben az újjáalakult, kárpátaljai gerillaakciókat végrehajtó Rongyos Gárda egyik vezetője, mely csehszlovák egységeket vert vissza. 1944 végén Németországba menekült, majd onnan Spanyolországba. Távollétében halálra ítélték a zsidók.

Hóman Bálint

Hóman Bálint
(1885-1951)
Történész, németbarát politikus, vallás- és közoltatásügyi miniszter a 30-as, 40-es években. Jól tudta, hogy a zsidókat nem lehet asszimilálni, életfogytiglani börtönre ítélték a zsidók és megölték a börtönben. Részt vett a zsidótörvények előkészítésében. A zsidóság asszimilációját nem tartotta lehetségesnek, mivel véleménye szerint „a kereszténység eszméivel szembehelyezkedő szellemiségük” valamint „felforgató mozgalmakban és romboló eszmeáramlatok terjesztésében vitt vezető szerepük” azt megakadályozza. Végig részt vett a törvényhozás munkájában, 1944 végén visszavonult a Dunántúlra Szálasiékkal. Mindeközben mentességet szerzett több zsidónak is. 1945-ben hazahozták, és a zsidó hatalom életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a kiváló történészt. Büntetését társaihoz hasonlóan a váci fegyházban kellett letöltenie, ahol egészsége – feltehetően a kegyetlen bánásmód miatt - hamar megrendült: a 130 kilogrammos ember rövid idő alatt hatvan kilóra fogyott. Ne legyenek kétségeink: zsidó pribékek kínozták és ölték meg. A börtönben halt meg 1951. június 2-án, a fogház nyilvántartása szerint „szívizom-elfajulás, szívelégtelenség állapotában tüdővizenyő” következtében.
„Ezeknek az újonnan jött elemeknek a felforgató mozgalmakban, a romboló eszmeáramlatok terjesztésében vitt vezető szerepe, a zsidó értelmiségnek a magyar múlt hagyományaival és magyar fajtánk eszményeivel, társadalmunk gondolkodásával és a kereszténység eszméivel szembehelyezkedő szellemisége, mértéktelen gazdasági érvényesülése és erre alapított hatalmi törekvései napjainkban nálunk is kiváltották a ma Európa-szerte uralkodó zsidóellenes hangulatot. A magyarság – más népekhez hasonlóan – nem kívánja magába olvasztani, inkább kirekeszti nemzeti életéből az oda idegen testként beékelődő zsidóságot. (...) Tudatára kell ébrednünk, hogy a zsidó (...)sőt a zsidó származású és zsidó kapcsolatú személy is ellensége kell, hogy legyen a mai kormányrendszernek."
"Külső életformákra és nyelvi tekintetben a magyarhoz hasonulva, de népiségét megőrizve él népünk között a múlt században egyenként bár, de igen nagy tömegben beszivárgó zsidóság. Beolvadását a magyar társadalom széles rétegeinek ösztönös elzárkózása mellett erős faji öntudata s a magyarságtól idegen erkölcsisége és szellemisége akadályozta meg."
„Vác a megkülönböztetett politikai foglyok megsemmisítő tábora volt. Ide hozták Himlerék háborús főbűnöseit, a demokráciaellenes kémeket, hazaárulókat és mindenkit, akit nem végeztek ki, de akiknek el kellett pusztulniuk. Lehota – ez a minden emberi érzésből kivetkőzött vadállat – ezt nem is titkolta. (...)A főorvosi tisztet egy dr. Halász nevű volt munkaszolgálatos orvos látta el. Ha valaki orvosi vizsgálatra föliratkozott, első kérdése nem az volt, hogy mi a baja, fájdalma, hanem hogy milyen népbírósági paragrafus alapján ítélték el. (...)Orvosság helyett gyakran összepofozták vagy összerugdalták, mint szimulánst. Ha pár nap múlva meghalt, ez csak jó pont volt úgy dr. Halász, mint Lehota számára. Így végeztek a kilencvennégy esztendős magyar egyetemi tanárral, a nemzetközileg is elismert tudós professzorral, dr. Méhely Lajossal. (...)Mindvégig magánzárkában volt. Hetenként kétszer fel kellett súrolnia nemcsak zárkáját, de a szigorított fogház harminc méter hosszú tölgyfával burkolt folyosóját is, a trepnit. Ilyenkor mindig számos látogatója volt. A valamikor 130 kilós test már mindössze hetven kilót nyomott. egy nap már nem tudta felsúrolni a trepnit, mert összeesett. Átvitték a kórházba s Halász főorvos úr harmadik vizitje alkalmával amúgy orvosi módra megkérdezte tőle: „No Hóman, még mindig nem döglött meg?” (Vádló bitófák)
„A legnagyobb bűnnek azonban a nevetés számított. A szenvedésnek is van humora, s mi fiatalok voltunk, nem törtek meg bennünket és gyakorta elkövettük a nevetés bűnét. Ilyenkor csikordult a kulcs a zárban és hallottuk a sztereotip kérdést: „Miért nevet? Van kedve nevetni? Majd elveszem a kedvét!” (Fehérváry István: Börtönvilág Magyarországon) [8] [9]

