Gálócsy Árpád

A hu-Rightpedia wikiből
Gálócsy Árpád

Gálócsy Árpád.

A marxizmust meg kell semmisíteni.

1923 nyarán egyszerű, igénytelen külsejű kis nyomtatvány került forgalomba a főváros munkásnegyedeiben. A kis füzet a Közérdekű Levelek címet viselte. Havonta kétszer jelent meg, felelős szerkesztője és kiadója Gálócsy Árpád volt. Ezek a röpiratok hamarosan a nemzeti társadalom legfontosabb szellemi harci eszközévé lettek az újra meginduló, bomlasztó marxista agitációval szemben vívott harcában. A Közérdekű Levelekre megindulásuk idejében már valóban nagy szükség volt. Az 1919-es ellenforradalom mindent elsodró lendülete már nagyon ellanyhulóban volt. Minden visszazökkent a régi kerékvágásba. A neoliberális közszellem mind jobban úrrá lett az országban. A zsidóság is egészen magához tért már első ijedtségéből. Már újra irányított és mind nagyobb befolyáshoz jutott. A zsidósággal együtt a hazai marxizmus is elérkezettnek látta az időt, hogy szavát újra hallassa. A magyar közvélemény könnyen felejtett és hamar megbocsátott. Pedig az 1918-as és 1919-es események még meglehetősen közel voltak ahhoz, hogy egészen a feledés homályába engedjük süllyedni őket. Az 1918 októbertől 1919 augusztusáig eltelt szörnyű kilenc hónap szégyenét és gyalázatát nem lett volna szabad könnyelműen kitörölni emlékezetünkből. A nemzeti önvédelem legelemibb parancsa azt követelte tőlünk, hogy a vörös rémuralom szörnyű tanúságaiból okuljunk és egyszer s mindenkorra kiirtsuk az országból a marxizmus minden formájának még a csíráját is.

Erre azonban nem került sor. A marxizmus végleges felszámolása 1919-ben nem történt meg. Sőt, 1921-ben már a hivatalos kormánypolitika tárgyalásokba és alkudozásokba bocsátkozott velük. E tárgyalások során a magyarországi marxisták kötelező ígéretet tettek, hogy megtagadják múltjukat és a nemzeti érdekekhez igazodnak. Ígéretük ellenében bevonulhatnak a törvényhozásba is. A második nemzetgyűlési választáson huszonöt mandátumot szerzett a kormány jóvoltából a marxisták magyarországi pártja. Ez a fordulat méltán váltott ki megütközést a nemzeti társadalom legszélesebb rétegeiben. Alig két esztendő telt el csak azóta, hogy a majdnem kizárólag zsidó vezetés alatt álló marxista, szociáldemokrata és kommunista pártok romlásba és végzetes katasztrófába döntötték az országot s most íme ennek a politikai irányzatnak képviselői helyet kapnak a törvényhozásban. Az események hamarosan azokat igazolták, akik nem hittek a marxista ígéreteknek. A társadalmi forradalmi bujtogatás, ha más hangszerelésben is, ha óvatosabb jelszavakkal és burkoltabb formában is, de mégis csak újra felütötte a fejét. A nemzeti közvélemény megdöbbenve vetette fel a kérdést: miképp történhetik meg az, hogy ugyanazok, akik benn ültek a szovjet tanácsban. akik jelentős szerepet játszottak a vörös rémuralom előkészítésében, megszervezésében és irányításában. most bekerültek a magyar törvényhozásba is? Csak rövidlátás és tudatlanság magyarázhatja meg ezt a fordulatot. Mi tehát a legsürgősebb teendő az adott helyzetben? Vezetők és vezetettek gyors és alapos felvilágosítása a marxizmus lényegéről, alapelveiről, arról, hogy miképp festenek a marxi eszmék a gyakorlatban, kik ennek a szellemi fertőzésnek kieszelői. terjesztői és megvalósítói, mik a marxi eszmék beteljesedésének következményei a nemzeti társadalomra, parasztra, munkásra, családra, egyházra, államra nézve.

