Bolsevista vezetők

A hu-Rightpedia wikiből
A bolsevista rabszolgaállamokat határőröknek nevezett börtön-smasszerek védték, az országhatár inkább egy szigorúan őrzött börtön falaira emlékeztetett. Képen a Berlini Fal és az NDK határőröknek nevezett, maguk is rab börtön-smasszerei. Mindenkire rálőttek, aki az általuk őrzőtt börtönből szökni próbált. Legfőbb parancsnokuk, a tömeggyilkos Erich Honecker elvtárs pedig felelősségrevonás helyett Chilébe utazhatott a rendszer bukása után.
A szovjet párt- és állami vezető, a zsidófeleséges Brezsnyev elvtárs igazi maffiózó volt. Saját jacht-flottával rendelkezett. A képen pereputtyával az egyik fekete tengeri jachtján dorbézol.

A közép-kelet-európai, többségükben bolsevista vezetők minden olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek nem tartoznak a pozitívumok közé. Miközben népeik majdnem rabszolgasorban éltek, éheztek, nélkülöztek, mozgásukat, életvitelüket korlátozták, ők többnyire nagy lábon éltek. Sok „népi demokratikus” országban, különösen Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romániában, de még Magyarországon is, voltak olyan időszakok, amikor az élelmiszerboltok tátongtak az ürességtől, mert az alapvető élelmiszerek hiánycikkek voltak a szovjet birodalomba történt túlzott exportjuk miatt. Sok áru (például a tej, hús) jegyre volt csak kapható. Ez idő alatt az államhatalmi intézmények és pártbizottságok alagsoraiban a mai Auchan, Tesco, Spar, Penny Market stb... élelmiszer nagyáruházakat is megszégyenítő árukészleteket halmoztak fel, köztük sok nyugati importárut, melyekhez a bolsevista pártcsinovnyikok jelképes összegekért jutottak hozzá jegy és minőségkorlátozás nélkül! Hasonlóképpen nem hiányoztak a kurrens háztartási, elektronikai, ruházati és egyéb cikkek sem.

A kontraszelekció annyit jelentett, hogy a pártkáderek (ide tartoztak az ávéhások, közigazgatási vezetők stb is) és csemetéik szabadon, sokszor felvételi nélkül és igen gyenge tudással, bármikor bármelyik egyetemet elvégezhették. Sokszor úgy is, hogy az előadásokra, szemeszter-vizsgákra be sem jártak. Mindezt úgy legalizálták, hogy a felvételi íven szerepelt olyan kérdés, hogy a szülők bolsevista kitüntetések birtokosai-e. Ha igen, ez gyakorlatilag garantálta a fölvételt. Mindemellett a pártkáderek többsége (különösen az állambiztonsági szerveknél, csak néhány osztály elemi (általános) iskolát végzett, magyarán félanalfabéta volt! A magyar tudományos akadémia is tele lett velük, főként a szótárszerkesztői és történeti részlegekben nyüzsögtek a lecsúszott pártkáderek. Olyan is volt a szótárak minősége és a történelem feldolgozása, kevés kivételtől eltekintve.

A pártkáderek egymást segítették abban, hogy a ranglétrán felkapaszkodjanak, olyan beosztásba kerüljenek, amelynek ellátásához többnyire nem értettek. Ha valamelyikük csődbe vitt egy gyárat, minisztériumot, vállalatot, ez a legkevésbé volt fontos. Csak az számított, hogy megbízható, kiváló elvtárs! Ha bukott - fölfelé buktatták. Így aztán a „szocialista gazdaságra” az volt jellemző, hogy a gyárak silány minőségű bóvlit gyártottak, azt is a szükségletnél kisebb mennyiségben. A bolsevista minőségellenőrző intézetek pedig szorgalmasan vizsgálgatták az import cikkeket, szemet hunyva a hazai termelés kereskedelmi forgalomba került ócskaságai felett. Olyan épületek és létesítmények épültek, amelyek bármikor összedőlhettek! Sok össze is dőlt. A bolsevizmus kitörése előtt épült bérházak állaga egyre romlott, a karbantartás minimális volt. Az utakon levő gödrök annál mélyebbek voltak, mennél előrehaladottabb volt a szocializmus. Az energiát a végtelenségig pazarolták, az akkor épült házakból kispórolták a lakásonkénti mérőórákat, a lakás felületéhez viszonyított átalánydíjat kértek a vízért, gázért, fűtésért és villanyért, ezzel mintegy pazarlásra ösztönözve. A bolsevizmus alatt épült házak hő- és zajszigetelése csapnivaló. A magyarországi hiteleket, melyeket a terrorrendszer további életben tartása céljából vettek fel, állítólag energia vételére fordították, hogy az esztelen energiapazarlás, na meg a bolsevista terror még egy ideig tovább mehessen.

