Fajvédelem zsidó módra

A hu-Rightpedia wikiből

Hogyan tud könnyűszerrel bárkit leantiszemitázni? - Kézikönyv cionistáknak a Szabad Néptől Néhány beteg zsidó közpénzből megalkotta a nemzetközi zsidóság kritizálhatatlanságának dogmáját - derül ki a Népszabadságból. Napjainkban már nem lenne ebben semmi meglepő, az viszont meglehetősen mulatságos, hogy a vádpontok gyakorlatilag abból állak, hogy felsorolják a héberek legnagyobb bűneit, valamint azokat a tényeket, melyek emlegetése kellemetlenséget okoz nekik, majd kijelentik, hogy aki ezekről beszélni mer, az antiszemita.

Antiszemitizmus tehát meglátni a zsidó hatalmat a médiában, a gazdaságban vagy a különböző országok kormányaiban, antiszemitizmus észrevenni, hogy vallásából eredően (is) kollektív gyűlölettel Antiszemitizmus!!! viseltetik a zsidóság a gojok iránt, antiszemitizmus megállapítani, hogy a szappanfőzéshez és a lámpaernyő-készítéshez hasonlóan a gázkamra-mítosz is hazugság, de antiszemiták az auschwitzi múzeum igazgatói is, akik négyről másfél millióra csökkentették az állítólagos holokauszt áldozatainak számát, lecserélve az ezt mutató adó plakettet. Antiszemitizmus megemlíteni Izrael rasszista törvényeit, népirtásait, a Jézus-gyilkosságot, és nagyjából mindent, ami nyilvánvaló tény. Külön örvendetes számunkra, hogy ezek közé került a holokamu meséje is. Alább a Népszabadság akedves írása és a kézikönyv ismertetője - további kommentár nélkül.

Mi az antiszemitizmus?

Az EU Rasszizmus és Xenofóbiamegfigyelő Központja néhány jelentős civil szervezettel 2004-ben megalkotta az antiszemitizmus definícióját.

Nagyon sokan úgy érezzük, hogy hazánkban erősödik az antiszemitizmus, aminek sok megnyilvánulási formája van. Megjelenik egyének és csoportok viselkedésében, a közbeszédben, az irodalomban és a sajtóban. Ám azok, akiknek ténykedését, megnyilvánulását mások antiszemitának minősítik, gyakran azzal érvelnek, hogy nem is a zsidókra gondoltak, a zsidó szót ki sem ejtették a szájukon stb. Hogyan lehetnének akkor ők antiszemiták? Elbizonytalanodás észlelhető a törvényalkotás és a jogalkalmazás területén is abban a tekintetben, hogy mi minősül antiszemitizmusnak. Ezzel a problémával nemcsak Magyarországon szembesül a társadalom, hanem más európai országokban is. Az Európai Unió Rasszizmus és Xenofóbiamegfigyelő Központja néhány jelentős civil szervezettel és a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodájának diszkriminációellenes és toleranciaszekciójával karöltve 2004-ben megalkotta az antiszemitizmus definícióját, amelynek célja, hogy egyértelműsítse a fogalmat és segítséget nyújtson a jogalkotók és jogalkalmazók, valamint társadalmi szervezetek számára az antiszemitizmus elleni fellépésben.

Ez a definíció 26 európai uniós ország, így hazánk által is elfogadott, konszenzusos szöveg, és magáévá tette az Európai Unió Alapvető Jogok Ügynöksége is. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) szintén ezt a definíciót használja, és ez alapján készíti az Egyesült Államok külügyminisztériuma a globális antiszemitizmussal foglalkozó, a világ összes országára kiterjedő elemzését. Az antiszemitizmussal párhuzamosan örvendetesen növekszik a vele szemben való ellenállás is, aminek fontos része a monitorozás, a különböző országok és régiók összehasonlítása, a változások követése.

Ahhoz azonban, hogy a statisztikai adatok összehasonlíthatók legyenek, azonos szempontok szerint kell történnie a mérésnek. A közösen elfogadott definíció emiatt is elengedhetetlen. A definíció megalkotásának az volt a célja, hogy gyakorlati útmutatóként szolgáljon az antiszemitizmussal kapcsolatos események felismeréséhez, adatok gyűjtéshez, a törvényalkotáshoz és a törvények betartatásához. Nézzük tehát, mi is az antiszemitizmus európai hivatalos definíciója:

"Az antiszemitizmus olyan sajátos kép keltése a zsidóságról, amely alkalmas a zsidósággal szembeni gyűlölet kifejezésére. Az antiszemitizmus szóbeli vagy fizikai megnyilvánulási formái irányulhatnak zsidó vagy nem zsidó emberek ellen, személyes tulajdonuk ellen, valamint a zsidó közösség intézményei és vallási létesítmények ellen.

