Illyefalvi I. Lajos

A hu-Rightpedia wikiből

Illyefalvi I. Lajos, teljes nevén Illyefalvi Imre Lajos, 1907-ig Janisch Imre Lajos (Lajtafalu, 1881. március 9.Budapest, 1944. április 10.) statisztikus. A városszociológiai adatfelvétel és adatfeldolgozás módszertanának korszerűsítője volt. 1936-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Élete

1907-ben szerezte meg bölcsészdoktori oklevelét a Budapesti Tudományegyetemen. A következő évben, 1908-ban Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának tisztviselője lett. 1911-től fogalmazói, 1918-tól segédtitkári, 1924-től aligazgatói minőségben tevékenykedett az intézményben, melynek munkáját 1926–1943 között igazgatóként irányította. Ezzel párhuzamosan 1933-tól a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a közigazgatási statisztika meghívott előadója, 1937–1939 között címzetes nyilvános rendkívüli tanára volt. 1940–1942-ben az árellenőrzés országos kormánybiztosa volt, feladata az ármegállapítási, áremelési és forgalmiadó-felszámítási irányelvek kidolgozása és betartatása volt.

Munkássága

Statisztikai munkássága főként a városi népességgel kapcsolatos gazdasági, társadalmi, oktatásügyi adatfelvételezés és -feldolgozás módszertanára irányult. Behatóan tanulmányozta az egyes társadalmi és foglalkozási csoportok, valamint úttörő módon a gyermekek és a nők szociális és demográfiai mutatóit. Mindemellett jelentős szerepet játszott Budapest korszerű statisztikai műhelyének kiépítésében is. 1926-tól szerkesztette a Városi Szemle című városszociológiai folyóiratot, 1927-ben pedig több sorozatot, periodikát indított útjára és szerkesztett egészen haláláig: Statisztikai Közlemények, Budapest Székesfőváros Közigazgatási és Statisztikai Évkönyve, Budapest Főváros Statisztikai Havi Füzetei (ez utóbbit 1943-ig szerkesztette). 1939–1943 között a Statisztikai Értesítő szerkesztője volt.

Tudományos eredményei elismeréseképpen 1936-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1929-től tagja volt a hágai Nemzetközi Statisztikai Intézetnek (International Statistical Institute, ISI), amelynek nagyvárosi statisztikai bizottságában állandó előadóként tevékenykedett 1934 után. 1937-től a Magyar Statisztikai Társaság alelnöki tisztét töltötte be. Részt vett a szabadkőműves-mozgalomban, 1917-től az Eötvös-páholy tagja volt.

Főbb művei

  • Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi város története, Makó, 1907.
  • A főváros közoktatási ügye, Budapest, 1912.
  • A főváros népessége, Budapest, 1927.
  • Budapest épület- és lakásviszonyai az 1920–25 években, Budapest, 1927.
  • A munkások szociális és gazdasági viszonyai Budapesten, Budapest, 1930.
  • A kenyérkereső nő Budapesten, Budapest, 1930.
  • Tíz év Budapest főváros életéből a világháború után, Budapest, 1930.
  • Budapest székesfőváros napjainkban és a világháború előtt, Budapest, 1932.
  • A hatvanéves főváros, Budapest, 1933.
  • A székesfőváros közigazgatási alkalmazottai, Budapest, 1934.
  • A székesfőváros múltja és jelene grafikus ábrázolásban, Budapest, 1934.
  • A választási névjegyzékek körüli munkálatok racionalizálása, Budapest, 1934.
  • A főváros polgári népességének szociális és gazdasági viszonyai, Budapest, 1935.
  • A gyermek Budapesten, Budapest, 1935.
  • A közoktatásügy Budapesten a világháborút megelőző években, Budapest, 1935.
  • Budapest székesfőváros áruforgalma, Budapest, 1937.
  • Az ügyvédek, orvosok és mérnökök szociális és gazdasági viszonyai Budapesten, Budapest, 1939.
  • A székesfőváros jelentősége hazánk anyagi és szellemi művelődésében, Budapest, 1940.
  • Csonka hazánk városai a statisztika tükrében, I–II. köt., Budapest, 1940–1944.

Felhasznált forrás