Donáth László

A hu-Rightpedia wikiből
Donáth László

Donáth László 1955. december 5-én született Budapesten. Apai nagyapja liberális gondolkodású ügyvéd volt Jászárokszálláson, nagyanyja gyáros Nagyrédén. Édesapja, Donáth Ferenc (1913-1986) jogi egyetemet végzett, politikus, agrártörténész.

Anyai nagyapja osztrák-magyar származású katonatiszt, nagyanyja erdélyi szász lutheránus paplány volt, aki tanítónő lett. Édesanyja, Bozóki Éva (1923) Budapesten született, de Egerben és Pápán nőtt fel. A háború után népi kollégistaként járt egyetemre, eredeti végzettsége szerint pedagógus. 1948-ban a Magyar Rádiónál kezdett dolgozni. Röviddel férje letartóztatása után őt is lefogták, három és fél évet töltött per és ítélet nélkül börtönben. Kiszabadulása után nevelőtanárként dolgozott egy állami nevelőotthonban. Romániából való hazakerülésük után a közgazdaság-tudományi egyetem könyvtárában kapott állást. 1960-tól nyugdíjazásáig a Könyvtáros című folyóirat irodalmi rovatvezetője, emellett a Nők Lapja pedagógiai rovatvezetője, számos egyéb folyóirat és napilap rendszeres szerzője, több szépirodalmi mű szerkesztője. Maga is írt regényeket, amelyek az 1970-es évek végétől jelentek meg. Az 1980-as évek elején beiratkozott az Evangélikus Teológiai Akadémia levelező tagozatára, ezt elvégezve a budavári, majd a csillaghegyi gyülekezet lelkészi munkatársa. Jelentős eredményeket ért el a teológiai publicisztika és a felnőtt katekézis területén.

Két testvére van. Bátyja, Mátyás (1950) kertészmérnök. Szüleik 1951. évi letartóztatását követően három és fél évre állami gyermekotthonba vitték. Öccse, Ferenc 1956 decemberében, romániai internálásuk idején, Bukarestben született, ma orvos. Felesége, Muntag Ildikó, akivel 1979-ben kötöttek házasságot, könyvtáros, tanár, mentálhigiénés szakember. Az 1970-es évek közepétől az Országgyűlési Könyvtár dolgozója. Az 1980-as évek közepétől férje mellett gyülekezeti gyermek- és ifjúsági katekézist vezet. 1990 óta pasztorálpszichológusi munkát is folytat. Három gyermekük született: Mirjam (1980) és Dávid Ferenc (1984) gimnáziumi tanuló, Anna (1987) általános iskolás.

Az általános és a középiskolát Budapesten végezte, 1974-ben érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban. 1974-1979 között az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója volt, 1979-ben avatták lelkésszé. 1979-től Budapesten, a kelenföldi egyházközségben, 1981 januárjától a budavári egyházközségben, majd szeptembertől a miskolci egyházközségben segédlelkész. 1982. novembertől 1983. áprilisig Ózdon helyettes lelkész. 1983. április és 1984. szeptember között Sajókaza és Kazincbarcika helyettes lelkésze. 1984 őszétől 1985 júliusáig ismét Miskolcon segédlelkész. Mint egyházmegyei szórványlelkész az említett gyülekezeteken kívül más Borsod-Abaúj-Zemplén megyei helységben is végzett lelkészi munkát. 1985-1986-ban a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával Heidelbergben az egyetemen, illetve a Zsidó Tudományok Főiskoláján tanult; a posztgraduális teológiai képzés mellett judaisztikai tanulmányokat folytatott.

Hazaérkezése után két hónapig munkanélküli. 1986 végétől újra Budapesten, a budahegyvidéki és a csepeli egyházközségben végzett kisegítő segédlelkészi munkát. 1988 januárjától tíz hónapon át helyettes lelkész a csillaghegyi gyülekezetben; 1988. október 22-én parókus lelkésszé választották. Változatlanul szórványlelkész, gyülekezetéhez tartozik Üröm, Solymár, Pilisvörösvár, Piliscsaba, Csobánka evangélikussága is. 1986 őszétől tesz erőfeszítéseket azért, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház keretén belül a német "Evangelische Akademie"-hez hasonló tudományos-közösségi intézmény jöjjön létre, amely a szekularizációs processzusra nem elutasítással, hanem tudatos felnőttképzéssel felel, a demokratikus és toleráns együtt gondolkodás műhelyeként helyet adva az interkonfesszionális és az interdiszciplináris párbeszédnek. Törekvése az elmúlt évek során kevés támogatást kapott.

1990-1994 között szociáletikát és 20. századi teológiatörténetet tanított a Miskolci Bölcsész Egyesületben, az ELTE Szociálpolitikai Tanszékén és a Wesley Károly Teológiai Főiskolán. 1978 óta jelennek meg publicisztikái az egyházi, 1987 óta a világi sajtóban, írásai főleg teológiai, kulturális és politikai témájúak. Több könyv társszerzője, illetve szerzője. 1989-től rendszeres külső munkatársa a Magyar Rádiónak. 1989-ben tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottság Kegyeleti Bizottságának, és aktív résztvevője a június 16-i, Nagy Imrének és mártírtársainak végtisztességet adó temetésnek. 1989-ben alapító tagja a Magyar-Zsidó Kulturális Egyesületnek. Részt vesz a Keresztény-Zsidó Tanács és a Keresztény-Zsidó Társaság munkájában. 1989- től az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségi tagja. Számos kulturális, egyházi és kisebbségi alapítvány kuratóriumának tagja. Részletes életrajz jelent meg róla az Oral History Archívumban.

Szülei sorsán keresztül kora gyermekkorától fogva élete részévé vált a politika, tevékenységét ugyanakkor ma sem tartja politizálásnak. Nem volt és jelenleg sem tagja pártnak. Normatív értékűnek az evangélium etikáját, a hegyi beszédet, Jézus példázatait, röviden a közvetlen teokráciát tartja. Szociáletikai meggyőződésének alapja a lutheri és a lutheránus antropológia, valamint a S. Kierkegaard, P. Tillich, D. Bonhoeffer és H. Zahrnt munkásságával fémjelzett teológiai liberalizmus. Az 1994. évi országgyűlési választásokon a második fordulóban az MSZP jelöltjeként, Budapest 4. sz. (III. ker.) választókerületében - Soós Károly Attila (SZDSZ) és a kerület volt képviselője, Sárossy László (MDF) előtt - szerzett mandátumot (43,02 százalék). A párt országos (44.) és budapesti (11.) területi listáján is jelölték. Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottságában dolgozik. Az MSZP-frakcióban is az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi munkacsoport tevékenységében vesz részt. Az IPU magyar csoportja magyar-izraeli baráti tagozatának a tagja.

Donáth László aktívan képviseli a cionista érdekeket a magyar érdekekkel szemben, számtalan cionista, magyarellenes nyilatkozat aláírója.

Hivatkozás