Homonnay Márton

Homonnai Márton
(1906-1969)
2-szeres olimpiai bajnok vízilabdázó, újságíró, edző. 1924 és 1936 között volt válogatott, sok évet töltött el az MTK-ban. 4-szeres Európa-bajnok. 1932-ben és 1936-ban olimpiai bajnok. A Nyilaskeresztes Párt tagja volt. Harcolt az orosz fronton, majd hazatérve a nyilas hatalomátvétel után a Fegyveres Nemzetszolgálat országos főparancsnok-helyettese volt. A zsidó bosszú elől Argentínába szökött, ahol a River Plate vízilabdacsapatának edzője lett. Buenos Airesben halt meg. Lánya Szőke Katalin olimpiai bajnok úszó.
Huber Lipót
(1861-1946)
Teológus.
"A zsidóellenes közhangulatnak, ingerültségnek, elkeseredésnek és gyűlöletnek mélyebb és tulajdonképpeni fő oka, a zsidók ősi bűne, amelyet középkori helyzetük egyre jobban kifejlesztett, s ez: szertelen önzésük, mérhetetlen kapzsiságuk, a vagyon utáni erkölcstelen vad haj szájuk és ezzel együtt járó egyéb bűneik: a keresztények szorult helyzetének szívtelen és furfangos kihasználása, a tartozásnak kegyetlen behajtása, a közvetítő kereskedelem lebonyolításánál tanúsított lelkiismeretlenségük, továbbá különböző csalásaik, zsarolásaik s embertelen uzsorájuk, amellyel mint vérszívó vámpírok ránehezedtek a keresztény társadalomra, s jóformán minden életerejét kiszívni iparkodtak."

Horthy Miklós

Horthy Miklós
(1868-1957)
Ellentengernagy, 1920 és 1944 között Magyarország kormányzója. Az első világháború végén a flotta főparancsnoka, majd az ellenzék vezéreként bevonult és átvette a hatalmat. A legfőbb hatalom ez idő alatt az ő kezében volt, amikor több zsidótörvényt hoztak, és több százezer zsidót vittek el az országból, másrészről több százezer zsidó ügyét Horthy nem oldotta meg, így azok az országban vészelték át a háborút, és zavartalanul működtek a háború után, mely folyamat máig tart.
"Ebben a kérdésben minden elbizakodotság nélkül hivatkozom arra, hogy annak idején én voltam az első, aki szót emeltem a zsidók destruktív magatartása ellen, és azóta megfelelő intézkedéseket tettem befolyásuk visszaszorítására."
"Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó." [10]

