Kapolyi László

A hu-Rightpedia wikiből
Kapolyi László
175px
SzületettMagyarország Újpest
1932. június 7. (85 éves)
Nemzetisége
Foglalkozásabányamérnök, üzletember, politikus, az MTA rendes tagja

Kapolyi László (Újpest, 1932. június 7.- 2014 november 29, 82 évesen) magyarul beszélő zsidó bányamérnök, szerkezetépítő mérnök, energetikus, közgazdász, üzletember, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a kőzetmechanika, valamint az energiagazdálkodás és a politika. 1983 és 1987 között Magyarország ipari minisztere. 1994-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke, 2002 és 2010 között országgyűlési képviselő a Magyar Szocialista Párt frakciójában.

Életpályája

1950-ben érettségizett az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1954-ben szerzett híd- és szerkezetépítő mérnöki diplomát. 1957-ben Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen bányamérnöki diplomát szerzett. 1961-ben védte meg műszaki doktori disszertációját. Közben 1962-ben a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen ipari közgazdász oklevelet szerzett, illetve megvédte (második) egyetemi doktori disszertációját.

Már 1951-ben elhelyezkedett tervezőként a Mélyépterv-nél. 1952-ben a Földalatti Vasútépítő Vállalatnál dolgozott. 1953 és 1976 között a Tatabányai Szénbányáknál kezdetben beosztott mérnök, majd üzemvezető főmérnök, később főosztályvezetőként tevékenykedett. 1976-ban távozott a szénbányáktól és a Nehézipari Minisztériumban kapott miniszterhelyettesi kinevezést. 1981 és 1983 között az Ipari Minisztérium energetikai államtitkára volt. 1983-ban a Lázár-, majd 1987-ig a Grósz-kormány ipari minisztere volt. Ezt követően egy évig energiapolitikai kormánybiztos volt. 1988–1989-ben a Minisztertanács mellett működő Tanácsadó Testület társelnöke volt (Berend T. Iván mellett). Közben 1985-től 1988-ig az Magyar Szocialista Munkáspárt (amelybe 1968-ban lépett be) Központi Bizottsága tagjaként tevékenykedett.

1967-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Bányászati, illetve az Energetikai Bizottságnak lett tagja. 1979-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. Később a Jövőkutatási Bizottságba is bekerült. Az Orosz Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett a Római Klub, az Aspen Institute of Italy tagja és a Gépipari Tudományos Egyesület elnökségi tagja. 1975-ben a krakkói Bányászati és Kohászati Akadémia magántanárává, 1980-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárává avatta, illetve a Boston College vendégprofesszora volt. Az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica című tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

1989-ben megalapította a System Consulting Kft-t, melynek ügyvezető igazgatója, a cég részvénytársasággá történt átalakulása után az igazgatótanács elnöke lett. A társasági jog 2006-os reformja után a cég zártkörűen működő részvénytársasági (zrt.) formát vett fel, itt elnök-vezérigazgató. A zrt. az energiaiparban tevékenykedik, villamosenergia-kereskedelmet bonyolít. A cég a rendszerváltáskor fennálló orosz államadósság lebontásában is részt vett. Eleinte az orosz állam kizárta, hogy adósságukat energiahordozóban törlesszék, Kapolyinak mégis sikerült elérnie, hogy szenet vásárolhasson, amit Ukrajnába, a burstini erőműbe szállított, onnan pedig áramot importált Magyarországra. Ez az üzleti stratégia vitákat váltott ki, kritikusai szerint Kapolyinak pártmúltjára hivatkozva volt lehetősége az áramimportra. A cég jelentős szerepet vitt az orosz államadósság lebontásában.[1]

1990-ben független országgyűlési képviselőjelölt volt. 1991-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) budapesti szervezetének vezetőségi tagja lett. 1992–1993-ban az országos vezetőség tagja, 1993-tól az elnökség tagja lett, majd 1994-ben a párt elnökévé választották. Tisztségében többször megerősítették. Az 1994-es, illetve 1998-as országgyűlési választásokon a párt képviselőjelöltje volt, de a párt országos szinten nem érte el az öt százalékot. A 2002-es országgyűlési választáson a két párt közötti együttműködés keretében a Magyar Szocialista Párt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területi listájáról szerzett mandátumot, négy évvel később a párt országos listájáról került be. Az Országgyűlés gazdasági bizottságában dolgozott. 2010-ben ő volt a leggazdagabb parlamenti képviselő.[2] A 2010-es országgyűlési választáson az MSZDP színeiben indult, mandátumot nem szerzett. Emellett 2002-ben az Újpesti Torna Egylet elnökévé választották.

Kapolyi László bevallottan 150 ha föld birtokosa.

Tudományos munkássága

Kutatási területei: a kőzetmechanika, az ásványvagyon-, nyersanyag-, és energiagazdálkodás, a rendszerelmélet, a energia- és gazdaságpolitika.

Kőzetmechanikai kutatásai a bányabiztosító berendezések és szerkezetek szilárdságtanilag megalapozott méretezésével foglalkoztak. Ez hatással volt a bányaművelés gazdaságosságának és biztonságának növelésére. Az energiagazdálkodás területén a magyarországi ásványvagyon úgynevezett műrevalóságának reális megítélésében segítenek. Energiapolitikai munkássága során rendszerelméleti segítséggel alapozta meg e gazdasági ág fejlesztésének elősegítését.[3] Munkáit elsősorban magyar, angol és orosz nyelven adja közre.

Több egyetemi szak elindításában vett részt: a BME-n a nukleáris mérnök-fizikus, illetve az energetikus szak, illetve a mai Budapesti Corvinus Egyetemen a szolgáltatási menedzsment szak.

Díjai, elismerései

Főbb publikációi

  • Energiagazdálkodás (társszerző, 1965)
  • Bányabiztosító szerkezetek hatásának vizsgálata (1967)
  • Bányaipari piackutatás (Tankönyvkiadó, 1971)
  • Bevezetés az ipari rendszerelméletbe (Tankönyvkiadó, 1977)
  • Ásványi eredetű természeti erőforrások rendszer- és függvényszemlélete (Akadémiai Kiadó, 1981)
  • Ásványi nyersanyag- és energiapolitikánk alapjai (Kossuth Könyvkiadó, 1981)
  • A dikalcium ortoszilikátok polimorfózisa és alkalmazása a komplex ásványvagyon gazdálkodásban (Akadémiai Kiadó, 1983)
  • Nyersanyag és energiagazdálkodásunk (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1984)
  • A magyar ipar fejlődése az ezredfordulóig (Népszava Lap- és Könyvkiadó, 1986)
  • Mineral Resources: A System Analytical and Functional Approach (BécsNew York), 1987)
  • A nagy transznacionális egyesített energetikai rendszerek működésének megbízhatósága és hatékonysága (társszerzőkkel oroszul, Novoszibirszk, 1996)
  • A rendszerelmélet alkalmazása a ipar és a közgazdaságtan területén (2006, angolul is)
  • Komplex gazdasági rendszerek modellezése és elemzése (2006, angolul is)

Jegyzetek

  1. Magyari Péter–Vajda Éva: Rendszerek embere – interjú és további cikkek a Manager Magazin 2006. évi 6. számában
  2. leggazdagabb képviselő
  3. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003, 626–627. o.

Források

Unbalanced-scales.jpg
Ez a cikk a wikipédiából vett szöveget tartalmaz. Emiatt a szövegre a GDFL licensz vonatkozik.