Antiszemita magyar személyek nyilatkozatai zsidókról l-o

A hu-Rightpedia wikiből

Az alább felsorolt személyek megnyilvánulásaik és tetteik alapján zsidóellenesnek, azaz antiszemitának tekinthetőek. Leleplezték és/vagy gyűlölték a zsidóságot, felvilágosító munkát végeztek róluk az emberek körében, tettek a zsidóbűnözés és az attól nehezen elválasztható zsidóság letörése ellen, különböző eszközökkel csökkentették a helyi és/vagy a létező zsidóság számát, illetve mindezek és esetleges zsidópárti, semleges és kevésbé antiszemita megnyilvánulásaik összessége alapján egyértelműen zsidóellenesnek ítélhetőek. A többé-kevésbé, akár kis mértékben is vitatottan antiszemita személyek a vitatott szekcióban szerepelnek. Tévedések ugyanakkor kis mértékben még így is előfordulhatnak, különösen sokkal korábban élt személyek és ezáltal kevés forrás esetében. Egyes írók, költők esetében fordulhatnak elő leginkább tévedések, akiknek jobbára csak a műveit ismerjük, a magánvéleményüket kevésbé. (Ha például Eötvös Józsefnek csak az írói munkásságát ismernénk, azt hihetnénk, hogy kifejezetten utálta a zsidókat.) A szövegben szereplő idézetek 100%-ban hitelesek, az állítások megfelelnek a valóságnak. Mindazonáltal az antiszemitizmus fogalmának meghatározásán ma is vitatkoznak a szakértők. A zsidó Bibó István ezt írja az antiszemitizmusról: "Antiszemitán nem kell mindenkit értenünk, aki nem szereti a zsidókat, de nem elég azokat érteni, akik a zsidók ellen uszítanak vagy a zsidókat üldözik; hanem azokat kell értenünk, akikben a zsidók különböző veszedelmes tulajdonságairól, mohó és csaló vagyonszerzéséről, erkölcstelen és politikailag destruktív voltáról, bosszúállásra és hatalmaskodásra való hajlandóságáról egy összefüggő kép alakult ki és rögződött meg." (Ugyanakkor Bibó zsidó és zsidópárti volt, azaz kevéssé hiteles forrás. Ezen reális összefüggő kép pedig egy kimondott filoszemita elméjében is rögzülhet (lásd Harry Truman vagy Mark Twain).
A magyarországi személyek zsidósággal kapcsolatos negatív megnyilatkozásait a Magyar nyelvű személyek nyilatkozatai zsidókról c. cikk tartalmazza. A magyarországi zsidóellenes személyeket a Magyar antiszemiták listája c. cikk tartalmazza. A külföldi személyek zsidósággal kapcsolatos negatív megnyilatkozásait a Külföldi személyek nyilatkozatai zsidókról c. cikk tartalmazza.

Antiszemita magyar személyek

K-O

Kassai Ferenc

Kassai-Schallmayer Ferenc
(1903-1946)
Nyilas politikus, miniszter. Már 16 évesen harcolt a Felvidékért (a Vörös Hadsereg kötelékében), majd egy ideig kommunista volt. Azonban a 30-as évektől továbblépett a nacionalizmus, fasizmus irányába. Belépett a Nyilaskeresztes Pártba, a Horthy-rendszer két év börtönre ítélte, amit le is töltött. 1943-tól a párt propagandafőnöke. A nyilas hatalomátvétel után tárca nélküli nemzetvédelmi és propaganda miniszter lett. 1946-ban a zsidók egy kirakatper után kivégezték.

Kemény Gábor

Kemény Gábor
(1910-1946)
Báró, politikus, újságíró, miniszter. 1939-ben csatlakozott a nyilasmozgalomhoz, 1941-től a párt külügyi vezetője. A Szálasi-kormányban külügyminiszter. Elfogták és kivégezték, mindössze 36 éves korában.

