Az antijudaizmus jogos nemzeti önvédelem

A hu-Rightpedia wikiből
“Aki fölfedezte az igazságot a judaizmus ügyeit illetően, és nem küzd a zsidóság, mint közös ellenség ellen, valamint nem figyelmezteti, óvja nemzettársait a zsidó fertőzés veszélyeiről, a zsidó fegyvertársa lesz a saját nemzete elleni támadásban, és fajának legnagyobb árulója! Kritikusan szemlélve: a zsidó megsemmisít minden kultúrát, és megsemmisít minden befogadó népet.” (Einar Aberg)

Az antijudaizmus jogos nemzeti önvédelem!

– Egy kis eszmefuttatás a Jobbik serkentésére – Siklósi András

Le a kalappal Gyöngyösi Márton előtt! Végre egy olyan, évtizedek óta létező, ám kínos gonddal takargatott, eltitkolt problémára hívta fel a közfigyelmet, ami nagymértékben hozzájárult hazánk jelenlegi katasztrofális állapotához, s alapvető oka a magyarság rohamos elszegényedésének, leépülésének, elvándorlásának és pusztulásának. Akkor, amikor a világzsidóság, benne a hazai Dávid-háziak és bérenceik (kettős izraeli-magyar és nem kettős állampolgárok) nyíltan összehangolt, koncentrált támadást indítottak a magyar élet gyökerei, a magyar megmaradás ellen, úgy gondolom, hogy a legkevesebb, amit tehetünk ennek megakadályozása végett, hogy minden lehetséges fórumon határozottan síkra szállunk ellene. Fölösleges és értelmetlen szüntelenül védekeznünk az antiszemita, rasszista, fasiszta, náci, nyilas stb. – egyébként megalapozatlan, légből kapott – megbélyegzések ellen; hanem igazunk biztos tudatában ellenségeinket, árulóinkat kell szigorúan tetemre hívnunk és lelepleznünk. Nem nekünk kell elnézést, irgalmat könyörögnünk (amit úgysem kapnánk meg!) az önkiválasztott, „túlélő” fajtól; hanem a rendelkezésünkre álló összes tudás és tapasztalat („előítélet”) birtokában, a cáfolhatatlan tények, az alattomos, hódító propaganda és cselvetések bátor feltárásával és leltárba vételével kell bizonyítanunk országnak-világnak, hogy milyen elvetemült, ördögi színjátékok folynak egyre sűrűbben nemzetünk, elemi létfeltételeink, ősi kultúránk és hagyományaink lerombolásáért; azért, hogy Istentől nekünk adományozott életterünket, a Kárpát-medencét, elbitorolják tőlünk, hogy maguknak és sehonnai, gyülevész testvéreiknek, hitsorsosaiknak új hazát szerezhessenek a mi rovásunkra.

Ilyen alattomos, körmönfont „honfoglalás” fényében nemhogy vétek vagy bűn ez ellen a gyalázat ellen protestálni és lázadni, hanem szent kötelességünk (lásd Aranybulla és egyebek!)! Tovább megyek: akik magyarként, bármi okból beállnak elnyomóink, gyilkosaink szolgálatába, feléjük talpnyaló gesztusokat mutatnak, vagy mindezen károkozások ismeretében bambán hallgatnak és kivárnak – főként azok, akik hivatalos tisztségeket, vezető pozíciókat töltenek be –, azok fajtánknak, hazánknak felelősségre vonandó megrontói, akik számára nincs kegyelem és megbocsátás! Öntudatosabb nemzeteknél (pl. palesztinok, albánok, csecsenek, írek, baszkok, afgánok) legelőször ezeket a gazfickókat likvidálják, hiszen már Petőfi is megírta, hogy „könnyű elbánni külső elleninkkel, ha kivesznek a belső bitangok”. Gyöngyösi csupán óvatosan és körültekintően jegyezte meg, hogy ezek a „kettős állampolgárok”, amennyiben országgyűlési képviselők, netán kormánytagok, bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek számunkra (mi az hogy, nagyon is!), s honfitársainknak jogában áll tudomást szerezni arról, hogy valójában kik tartoznak közéjük. Elárulhatom, bőven akadnak efféle „identitászavaros, tudathasadásos elemek”, akik ha úgy látják célravezetőnek, a sárga csillagot is habozás nélkül kitűzik magukra (javaslom még, hogy legalább a „békemeneteiken” a Duna-parti vascipőket is húzzák patáikra!), de sohasem a magyar érdekek mellett nyilatkoznak meg, ezt már ezernyi letagadhatatlan példa igazolja. Nem hiszem, hogy nekünk tiszteletben kellene tartanunk röhejes „hiperérzékenységüket”, s attól való félelmünkben, hogy megszólják a ház elejét, meg hogy ez nem „szalonképes” az EU politikai bordélyaiban és budoárjaiban, lemondhatnánk a szabad véleménynyilvánításról, ami ugyebár az általuk hirdetett és magasztalt „demokrácia” minimális velejárója. Mert ha nem így van, akkor ismerjék be őszintén, hogy ez a mostani, a látszatok dacára, csak egy hibrid „demokratúra”, ténylegesen inkább zsarnokság; hiszen a szólásszabadságunk csak addig terjed, ameddig az ő szekerüket toljuk, viszont ha magunkért, esetenként az ő álláspontjukkal ütközve, fogalmazzuk meg gondolatainkat, az már nekik és holdudvaruknak elfogadhatatlan, sőt üldözendő. Egyébként hogyan juthatna eszükbe a Jobbik betiltása, ill. mindazok (pártállástól, ideológiától független) törvényi elmarasztalása, akik nem az ő (klezmer) zenéjükre táncolnak? Itt már lehull az óhéber álarc, s ha nem vigyázunk, a „holokamu-tagadás” szankcionálásával párhuzamosan, pillanatokon belül oda is eljutunk, hogy kinyírnak vagy börtönbe zárnak bennünket, ha fölkiáltunk azért, mert a krisztusi keresztre feszítve, vagy a torkunknak szegezett kés fenyegetettségében nem kívánunk ily’ módon tovább élni, mivel lehetetlen.