A Közérdekű Leveleket Gálócsy Árpád elsősorban e cél szolgálatában indította meg. Nemcsak kiadta, szerkesztette ezeket a röpiratokat, de a legtöbb cikket is ő maga írta. Gálócsy már régebben is tevékeny részt vett a különböző nemzeti mozgalmakban. 1918 őszén egyik alapítója volt az ország területi integritásának védelméért szervezkedő Területvédő Ligának. De részt vett minden komoly nemzeti irányú megmozdulásban. Szervezőképessége, agilitása szinte nélkülözhetetlenné tette személyét. Bőséges élettapasztalat, éles megfigyelőképessége. széleskörű olvasottsága következtében otthonosan mozgott csaknem valamennyi közéleti kérdésben. Akár közgazdasági, szociális, politikai, nemzetiségi kérdésről volt szó, mindig megvolt a maga egyéni nézete, mindig tudott új szempontokat belevinni a kérdések megvitatásába. Állásfoglalását minden kérdésben mindig a fajmagyarság érdekeinek százszázalékos szolgálata határozta meg. Kitűnő debatter volt. Ellenfeleinek érveit könnyűszerrel zúzta szét és cáfolta sorra, őszinte és egyenes jellem, soha senkivel szemben sem rejtette véka alá meggyőződését és véleményét. Szavaiért mindig helyt állott. Nem a kiegyezések, a megalkuvások, hanem a harc és a küzdelem embere volt. Nézetei közdolgokban határozottak, világosak s minden tekintetben kiforrottak. Szóban és írásban biztos és nyugodt fölénnyel, de tűzzel és temperamentummal szállt szembe ellenfeleivel.

Amikor Gálócsy elindította munkatársaival füzetsorozatát, valóban tisztán csak a közérdek szolgálata vezette. Nem pályázott semmiféle elismerésre, népszerűségre. Senkinek még a neve sem szerepelt a röpiratokon. A Közérdekű Levelek hamarosan nagy népszerűségre tettek szert első sorban az érdekelt munkásság körében. A párt és a szakszervezet egyoldalú, elfogult szellemi terrorja után a munkásság értelmesebb része nagy érdeklődéssel fogadta a füzeteket, amelyek a mindenható marxi dogmákat egészen új megvilágításba helyezték, lerántották róluk a leplet, bebizonyították értelmetlenségüket és tarthatatlanságukat, egyben megmutatták azt az utat, amelyen a munkásságnak haladnia kell, ha saját osztályhelyzetén is javítani akar s az egész nemzeti közösség ügyét is szolgálni akarja. A Közérdekű Levelek a munkásosztály társadalmi, gazdasági helyzetét és jövendő fejlődését egészen új és a valósághoz alkalmazkodó, az adottságokat szem előtt tartó megvilágításba helyezte. Amikor Gálócsy Árpád a munkástömegek felvilágosításának munkáját magára vállalta, tulajdonképpen olyan feladatra vállalkozott, amelyhez évtizedeken át senki se mert, vagy nem tudott nálunk hozzányúlni. Ezért lett úgy az ipari, mint a földműves proletariátus az idegbeteg és törtető, lelkiismeretlen zsidó intellektuelek agitációjának szabad prédájává, beteges és aljas hatalmi vágyainak ugródeszkájává. Gálócsy most felismerve a veszélyt, amely abban rejlik, ha a munkásságot nem szabadítjuk ki a marxista szellemi szédelgés hatása alól, egymaga próbálta behozni az egész magyar értelmiség évtizedes mulasztását. Hogy ezek a törekvései nem voltak hatástalanok és nem voltak hiába valóak, azt éppen a szociáldemokrata részről ellene intézett sorozatos durva támadások bizonyítják. A marxista vezetők nagyon jól tudták, hogy Gálócsy tömegfelvilágosító munkája előbb-utóbb éreztetni fogja hatását a félrevezetett munkástömegek körében. Mind többen és többen lesznek, akik kiábrándulva fordítanak hátat a gyökértelen, az élettől idegen, sivár, csak gyűlöletet szító, minden nemesebb eszményt megsemmisítő marxi ideológiának.

Gálócsy, mint bányamérnök, életének jelentékeny részét a munkásság körében töltötte el. Kitűnően ismerte a munkásság észjárását, gondolkozását, életviszonyait. Vita irataiban az ő szellemükben és az ő gondolkozásmódjuk szerint szólt hozzájuk, írásaiból az élet lehelete árad ki. Amikor füzeteit olvassuk, az az érzésünk, hogy szemtől szembe állunk az íróval, aki nem a holt betű, hanem az élő szó erejével igyekszik bennünket meggyőzni.

Bár Gálócsy közéleti küzdelmeinek java része a marxizmussal, a szociáldemokráciával és a bolsevizmussal vívott szellemi harcban telt el, érdeklődése és működési területe kiterjedt a magyar nemzetpolitika csaknem minden területére, bokát foglalkoztatta őt a nemzetiségi kérdés. Itt sem vezette egyoldalúság, elfogultság, vagy éppen türelmetlenség, de minden olyan törekvéssel a legélesebben szembe szállt, amely a magyarság jogait akarta csorbítani, vagy a magyar állameszmét és az ország területi egységét akarta veszélyeztetni.