Huszár Károly

Huszár Károly
(1882-1941)
Tanító, újságíró, politikus, miniszterelnök. Eredeti neve Schorn Károly. Kitűnő újságíró volt, 1910-től 1918-ig Katolikus Néppárti parlamenti képviselő. A Friedrich-kormányok vallás- és közoktatásügyi minisztere 1919-ben. 1919 novemberétől 4 hónapig Magyarország és a "koncentrációs kormány” miniszterelnöke, egyúttal munkaügyi és népjóléti miniszter. 1927-ben az Országos Társadalombiztosító Intézet elnökévé nevezték ki, ekkor lemondott mandátumáról, 1934-ben visszavonult a közélettől. Számos zsidóellenes megnyilvánulása volt, egyik korai műve a ’Zsidóméreg. A Talmud népies ismertetése’.
"Nem antiszemitizmust akarok csinálni, hanem kereszténységet. Nem akarunk szabadságában senkit megsérteni, de azt nem engedjük magunktól elvitatni, hogy nekünk jogunk van ahhoz, hogy saját fajtánkat megbecsüljük, és mindenekfölött megsegítsük. Tisztelem, becsülöm a szorgalmas zsidó polgártársaimat, akik az országban produktív munkát végeznek, de a zsidóság közül sokan akadtak, akik az ország ezeréves fundamentumait aláásni törekedtek. Ezeknek többé nem szabad szóhoz jutni."
"Az antiszemitizmus oka nem a keresztények türelmetlensége, hanem a talmud és a talmud alapján kifosztott kisemberek, a népek millióinak keserűsége és nyomora."
"A szabadkőmívesség nem egyéb, mint a társadalomi tudományi társaságokba összegyűlt izraelita polgártársaink harczi organizációja a keresztény magyar társadalmi rend ellen" [11]
Imrédy Béla
(1891-1946)
Antiszemita miniszterelnök, mártír, politikai ellenfelei kiderítették, hogy egyik dédapja zsidó volt.

Istóczy Győző

Istóczy Győző
(1842-1915)
Újságíró, politikus, a Magyar Antiszemita Párt alapítója, a magyar antiszemitizmus atyja. Deák Párt-i képviselő, majd 1880-ban létrehozta a Nemzsidók Szövetségét, később Tizenkét röpirat néven zsidóellenes kiadványt indított, 1883. október 6-án pedig a tiszaeszlári vérvád hatására megalapította az Országos Antiszemita Pártot, melynek színeiben több ízben tagja volt az országgyűlésnek. Számos törvényjavaslatot nyújtott be a zsidók egyenjogúsága, harácsolása, és a század végén Magyarországra özönlése ellen. 1882-ben összeverekedett, majd párbajt vívott vele Wahrmann Mór, az első zsidó vallású képviselő, a pesti izraelita hitközség vezetője.
"A különleges nemzeti vallással bíró zsidó népfaj az európai államok kebelében politikai hatalmat és pedig nemzetközi politikai hatalmat képez és mint ilyen, államot akar alkotni földrajzi határok nélkül. Egyetlen megoldás: a zsidók Palesztinába telepítése!"
"A zsidó népfaj, a korunkban általános érvényre emelkedett vallási türelmesség örve alatt, magát kizárólag és egyedül csakmint vallásfelekezet akarja tekinteni s ezen az úton föltétlen sérthetetlenséget és korlátlan szabad cselekvést... vindicál magának. A számtalan zsidó svindli között tán ez a legeslegcolossálisabb svindli, a mellyel a zsidó nép a többi népeknek port hintett a szemébe. Mert hát a dolog lényege voltaképpen az, hogy a zsidóság egy külön népfaj, race, a melynek specificus nemzeti vallása van."
Jaross Andor
(1894-1946)
Felvidéki magyar politikus, miniszter. Előbb a Magyar Nemzeti Párt alelnöke a Felvidéken, majd 1938-40 között a felvidéki ügyek tárcanélküli minisztere volt Magyarországon. 1940-ben Imrédy Bélával magalapította a nemzeti Magyar Megújulás Pártját. A Sztójay-kormány belügyminisztere lett, ezáltal a legtöbb zsidó deportálásának egyik vezetője. Kiváló államtitkárai Baky László és Endre László voltak. A vidéki zsidóság nagy részét deportáltatta, a fővárosi zsidóságot gettóba kényszerítette. Horthy lemondatta, majd az FTC elnöke lett. A Szálasi-kormány idején a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége elnöke volt. A zsidó Népbíróság kivégeztette.
"Lehetetlen állapot az is, hogy az ország lakosságában hat százalékot kitevő zsidóság 60 százalékot foglaljon el a magyar sajtó frontján.
Nyíltan is foglalkozni kívánok a zsidóproblémával. Mi húsz éven át bőséges tapasztalatokat szereztünk abban az irányban, kiket tekinthetünk zsidóknak és kiket — akik bár zsidó származásúak — magyaroknak.
A zsidóproblémát a magyar állam keretében meg kell oldani, és lehetetlenné kell tenni azt is, hogy a magyar föld olyan emberek kezébe kerüljön, akik adott esetben nyugodt szívvel veszik a vándorbotot, mert mindenütt megtalálják a hazát. A magyar föld kizárólag olyan emberek kezén legyen, akik ezért a földért élnek és meghalnak."

Lásd még