Gyöngyösi kicsit megszeppenhetett saját szavaitól (vagy tán szóltak neki?), mivel utóbb „elnézést kért a megbántottaktól”, de szerencsére nem adta föl álláspontját, s nem hátrált meg komolyabban. Ő még elég fiatal, s nyilván nincs birtokában az a cáfolhatatlan érvrendszer, beható történelmi tájékozottság, melyre támaszkodva, magyarázkodás helyett, rögtön ellentámadásba lendülhetett volna. Talán pártja is fölkészületlen e téren, azaz nem edződött meg kellőképpen az önvédelmi párbajokban, s megfelelő bölcsesség és ravaszság híján döbbenten áll az efféle folyamatos össztűz, ill. hazug rágalomözön alatt. Pedig el kellene hinniük, hogy győzhetnek is ebben a sorsdöntő, történelmi vitában (erkölcsileg mindenképpen!), hiszen az ellenük föllépők meg se próbálják bizonyítani (nem is lehet!) ócska vádjaikat, hanem csupán hatalmi arroganciával kívánják őket elhallgattatni; tehát erőszakkal beléjük fojtani a szót, s elszigetelni, kiközösíteni a pártot a legdurvább, legalpáribb eszközökkel. Most nagyon fontos, hogy a Jobbik (és Gyöngyösi) ne ijedjen meg a saját árnyékától, hanem elszántan álljon a sarkára, és kemény összetartással, szolidaritással harcoljon nemes elveiért, s ne engedje, hogy egyes tagjait, képviselőit leszalámizzák, ellehetetlenítsék. Most végre lehetősége nyílt arra, hogy híveit s az utcák egyszerű lakóit (nem csőcselék!) is bevonva, széles körű tüntetéseket, tömegdemonstrációkat, általános sztrájkokat szervezzen országszerte, az egyetemes magyarság védelmében. Óriási hiba lenne elpuskázni ezt a kedvező alkalmat, és visszasüppedni a parlamenti bársonyszékek kényelmébe, mert – mint láthatjuk – ott semmi esélye sincs, hogy érvényt szerezzen elképzelései, sajátos programja megvalósításának.

Ezt a növekvő aktivitást várják tőle szimpatizánsai s mindazok a milliók, kiket totális létbizonytalanságba taszítottak a mohó, parazita hiénák; s akiket olyannyira kiforgattak önmagukból, hogy a legcsekélyebb reményük sem maradt a túlélésre, s akiknek semmilyen egészséges stratégiája, ellenségképe és jövőképe nincsen. Mivel az összes többi párt „elhatárolódott ordas eszméiktől”, miáltal végre „elvált a [email protected] a víztől” (lásd Duray Miklós!), most megmutathatják, hogy ők „a legtökösebb legények a vásárban”, akik bármi áron hajlandók végigvinni a küzdelmet, s akármit vijjognak a temetésünkre gyülekező dögkeselyűk, valahány „intelmük” simán lepereg róluk. Egyébként úgy vélem, gyarmatosítóink szájtépésének, hőbörgésének nagyobb a füstje, mint a lángja, s nem merik megkockáztatni a Jobbik „törvényi betiltását”; mert annak nemcsak Magyarországon, hanem Európában s a többi kontinensen is azonnal híre menne, aminek káros következményeit a cionista rablók, a fokozódó világgyűlölet közepette, aligha szeretnék fölvállalni. Jól tudják ők is, mert sajnos nem ostobák, hogy közeli bukásuk elkerülhetetlen, s fölöslegesen nem akarhatják maguk alatt vágni a fát.

