Cigányok

A hu-Rightpedia wikiből
(Cigány szócikkből átirányítva)
Cigányok
Magas cigányarányú országrészek

Cigányok, Indiai eredetű nép, helyesebben néptöredék. Bőrük fekete-barna v. olajbarna; hajuk vastag, fekete, kondor; orruk húsos, kissé horgas; ajkuk kissé pittyedt. Néha négeres vonások ütköznek ki belőlük élesebben. Szeretnek cifrán öltözködni; ruházatuk általában, életmódjuknak megfelelően, szedett-vedett holmikból, rongyból adódik (l. a 111. és 112. sz. képtáblát).

Számuk

A C. száma kb. 5 millió, ebből 1/4 rész esik Európára. Magyarországon az 1930. évi népszámlálás alkalmával 7841-en Vallották magukat cigány nemzetiségűnek, cigány nyelven 14.473-an tudtak; de lélekszámuk ennél jóval magasabb, egyes becslések szerint 30.000. Igen sok cigány él Oroszországban és Romániában, itt szervezkedni is próbáltak. Leghíresebbek a spanyol C. (tánc, bűvészet) és a magyar C (zene). Az európai C rom néven nevezik magukat, a szíriaiak dom néven (a. m. ember). Ezt a nevet egy indiai néptörzsnél is megtalálták, a szó a szanszkrit dawioval egyezik, utóbbi pedig olyan óindiai népet jelöl, amely énekből és zenéből élt (ugyanis a szanszkrit dam, a. m. hangzani). A rom-dom név tehát nyilvánvalóan zenészt jelent. A nyelvtudománynak ezt az eredményét a történelem is igazolja. Régi ind írók említenek egy pária-népet, amely a rendelkezések értelmében faluról-falura vándorolt, állandóan nem telepedhetett le, s hivatása, kenyérkeresete az ének, tánc, zene és kóklerség volt.

Nyelvük

A C. nyelvét India ÉK.-i részén lakó népek (szindhi, kasir, dardus, stb.) nyelvével próbálták egyeztetni, azonban az ősi, árja rétegre az idők folyamán oly sok idegen nyelvelem rakódott le, hogy ma már nem lehet megállapítanunk pontosan hovatartozását. Nyelvük kis szókincsű nyelv nagyon sok jövevényszóval. Számos nyelvjárása van, ezek igen lényeges vonásokban különböznek egymástól. A nyelvi sajátosságok az egyes csoportoknak, törzseknek egymástól eltérő vándorútjában találják a magyarázatot Minden nyelvjárásban vannak perzsa, örmény, török és görög jövevényszavak, amelyek azt bizonyítják, hogy a C e szavak átvétele idején még együtt éltek. Angol C. nyelvében magyar szavakat, finn C.-k nyelvében spanyol szavakat találtak. Az idegen nyelvekkel való érintkezés tekintetében osztotta fel a magyar C. nyelvét az id. József főhg. világhírű Cigány nyelvtanában (1888). A C. nyelvének indiai eredetét magyar ember ismerte fel először: Vályi István ref. prédikátor leideni tanulóévei alatt malabári fiatalemberekkel került össze s nyelvüket a győri C. nyelvével összehasonlítva, igen sok egyezést talált (1776). Vályi eredményét Grellmann és Pott tökéletesítette tudományos módszerekkel, legalaposabban Miklosich dolgozta fel.

Vándorlás

Mielőtt a C. Európába kerültek, évszázadokon át vándoroltak. Perzsián és Törökországon keresztül lassan húzódtak át a Balkán félszigetre és Görögországban állapodtak meg legszívesebben. Már-már úgy látszott, hogy itt lesz állandó letelepülési helyük, azonban a balkáni népek viszályaitól megzavarva, újra kezükbe vették a vándorbotot. Magyarországon keresztül rajzottak szét Európában. A Ny.-i krónikák egybehangzó elbeszélései szerint egymástól elkülönített csapatokban szállották meg a céljaiknak, életmódjuknak leginkább megfelelő vidéket. Vezetőik a vajda, a gróf, sőt az "Egyiptom hercege" hangzatos címeket viselték, magukat a fáraók ivadékának vallották, feltűnő színekbe öltözötten jelentek meg csapataik élén és azok felett a hatalmat gyakorolták.