Képíró Sándor

Képíró Sándor
(1914-2011)
Második világháborús katona, mártír. Az újvidéki razzia ürügyével jóval kilencvenéves kora után is zaklatták a nácivadászok az egykori katonát, és 97 éves korában halálba kergették holokausztipari érdekből, holott semmilyen bizonyíték nem szólt ellene. A Simon Wiesenthal Központ zsidó vezetője, az illegális izraeli zsidó telepen élő Efraim Zuroff ezt írta halála után:
"Talán az egyetlen vigasz Képíró szörnyen frusztráló halálhírével kapcsolatban (mely azelőtt következett be, hogy a függőben lévő fellebbezés megmásíthatta volna a gyalázatos felmentő ítéletet) az, hogy az ügyvédje szerint a per negatívan befolyásolta az egészségi állapotát - egy kis győzelem az igazságnak."
2010-ben Képíró még beperelte becsületsértésért Efraim Zuroffot, a Wiesenthal központ vezetőjét, a vádat azonban a bíró bűncselekmény hiányában ejtette.
"Tíz évig éltem itt nyugodtan, eddig senki nem zavart, de most, nem rég a lakásommal szemben lévő zsinagógában eldöntötték, hogy mivel fognak vádolni. A világsajtó tele volt a legképtelenebb hazugságokkal és aljas rágalmakkal, amelyeknek semmi alapjuk nincs."

Kiss Sándor

Kiss Sándor
(1884-1960)
Tanár, író, iskolaigazgató. Már az első világháború előtt jelentkezik felvilágosító, a zsidókat roppant precíz, tudományos igénnyel bemutató írásaival, ami miatt az 1920-as évek végén börtönbüntetést kapott, de végül megmenekült a börtöntől. Ezután felhagyott tevékenységével. További életéről szinte semmit sem tudunk. Annyi bizonyos, hogy 1960-ban halt meg Karcagon, ismerősei szerint öngyilkos lett, halálának közvetlen oka mérgezés volt. Néhány művének címe: Zsidó fajiság magyar fajiság, Zsidókórság, A zsidókórság terápiája, A zsidókérdés természettudományos felfogásban, A zsidó tömegszédítés problémája, Új zsidó forradalom felé, A zsidócsahos.
"Ötven esztendő elég volt ahhoz, hogy az egymilliónyi zsidóság a húszmilliós magyar nemzet nemzeti vagyonának körülbelül 70%-át, szellemi élete irányításának 90%-át kisajátítsa."
"A zsidó fajiság egyetemes, határozott és rettenetes ellenálló. Egyetemes, mert ugyanazon faji tulajdonságok majdnem minden zsidónál feltalálhatók ugyanazon összefüggésben, s ez pl. a magyar fajiságra korántsem mondható el annyi jogosultsággal. Határozott, mert egészen jól körül lehet határolni azt a pszichikai komplexumot, ami általában minden zsidót jellemez. Ellenálló, vagyis a zsidót semmiféle kényszerűség nem tudja kiforgatni faji sajátságaiból." [1]