Tehát kard ki kard! Ideje rendet vágni ebben a bűzlő, mocsári dzsungelben, ideje földeríteni és elkergetni hóhérainkat, mert velük együtt, pláne az ő rémuralmuk alatt sínylődve hamarosan megpecsételődik a sorsunk. A Jobbik, ha okosan, taktikusan kihasználja helyzeti előnyét, most maga mögé (mellé) toborozhatja, és rendíthetetlen hadsereggé kovácsolhatja a magyarság eltiport többségét, s örökre véget vethet gonosz, alvilági megszállóink féktelen és felelőtlen tobzódásának! Utána pedig, élve frissen keletkezett népszerűségével és elsöprő támogatottságával, végrehajthatja a 23 éven át elsikkasztott valódi rendszerváltást és elszámoltatást, majd megteremtheti egy vonzó, büszke és virágzó ország alapjait, melyben öröm lesz fajtánkhoz s a Szent Korona államához tartozni. Esküjük is arra kötelezi a jobbikosokat, hogy megtorpanások és vargabetűk nélkül végigmenjenek a megkezdett úton, s ne tisztességes, hűséges embereik botrányos kitúrásáért vagdalkozzanak (ugyanakkor szűrjék ki a soraikba furakodott, kufárkodó, bomlasztó kalandorokat), hanem teljes erejükkel és minden tehetségükkel forduljanak a testünkből lakmározó ragadozóink, vámpírjaink ellen! Ha a magyarság megsejti ezt az eltökéltséget, ha ráérez az ütőképesség s az eredményesség hasonlíthatatlanul csodás ízére, akkor senki és semmi nem gátolhatja meg a ragyogó diadalt (korántsem egy kiváló választási szereplést értek alatta!).

Nem rejtettem véka alá sosem, hogy nem kedvelem túlzottan a koncleső, marakodó pártokat (bár az FKGP-t, a MIÉP-et, majd a Jobbikot tőlem telhetően, sokszor és sokféleképpen segítettem), s a magyar jövő építését inkább nélkülük képzelem el; azonban most szívvel-lélekkel kiállok a Jobbik, mint az egyetlen számottevő nemzeti radikális mozgalom mellett, s nem is hagyom cserben, ha nem tér le a keskeny ösvényről, azaz népünk és hazánk ügyének önzetlen szolgálatáról. Véleményemmel, elhatározásommal nyilván nem vagyok egyedül, de nem mellékes ennek újbóli kihangsúlyozása, önkéntes (hátsó szándék nélküli) elkötelezettségem nyilvános megvallása sem. Bízom abban, hogy később nem kell csalódnom bennük, mert egy elgyávulásból, meghasonlásból, önfeladásból fakadó kudarc nemcsak engem szomorítana el, hanem talán hazánk végső tönkretételét, bekebelezését is siettetné. (Persze, ha szükségét érzem – amolyan fogadatlan prókátorként –, ezután sem fukarkodom majd javító tanácsaim és a vadhajtásokat nyesegető, előrevivő kritikáim közzétételével.)

A Jobbiknak tudnia kell, hogy a magyarság jelenlegi, borzalmasan beteg (mondhatnám: haldokló) állapotában nem bír már el több „szakértői kísérletezést”, sanyargattatást, hanem bajainak sürgős orvoslására vár, amit nem lehet félvállról venni. Nem szeretném a Jobbikot irreális, adottságait meghaladó igényekkel megbéklyózni, de most erején felül kell teljesítenie, mert ezen is múlhat a megmaradásunk. El kell döntenie minden jobbikosnak, hogy vállalja-e ezt a megnyerhető, de az utolsó csepp vérig tartó, gigászi háborút (a nemzet legkiválóbb katonáinak rokonszenvével és kimeríthetetlen áldozataival fölvértezve), avagy a saját karrierjét, boldogulását tekinti előbbre valónak (mely „csatározásban” biztosan könnyűnek találtatik, és helyrehozhatatlanul összeomlik). Nincs más „alternatíva”, le kell tenni a garast! Amennyiben a javunkra, közös előnyünkre cselekszik, akkor (és csak akkor) mi is megmarkoljuk a zászlót (vagy a fegyvereket), s nem is engedjük el addig, míg a magyarság hánykódó hajója békés, hullámmentes révbe nem ér. Ehhez a sikeres „hajózáshoz”, az előttünk tornyosuló összes kihívás és gordiuszi csomó hatékony megoldásához kívánok a Jobbiknak elegendő spirituális és materiális energiát, kitartást, valamint Boldogasszony Anyánk s a Magyarok Istenének áldó pártfogását! Föl az igazságos nemzetmentő küzdelemre, éljen a szent világszabadság, örökké éljen a haza!