A zsidókérdés tekintetében a tiszta magyar fajvédelmi álláspont buzgó előharcosa volt. A zsidó veszélyt oly nagynak tartotta, hogy annak elhárítása érdekében az egész magyarság egységes és szervezett erejét latba kell vetnünk. A zsidóság olyan ellenséges mérgező és fertőző idegen test a magyar társadalom szervezetében, amelyet minél hamarabb el kell távolítani, ha biztosítani akarjuk a nyugodt és zavartalan nemzeti fejlődést.

A legtöbbet és a legszívesebben mégis a marxizmus és a szociáldemokrácia elleni harc foglalkoztatta. Figyelmét itt semmi sem kerülte el. Kitűnően ismerte a marxizmus egész ideológiai és szellemi fegyvertárát: Marx, Engels, Bebel, Kautsky és a többi marxista teoretikus írásait éppúgy, mint a különböző kiáltványokat, kongresszusi határozatokat és programokat. Elsősorban arra törekedett, hogy saját állításaikkal, nyilatkozataikkal bizonyítsa alaptételeik értelmetlenségét, tarthatatlanságát és a bennük rejlő ellentmondásokat, a társadalombomlasztó és nemzetpusztító célokat. Gálócsy különösen azt igyekezett kimutatni, hogy a marxizmus és annak politikai szóvivői, mennyire nem riadtak vissza a legnemtelenebb eszközök igénybevételétől sem, hogy céljukat elérjék.

Az osztályharc elméletével szembe állítja az osztálykeveredés valóságát. Rámutat arra, hogy éles osztályelkülönülésről és osztályelhatároltságról nem lehet beszélni, mert ilyen a valóságban nincs. A válaszfalak az egyes osztályok közölt egészen elmosódnak. Nem szólva arról, hogy állandóan végbemenő folyamat az osztálycsere, a társadalmi emelkedés és süllyedés. A munkaadó és munkavállaló közötti érdekellentét mesterséges felfokozásával szembe állítja Gálócsy az érdekek összehangolását. A Kommunista Kiáltványnak apja a gyűlölet, anyja a tudatlanság, írja egyik levelében. Tele van hamis előítéletekkel és ostoba téveszmékkel. A társadalom fejlődésére vonatkozó jövendöléseire egytől-egyig rácáfolt az idő. A Kiáltvány nagyképűen megállapította száz évvel ezelőtt, hogy az ember a gép rabszolgájává alacsonyodik majd le, holott a valóságban a gép urává lett.

Nem győzte eleget hangsúlyozni Gálócsy, hogy a marxizmus különböző árnyalatai, irányzatai között a lényegben nincs semmi különbség. A szociáldemokrácia és a kommunizmus (a bolsevizmus) eszközeikben, módszereikben, a követett taktikában eltérhetnek valamennyire egymástól, de a végső cél egy és ugyanaz. A szociáldemokrácia nyomban bolsevizmussá lesz, amint a politikai viszonyok ezt lehetővé vagy éppen szükségessé teszik. Egyébként a szociáldemokrácia sem nem szociális, sem nem demokrata, nem egyéb hazug képmutatásnál. Szólás és sajtószabadságot ígér és követel, de ha hatalomra jut, minden más eszmét, gondolatot és törekvést kíméletlen eszközzel elnyom. A Közérdekű Levelek csaknem minden száma újra és újra bizonyította, az idézetek és adatok egész tömegével hirdette, hogy a szociáldemokrácia és bolsevizmus a marxizmus ikergyermekei. Egy tőről fakadnak és egy cél felé vezetnek. A szociáldemokrácia taktikai okokból a kommunizmus helyett a szocializmus szót használja, ennyi a különbség közöttük. A két elnevezés alatt azonban ők mindig egy és ugyanazt értik. Gálócsy nagyon jól ismerte a hazai marxista párt és szakszervezetek belső életét, szellemét, vezetőinek gondolkozását, a kétszínűséget, a taktikázást, amely politikájukat jellemezte. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1918. évi programjának bevezetésében például a következőket jelenti ki:

"...mint a világ valamennyi szociáldemokrata pártjának Marx Károly és Engels Frigyes 1848. évi Kommunista Kiáltványa a párt programjának a forrása. Ez a kiáltvány az osztályöntudat bibliája és az osztályharc szükségességének evangéliuma. A program abból az elvi megállapodásból indul ki, hogy a kapitalista termelőeszközök társadalmasítása, mint a kizsákmányolás és elnyomatás megszüntetésének módjával új társadalmi rend válik szükségessé. A proletárságot helyzetével megismertetni, feladatának tudatára ébreszteni, testileg és szellemileg harcképessé tenni legközelebbi célja a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak."