Kodolányi János

Kodolányi János
(1899-1969)
Író. Érdekesség, hogy 1945 után megtanult héberül és bibliai témájú regényeket írt.
"Ha azt mondja valaki huszonegy éves koromban, hogy a legotrombább, legsúlytalanabb zsidó író vagy költő is lángelmévé avattatik, mert zsidó s a legsúlyosabb magyar lángelme is csak foggal-körömmel, megaláztatással és némasági fogadalommal juthat napvilágra, kinevetem."
"Mérhetelen az a rajongás, amivel a zsidók egy-egy kiváló, vagy csak félig is kiváló írójukat, muzsikusukat emlegetik. Nagy ember, lángész - mondják. Mendelssohnról kötetekre menő fejtegetést hallok zsidó ismerőseimtől, pedig többet törődnek a terményárak alakulásával és a fuvardíjakkal, mint a zenével."
"- Úgy szólasz, fiadom, akár a zsidók, mikor megfeszíték Jézus urunkat! Ők is azt mondták neki: ha Isten fia vagy, szállj le onnét. De ő nem szálla le, mert meg akará váltani az emböröket kemény vétkeiktől." (Julianus barát)
"S végigkísérvén a gyermek Jézust és Anyját a földi életen, eljutott a végső eseményhez, s tekintetét most már a feszületre szegezve, suttogó, áttüzesedett szavakkal formálja meg újból a megfeszíttetés misztériumát. A zsidók először a keresztfát veték a földre, és mi urunk Jézust reáfekteték, és testének mértéke szerint három fúrást tőnek a keresztfán... Hogy a bal kezét akarták szegezni, nem éri vala a fúratot, tehát húzzák vala, szorítván kötéllel gyenge testét, és a nagy húzás miatt kezdének az ő testének részei egymástól elszakadozni... A vasvellákkal felemelék a keresztfát. Miglen a keresztfa a földbe ment volna, addig a test nehézségeért megnyílanak a sebek, és az ő vére kijöve..." (Boldog Margit)
Kollonich Lipót
(1631-1707)
Bíboros, esztergomi érsek, kalocsai érsek, államminiszter, a bécsi udvari kamara elnöke. Erős németesítő törekvései voltak a török kiűzése után, tevékenységével hozzájárult a Rákóczi-szabadságharc kitöréséhez. A protestánsokkal szemben is keményen fellépett, és zsidóellenességéről is híres volt. Ugyanakkor önfeláldozóan segítette a szegényeket és a betegeket. Magas adókkal kívánta elűzni a zsidókat és meg akarta akadályozni a zsidók későbbi betelepülését. A király, I. Lipót ki is tiltotta a zsidókat egyes területekről, mint a szabad királyi városok és a bányavárosok környéke. A zsidóknak megkülönböztető jelzést kellett viselniük, és a szemét, szenny kifejezésekkel illette őket tervezetében (Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn).

Kolosváry-Borcsa Mihály

Kolosváry-Borcsa Mihály
(1896-1946)
Katona, politikus, lapszerkesztő. Végigharcolta az első világégést, majd harcolt a Nemzeti Hadseregben 1920-ban, melyért Horthy vitézzé avatta. Több nemzeti lap munkatársa, főszerkesztője volt. 1939-től a Magyar Élet Pártja országgyűlési képviselője, 1944-ben a Sztójay-kormány államtitkár-kormánybiztosa, a magyar sajtó tótumfaktuma, majd a Szálasi-kormányban is e szerep jutott neki. Németországba menekült, de a fejvadász Himler Márton OSS-e elfogta, hazahurcolta, és mint mártírt koncepciós, törvénytelen per után kivégezték. Összegyűjtötte a Magyarországon működő zsidó írók neveit (A zsidókérdés magyarországi irodalma). 1944-ben példamutató módon elrendelte a dekadens zsidó könyvek bezúzását.
Kovarcz Emil
(1899-1946)
Katona, nyilaskeresztes politikus, miniszter, az 1919 utáni megtorlás és Somogyi és Bacsó zsidók megbüntetésének résztvevője, 1946-ban önként jelentkezett a határon a hatóságoknál, a zsidók ennek ellenére kivégezték.

Kölcsey Ferenc

Kölcsey Ferenc
(1790-1838)
Költő, a Himnusz szerzője.
"Az t. i. hogy az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása."
"Méltán mondja ő, hogy amely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll."
"A pálinkafőzést pedig úgy kell tekintenünk, mint egyedűl a zsidók élelme módját, akik amennyit a közteherből magokon viselnek, két annyit terhelnek vissza a föld lakóira."
Kun páter
(1911-1945)
Kun András, kiugrott minorita pap, nyilas karhatalmista. A nyilas hatalomátvétel egyik irányítója és résztvevője. A háború után a népbíróság halálra ítélte és kivégeztette. 1944-ben jelentkezett a nyilas pártba. A Fegyveres Pártszolgálatba nyert beosztást. Szerepet játszott Horthy Miklós fegyverszüneti proklamációja, a nyilas hatalomátvétel idején. Budapest ostroma alatt legendás papi ruhájában razziákat vezetett, melyek során sok illegálisan bujkáló zsidót talált és végzett ki állítólag a statáriumnak megfelelően. A háború után a zsidó propaganda vérengző, zsidókat Dunába lövő gyilkosként aposztrofálta. A zsidók azt tartják róla, hogy zsidókat kínzott, vallatott és sok száz zsidót gyilkolt meg embereivel (mivel hazaárulók voltak, ez egyébként nem számított volna bűncselekménynek), sőt, még szökött magyar katonákat és zsidókat bujtatókat is kivégzett (ami szintén teljesen szokványos lenne háborúban). Állítólag letartóztatták a nyilasok, de elengedték. A zsidó népbíróság kötél általi halálra ítélte. Kivégzése előtt ezt mondta egy paptársának:
"Atyám, miért van elkeseredve? Hiszen a lélek halhatatlan. Én magam ezért nem félek a haláltól."
"Tüzet és átkot lihegtem mindenre, ami zsidó"
Utolsó szava: "Kitartás!".

