Földes László

A hu-Rightpedia wikiből
Földes László

Földes László írói álneve: Szuhai István Kiskunhalas, 1914. július 27.Budapest, 2000. május 20.) zsidó író, politikus, országgyűlési képviselő, Földes László (Hobo) zenész, illetve Földes György politikus, a Politikatörténeti Intézet főigazgatójának édesapja.

Élete

Sokgyermekes családban született Kiskunhalason. Apja eredeti vezetékneve Fischer volt és szabómesterként dolgozott; nem sokkal László születése után hívták be katonának az első világháborúba az orosz frontra, ahol hamar elesett. Édesanyja, Weisz Katalin özvegyi jogon egy ideig folytatta férje iparát, majd ruhakereskedést nyitott.

László a gimnázium harmadik osztályáig jutott, mielőtt beállt volna asztalossegédnek. 1935-ben belépett a faipari munkásokat tömörítő szakszervezetbe, illetve a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Ezzel párhuzamban a kommunistákkal is kereste a kapcsolatot; az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjának 1937 körül lett tagja.

Mivel illegális (kommunista) propagandatevékenységet folytatott, 1942-ben letartóztatták és hat hónapra ítélték, majd 1944 novemberében újfent elkapták és elítélték. Mivel ekkor már a politikai foglyokat németországi koncentrációs táborokba deportálták, őt is feltették egy ilyen vonatra, erről azonban többedmagával még Magyarországon megszökött. Újpestre ment, ahol fegyveres partizáncsoportot szervezett munkásokból, katonaszökevényekből és egyéb elemekből, melynek ő lett a parancsnoka. Aktívan vették ki részüket az ellenállásból, egyebek mellett ők akadályozták meg az Újpest egyik szimbólumának számító újpesti víztorony felrobbantását is, mikor a város nagy részét a németek és a nyilasok kiürítették a közeledő szovjet zsidó terroristák elől.

1945-ben titkár lett az MKP újpesti pártbizottságában, 1946-tól pedig osztályvezető a budapesti pártbizottságnál. Tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak, melynek színeiben elindult az 1945-ös választásokon is, de nem jutott mandátumhoz. Az 1947-es választásokon pótképviselő lett; behívására 1948. június 15-én került sor. Döbrentei Károlyné (Újpest akkori polgármestere) megüresedett mandátumát foglalhatta el, aki összeférhetetlenség okán lemondani kényszerült róla (polgármesteri tisztségét megtartotta).

1949-ben ő ismertette a parlamentben a de facto a többpártrendszer felszámolását jelentő kormányjavaslatot, miszerint minden párt egyetlen listán, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (Népfront) listáján induljon. Az 1949-es választásokon már erről a listáról jutott mandátumhoz. 1949 és 1951 között az MDP KV káderosztályának vezetőhelyettesi tisztjét látta el. Ezután Sztálinvárosban volt nagyüzemi párttitkár 1955-ig, utána külkereskedelmi miniszterhelyettesi kinevezést kapott. 1955-ben párttitkára lett a Csepel Vas- és Fémműveknek, 1956-tól pedig külkereskedelmi miniszterhelyettesként tevékenykedett. 1956. július 21. és október 28. között póttag volt az MDP KV-ban.

1956. október 23-áról 24-ére virradó éjjel résztvevője volt az MDP KV Katonai Bizottsága megalakításának, és tagja is maradt október 28-ig. 1956. október 27-28-án szerepet vállalt egy katonai diktatúra bevezetését és egyúttal Nagy Imre félreállítását célzó HM-tervezet kidolgozásában. November elején csatlakozott az újonnan szervezett MSZMP-hez, melynek szervezőbizottságában munkálkodott 1956 novemberétől 1957 februárjáig. 1957. február 12-től december 3-ig vezette az MSZMP KB káderosztályát. Szintén 1956 novemberében lett tagja az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának, majd annak véglegesítése után is maradt Központi Bizottsági tag megszakítás nélkül, egészen 1970-ig. 1958-tól belügyminiszter-helyettesi kinevezést kapott, 1964 januárjától 1972 áprilisáig az Erdészeti Főigazgatóságot vezette. 1967-ig marad országgyűlési képviselő. 1967-től 1972-ig mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes volt, majd a Hungexpo vezérigazgatójává nevezték ki. Innét is vonult nyugdíjba 1980. december 31-én.

Még az 1940-es években kötött házasságot Málhai Rebekával; kapcsolatukból három fiúgyermek született: László (1945), aki „Hobo” néven vált ismertté és könnyűzenei karriert futott be, József (1948) aki kereskedő lett és György (1952), aki 1994-1998 között az MSZP elnökségi tagja, 1998-2000 között pedig az országos választmány tagja volt, jelenleg pedig Politikatörténeti Intézet főigazgatója.

Földes politikai pályafutása mellett Szuhai István írói álnéven publikált is. Visszaemlékezéseit a Kossuth Kiadó adta ki 1984-ben A második vonalban címmel.

Művei

  • A második vonalban, önéletrajz, 1984;
  • Lövés a hegyekben. Vadászok, vadorzók, elb., 1985;
  • Vadászkalandok vad tájakon [válogatás a szerző Szuhai István néven publikált "Piga, piga" és "Szimba, a király" c. műveiből], 1987.

Jegyzetek


Források