E megnyilvánulások irányulhatnak továbbá - a zsidó közösséggel azonosított - Izrael Állam ellen is. Az antiszemitizmus gyakran vádolja emberiségellenes összeesküvéssel a zsidókat, valamint a zsidókat teszik felelőssé azért, ha a dolgok általában rosszul alakulnak.

Az antiszemitizmus megnyilvánulásai lehetnek verbálisak, írottak, vizuálisak és viselkedésbeliek. Az antiszemitizmus negatív sztereotípiákkal él, és ellenszenves jellemvonásokat tulajdonít a zsidóknak. Napjainkban az antiszemitizmus megnyilvánulási formái, kontextustól függően, a közéletben, a médiában, az iskolában, a munkahelyen, valamint vallásos közegben - egyebek mellett - a következők lehetnek:

- Felhívás a zsidók bántalmazására, vagy meggyilkolására, illetve ilyen cselekedetekben való részvételre, valamint mindezek igazolása radikális ideológiák, vagy valamely szélsőséges vallási felfogás alapján.

- Hazug, embertelen, démonizáló, sztereotip állítások általában a zsidókkal, vagy a zsidóknak mint közösségnek tulajdonított hatalommal kapcsolatban, mint például - egyebek mellett - a világon átívelő zsidó összeesküvés mítosza, vagy zsidó hatalom vélelmezése a médiában, a gazdaságban, a kormányokban, vagy más társadalmi intézményekben.

- A zsidóság mint nép felelőssé tétele olyan valós vagy képzelt bűnök miatt, amelyeket egy zsidó személy, vagy zsidók egy csoportja követett el, sőt olyan cselekedetekért is, amelyeket nem zsidók követtek el.

- A náci Németország, valamint támogatói és cinkosai által a második világháború során a zsidósággal szemben elkövetett népirtás - a holokauszt - tényének, mértékének, módszereinek (pl. gázkamrák) vagy szándékosságának tagadása.

- A vád, hogy a zsidóság, illetve Izrael Állam a holokauszt tényét kitalálta, illetve annak jelentőségét eltúlozza.

- A vád, miszerint a zsidó állampolgárok lojálisabbak Izrael, illetve a világ zsidósága, mint saját nemzetük érdekei iránt.

Az Izrael Állam ellen irányuló antiszemitizmus megnyilvánulási formái kontextustól függően az alábbiak lehetnek:

- A zsidók önrendelkezési jogának tagadása (pl. annak hangoztatása, hogy Izrael Állam léte rasszista törekvések megtestesülése).

- Kettős mérce alkalmazása Izraellel szemben, melynek alapján Izraeltől olyan magatartást várnak el, amilyet más demokratikus államoktól nem követelnek meg.

- Izrael vagy az izraeliek ábrázolása során a klasszikus antiszemitizmus szimbólumainak, képeinek alkalmazása (pl.: a Jézus-gyilkosság vádja, vérvád).

- A jelenlegi izraeli politikának a náci politikával való összehasonlítása.

- Az egész zsidóság felelőssé tétele Izrael Állam cselekedeteiért. Nem tekinthető azonban antiszemita megnyilvánulásnak Izrael Állam kritikája, amennyiben ez bármely más állammal szemben is alkalmazott mércét használ.

Antiszemita cselekmények akkor számítanak bűncselekménynek, ha azokat a törvények ekként definiálják (pl.: holokauszttagadás vagy antiszemita irodalom terjesztése egyes országokban).

Bűncselekmények akkor tekintendők antiszemita indíttatásúnak, ha célpontjaikat - legyenek azok személyek vagy tárgyak (pl. épületek, iskolák, imaházak, temetők) - vélt vagy valós zsidó származásuk, vagy zsidókhoz való kapcsolódásuk miatt érte támadás. Antiszemita indíttatású diszkriminációnak minősül olyan lehetőségek vagy szolgáltatások megtagadása zsidóktól, amelyek mások számára szabadon elérhetők. Az antiszemita diszkriminációt számos országban törvény bünteti. (Bővebben itt.)

Metapédia kommentár: A szépemlékű Szovjetunióban a 20-as évektől kedve az antiszemitizmus halállal volt büntetendő.

Nyilván vannak az antiszemitizmusnak helyi specialitásai, de az összes hiányosság ellenére nagy előrelépés, hogy született egy hivatalos európai konszenzus az antiszemitizmus mibenlétéről. Azért fontos ennek a definíciónak a megismertetése minél szélesebb körökben, hogy ne csak érzelmileg és szubjektíven lehessen viszonyulni az antiszemita jelenségekhez, hanem legyen egy objektív fogódzó, tárgyszerű hivatkozási alap, gyakorlati útmutató mindenki kezében, akit az antiszemitizmus érint és érdekel. Legkivált azokéban, akik szakszerűen és hatékonyan kívánnak foglalkozni vele.

(Népszabadság nyomán)

Forrás