Holoparaziták őrjöngése, avagy miért nincs közös magyar-zsidó sors?

A hu-Rightpedia wikiből

Az elmúlt napok holokausztos ámokfutásából nem csupán az a tanulság szűrhető le, hogy fölösleges bocsánatot kérni és megalázkodni a hazánkat megszálló zsidók előtt. Van egy fontosabb tanulság is, melyet persze az elmúlt évek, évtizedek eseményeit figyelve már régen le kellett volna vonni: a nemzetiszocialisták és szövetségeseik egyáltalán nem ok nélkül akarták Európából kitelepíteni a zsidókat. Mert az együttélést ők úgy képzelik, hogy mindenki más az ő parancsaiknak engedelmeskedik.

Az eltelt néhány napban nyilatkozatokat megfogalmazó, átkozódó, fenyegetőző, zsaroló zsidó szervezetek, zsidó vezetők és úgynevezett történészek (Karsai, Ungváry, stb.) megnyilatkozásai alapján nyilvánvaló: hazánk gyarmatosítói teljesen nyeregben érzik magukat, ellenvéleményt immár nem tűrnek, sőt, mindenkitől alázatos hódolatot követelnek. A Fideszhez kötődő értelmiség kettős játéka folytathatatlan: nem lehet egyszerre eleget tenni a zsidók elvárásainak, ugyanakkor legalább részben mentesíteni a magyar népet a „bűnösség” vádja alól. A zsidók most már eltaposnának mindenkit, aki nem igazodik szigorúan a hivatalos holodogmatika tételeihez.

Szakály Sándor két „bűnt” is elkövetett. Az egyik, hogy egyik nyilatkozatában közölte: a most létrehozott Veritas Történelmi Intézet nem csak az. ún holokauszttal kíván foglalkozni. A másik közlése pedig, amellyel végképp a fejére vonta a megszállók haragját, az volt, hogy a Kamenec-Podolszkíjba küldött zsidók deportálását idegenrendészeti eljárásnak minősítette. A holoparaziták őrjöngenek, holott Szakály Sándor egyáltalán nem „bontotta ki az igazság minden részletét”. Ugyanis ha az ország irányítása magyar kézben lenne, a következőt kellett volna mondania: nem csak a „holokauszttal” foglalkoznak majd az új történelmi intézetben, de azzal is, mivel úgy a tanároknak, mint a szélesebb közvéleménynek igenis szüksége van arra, hogy a sok hazudozás után végre kiderüljön az igazság a zsidóknak a második világháborúban játszott szerepét illetően. Továbbá ki kellett volna mondania, hogy a zsidóság deportálására nem a megsemmisítésük céljából került sor, hanem azért, mert a háború eredményes folytatása céljából (biztonsági megfontolásokból és a munkaerő-szükséglet biztosítása érdekében) az ellenséggel együttműködő népcsoport elszállítása elengedhetetlenül szükségesnek látszott.

És ha ezért a kijelentésért a holoiparosok újfent őrjöngeni kezdenének, és börtönt, letartóztatást követelnének, fel lehetne idézni például az egykori amerikai külügyminiszter, Medelaine Albright egy 1996-os nyilatkozatát. Albright a CBS hírtelevízió egyik műsorában arra a kérdésre, hogy megérte-e az Irak elleni amerikai büntető intézkedések következtében 500 ezer gyermeket a halálba küldeni, azt válaszolta, hogy „igenis megérte”. Albrightnak ezért a nyilatkozatáért a haja szála sem görbült, a zsidók ma is nagy-nagy tisztelettel tekintenek rá.

De ha feltennénk a kérdést egy zsidó vagy a zsidók szolgálatába szegődött történésznek vagy politikusnak, hogy mi a véleménye a német civil lakosság elleni bombatámadásokról (kiemelten például Drezda elpusztításáról 1945 februárjában), Hirosima és Nagaszaki polgári lakosságának lemészárlásáról, a Vietnamban ledobott napalm bombákról, az USA 1945 után indított megszámlálhatatlanul sok katonai agressziójáról, az iraki háború egymillió halottjáról, a palesztinokkal szemben elkövetett cionista vérengzésekről (Deir Jaszin, Sabra és Satila stb.), a Gázai övezetben bevetett foszforbombákról, a válasz a következő lenne: a civil áldozatok sajnálatos „járulékos veszteségek”, haláluk végső soron elkerülhetetlen volt a nagyobb cél, a „demokrácia”, a „humanizmus”, stb. (valójában a zsidó világhatalom kiterjesztése) érdekében. És ha ez a válasz manapság a legteljesebb mértékben hivatalosnak és elfogadottnak tekinthető, miért kellene Szakály Sándornak vagy bárki másnak bocsánatot kérnie azért, mert kimondja az igazat a zsidókról?

Régen itt lenne az ideje annak, hogy a magyarság végre egy emberként álljon ki mindazok mellett, akikre a hazánkat gyarmatosító hatalom - pusztán véleményének kimondása miatt - lesújtani készül. Most Szakály Sándor került a célkeresztjükbe, és ha nem állunk ki határozottan mellette, bármelyikünkre bármikor sor kerülhet.

Perge Ottó

Forrás