Füst Milán

A hu-Rightpedia wikiből
Füst Milán

Füst Milán, (er: Fürst) zsidó költő és regényíró, *1888, Budapest, +1967 Budapest. Első verskötete Változtatnod nem lehet, (1913), már teljesen készen mutatja művészetét. Szabad formájú, de klasszikusan kidolgozott nyelvű verseiben zárt költői világot teremt, középkori levegővel, helyenkint groteszk humorral. Későbbi verseiben, (Az elmúlás kórusa, 1922; F. M. válogatott versei, 1934), ezt az alaphangot mind sűrűbben átszövi az ótestamentumi próféták erkölcsi magatartása. Regényeinek, (Nevetők, 1920; Az aranytól, 1921; Advent 1923; A kapitány felesége, 1931) jellemző vonása a sűrű atmoszféra, lélektani problematika s a prózaritmus különös hangsúlya; drámáit, (Boldogtalanok, 1923; Catullus, 1928; V. Henrik, 1932) is nyelvének megrázó ereje tünteti ki.

1947-ben szabadegyetemi előadásokat tartott. 1948-ban egyetemi tanár lett, megkezdte rendszeres esztétikai előadásait. Megjelent nagy esztétikai műve, melynek anyaga egyetemi előadásaiból és Naplójából merít (Látomás és indulat a művészetben). 1948-ban Kossuth-díjat kapott. A kommunista diktatúra éveiben – 1949 után – évekig nem jelent meg könyve: 1955-ben Őszi vadászat címen kisregényei. Füst Milán megjelenésétől kezdve írótársai által becsült költő volt. Amíg a Nyugat fennállt, hozzátartozott élgárdájához. A nagyközönségtől ekkor is, később is idegen maradt, de a költők ekkor is, később is mesterüknek tartották. A bolsevista megszállás után sok hivatalos elismerést megkapott: Kossuth-díjat, egyetemi tanárságot, az élő klasszikusnak kijáró nagyrabecsülést, műveit azonban 1949 és 1955 között nem jelentették meg. Füst Milán hamvai a budapesti Farkasréti temetőben (607-17. templomi fülke).

1960-ban nyugdíjazták. Betegsége egyre inkább ágyhoz kötötte. 1967-ben halt meg, még megérve a Boldogtalanok Vígszínház-beli premierjét.