Erdős Renée

A hu-Rightpedia wikiből
Erdős Renée

Erdős Renée, (Ehrental Regina) zsidó írónő, *1879 +1956. Kezdetben izzó erotikájú és vallásos verseket írt, gazdag fantáziával. Költészete Ady Endrére is hatást gyakorolt, akárcsak Bródy Sándorra, akinek évekig a szeretője volt. A családos – és csapodár – Bródyval való szakítás után egy olaszországi kolostorba vonult vissza, ahol katolikus hitre tért.

A kereszténység csak staffage, csak technika az együgyűen naiv és hiszékeny olvasó megtévesztésére. Sok katolikus igazságot, erkölcsi elvet, szokást, szertartást megismer és mindezt egészen a profanizálásig felhasználja írásaiban, de nincsen egy sor írása, mely a katolikus lelkület megnyilatkozása volna, nincsen regényeinek egyetlen szereplője, aki lélek szerint katolikus volna. Egész munkássága ezután is a kereszténységgel kendőzött zsidó lélek romboló hatású megnyilatkozása.

Itáliai élményei írói munkásságán is erős nyomot hagytak. Legnagyobb sikereit regényeivel aratta; ezek a munkái erős stíluskészséggel és a női lélek problémáinak merész ábrázolásával készültek. Drámaírással is kísérletezett, (az Assisibeli zsoldos) és lefordította Szt. Ferenc Fiorettijét.

Erdős Renée volt az első nő a magyar irodalomban, aki meg tudott élni alkotómunkásságából.

Nagyarányú munkásságából a kiemelkedőbbek

  • Versek,
  • ősök és ivadékok, (négy részből álló önéletrajzi regényciklus),
  • Santerra bíboros, (regény),
  • Lavinia Tarsin házassága, (regény),
  • A nagy sikoly, (regény),
  • Örök papok, (regény).

Hivatkozás