Otromba cionista támadás a Jobbik és a magyarság ellen

(Kiegészítések a fenti cikkhez)

Publicisztikám megírása után – a csináljunk bolhából elefántot jegyében – teljes kapacitással beindult a fülsiketítően ajvékoló cionista agymosó gépezet; immár nemcsak hazánkban, hanem az EU-ban, az USA-ban s Izraelben is elhatárolódások, tiltakozások, sajtócikkek tömege próbálja megerősíteni a védhetetlen, kettős mércét és nyílt országrontást jelentő állásponto(ka)t, ugyanakkor földbe döngölni a vitathatatlan igazságot. Az időközben megjelent újabb közleményekből, eseményekből szemelgetek az alábbiakban, természetesen a teljesség igénye nélkül. Bízzunk benne, hogy a patkányok ezúttal öngólt lőnek, és az ellenünk irányzott puská(k) visszafelé sül(nek) el. Megjegyzem, hogy a hatályos törvények és egy korábbi ombudsmani állásfoglalás szerint közérdekből nyilvános személyes adat pl. a képviselők állampolgársága(i) is, azaz kötelező bárki számára megadni. Ha nincs mit takargatniuk, akkor miért titkolják, miért nem tájékoztatják a kíváncsi közvéleményt?

Némi gúnnyal azt is mondhatnám, hogy 23 évvel a „rendszerváltás” után az egymással műbalhézó és marakodó politikai ál-elit végre megtalálta a közös hangot (összenő, ami összetartozik!), a sokáig keresett „nemzeti minimumot”: azaz a magyarság elárulását és a zsidó ukázok, „elvárások” gátlástalan kiszolgálását. Bizony, mert ezek a sátáni érdekek minden és mindenki fölött állnak, s a Jobbik kivételével az összes párt vállvetve küzd az érvényesítésükért. Hej, ha egyszer értünk és országunkért tudnának így összefogni ezek a haramiák! De mit beszélek, inkább ne tegyék, mert az maga fölérne egy liliomtiprással.

1.) „Határozott lépéseket” sürgetett az izraeli parlament elnöke, Reuven Rivlin, Áder János köztársasági elnöktől a magyarországi „antiszemita megnyilvánulások” ellen, beleértve a Jobbik betiltatásának kezdeményezését. A Knesszet elnöke levelében így siránkozik: „Nehéz elhinni, hogy egy európai parlamentben, 2012-ben elhangozhat egy ilyen rettenetes indítvány. Nehéz elhinni, hogy egy európai nemzetben nem tanultak a II. világháború leckéjéből, amikor összeírták a zsidókat, majd marhavagonokban gettókba és koncentrációs táborokba szállították őket. … Ön rendelkezik demokratikus eszközökkel arra, hogy olyan törvényeket kezdeményezzen, amelyekkel el lehet szigetelni az ilyen embereket, és azt a jelenséget, ami veszélyt jelent a szabad világra és Magyarországra egyaránt.” Ez oly nyilvánvaló példája a hazánk belügyeibe való pofátlan beavatkozásnak, hogy magyarázni is fölösleges.