Magyarországon

Magyarországon a C., mint a törökök elől menekülő, jámbor keresztények, barátságos fogadtatásban részesültek. Zsigmond király 1423-ban védlevelet adott számukra, amely biztosította önkormányzatukat és engedélyt adott kenyerüknek becsületes módon való megkeresésére. Thurzó György nádorispán 1616-ban megható szavakkal festi a C. szenvedéseit. Megjelenésük idején sok helyen gyér volt a lakosság, kevés a munkáskéz. Egy részük ezért hamar hasznosította magát a nemesúri kastélyok környékén. Kisegítő munkálatokban váltak használható munkásokká. Szegkovácsolás, teknővájás. kemencetapasztás, vályogvetés, kolompároskodás, pecérség, miskárolás, szénagyűjtés, postáskodás, kengyelfutás, golyóöntés, puskaportörés. fegyverkészítés. stb. voltak azok az ügyeskedések, amelyeket rájuk bíztak és ma is e foglalkozást ágak egy részét űzik. Rendszeres munkára azonban a legritkább esetben hajlandóak. Kiváló muzikalitásuk következtében hatalmas számban szerepelnek mint zenészek (l. Cigányzene), azonban itt is gyakorlásra nem hajlandók, így színvonaluk egy adott könnyűzenei szinten megreked.

Viszonyuk a tulajdonhoz

A tulajdonhoz való viszonyuk teljesen más, mint az európai emberé. Gátlástalanul elveszik, ami a másé, és sokszor nevetségesen kis összegekért erőszakos cselekményekre, sőt gyilkosságokra képesek. Másfelől viszont nem is becsülik meg különösen a tulajdont, és ha éppen van pénzük, hajlamosak azt elosztogatni.

A nép reakciója

A nép nem nagy rokonszenvvel fogadta a jövevényeket s ennek az egészséges látásmódnak a nyoma számos szólásunkban él ma is (Cigánykodik, cigánylakodalom, cigányhal, cigányzab, stb.). Elnevezésük sokfélesége félrevezető meséik következménye. Az angol (gipsy) és a spanyol (gilano) elnevezés egyiptomi származásuk regéjére, a francia (bohimien) csehországi, a németalföldi (ungern) magyarországi kapcsolataik hangoztatására utal. A C. között semmiféle hagyományt sem találtak az indiai eredetről. Eleinte titkolták, utóbb maguk is elfeledték származásukat. A tudomány csak újabban tudta származásukat teljes bizonyossággal kimutatni.

Letelepítési kísérletek

Letelepítésükkel nálunk Mária Terézia és II. József foglalkozott, azonban kísérleteik nem sikerültek. Id. József főhg. alcsúti, kisjenői, stb. cigánytelepei sem sokáig álltak. A C. letelepítésének problémájával nemzetközi szervezet (Gypsy Lore Sociely) is foglalkozott, azonban a kérdést nem lehetett eredményesen megoldani

Törzsek

A C. társadalmi berendezkedésében azonos sajátság a törzsekre való elkülönülés. A törzs tulajdonképpen a kereset megkönnyítése céljából összeverődött tömeget s nem szoros népi egységet jelent. Vezetője a vajda, azonban a nemzetségek öregeinek (szájbidzsó) a tekintélye az övét is felülmúlja. Ha a törzs nemzetségi, családi alapon is együvétartozó tagokból áll, vajdájuk a nemzetségfők közül kerül ki. Ezek a C. tekintélyes törzsei, amelyekhez a többi is alkalmazkodik. Vándorlás közben a nemzetségek különös, ősi jelekkel tájékoztatják egymást helyzetükről, amelyeknek eredetét még ma sem kutatta ki a tudomány. Családi életükben a patriarchátusnak is van némi nyoma; a nőnek természetfeletti hatalmat tulajdonítanak (varázsló, jós. ráolvasó, stb.). Meséik, mondáik, dalaik, szokásaik vándorlás közben összeszedett. Idegen eredetű hagyományok, mitológiájukban van némi indiai nyom. A magyar C. életét Wlisloczki Henrik és Herrmann Antal kutatta ki tudományos módszerekkel. Utóbbi külön folyóiratot indított tanulmányai közlésére. A C. kal foglalkozó gazdag irodalmat Ponori Thewrewk Emil foglalta össze József főhg. cigány nyelvtanában, újabban pedig Dömötör Sándor (Ethnographia-Népélet c. folyóirat, 1934).

