Gyógyíthatatlan filoszemitizmus

A hu-Rightpedia wikiből

Hazánk utolsó törvényes államfője írta naplójába 1939. szeptember 25-én a szegedi Csillagbörtönben: */"A nemzetiszocializmus addig marad meg tiszta lényegében, amíg erkölcsileg, szellemileg, anyagilag távol tudja tartani magától a zsidóságot és azt örökké ellenségévé tudja tenni. A zsidóság ugyanis akkor a legveszedelmesebb, amikor megszűnt -- ellenség lenni."/* Az 1939-es naplóidézet nem hagy nyugodni, miként az "Alliance Israelité Universelle" 1910. december 30-i felhívása sem:

Felhívás

/"Testvérek! Hittestvérek! Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények. Ti, zsidó testvérek, fáradozzatok minden erőtökkel azon, hogy mindkét országot teljesen birtokotokba vehessétek, fáradozzatok, hogy minden keresztényt elűzzetek és teljesen úrrá legyetek. Törekedjetek, hogy mindent, amit ott még a keresztények birtokolnak, teljesen a kezetekbe vegyétek."/* (Russischen Invaliden, 1910/285. szám)

Törekszenek erre ma is, példa rá a 2009. április 5-én a Hősök terén tartott előrehozott májusi majális, amelynek szónokaitól megtudhattuk, hogy a "becsületes izraelita magyarok" mennyire törekvéseink támogatói, élükön a kiváló Balóné Morvai Krisztinával: figyelmüket csupán hovatartozásának tisztázása kerülte el (házastársán túl anyai felmenőinek héber vérvonala, egyetemi működésének háborítatlansága, a világterroristák etnikai eredetéről való hallgatása).

Mai egyház

Persze nemcsak a majálisozó jogász és politológus honmentők figyelmét kerülik el az efféle mellékkörülmények, hanem (kevés kivétellel) a lélek főpásztoraiét is. Akiknek mindene a "zsidó-keresztény" ankétok szcientológusokkal, mormonokkal, buddhistákkal, krisnásokkal, agykontrollosokkal, romákkal, satöbbikkel karöltve szervezése, akik amúgy "felnéznek" Prohászka Ottokárra: csupán avítt antiszemitizmusa zavarja őket, amit viszont a közveszélyes "szélsőjobboldaliak" hirdetnek országszerte (például a Magyar Gárda csongrádi "Prohászka Zászlóalja"), "kisajátítva" örökségét, "összekeverve őt" -- mint nyilatkozta Spányi Antal székesfehérvári püspök (Új Ember, 2009. április 12-19.) -- "Szálasival és Gömbös Gyulával". Megáll az ész!

Magyargyűlölet és némely egyházvezető

Spányi püspöknek akkor, amikor koporsónkba Bajnai Gordon vélhetően az utolsó szegeket üti, amikor /"bejegyzett élettársi kapcsolatot két tizennyolcadik életévét betöltött azonos nemű személy létesíthet anyakönyvvezető előtt",/már nálunk is (Magyar Hírlap, 2009. ápr. 21.), amikor az Ulpius Ház arról ad ki könyvet, "Hogyan öljük meg férjeinket?", amikor a magyarság iránti undorát mindmáig leküzdeni képtelen George Spiró érettségi tétel, és amikor a Kendermag Egyesület attól sem riad vissza, hogy Szent Margit szigetén rendezzen "legalizációs piknik"-et, a cigányterrort nem is említve, legnagyobb fájdalma elődje antiszemitizmusának mai érzékelhetősége! E fájdalom azonban nemcsak a főpásztoroké -- akikkel, mint Erdő Péterrel, Makovecz Imrét idézve, "ugyanúgy nem tudok semmit kezdeni, mint az országvesztő Gyurcsány Ferenccel" (Új Idők, 2009. május 1.) --, hanem olyan önmagukat "hagyományhű" katolikusoknak mondóké is, akik szintén elítélik az antiszemita "szélsőjobbosokat", nem kevésbé [[Richard Williamson]] püspököt, amiért kételkedni merészel a szentséges holocaustban.