Kuthy Lajos

Kuthy Lajos
(1813-1864)
Antiszemita regény- és drámaíró. 1846-ban megjelent Hazai rejtelmek című, egyébként kitűnő regényében megjósolta, miként fogja Magyarországot száz év alatt meghódítani a zsidóság. Személyét azóta elhallgatják, művét 1906-ban adták ki utoljára, melynek előszavát Mikszáth Kálmán írta.
"A népet félig már kivettük excellenciátok kezéből, kiveendjük egészen. Miénk lesz földje, szorgalma, saját személye."
"Ez a mi bőrünknek való hely, a mi zsebeinknek való hizoda. Igen alkalmatos héber konzervatórium, amelyben a jeruzsálemi fény megnő és felmagzik. (...)Akármilyen politikai színű egyén legyen a nemzet élén, rögtön támad párt, mely mielőtt magát úgy mutatná, hazaárulónak kiáltja ki, népszerűségét, hitelét aláássa, furkálja, szárnyát megnyírja, s mikor se ti se tova nem tud mozdulni, saját pártja is odább áll tőle, hogy új zászló alá csapja magát, melynek tartója egy másik csoport által ismét le fog rántatni. (...)Látja excellenciád, hogyne örülne ennek a zsidó. Nekünk olyan nép kell, amely jeleseit becsülni nem tudja, mely egymással veszekszik." [2]
Küküllei János
Er. Tótsomlyósi Apród János. XIV. századi krónikás, Lajos király kancelláriájának vezetőjegyzője. A következőket írta arról, hogy Lajos király miért űzte ki a zsidókat az országból:
"Hitbeli lelkesedésében katolikus vallásra óhajtotta téríteni a zsidókat, meg akarta nyerni őket Krisztusnak. Miután azonban szándéka a zsidók kitartó makacssága miatt meg nem valósulhatott, egész Magyarországból elbocsátotta mind a zsidókat, s meghagyta, hogy űzzék ki őket. Kamatszedésből felhalmozott javaikat és vagyonukat megvetette mint a sarat, nem akarta sem birtokába venni, sem lefoglalni. Így Magyarországból valamennyien kimentek, s eloszlottak Ausztriában és Csehországban."
I. (Nagy) Lajos
(1326-1382)
Király, elkergette az országból a zsidókat.
I. (Szent) László
(1046-1095)
Király, megtiltotta a vegyesházasságot és több egyebet a zsidóknak.