2.) Az Európai Zsidó Parlament elnöke felfüggesztetné hazánk uniós tagságát. (Bárcsak elintézné a kizárásunkat!). Az Európai Szocialisták Pártja (PES) pénteken egy hazug nyilatkozatban ítélte el Gyöngyösi országgyűlésbeli kijelentését. Szerintük a Jobbik ismét bebizonyította, hogy „a félelemkeltés és az előítéletesség olvasztótégelye. Nincs semmilyen demokratikus javaslatuk, és a gyűlölet nyelvére süllyesztik le a politikai vitákat.” Az Európai Rasszizmus Elleni Hálózat (ENAR) helyesli, hogy a magyar kormány erőteljesen elítélte Gyöngyösi „antiszemita kijelentését”. Brüsszelben közzétett nyilatkozatában hangsúlyozta: az antiszemitizmusra adott erőteljes magyarországi válasznak visszhangot kell keltenie mindenütt. „Ez nem elszigetelt incidens Európában. Csak ezen a héten Franciaországban egy ügyvéd azt kérte, mentsenek fel egy bírót, mert zsidósága miatt gyaníthatóan elfogult. Az Egyesült Királyságban 299 antiszemita incidens történt 2012 első hat hónapjában” – siránkozik nyilatkozatában az ENAR. A szervezet szerint tekintettel arra, hogy Európában minden etnikai és vallási kisebbséggel szemben erősödik a gyűlölet, a türelmetlenség és a szélsőséges beszéd, „az európai kormányoknak követniük kellene a magyar példát, és világosan el kellene ítélniük az ilyen gyűlölet-megnyilvánulásokat. Most arra szólítjuk fel a magyar kormányt, hogy legyen ugyanilyen határozott az országban élő más kisebbségekkel, különösen a roma közösséggel szembeni rasszista jellegű, erőszakos incidensek ügyében.” Nocsak, nocsak, ezek szerint egyes „művelt nyugati államokhoz” képest Magyarország még mindig a béke szigete (akárcsak a II. világháborúban), hiszen itt a hajszála sem görbül az idegeneknek, miközben másutt már a tettlegesség sem ritka velük szemben.

3.) A megfelelési kényszer nagykoalícióba kovácsolta a Fideszt a baloldallal – jelentette ki rendkívüli sajtótájékoztatóján Volner János, a Jobbik frakcióvezető-helyettese. Volner szánalmas kutyakomédiának tartja, hogy az elmúlt 22 év sikertelen, az országot romba döntő politikusai egy jobbikos képviselő kijelentése miatt tüntetésre készülnek, és hajlott háttal, remegő térdekkel, lihegve igyekeznek a zsidó szervezetek elvárásainak megfelelni. Szánalmas, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy Mesterházy Attila, Bajnai Gordon és Rogán Antal együtt, nagykoalíciót alkotva fognak felszólalni a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány (Ungvári Tamás) által kezdeményezett tüntetésen, a Mazsihisszel, a Hit Gyülekezetével és az Élet Menete Alapítvánnyal karöltve. Így legalább mindenki láthatja, ki kivel van, és ki előtt próbál hason csúszni. Volner nevetségesnek tartja azt is, hogy éppen egy Amerikából pénzelt liberális párt, az LMP próbálja egy újabb szájkosártörvénnyel korlátozni a véleménynyilvánítás szabadságát. Különös az is, hogy egy magát nemzetinek mondó párt, a Fidesz igyekszik a liberálisokat és a szocialistákat a szólásszabadság korlátozásában túllicitálni, és úgy módosítani a törvényeket, hogy a képviselők szabad szólását pénzbírsággal korlátozza. Szerinte a Jobbik a magyar országgyűlés egyetlen pártja, amely szembeszáll a képviselők munkáját korlátozó nagykoalíciós elképzelésekkel, ill. a kormány által szorgalmazott internetes cenzúrával.

4.) A többszörösen házasságtörő, EU-s pribékké züllött Tőkés László, aki szekus ügynököket lát a Jobbikban, most Gyöngyösiék kapcsán kezdett erkölcsi prédikációba. Össznemzeti, valamint sajátlagosan határon túli, illetve erdélyi vonatkozásai miatt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sem mehet el szó nélkül a méltán nagy hullámokat kavaró kijelentések mellett. Szerinte a jobbikos képviselő antiszemita megnyilatkozása nyílt provokációt jelent nem csupán zsidó polgártársaink és – az egyébként nemzetközi bírálatok és támadások kereszttüzében álló – Magyarország, hanem hasonló módon a határon túlra szakadt, legfőképpen pedig a kettős állampolgársággal rendelkező magyarok ellen is. Nem a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban található „zsidó származású emberek” (eredetileg izraeli-magyar kettős állampolgárokról volt szó!), hanem éppenséggel a Gyöngyösi Márton-féle képviselők jelenthetnek nemzetbiztonsági kockázatot Magyarország számára. Ebben az összefüggésben említést érdemelnek Szegedi Csanád EP-képviselő viselt dolgai, valamint a „tiszaeszlári vérvádat” felelevenítő Baráth Zsolt jobbikos képviselő esete, akivel kapcsolatban okkal feltételeztük, hogy „ilyen esetekben az idegenkezűség és a beépítettség lehetősége sem kizárt”. Az sem lehetetlen, hogy „listázó” szándékával Gyöngyösi magát a határokon túlra kiterjesztett honosítást, vagyis a kettős állampolgárság intézményét célozza lejáratni. Így vélekedik tehát Tőkés, ami aligha válik dicséretére.

