Hungarica vagy júdea?

A hu-Rightpedia wikiből

Egyik magát ellenzékinek tartó napilap hasábjain különös, megdöbbentő összehasonlítási kommentárt olvastam, egy vitaindítóhoz, Van különbség? - címszó alatt. Az összehasonlítási alap: Szálasi Ferenc és Rákosi Mátyás. A kommentár írója nem csodálkozom, hogy nem írta ki a nevét. Én is szégyellném közzétenni a nevem az ő helyében, ha egy zsidó diktátort azonosítanék Magyarország utolsó törvényes államfőjével. Kommentárjában többek között ezeket írja: Sz.F. ”…Még negyvenhét évesen is görögkatolikus (sic) anyjával élt. Néhány hónapos rémuralma alatt az országban fékevesztett terror tombolt. Katonáit hátrahagyva külföldre menekült… .”R.M. „…Közel tíz évig volt a Magyar Népköztársaság rettegett ura. Eltávolítása után még tizennégy évet élt külföldön, háborítatlanul… . És mindketten tömeggyilkosok. Magyarok gyilkosai… .”

Igazán sok mindenre nem jó ez az összehasonlítás, mert abszurdum és csak gyűlöletet kelt a különböző politikai szemléletű emberek között. Lehet, hogy ez a cél? Vagy egyszerűen az online lap, a látogatottságát akarta növelni e napjainkban is „népszerű” témával? Nem tudhatjuk. Azonban nagyon kíváncsi lennék a tisztelt cikkíró „metéltségére”! Jó, hogy nem esett mindjárt a kommentár elején a holocaust imádatába. A kommentár ugyanis annak az apropójából született, hogy az SZ.D.SZ. álláspontját megváltoztatva (megszokhattuk tőlük!) mégis támogatja a holocaust tagadás büntetését. De, hát ki ne támogatná a tervet, ha nem a liberális bagázs? Az indoklásuk nevetségesen gagyi: mivel nézetük szerint a holocaust kivételesen a legaljasabb cselekedet a többi önkényuralmi cselekedethez képest.

Csak azt felejtik el a ferdehajlamú madarasok, hogy a vörös rémuralom gyilkosságai bebizonyított tényeken alapszanak senki, sem vitatja azok megtörténtét, míg az úgynevezett holocaust egyelőre „Andersen” műfaj! Hát éppen ezért kardoskodnak a törvény mellett, mert a gyenge lábakon álló történeteiket megfélemlítési, elhallgattatási törvénnyel akarják megtörténtté tenni! Nem utolsó sorban, mi lenne az ük-ük-ük-ük-ük… unokájuk jóvátételi bevételeivel, ha végérvényesen kiderül a „holo az kamu”. Azt is meg kívánom még jegyezni, hogy a holocaustban való kételkedés nem minősül tagadásnak! Ki fogja megállapítani, hogy kételkedek–e valamiben, vagy tagadok egy állítást. Magam előtt látom már a hazai cionista pártiaknak az új törvény tervezetét: „Azon természetes, vagy jogi személy, aki kétkedésének ad kifejezést egy – természetellenes és/vagy magyarellenes, illetve „Vidám vasárnap” - liberális, vagy zsidó megállapításáról, tagadásnak kell minősíteni, és jóvátételt kell fizetnie a kerületi rabbinak!”. Humorosan hangzik, de ha ilyen irányban halad a keresztény magyarság szekere, még ez is megtörténhet!

Visszatérve a cikkem elején közölt összehasonlításhoz; Nem védőbeszédet kívánok tartani, arra nincs szüksége Szálasi Ferencnek. Vádirat sem kell Rákosinak. Ítélt felette a történelem!

A kommentár írójából fröcsög a rosszindulat, meg sem próbálja tényszerűen elénk tárni a múltat. Botcsinálta történész. Én magam sem vagyok a történelem tudora, de utánaolvasok annak, amiben nem vagyok biztos, amit nem látok tisztán. Kommentátorunk szinte kéjelegve írja, hogy a Nemzetvezető 47 évesen anyukájával élt. Talán észre sem vette az idézett tollnok, hogy ezzel Szálasi emberségét hangsúlyozta ki, hogy szeretett idős édesanyja mellett élt, ápolva és vigyázva reá, és úriemberhez méltóan nem költözött össze szerelmével Lutz Gizellával házasságuk előtt.