Latinovits Zoltán

Latinovits Zoltán
(1931-1976)
Színész, bár féltestvérei zsidók voltak, és kapcsolatban állt a zsidó Ruttkai Évával, sok történet kering zsidóellenességéről. Egyszer például állítólag a színpadra lépett, és azt mondta, a zsidók és kommunisták menjenek haza, mert nekik nem játszik. A homoszexuális zsidó kritikus és besúgó, Molnár Gál Péter sokat tett Latinovits ellehetetlenítéséért fajspecifikus, rosszindulatú kritikáival, ami nagy mértékben hozzájárult Latinovits 1976-os öngyilkosságához.
"Zsidók, felállni!"
Komlós János egy előadás alkalmával észrevette a nézőtéren Latinovitsot, s leszólt a színpadról:
"Nem tudom, miként üdvözöljem itt Önt: Latinovits Zoltánt, a híres színészt, a Latinovits földbirtokos fiát vagy a legidősebb Gundel unokát?"
Latinovits válaszolt:
"Én sem tudom, kinek köszönjem meg: Komlós Jánosnak, a Mikroszkóp Színház igazgatójának, az egykori ÁVO-s tisztnek vagy a szegedi rabbi fiának?!"
"Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok." [3] [4] [5]
Lendvai István
(1888-1945)
Er. Lehner István. Újságíró, költő. Részt vett a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája és Ébredő Magyarok Egyesülete alapításában. Országgyűlési képviselő a 20-as években. A világháború idején a nemzetiszocializmust bíráló cikkeket írt Nomád levele c. rovatában, 1944-ben letartóztatták. Kiszabadult, 1945 januárjában elfogták, sajtóhírek szerint elengedték, további sorsa ismeretlen.
Szerinte a zsidóság cezaromániája "a szellemi gettó cezaromániája, amely azt hiszi, hogy egyedül ő a cívis europaeus és mindenki más hülye barbár, és ezt a hitet rá akarja bűvölni mindnyájunkra..."
"Erdélyi Józsefet tudvalevőleg hosszú éveken át a budapesti liberális lapok magasztalták eredeti, rendkívül tehetséges poétának. Most aztán, hogy ugyanaz az Erdélyi József el mert követni egyik jobboldali hetilapban egy olyan verset, amely alapjában semmivel sem rosszabb vagy jobb a liberális lapokban megjelent verseinél, de amelyben szó esik a Tiszaeszláron annakidején meggyilkolt Solymosi Eszter véréről: most ugyanaz a liberális sajtókórus rettentően leszedi róla a keresztvizet. Most egyszerre eltemetik, mint költőt. Most egyszerre megállapítják róla, hogy költő pedig Erdélyi József soha nem volt, ma sem az, holnap se lesz az. Most egyszerre azt vallják róla, hogy csapnivalóan tehetségtelen, sőt már azt is feszegetik, hogy tulajdonképpen nem is magyar, hanem oláh. Engedelmet kérek, tekintetes szerkesztőség, én most egyetlen szóval sem akarom érinteni Erdélyi József költői értékének kérdését. Arról sem akarok szólni: milyen megrázó olvasmány elolvasni a tiszaeszlári pör egyik koronatanujának, Bary József volt nagyváradi táblai elnöknek az emlékiratait, amelyek Tisza Kálmán „liberális” korszakának egyik legsötétebb fejezetére vetnek könyörtelen világosságot. Csak azt akarom szeretettel megkérdezni, hogy micsoda ábrázattal mernek folyton tárgyilagosságról, igazságszeretetről, pártatlanságról szavalni ott, ahol valakinek a költői értékelését aszerint végzik, hogy verseivel az ő világnézetüket s ezzel az ő érdekeiket szolgálja-e vagy pedig kellemetlen talál lenni azoknak az érdekeknek? Micsoda ábrázattal merik az ilyen urak hirdetni azt, hogy ők nem ismernek irodalompolitikát, hogy ők nem engedik az irodalmat a politika prédájává tenni és főképp azt, hogy náluk nincs – fajvédelem?!" [6]