E célnak megfelelően a pártprogramul többek között megállapítja, hogy magántulajdon a termelési eszközökben nincs. A munkásosztálynak meg kell hódítani a politikai hatalmat és céltudatos osztályharcot kell folytatni. Az osztályharc nemzetközi küzdelem. A párt nemzetközi párt, amely minden ország elnyomottaival együtt érez.

A Kommunisták Magyarországi Pártjának, a bolsevikeknek, ugyancsak 1918. évi programja a bevezetésben csaknem szó szerint megegyezik a Szociáldemokrata Párt programjával. Ez a bevezető rész szó szerint a következőképpen hangzik: "A bolsevikeknek elvi programja Marx és Engels Kommunista Kiáltványában van lefektetve. A szociáldemokraták és kommunisták egyaránt kommunizálni és kommunissá, közössé akarnak tenni minden termelési eszközt, amely most földbirtok, gyár, bánya, vagy tőke alakjában magántulajdon."

Gálócsy óva intette a munkásságot attól, hogy higgyen vezetőinek, akik legnagyobbrészt a párt és szakszervezeteket, a munkásmozgalmat könnyű érvényesülésre felhasználó, zavaros fejű, lelkiismeretlen zsidó demagógok. Ha a munkások igazi kizsákmányolóik ellen akarnak fordulni, akkor azokat legkönnyebben saját párt és szakszervezeteikben találhatják meg írja az egyik Közérdekű Levélben.

Eredeti ötlete volt az, amikor mindazokhoz a közéleti szereplőhöz, akiket a Népszava durva és alantas módon megtámadott, körlevelet intézett és felszólította, hogy egyéni becsületének szerezzen elégtételt és egyetemes nemzeti érdekből is indítson sajtópert a marxisták házi közlönye ellen. Gálócsynak ebből az akciójából kifolyóan rövid idő alatt nem kevesebb, mint 39 sajtóper indult a Népszava ellen.

E perekben kereken 500 millió korona pénzbüntetést vetettek ki a lapra. Ez a hatalmas összeg súlyos anyagi válságba sodorta a szociáldemokraták lapját.

A Közérdekű Levelek a legélesebben tiltakozott az ellen a terv ellen, hogy az igazságszolgáltatás sújtó keze elől külföldre menekült zsidó emigránsok hazabocsáttassanak. A Szociáldemokrata Pártnak erre irányuló akciójával kapcsolatban újra nyomatékosan rámutat arra, hogy ez a párt nem egyéb, mint egy kommunista tűzfészek, a bolsevizmus nálunk a Szociáldemokrata Pártból indult ki. A párt programjánál és politikai célkitűzéseinél fogva sokkal közelebb állt a bolsevistákhoz, mint a legradikálisabb polgári pártokhoz. Magyarországon a bolsevizmusnak nevezett társadalmi pestisnek a szociáldemokraták a patkányai.

Joggal hivatkozott Gálócsy arra a történelmi tényre, hogy 1919 március 21-én Kun Béláék a gyűjtőfogházban a szociáldemokraták segítségével szerezték meg a hatalmat. A kommunizmus és a szociáldemokrácia az örültek, vagy gazemberek világnézete. Akik ilyen elveket vallanak, azokat tehát vagy a bolondokházába, vagy fogházba kellene zárni.

Gálócsynak a marxizmus ellen vívott harca nem volt hiábavaló, a tudatlanok és közömbösek szemét felnyitotta, a munkástömegek körében pedig felébresztette a bírálat és a szellemi terror alól való felszabadulás vágyát.

A magyar fajvédelem ügyét szolgálta hosszú éveken keresztül a Gálócsy által alapított, szerkesztett és kiadott Magyarok Lapja című hetilap. Ebben is a marxista, zsidó, liberális és szabadkőműves politikai és szellemi törekvések ellen vívott kemény harcokat. A Magyarok Lapja féltő gonddal kísérte figyelemmel a maradék ország határain túl maradt magyarság nehéz sorsát, gyötrelmeit és keserves megpróbáltatásait. Híven ápolta az ősi magyar hagyományokat, erkölcsöket és eszményeket. Élesen szembeszállt minden olyan kísérlettel, amely el akarta kótyavetyélni a négyszáz éves idegen uralom után megszerzett nemzeti függetlenségünket, vagy csorbítani akarta a magyarságnak mint államalkotó és fenntartó fajnak, a vezetésre való jogát. Emlékeztette a magyar közvéleményt a magyarság turáni eredetére, ebből folyó kötelességére, hivatására, szellemi kapcsolatokat teremtett a rokon turáni népekkel. A magyarság elhalványult faji öntudatát akarta régi erejében, hatásában és nagyságában életre kelteni. A Magyarok Lapjának minden sora, minden betűje a magyar faji gondolat jegyében íródott, becsületes és tiszta szándékból fakadt.

