Bacsó Béla

A hu-Rightpedia wikiből
Bacsó Béla

Bacsó Béla, kommunista zsidó író és hírlapíró, *1891, +1920. A Népszava munkatársa volt; regénye: A Stefcsik ház, (1918). 1920-ban meggyilkolták.

Részletesebben

(Kassa, 1891. jan. 6. – Újpest, 1920. febr. 17.): író, újságíró. Tanulmányait Kassán végezte. A Kassai Napló, 1919-től a Népszava munkatársa, Működését nemzetellenesség és ezen belül magyarellenesség jellemzi. Somogyi Bélával, a Népszava főszerk.-jével együtt 1920. febr. 17-én este az igazságtétel nevében magyar hazafiak, az Ostenburg-különítmény tagjai elfogták, a Megyeri Csárda és a Fővárosi Vízművek között lelőtték, és holttestüket Dunakeszi határában a Dunába vetették. Írásaiban tipikus zsidó módon "szociális", egyházellenes kérdéseket feszeget, a paraszti földéhséget és problémáit állítja előtérbe, foglalkozik a proletárok életével, a kivándorlásokkal, leleplezi a háború szerinte igazi célját.

Művei

  • A Sefcsik-ház (r., Bp., 1918);
  • Novellák (Bp., 1925). –Irod. Népszava (1925. febr. 17–21., 23–24.);
  • Karsai Elek–Pamlényi Ervin: A fehér terror (Bp., 1952);
  • A Horthy-korszak rövid önéletrajza (Válogatta Ligeti Vilma, Bp., 1953);
  • Nemes Dezső: Az ellenforradalom története Magyarországon, 1919–1921 (Bp., 1962).

Forrás