Rémuralmat emleget, a kommunista iskolákban történelmet tanult betűrajzoló és nem írja le a tényeket, hogy Szálasi Ferenc hatalomra kerülése után Nyilaskeresztes pártszolgálatosaival védelmezte a zsidó gettót az atrocitások elkerülése végett, és hogy több ezer zsidónak írta alá a menlevelét, akiknek leszámozottai, talán még most is ugyan ott, a XIII. kerület Pozsonyi utcában és környékén élnek. Miféle magyarok gyilkosairól beszél Szálasi kapcsán ez a tudatlan (vagy csak homályban) élő firkász? Nem szökött Ő sehova a katonáit hátrahagyva! Éppen saját katonái voltak azok, akik segítették, hogy elhagyja az országot, mert abban bíztak, hogy majdan visszatérve megmentheti az országot a fertőtől. S, amikor érezte, hogy nincs aki kiállna az itthon maradottakért, akkor kijelentette azon amerikai katonáknak, akik felajánlották, hogy tovább szöktetik Ausztriából és ehhez anyagi támogatást is nyújtanak neki, „Mindenki elszökhet de én nem!” és inkább vállalta a vérbírósági megaláztatásokat!

Lehet mocskolódni, sarat dobálni egy olyan emberre, aki már nem tud védekezni – ehhez még ész sem kell. De, kiállni mellette - ebben az ellenséges környezetben -, és elismerni nagyságát, a keresztény népünk felemelkedéséért folytatott küzdelmét, ahhoz kell „kurázsi”. Nem népszerű feladat az igaz, igyekeznek is szájkosarat tenni és agyonhallgatni az ilyen becsületes embereket és egzisztenciájukban tönkretenni mindnyájukat, de ŐK tiszta lelkiismerettel a tükörbe nézhetnek nem, mint egyesek….

Rákosi? Azt sem érdemli meg, hogy szót vesztegessünk rá! Ő valóban legyilkoltatott legalább másfélmillió magyar embert! (Ezt azért egy kicsit túlzásnak tartjuk, de ha a zsidók 6 milliójából indulunk ki és nekik lehet - ám legyen.. -szerk.) A recski bányában több ezren megnyomorodtak, meghaltak az Ő diktatórikus intézkedései miatt. Szégyen a magyar kormányokra, hogy számonkérés nélkül hagyták élni a történelmünk egyik legmocskosabb férgét. Vele a gyalázatban nyugodtan kezet foghat a zsidó Kádár János kommunista bérenc és az ő kiszolgálói, valamint követői!

Kommunisták és a zsidók mindig együtt meneteltek közös céljaik elérése érdekében. Szócsöveik a médián keresztül a gerincesebbje nyíltan, a férgesebbje burkoltan (ellenzékinek feltüntetve magát) támadta, támadja a nemzeti oldal volt és jelen képviselőit. De nem tudnak annyi szennyet összehordani, hogy a nemzet ne éledjen újjá és, hogy Szálasi Ferencet és eszméjét örökre eltemessék. A firkászoknak és élősködőknek üzen Paula Hitler:

”…Önök nem tudták meggyilkolni Őt azzal, hogy belefojtják emlékét a hányadék–vödreikbe, és nem tudják megfojtani szennyes, tintafoltos ujjaikkal… Önök teljesen és túlságosan jelentéktelenek még ahhoz is, hogy Őt megérintsék… mit sem számít Önöknek, jelentéktelen teremtményeknek, ha tönkre teszik is az egész nemzetet. Az egyetlen gondolat, ami irányítja Önöket, mindig ez lesz: először Én, másodszor Én és harmadszor is Én. Értéktelenségükben Önök sohasem gondolnak a nemzet jólétére. És ezzel a szánalmas felfogással akarják megakadályozni egy óriás halhatatlanságát?...”

Lap, ami egy kicsit ide, egy kicsit oda is kacsingat, semmire sem való, mert egyik „tábor” sem fog bízni benne, egyik fél sem fogadja el. Nem a „cigányozás”, „zsidózás” fejezi ki a magyar kereszténynemzeti értékrendhez való tartozást, hanem a megnyilatkozás a nép, a nemzet, a haza és nem utolsó sorban a keresztényi hit és erkölcs felé! Dönteni kell a hovatartozásról: Hungarica, vagy Judea? Középút nincs! A purgatórium előtt nem lehet kitenni az „elakadásjelzőt”

Kitartunk!

Budapest, 2009. június 4./Szál-ka

(titokzatos.eoldal.hu)