Gálócsy Árpád mint bányamérnök európai hírű szakember volt. Élethivatása mellett azonban mindig volt ideje a közügyekkel foglalkozni. Minden idejét, erejét, képességeit, javait a közérdek szolgálatának szentelte. Minden igaz magyar ügy mellett elsőnek szállt síkra. Fáradhatatlanul dolgozik, munkabírása hihetetlenül nagy. Nem ismert pihenést, megállást. mindig új és új feladatokat és tennivalókat talál. Egyéniségéből sugárzik az akaraterő és a cselekvőkészség. Neve ritkán szerepelt a nyilvánosság előtt. Befolyása, szava pedig sok-sok kérdésben döntő súllyal esett a latba. Ha sokan sokszor nem is értettek vele egyet, minden kérdésben azt még ellenfelei is elismerték róla, hogy szándékai tiszták, fegyverei becsületesek voltak. Nem várt és nem fogadott el soha semmiféle kitüntetést munkájáért. A legnagyobb elismerés az volt részére, ha fáradozásainak eredményeit láthatta. Harcos egyéniség volt, de a legkeményebb harcban is úr volt és magyar volt. Ellenfeleinek szívesen megbocsátott, csak egy dologban nem engedett soha egy jottányit sem: az örök magyarság jogaiból.

Gálócsy Árpád emberi és magyar egyéniségét megkapóan jellemzik azok az alább következő sorok, amelyeket Méhely Lajos professzor írt A Cél 1934. évi decemberi számában halála alkalmából:

"Amíg velünk volt, amíg az ő nemes lelkéből kiáradó meleg sugárzás bűvöletében éltünk, nem is tudtuk méltóan megbecsülni a magyarságnak ezt az Isten különös kegyelméből bírt apostolát, aki egymagában egyesítette mindazt az erőt, akarást, tudást, szeretetet és lelkesedést, amely az árva magyarság jobb jövőjének kiküzdésében oly múlhatatlanul és oly hatványozott mértékben szükséges.

De most, hogy a mi drága testvérünk immár Hadúr zsámolyánál eseng az ő imádott drága népéért, dermedezve érezzük azt a tátongó űrt, amely az ő elmúltával támadt és aggodalmas lélekkel kérdezzük: vajon a mi nagy halottunk magasztos, de súlyos örökségét elbírja-e a mi gyönge vállunk?

Mert Gálócsy a ragyogó múlt nemes erényének volt a letéteményese s talán utolsó mohikánja annak a mai dekadens világban oly ritka embertípusnak, amelyet legtalálóbban a letűnt kor lelkes és művelt táblabíróihoz lehet hasonlítani.

Ha valakire, úgy Gálócsy Árpádra betű szerint ráillenék Tóth Lőrinc jogtudós és szépíró ama szavai, amelyekkel a Kisfaludy Társaság 1865. évi egyik ülésén Fáy Andrásról megemlékezett:

"...a lelkes és művelt táblabírót értem, ezen ingyen napszámosát a szent hazának, ki nem keresve anyagi jutalmat, nem keresve hiú fényt és dicsőséget, megvetve a csábító kitüntetések, címek, rendjelek maszlagát, sőt elhanyagolva önérdekeit, minden percét a közügynek szenteli, szolgálja a hazát becsületből és lelkesedésből... s mindezért nem vár egyéb jutalmat, minthogy polgártársai azt mondják róla: "A tekintetes táblabíró úr becsületes derék ember és jó hazafi."

Ilyen egyszerűen derék ember és jó hazafi volt Gálócsy Árpád is, akinek sok nagyságos, méltóságos és kegyelmes úr még a lába nyomába sem léphet, mert a szent tűznek az a mértéke, amely őt a haza és nemzete szolgálatába állította, az a lobogó lelkesedés, amely magyar fajáért küzdeni rendelte, csak egyes kiváltságosak, a megihletettek, a zsolozsmások és apostolok adománya."

Lásd még