Liszt Ferenc

Liszt Ferenc
(1811-1886)
Antiszemita zeneszerző, több könyvében is zsidókritikus nézeteket fejteget. Szerzőségét néhányan vitatják, de vállalta a műveit, és különben is antiszemita volt.
"El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja; ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése."
"E nemzetnek lényege egy paránnyal sem változott - valóságos zsidók ma is ugyanazok, akik voltak valaha. Mindenütt látjuk őket, komoran a mesterkélt beszédesség álarca alatt, mindig ugyanolyan rossz-akaratúak, gyűlölségesek, színre azonban szolgálatkészek, ármánnyal teltek, de alázatosak, dacára minden esküvel való bizonyítgatásnak s dacára a tettetett közeledésnek, valódi jellemüket megőrizve, komorak, ellenségesek s mindamellett vonzók, mint ama mesebeli basiliskus fénytelen, halálthozó tekintete."
"A bölcsészet azt képzelte magában, hogy az egyenlőség, testvériség a zsidó gyűlöletet lefegyverzi, hogy a zsidó megszűnik zsidónak lenni, hogy franciává, németté, olasszá legyen. Ezek egyike sem lett. A bölcsészeti filantrópia a vaknak naivságával bír."
Marschalkó Lajos
(1903- 1968)
Legendás újságíró, író, költő. Számos felvilágosító mű szerzője, mint a Világhódítók, Országhódítók, Vádló bitófák, Kik árulták el 1918-ban Magyarországot?, Hídfő Trianoni Almanach. A zsidók háborújuk után terhelő adatok nélkül halálra ítélték távollétében, Németországban telepedett le. Sírkövén ez áll: "Istenért, hazáért és szabadságért - mindhalálig" "Magyarország még 1943-ban is a zsidóság utolsó menedéke volt Európában. Mégis, mikor megtörténik az összeomlás és az országot elözönlötték Sztálin hordái, az ószövetségi bosszúnak olyan rémségei szakadtak az ártatlan magyar népre, amelyek példátlanul állanak az emberiség történelmében."
Matolcsy Mátyás
(1905-1953)
Közgazdász, nemzeti és antiszemita politikus, 10 éves börtönbüntetést kapott. Az ÁVH-sok ölték meg a börtönben. Egyik műve "A zsidók útja". Matolcsy György későbbi, rossz emlékű miniszter rokona. [7] [8]

Méhely Lajos

Méhely Lajos
(1862-1953)
Kiváló zoológus, az MTA tagja. Az első világháború után látva a vereség okait, fajvédő és antiszemita lett. Előbb a darwinizmusra támaszkodva, majd anélkül hirdette a fajvédelem eszméjét a Cél c. folyóiratban, amelyet maga szerkesztett. 1930-ban lemondott MTA-tagságáról a középszerű, zsidócsahos kollégák támadásai miatt. Magáévá tette a nemzetiszocialista ideológiát és hirdette annak politikai jelszavait. A háború után a népbíróság 83 éves korában fogházbüntetésre ítélte, az embertelen körülmények miatt 90 éves korában meghalt a börtönben, a zsidók ölték meg. Néhány műve: A zsidók parazitasága,. Mi tette Hitlert antiszemitává, A zsidó rituális gyilkosságokról, A zsidó siker titka, Az én antiszemitizmusom.
"A falvakban élő zsidó kocsmárosok a hatóság védelme alatt meggazdagodnak ... és az egész falu nekik robotol, akik a nép nyomorát kihasználva, szemita, néger vérüket is bőségesen ráoltják a falu páriáira. A szegény magyar nép, büntető törvényeink ezirányú silánysága miatt, tehetetlen préda a zsidók állatias bujaságának és pénzének hatalmában. Mert a zsidó sohasem lehet más, mint ami az ő lényege s ha egy-egy magyar nőt megbecstelenít, vallásának szabályai szerint nem is vétkezik, sőt Istenének tetsző cselekedetet hajtott végre, mert a leghíresebb rabbinusok, köztük Maimonidesz, a sas, a »zsinagóga nagy sasa« tanítják a Talmudban, hogy a »hitetlenek felesége használható«."
„Az Üdvözítő, az ő isteni fenségében kész lehetett az emberiséget újból megváltani, de a zsidók által már egyszer keresztrefeszített magyarságtól határtalan bárgyúság volna, ha még egyszer oly ügyefogyott jámborsággal engedné a hóhérkötelet a nyakára hurkolni.
Egyszer már megcselekedtek a zsidók, hogy csupa hálából azért a vendégszeretetért, mellyel előttük országunk kapuit oly rövidlátó készséggel megnyitottuk s azért a sok jóért, melyet a magyarok rovására hosszú évszázadokon át oly bőségesen élveztek, — a hazafias magyarság százait mészárolták le.
Ezt pedig, ha hatalomra juthatnának, akár ma is a legnagyobb gyönyörűséggel megcselekednék."
„Tehát nem az a lényeges, hogy nem minden zsidó vett részt az októberi és márciusi lázadásban, hanem az, hogy azok, akik ezt a két lázadást megcsinálták, mind zsidók voltak!”
„Orvosság helyett gyakran összepofozták vagy összerugdalták, mint szimulánst. Ha pár nap múlva meghalt, ez csak jó pont volt úgy dr. Halász, mint Lehota számára. Így végeztek a kilencvennégy esztendős magyar egyetemi tanárral, a nemzetközileg is elismert tudós professzorral, dr. Méhely Lajossal.” (Vádló bitófák) [9]