A pártkáderek által elkövetett bűncselekményeket mélyen titokban tartották, az általuk irányított és ellenőrzött médiák ezekről nem adhattak hírt. A „bűnüldöző” szervek ezeket többnyire ad acta tették, a tetteseket meg sem közelítették! Diszkriminatív módon csak azok az emberek kerültek bíróság elé, akik nem voltak a bolsevista bűnszövetkezet tagjai, haszonélvezői! Viszont pereket indítottak és hosszú börtönbüntetéseket szabtak ki olyan emberekre, akik a gazdasági reformok idején ötleteikkel egy területet felvirágoztattak, pl az 1960-as években a meggymagot hasznosító vállalat vezetőjére.

Azok az írók, művészek, tudósok, akiket legalább látszat lojalitásra nem sikerült rávenniük, nem számíthattak sikerre, de még még az alkotómunka folytatására, alkotásaik megismertetésére sem! Az indoklás "papírhiány" és hasonló álszent dolgok voltak.

Az elégedetlenkedőket koncepciós perekben (vagy anélkül) börtönbe zárták, pszichiátriai intézetekben kínozták, munka (és halál-) táborokba küldték.

Miközben a bolsevista rezsim mindenütt a demokráciáról és az emberi jogokról papolt, valójában antidemokratikus, az emberi jogokat semmibe vevő bűnszövetkezet volt létezésének első pillanatától az utolsóig. A rendőrséget a bolsevista terroristák alá rendelt bűnsegélyező egyletté degradálták. A rezsim túlnyomó részt vezetői kacsalábon forgó villákban, palotákban éltek, a nélkülözés számukra ismeretlen fogalom volt. Gyerekeik külön iskolákba jártak, külön kórházaik, orvosi rendelőik, üzleteik voltak, hogy nehogy az általuk elnyomott és megvetett nép közé kelljen keveredniük. Nem is említve összerabolt ingatlanaikat, üdülőiket, vadászataikat, kéjutazásaikat. Mikor vadászni jártak, félnapokig lezárták a vasúti közlekedést az egyszerű nép elől, nehogy megzavarják a despoták szórakozását.

A bolsevista pártcsinovnyikoknak soha nem voltak anyagi gondjaik. Loptak, csaltak, sikkasztottak a vezetésükre rábízott gyárban, hivatalban, téeszben. Egymást ajándékozták meg a gyár, intézmény stb tulajdonát képező tárgyakkal, árukkal, egymás rokonait, pereputtyukat, szeretőiket juttatták zsíros állásokhoz és egyéb kiváltságokhoz. Ha megunták a munkát, egyszerűen nyugdíjba vonultak, mint a mai napig zsíros bolsevista nyugdíjon élősködő, lelkiismeret nélküli, gátlástalanul hazudozó szadista tömeggyilkos, Biszku Béla elvtárs.

Le is csúszhattak, ami elsősorban nemzsidó középkáderekkel történt meg. Ezek is puhára estek, valahol zsíros állást és szép zöldövezeti lakást kaptak, de nem élvezték valamennyi múltbeli kiváltságukat.

A tönkretett, fillérekért eladott volt cucilista vállalatok és a mai állaamadósság ezen személyek bűne, az adósságot ás a vállalatok újraélesztésének költségeit ezeknek és örököseiknek (gyerekeiknek, unokáiknak) kellene viselni, és nem az akkor elnyomott és elszegényített lakosságnak.