Magyar katolikusok köre

A "hagyományhű" magyar katolikusok köre" B. Élthes Eszter szerkesztette honlapjára (www. katolikus-honlap.hu) kattintva megtudtam: Eszter asszony Williamson püspök melletti kiállásom, tanulmányaim és előadásaim miatt a "legvadabb antiszemita uszításokban tevékenyen részt vevők" egyikeként tart számon (a minden becsületes magyar keresztény előtt köztiszteletben álló Tudós-Takács János mellett, akit "volt kommunista III/III-as ügynök"-nek tekint, aki velem együtt mostanában arra kapott megbízást a "titkosszolgálattól", hogy "szétverje a katolikus tradíciót hazánkban"), aki ha nincs "náci felvonulás", Árpád-sávos karszalaggal jár misére, aki mindezért a katolicizmustól "fényévnyi távolságra van", és bánatára a templomból, nyilvános hely révén, nem tiltathat ki. Micsoda veszteség! Nem, kedves Eszter, egy fenékkel nem lehet két lovat megülni, egyszerre katolikus és cionista lenni! Választani kell, mert ez a dolgok rendje, és aki nem ezt teszi, se nem katolikus, se nem normális.

A protestánsok házatája

Nem bizony, hasonlóan azokhoz a protestánsokhoz, akiknek háza tájához képest, mint református és evangélikus barátaimtól hallom, Augiász istállója bizony vendégszoba volt. Római katolikusként nem feladatom, hogy eldöntsem, igazuk van-e, de a kérdés megválaszolását talán megkönnyíthetem személyes tapasztalatom megosztásával. Amikor nemrég egy vidéki város evangélikus iskolájában előadást tartottam arról, hogyan mentették meg eleink Európát a bolsevizmustól, az intézményből egyetlen diák és tanár sem volt jelen! A jelenlévő evangélikusok egyike magyarázatul felfedte a nagy titkot: a hazai evangélikus lelkészi vezetők és világi értelmiségiek többsége gyógyíthatatlan filoszemitizmustól fertőzött, feminista teadélutánokra jár, szabadkőműves páholyok tagja, és szép számban találunk közöttük korábban III/II-es vagy III/III-as ügynököt. És akkor még a(z állítólag) református Bölcskei Gusztávról, Bogárdi Szabó Istvánról nem is nyilatkoztam! Nem nyilatkoztam továbbá a nemzetinek nevezett értelmiségről, amelynek zöme nemhogy nem olvasott, de nem is hallott Bosnyák Zoltánról, vitéz Endre Lászlóról, Fiala Ferencről, Huber Lipótról, vitéz Kolosváry-Borcsa Mihályról, Koós Kálmánról, Marschalkó Lajosról, Málnási Ödönről, Méhely Lajosról, Milotay Istvánról, Oláh Györgyről, Szitnyai Zoltánról, Zakar Andrásról -- bár úgy hírlik, Wass Albertet is fintorogva fogadja --, és utánpótlása zömmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karáról kerül ki, amelynek tanszékein nem tananyag életművűk. Nem, ennyire azért nem viszik túlzásba, sem a magyarságot, sem a kereszténységet!

Térdre magyar?

"Ők adnak mindennek nevet" -- írja Szentmihályi Szabó Péter "Térdre magyar!" című versében, csak kérdés, meddig és miért tűrjük, hogy gúnyt űzzenek hitünkből, miért gondolja az átlag magyar, hogy ha filoszemita, máris asztalukhoz ülhet, illetve ha mégsem, miért érzi ezt pótolhatatlan veszteségnek? Miért lenne veszteség, ha valaki nem venné meg és forgatná, miként régen a kalendáriumot és a Bibliát volt szokás, a "Hágár országa" címu, "zsidó gyökereket erősítő" könyvet, amelyet Sólyom László bábelnök szerint (Magyar Nemzet, 2009. ápr. 25.) mindenkinek, "a nem zsidóknak is" ismernie kell? Sőt gyanítom, nemcsak ismernie, hanem aszerint élnie is! Mert ha nem, fránya antiszemita, akinek nemhogy parlamentben, katedrán, szerkesztőségben, de még templomban sincsen helye. Ahogyan Szabó Dezső írta:

/Nincs hely számomra az embervilágban.
A látásuk: nem a szemem látása.
Az örökkévaló dolgok hívása
Nem üzenet a süket emberfülnek.
A lépteik sárba s vérbe merülnek...
Kivel lehetnék én itt rokonságban?/

Csak a vérünk tisztaságát megőrzőkkel.
Mert ilyenek is vannak.
Egy barátom várandós felesége nőgyógyászati vizsgálatra jelentkezett szakorvosánál, aki a kitűzött időpontban nem tudta fogadni, ugyanis öt néger rontott be hozzá (természetesen bejelentkezés nélkül), akiket azonnal megvizsgált, és tudván, nála is ugyanazokat a műszereket használná, fertőzéseket elkerülendő, inkább visszautasította a beavatkozást. Vajon hányan tennék ugyanezt?

Ifj. Tompó László Front 2009..május