5.) A németországi zsidók központi tanácsa az Európai Uniótól azt követeli, hogy hozzon intézkedéseket a Jobbik ellen, jelenti az AFP francia hírügynökség. Budapestnek tudtára kell adni, hogy aki „a visszataszító rasszizmust tűri, az az EU alapvető értékeit sérti”. A Financial Times, egy globális terjesztésű brit lap kiemeli: a Jobbik vezetése messze nem az iskolázatlan, politikai huligánok fajtájából való, mint azt sokan gondolnák. Gyöngyösi képzett, több nyelven beszélő, világlátott ember, aki a dublini Trinity College-ban végzett, és Írországban adózási tanácsadó volt. „Elszólása” tehát nem lehet véletlen. (A médiában rejtélyesen elsikkad azon országok neve, amelyek az ENSZ csütörtöki közgyűlésén, szégyenletes kisebbségben, Izrael és az USA mellett, Palesztina megfigyelői státusza ellen szavaztak. Íme a lista: Kanada, Csehország, a Marshall-szigetek, Mikronézia, Nauru és Palau. A felsorolt szigeteket az Egyesült Államok folyamatosan „segélyben” részesíti. Palesztina ENSZ-be való felvétele kapcsàn kimutatható a cionizmus bukása a nemzetközi politikai porondon! Az emberiségnek elege volt ebből a fajgyűlölő irányzatból, amit az ENSZ is évtizedeken keresztül tiltott!) Izraelben napok óta Gyöngyösi Márton szavaitól hangos a sajtó, miközben részletesen beszámolnak a budapesti zsidók és más „antinácik” szerdai tüntetéséről, a politikusok elítélő és elhatárolódó nyilatkozatairól. Izraelben sokan a Fidesz-kormánytól követelik a Jobbik megzabolázását, a Kuruc.info végleges elnémítását és a zsidókkal kapcsolatos (ellen)vélemények még szigorúbb büntetését. Egy Dániel Péter nevű, korábban kivándorlással fenyegetőző futóbolond is a szentföldi újságok címlapjára került. Naftali Kraus meglepő álláspontja szerint zsidóskodni, cionistáskodni nem a budapesti Parlamentben, a Kossuth Lajos téren és a Károly körúton kell, hanem az, akinek a magyarok már túlságosan antiszemiták, elviselhetetlenek, szépen indítsa meg az alijázási folyamatot.

6.) Kumin Ferenc, a nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár szerint amerikai külügyminisztériumi tárgyalópartnerei elismerték, hogy a magyar kormány gyorsan reagált a „zsidózó” jobbikos parlamenti fölszólalására, az új választási eljárási törvény (előzetes regisztráció!) pedig szerinte szóba sem került. A megbeszéléseken felmerültek azok a témák, amelyek általában dominálják a Magyarországgal kapcsolatos amerikai véleményeket, részben a kritikus ügyek is. Kumin New Yorkban tárgyalt a Rágalmazásellenes Liga (ADL) elnevezésű zsidó társulat és a Vezető Zsidó Szervezetek Elnökeinek Konferenciája (CoP) képviselőivel. A jobbikos incidens árnyékában a partnerek hangot adtak elégedetlenségüknek. Az amerikai tárgyalófelek jelezték: a jövőben szívesen látnának olyan konkrét intézkedéseket, amelyek lehetővé tennék, hogy a hasonló incidensek elkerülhetők legyenek. Ezzel kapcsolatban kérdéseket és kéréseket fogalmaztak meg. Kumin megbeszéléseinek témái között szerepelt még a magyar demokratikus intézmények általános állapota, egyebek között a sajtószabadság helyzete, továbbá a magyarországi cigányság „panaszai”. A helyettes államtitkár találkozott több jelentősebb médiaorgánum munkatársaival, s megbeszélést folytatott a Freedom House, valamint több politikatudományi kutatóintézet, pl. az Európai Intézet munkatársaival.