Mikes Kelemen

Mikes Kelemen
(1690-1761)
II. Rákóczi Ferenc íródeákja, többször is negatív kontextusban említi a zsidókat
"...Perditio ex te Izrael."
"Micsoda rettentő gyülekezet volt a', micsoda rettentő sok gyilkosok voltak azok, mivel mindnyájan reája állottak, hogy megöljék királyokot. De ők csak azt kiálták: feszítsd fel, nincs királyunk! Ugyanezért az irtóztató gyilkosságért szálla is reájok az Istennek rettentő ítélete és bosszúállása erre a népre. El lehet ítélni abból, hogy amidőn Titus megszállá Jeruzsálemet, amég megvevé, addig a városban tizenegyszázezer embert temetének el, hogy pedig megvevé és elpusztítá, kilencvenhétezer embert tett rabbá. Való, hogy a büntetés rajtok nagy volt, de a véteknek nagyságát micsoda nyelv mondhatná ki?"
"Nénékám, mi itt tegnap kereszteltünk egy asinus zsidót. Vagyon már harmadnapja, egy zsidó hozzánk jött nagy titkon, és kérette a fejdelmet, hogy őtet kereszteltesse meg, mert kereszténnyé akar lenni. Vagy két nap a papok mindenkor véle voltak, és készítették a keresztségre. Tegnap megkeresztelték, a fejdelem volt a keresztapja, aki is ugyan könyvezett örömében. A zsidó pedig jól tudta magát viselni, és a keresztelés az egész ceremoniával ment végben. Tegnap a fejdelemnek izeni, hogy ő már keresztény lévén, a több atyafiai között nem lakhatik, se nem kereskedhetik, azért kéreti a fejdelmet, hogy segítse meg egynehány pénzzel. A fejdelem jó szívvel küld néki száz tallért. Ma reggel keresik a zsidót, hát nincsen; mindenütt tudakozódnak felőlle, és mondják, hogy több zsidókkal hajóra ült, és Constancinápolyban ment. Így csala meg minket az asinus zsidója, vagyis inkább magát. Itt pedig vannak olyanok, akik hogy megtudták a dolgot, mondották, hogy mint Smirnán, mint pedig másutt is követett el hasonló dolgot, s egynehányszor megkereszteltette volt már magát. Olyan jól is tudta ő magát viselni, hogy semmit nem kelletett neki mondani, hogy mit csináljon, mi azt csudáltuk. Hát az asinus, ő azt többször is próbálta volt. Csak azt akarám kédnek megírni, hogy a zsidónak nem kell hinni."
Milotay István
(1883-1963)
Író, újságíró, politikus, az egyik legnagyobb hatású publicista volt a két világháború között
"A Károlyi forradalomban és a bolsevizmusban a zsidóság eldobta álarcát, s leplezetlenül szolgálta a nemzetközi zsidóság világuralmi törekvéseit. A zsidó veszedelem egyetemes jellegű. Leszűrésükhöz még a román nacionalistákkal is érdemes lenne összefogni!"
"...Ez szívügy, úgy-e? - kérdezte, a lapra célozva, gúnyos hunyorítással. Aztán elkomolyodott, mint egy király. - Nagyon magad vagy, - mondta - de ne bánd, én is mindig magam voltam. Most is... A forradalomra, az erdélyi hírekre, a zsidóság szerepére került szó. Úgy előttem van, úgy bennem él, amint kezével végigsimított homlokán. - Igen, a zsidók - mondta. Ez borzasztó dolog... Lassan ingatta a fejét, mintha sohasem akarná abbahagyni."
Nendtwich Károly
(1811-1882)
Tanár, politikus.
"A zsidóság ismert tulajdonságai nem szerzettek, nem idők folyamán felvettek, hanem egy fajnak veleszületett sajátosságai. E sajátosságaitól a zsidóság éppen úgy nem szabadulhat meg, mint a macska a hamisságtól, a róka a ravaszságtól és a tigris a vérengző természetétől. A zsidóságot ezek a faji tulajdonságai a történelemben való első megjelenésétől kezdve híven és változatlanul végig kísérték minden korszakon át, egészen napjainkig és éppen oly szorosan hozzátartoznak lényegéhez, mint az éles karmok és a hegyes fogak a macskafélék természetéhez. A zsidók természetén nem változtathat sem a civilizáció, sem a nevelés, sem a keresztény társadalomba való befogadásuk."