Rendészet

A cigányügy rendészete. A G. kóborlásából a közbiztonságra, közerkölcsre és közegészségügyre származó veszedelmek megfelelő közigazgatási intézkedéseket tettek szükségessé. Ezek szerint a C. a szokásos kóborlástól eltiltatnak és a kóborláson ért C.-okat a rendőrhatóságnak rendes lakóhelyükre, III. a kijelölt lakóhelyre kell, esetleg toloncúton kísértetnie. A tartózkodási község a kóbor C.-okat és állataikat szigorú orvosi. íll. állatorvosi vizsgálat alá veti és a C.-okat nyilvántartásba foglalja. Minden kóbor cigányról külön nyilvántartólap készül; a nyilvántartásba vett minden 12. életévét betöltött cigánynak névre szóló és személyleírását is tartalmazó cigányigazolványt kell kiállítani. A nyilvántartott cigány csak a hatóság engedélyével hagyhatja el a tartózkodási község belterületét és magánosoktól munkát csak a cigányigazolvány felmutatása ellenében kaphat. Vándoripari és házalást engedély C. részére csupán annak a vm.-i törvényhatóságnak területére korlátozva adható meg, amelynek területén az illető cigánynak rendes lakóhelye van. A nyilvántartott C. elhelyezéséről és ellátásukról a nyilvántartó község gondoskodik. Mindezek a korlátozó rendelkezések csak a kóborló C.-ra vonatkoznak, a cigányfajú letelepült lakosságra nem terjednek ki.

Cigányok ma

A cigány általában környezetét nem tartja rendben, igényszintje nem üti meg az európai legminimálisabb igényszintet sem, viszont bűnözésre, lopásra, és erőszakra súlyozottan hajlamos. Rendkívüli szaporasága veszélyességét határozottan növeli. A liberális a cigányt, mint önmagához hasonló parazitát a többség kárára ajnározza, és ez a cigányban parazita "öntudatot" alakít ki, ami károsságát tovább növeli.

Részlet Endre László tanulmányából

Endre László

Részlet Endre László: A kóborcigány-kérdés rendezése című értekezéséből - 1934

Szerény véleményem szerint a cigánykérdés megoldása nem községi, vagy törvényhatósági, hanem igen fontos, elsőrendű állami feladat. Az egész ország kóborcigányait az ország megfelelő pontjain, ahol barakktáborok vagy internáló táborok már voltak, koncentrációs táborokba kell gyűjteni, gyermekeiket kivétel nélkül erre a célra rendelt külön menhelybe vagy épületbe beutalni, esetleg teljesen megbízható vidékeken földműves családokhoz egyenként kiadni s a cigányok munkába állítását a fent említett táboron belül megkísérelni.

A Csonka-Magyarországnál sokszorta nagyobb Egyesült Államok területén, ahol még ma is százezer holdak hevernek kihasználatlanul, szükségesnek tartották az indiánoknak bizonyos territóriumokhoz való kötését. Mi éppen fordítva állunk a cigányokkal. Nekik köszönhetjük azt, hogy a külföld nagy része bennünket – műveltségben, erkölcsi és szellemi értékekben magasan fölöttük álló kultúrnemzetet – ma is cigánykeveréknek, az európai közösségbe nem tartozó alacsonyrendű népfajnak tart.

Hungarista szemmel

A probléma, mely a szalonnacionalista retorika bölcsőjében született, és mára már a mi táborunkra is átgyűrűzött: nevezetesen azt, hogy a cigányokat – inkább fogalmazzunk úgy, a cigányok életmódját és kulturális jellegzetességeiket – megvető magyarok a rasszizmus vádja elől egy ügyes elhajlással kijelentik, hogy nekik „semmi bajuk a cigányokkal”, csak a „cigánybűnözéssel” van probléma. Ezek az emberek nem értik meg, hogy amit ők cigánybűnözés néven kategorizálnak, valójában csak a mi magyar (és európai) fogalmaink szerint bűnözés, a cigányok számára azonban ez az ő kulturájuk, ami tőlük elválaszthatatlan és elidegeníthetetlen. A cigányság tehát nem „betörhető”. Ahogy egy kutyát képtelenség rávenni arra, hogy macskaként nyávogjon, úgy a cigányt sem lehet kényszeríteni arra, hogy magyarként, európai emberként éljen. Még erőszakkal sem. Az egyetlen megoldás a problémára a tér- és kultúridegen elemek eltávolítása a nemzettestből, ennek kizárólagos módja pedig a faji úton történő megkülönböztetés és elkülönítés. Testvérek, valljuk tehát be: rasszisták vagyunk, fajvédők (nem fajgyűlölők), akik nem holmi fél- vagy látszatmegoldásokat kívánnak alkalmazni, hanem meg kívánják szabadítani nemzetüket a sárba süllyedés minden előmozdítójától.

Video

2009 májusában cigányok zavarják Devecseren (Veszprém megye) a megemlékezést 1919 terrorjára, és ordítoznak a himnusz alatt is
Talpa Tiborné bemutatkozó beszéde Nagydorogon, 2014-ben.

Lásd még