7.) Az USA-ban pontos kimutatások vannak a képviselőház, ill. a szenátus vallási meg többes állampolgársági összetételéről. Innen tudható, hogy a zsidóság kb. hatszorosan túlreprezentált. (De ez nem a valós adat, hisz vallási hovatartozásukat sokan nem adták meg. Ezek között zömmel zsidók vannak.) Mellesleg Izraelben is nyilvánosak a közszereplők közérdekű adatai, különös tekintettel a nemzetbiztonsági kockázatokra. (Ott eleve nem lehet semmilyen vezető, aki máshova is kötődik.) A Gyöngyösi-ügy forgácsai (mellékszálai) közt napfényre került, hogy „Tanuld meg, hogyan képviseld Izraelt!” címmel indított zsidó öntudatra nevelő kiképzést az Izraeli Kulturális Intézet Magyarországon. A program szervezői felhívják a figyelmet, hogy Izrael folyamatosan a középpontban van, aminek okait át kell tekinteni. Honlapjukon a következőket írják: „Vizsgáljuk meg együtt, hogy az országról szóló tudósítások kiegyensúlyozottak és pontosak-e. Ismerd meg Izrael alapértékeit és sikertörténeteit, amelyek a közel-keleti konfliktus árnyékában születtek. Válj szóvivővé, légy Izrael-szakértő, és sajátítsd el a leghatékonyabb kommunikációs technikákat!” Képzeljük el mindezt fordítva, vagyishogy mi képeznénk Izraelben hazaárulókat az ottani lakosság körében. Szerintem még a hirdetését sem tudnánk megjelentetni!

8.) Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint az országgyűlés méltóságának megőrzése kiemelten fontos, ezért az ilyen kijelentéseket pénzbüntetéssel szankcionálni kell. Rogán Antal frakcióvezető azt nyilatkozta, hogy nem a kettős állampolgárok jelentenek nemzetbiztonsági kockázatot, hanem az ilyen hangot megengedő képviselők, akiknek nincs helye a Parlamentben (vagyis a magyarországi Knesszetben). A jobbikos Z. Kárpát Dániel kijelentette, hogy egy év alatt jelentősen nőtt az eladósodott családok száma, a politikának ezzel kellene foglalkoznia, de helyette álkérdésekről, álproblémákról, álprovokációkról szól a közélet, holott az emberek többségét nem a sárga csillag, hanem a sárga csekkek problémája érdekli, mert ez a valódi gond ma Magyarországon. Schiffer András, az LMP frakcióvezetője eredetileg egy állásfoglalás-tervezet benyújtásával készült a csütörtöki házbizottsági ülésre, azonban elkésett a tanácskozásról, így előterjesztő hiányában a testület nem tárgyalta javaslatát. A liberális politikus hangsúlyozta: meg kell adni azokat a jogi lehetőségeket, amelyekkel a „rasszista uszítást félbe lehet szakítani” a Házban. Tóbiás József, az MSZP frakcióigazgatója azt mondta, pártja nyitott, és keresi az együttműködést, hogy a „demokratikus ellenzék” és a kormányoldal közös javaslattal egyszer és mindenkorra tegye lehetetlenné a hasonló felszólalásokat. Balczó Zoltán jobbikos alelnök leszögezte: tételesen a jelenlegi házszabályban nem szerepel olyan passzus, ami alapján neki (levezető elnökként) meg kellett volna vonnia a szót Gyöngyösi Mártontól. Szorgalmazta egyúttal, hogy a házszabály módosítása teremtsen világos helyzetet az ilyen esetekre. A folyton kirekesztésről, üldözésről papoló Mazsihisz a honlapján közzétette az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának közleményét, amely miközben azt állítja, hogy Magyarország a közös hazánk, ahol az a feladatunk, hogy „toleráns társadalmat” építsünk, szétzúzandó újnáci csürhének nézi mindazokat, akik nem menetelnek velük együtt. Ezzel csak azt érik el, hogy lassan tényleg mindenki szembefordul velük. Vona Gábor korábban, a Jobbik gázai vérontás miatti tüntetésén kijelentette, hogy az országgyűlésben és a kormányban lévő izraeli állampolgárok nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, és mivel ez közérdekű információ, hozzák nyilvánosságra, kik az érintettek. Az ominózus Gyöngyösi-eset után pedig hozzátette, hogy nincs szó semmiféle faji üldözésről, inkább az ellenoldal kelti és gerjeszti a hisztériát. Ők azonban nem fogják fülüket-farkukat behúzni, hiába akarják ezt a megélhetési rettegők. „Nácizhat itt az egész világ, kórusban mondhatják fel Izraelnek a leckét, nem nekünk van szégyenkeznivalónk. Nem mi vásároljuk fel mások országát, nem mi tettük tönkre Magyarországot, nem mi nyomorítjuk meg az embereket.” Bár a pontos okait nem ismerjük, valószínűleg a botrányos talmudista őrjöngéssel függ össze, hogy Bödecs Barnabás és Rozgonyi Ernő (gyávaságból?) kilépett a frakcióból, ill. a Jobbikból. Előbbi legalább becsületesen visszaadta mandátumát, utóbbi azonban esküszegés árán is „független” képviselő lett. (Alaposan elgondolkodhat a pártvezetés, hogy legközelebb kiket indít a választáson!)