Nyírő József

Nyírő József
(1889-1953)
Erdélyi magyar író, politikus, újságíró, a soproni parlament tagja, a 2010-es években polémiát keltett személye, mivel hazájához és Erdélyhez hűséggel viseltetett a szovjetzsidó kommunista invázió idején is. Dícsérőleg írt Goebbelsről és Hitlerről.
"a zsidósággal szemben helyeslünk és sürgetünk minden olyan törvényes és kormányintézkedést, mely a kérdés általános európai rendezéséig a zsidóságot a nevelés, a közvélemény-alakítás és a jogszolgáltatás területéről teljesen kizárja, a gazdasági életben pedig sürgősen módot nyújt arra, hogy helyüket magyar szakemberek foglalhassák el"
"Félre az útból a magyar lelkiségtől idegenkedőkkel. Azokkal, akik az úgynevezett humánum álorcájában a sajtó, az irodalom, a művészet, a lélek és a szellem területén olyan hosszú ideig büntetlenül pusztíthattak bennünket a saját hazánkban. Ennek a felfogásnak, ennek a levitézlett liberális zsidó hagyatéknak, ami sok jóhiszemű magyart is megfertőzött köztünk, ennek a burkolt propagandának a magyar életből el kell tűnnie. Nincs szükségünk az olyan szellemiségre, amely ellenségünk céljait mozdítja elő."
Oláh György
(1902-1981)
Író, újságíró
"Egyetlen nép sem hozott olyan rideg fajvédő törvényeket, egyetlen közösségben sem hoztak olyan szigorú kiközösítő rendszabályokat az idegen vér ellen, mint Ezrás és Nehemiás próféta óta ők, mégis ők küzdöttek talán a történelemben leghangosabban és legtöbbet a többi népek fajvédelmi rendszabályai ellen. (...)Egyetlen nép nem hirdetett annyi pacifízmust, nem küzdött annyit a háborúk és a katonai szellem ellen, mint ők. (...) ... mégis a történelem legvéresebb háborúját ők zúdították rá a világra és ők fűtenek most Moszkvában és New Yorkban is, hogy ez a vérözön el ne múljon."
Ónody Géza
(1848-1907)
Birtokos, író, politikus, Istóczy pártjának tagja. Tiszaeszláron született, Solymosi Eszter megölése után vált igazán meggyőződéses antiszemitává. Miután beleásta magát a zsidó témába, világos volt előtte a probléma mértéke. A zsidó népet, Ónody szerint, két fő tulajdonság jellemzi: a bámulatos gyors szaporaság s a határtalan bírvágy.
Ostenburg-Moravek Gyula
(1884-1944)
Katonatiszt, politikus, Sopron csendőrparancsnoka és megmentője, emberei tették el láb alól Somogyi Bélát és Bacsó Bélát.

Lásd még