Bosnyák Zoltán

A hu-Rightpedia wikiből
Bosnyák Zoltán

Bosnyák Zoltán 1905. január 2-án született Budapesten. +1952, Budapest. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. Földrajz-természetrajz szakos tanárként tanított Tápiószelén, majd 1931-től a főváros számos polgári fiúiskolájában.

Közéleti működés

A közéletbe már az 1920-as évek végén bekapcsolódott, mint a Keresztény Ellenzéki Párt tagja. Politikai, történelmi előadásokat tartott a Magyar Országos Véderő Egyesületben, a Magyar Kultúrligában és a Turul Szövetség-ben. 1931-től rendszeresen jelentek meg az embertan nemzetközi tekintélyű tanára, Méhely Lajos folyóiratában (,,A Cél”) tanulmányai, amelyeket több jobboldali könyvkiadó meg is jelentetett (Stádium, Centrum, Egyesült Keresztény Nemzeti Liga). Első könyve 1935-ben jelent meg. Életét jelen ismereteink alapján Budapest ostromáig tudjuk pontosan nyomon követni, mivel 1945 után a kommunista és zsidó szervezetek mindent elkövettek, hogy senki ne tudja, ki volt Bosnyák Zoltán.

1945 után

Néhány tényt mégis tudunk. 1944 telén közel 20 magyar családdal és olyan kortársakkal, mint Oláh György, Nagykálnai Levatich László vagy Kiss Ferenc, elhagyta Magyarországot, s a Cseh-Morva Protektorátus területére menekült. A háború vége a mai Csehország területén lévő Hirschbergben érte. Innen Erdélybe utazott felesége, Partin Ilona szülőfalujába, a Brassóhoz közeli Hosszúfaluba, ahol 1950-ig rejtőzött. Leveleket írt emigráns kortársainak (például Muráti Lilinek), amelyekben megírta tapasztalatait a magánföldek államosításáról, a megszálló orosz csapatok garázdálkodásairól, az erdélyi magyarok sorsáról.

Letartóztatás

Postaküldeményeit a,,Securitate” felbontotta, és 1950. márciusában letartóztatta családjával együtt: 20 fős, állig felfegyverzett rohamosztag szállta meg lakását. A román katonai bíróság kémkedésért, a ”fennálló társadalmi rendszer megdöntésére irányuló szervezkedésért” 10, feleségét 3, fiát 1 év börtönre ítélte. Bosnyák Zoltánt a Duna-Fekete-tengeri csatornánál lévő, a recski táborhoz hasonló kényszermunkatáborba hajtották politikai fogolyként.

Kiadás Magyarországnak

1951. szeptember 1-én a román hatóságok átadták a magyar hatóságoknak, amelyek 1951. végén halálra ítélték könyvei miatt. Az őt fogvatartó ávós zsidók kikérdezték, hogy szerinte hogyan lehetne a bolsevizmus zsidó jellegét minél jobban palástolni. 1952. szeptember 6-án a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a halálos ítéletet.

Kivégzés

1952. október 4-én végezték ki Budapesten, 47 éves korában, a Kozma utca 13. szám alatti Gyűjtőfogház udvarán. (Felesége 1955–56 körül érdeklődött a budapesti hatóságoknál sorsáról. Egy év múlva a helyi tanács-titkár behívatta, és szóban közölte vele, hogy férje 1952-ben meghalt.)

Hivatkozások


Írásai

1945-ben az alábbi publikációit a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány az 530/1945. M. E. számú rendeletében betiltotta és elhallgatásra ítélte:

  • A harmadik zsidótörvény és a házasság (1941.)
  • A zsidó!
  • A zsidókérdés törvényes rendezése (1937.)
  • A zsidókérdés újabb alakulása Magyarországon (1938.)
  • A zsidókérdés (1940.)
  • Antibolsevista kiállítás tájékoztatója (1941.)
  • Az idegen vér (1938.)
  • Erdély 1938-ban (1938.)
  • Harc a zsidó veszély ellen! (1944.)
  • Istóczy Győző élete és küzdelmei (1940.)
  • Két világ harca (1935.)
  • Magyarország elzsidósodása (1937.)
  • Prohászka és a zsidókérdés (1938.)
  • Sem antiszemitizmus, sem zsidógyűlölet, hanem magyar önvédelem (1936.)
  • Szembe Júdeával! (1941.)
  • A magyar fajvédelem úttörői (1944.)
  • Harc a zsidó sajtó ellen (1942.)
  • Istóczy Győző a zsidókról (1942.)
  • Fővárosunk elzsidósodása (1935.)
  • Hermann Fehst: Bolsevizmus és zsidóság (1936. - fordítás)

és számtalan ismertetése, cikke, tanulmánya...