Gyarmati Andrea

A hu-Rightpedia wikiből
Gyarmati Andrea

Gyarmati Andrea (Budapest, 1954. május 15.) úszó, orvos, Székely Éva olimpiai bajnok úszó és Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó leánya.

Sportpályafutása

1959-től a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club), 1969-től az FTC (Ferencvárosi Torna Club) úszója volt. 1967-ben nyerte első országos bajnoki címét, és már tizennégy évesen a magyar válogatott tagja lett. Részt vett az 1968. évi nyári olimpiai játékokon, ahol két ötödik helyezést ért el. A hetvenes évek elejére a magyar úszósport meghatározó egyéniségévé vált, összesen huszonnyolcszor nyert magyar bajnoki címet, 100 és 200 m-es pillangóúszásban, illetve hátúszásban tizenöt Európa-rekordot és egy világrekordot állított fel. Három alkalommal választották az év női sportolójává (1970–1972). Az 1972. évi nyári olimpiai játékokon a 100 méteres pillangóúszás középfutamában világcsúccsal győzött, a döntőben azonban rossz rajt miatt a harmadik helyen végzett. Az aktív sportolástól 1975-ben vonult vissza.

1982-ben megkapta a Magyarország örökös úszóbajnoka címet, 1995-ben az Úszó Hírességek Csarnoka tagjává választották.

Sporteredményei

  • olimpiai 2. helyezett (1972: 100 m hát)
  • olimpiai 3. helyezett (1972: 100 m pillangó)
  • olimpiai 4. helyezett (1972: 4×100 m gyorsváltó)
  • kétszeres olimpiai 5. helyezett (1968: 100 m hát, 100 m pillangó)
  • világbajnoki 3. helyezett (1973: 200 m hát)
  • kétszeres Európa-bajnok (1970: 100 m pillangó, 200 m hát)
  • kétszeres Európa-bajnoki 2. helyezett (1970: 100 m hát, 4×100 m gyorsváltó)
  • világcsúcstartó (1972: 100 m pillangó – 1:03,8)

Orvosi pályafutása

1978-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen orvosi oklevelet szerzett, később gyermekgyógyász és ortopéd szakorvosi vizsgát tett. 1979-től a Heim Pál Gyermekkórház csecsemőosztályának, 1983-tól a SOTE Ortopéd Klinikájának, majd 1985-től az 1. Számú Gyermekgyógyászati Klinikának orvosa volt. 1989-től háziorvos. 1992-től különböző televízió- és rádióműsorokban gyermekgyógyászati szakértőként szerepel.

Külső hivatkozások

Források