9.) Advent első vasárnapjának délutánján fölharsant a filoszemiták kórusa. A kb. 1,5-2 órás „matinéra” (okkultista szeánszra?) talán 10-20 ezren is kilátogattak, ami már elég tekintélyes létszám. Hogy hány agymosott, megtévesztett balek és mennyi hivatásos, fehérgalléros bűnöző volt köztük, azt persze nehéz lenne megállapítani. Elég tragikus ez a mi szempontunkból, ugyanakkor megvilágosító erejű is azoknak, akiknek valaha még illúziói voltak e hazátlan, mindenen és mindenkin átgázoló csürhe iránt. Most végre lehullt róluk az álarc, fölkerült rájuk a sárga csillag (egyelőre még csak próbaképpen), aztán jó öblöseket rikoltozva, az öklüket rázva fenyegették a nemzetüket, hazájukat szerető, „szélsőjobboldali” honfitársainkat, leginkább azzal, hogy széttrombitálták: ők is magyarok. No, ne dőljünk be nekik, mert csak ilyen „ünnepélyes haragjukban” üvöltözik ezt, egyébként józanabb állapotukban halvány közük sincs hozzánk. Magáról a rendezvényről nem sokat lehet írni. Csupa közhelyes, előre gyártott panelekből építkező, satnya gyűlöletbeszéd (Arrogán, Libajnai, Szarházy, Ungvári) hangzott el, s minden szónok igyekezett überelni a többit, nyersen kimutatván a foga fehérét. Összeborult a kormánypárti és az ellenzéki antimagyar nagykoalíció, hogy vállvetve „harcoljanak az antiszemitizmus, rasszizmus, nácizmus ellen”, valójában pedig eltapossák a magyar életet, és csírájában elfojtsanak minden hazafias gondolatot és cselekvést. (Nem fog sikerülni nekik!) Egyszóval teljesítették az elvárt, kötelező penzumot, izraeli hűbéruraik nyilvánvaló megelégedésére. Mindenki ott volt, akire számíthatnak ebben a bagázsban, ezért egyfajta pofavizitnek is minősíthetjük ezt a kipás-kaftános vásári forgatagot. Az est háziasszonya Bombera Krisztina volt, a kultúrát Somló Tamás és Hernádi Judit jelentette (úgy kell nekik!). Nem, nem, nem hagyjuk, elég volt! – kiabálták, hörögték gyakran a „szelíd, békeszerető, toleráns” résztvevők. Ami azt illeti, nekünk is elég volt – belőlük.

10.) A cionista bagázs összeröffenése ellen eredetileg a jobbikos Apáthy István szervezett tiltakozó megmozdulást a Kossuth térre, majd hirtelen visszalépett (állítólag kellő számú résztvevő híján nem akart leégni). A nemzeti radikálisok ezután is a tüntetés mellet törtek lándzsát (nagyon helyesen), s a Kárpát Haza Őrei Mozgalom a Dohány utcai zsinagóga előtt akart fellépni vasárnap, azonban már kicsúsztak a bejelentési határidőből, ami a felforrósodott légkörben valószínűleg fokozott rendőri brutalitást eredményezett volna. Mivel a Parlamenthez közeli Vértanúk terére volt egy érvényes bejelentés (engedély), ezért végül e helyszín mellett döntöttek. Azonban szégyen gyalázat, alig néhány tucat hazafi jött csak össze, szemben az ellenség sok ezres létszámával. Vétek volt ezt a kedvező lehetőséget elszalasztani, ahelyett, hogy addig ütnénk a vasat, amíg meleg. Remélem, a fiúk levonják a kudarc tanulságait, s legközelebb rendesen összeszedik magukat. Elvégre ezt a provokációt, ezt a „Vidám Vasárnapot” nem lehet szó és tettek nélkül hagyni, mert ebből akár nagyobb baj is lehet. Mielőbb meg kell mutatnunk, hogy ki van otthon ezen a vidéken, nehogy a hódítók végleg befészkeljék magukat, bennünket pedig palesztinná terrorizáljanak! Tekintve, hogy a támadás főként a Jobbik ellen irányult, ezért a választ is elsősorban neki és híveinek kell megadni, persze egy csomó civil szervezet hatékony támogatásával. Különben egyszerre veszítjük el hazánkat, szabadságunkat és becsületünket!