Kevin McDonald

A hu-Rightpedia wikiből
Kevin B. MacDonald

Kevin B. MacDonald, 1944 január 24-én született, pszichológiaprofesszor a Kaliforniai állami egyetemen, Long Beach-en. Ismert tanulmánya a zsidóságról. Vitatják állítását, mely szerint a zsidók intelligensebbek és fajcentrikusabbak, mint környezetük, ez a tulajdonságuk az idők során fejlődött ki, és ezzel ássák alá a fehérek erejét és önbizalmát Európában és Amerikában.

Kritika

Fig. 2. MDS rajz az Y krmoszóma haplotípus data alapján. Az MDS 29 nemzetség 18 Y kromoszóma haplotípusa. A háromszögek zsidókat, a négyszögek közép-keleti lakosságot, a körök másfajta népességet jelölnek.

1. Kevin McDonald szerint a zsidók intelligenciája átlagon felüli. Ez nem igaz. A zsidó intelligencia átlagos, inkább valamivel átlag alatti. Izrael zsidó többségű lakóinak átlagos IQ-ja 90, míg Európai országok IQ-ja tipikusan 100 fölött van. "Nagy" zsidó tudósok, mint Einstein általában mások eredményeit másolták és mutatták be azokat sajátjaikként. Az egyetlen zsidó "felfedezés" az atombomba, ami inkább bűntény, mint fölfedezés.

2. Kevin McDonald szerint a zsidók egy faj, nem volt kazár áttérés. Ezellen sok tény szól:

  1. Askenázi zsidók a múltban kazároknak nevezték magukat.
  2. Az askenázi zsidók általában világosabb bőrűek, szeműek és hajúak, mint a többi zsidó.
  3. A nagyszámú oroszul beszélő zsidó léte más módon nem magyarázható meg.
  4. Néhány zsidó levél a Kr.u. 800-as évekből igazolja a kazár áttérést.
  5. A DNS vizsgálat igazolja a kazár áttérést.

A fentiek azt mutatják, hogy McDonald úr "kutatási" eredményei azt eredményezik, amit urai látni akarnak. "Fehér azonosság" ötletei takarni hivatottak valódi mozgatórugóit.

Idézet

"Németországban gyakorlatilag lehetetlen az izraeli politika kritikai megvitatása. Az a német értelmiségi, legyen akár konzervatív, akár liberális, aki manapság a jóváhagyott jámbor semmitmondás szûkre szabott spektrumán kívül bármi mást is merészel mondani a zsidókról, az a szakmai és társadalmi öngyilkossággal játszik. A német szellemi életet a zsidó értelmiségiek munkáinak elemzése uralja, szinte teljesen kirekesztve a nem zsidó németeket. A tudósok elveszítették minden normális intellektuális kritikai érzéküket, és többé-kevésbé a nácizmus zsidó áldozataival azonosultak.

A zsidókat, mint például Kafka, olyan szellemi óriásoknak tekintik, akik minden bírálaton felül állnak. Még a kisebb tehetségû zsidó írókat is az irodalmi rangsor tetejére tolják fel, míg Thomas Mann-jelentôségû németeket fôleg azért elemezgetik, mert olyan nézeteket vallotak a zsidókról, amilyenek utóbb elfogadhatatlanná váltak jobb társaságban. Nem túlzás az a feltételezés, hogy a német kultúra, mint a németek kultúrája teljesen eltûnik, és a holokauszt kultúrája lép helyébe.”

Dr. Kevin McDonald, a Kaliforniai Állami Egyetem professzora (Elôszó a Kritika kultúrája (Culture of Critique) második kiadásához

Logikám a következő: az etnikai csoportok között meglévő érdekkonfliktusokat a természeti világ részének tartom. Az egyedüli különbség összehasonlítva ezeket a zsidók és a nem-zsidók közötti – tőlük alig megkülönböztethető – etnikai konfliktussal, abból a tényből adódik, hogy egy évszázada a zsidók a különböző európai és európai eredetű társadalmakban elitréteggé váltak, egy sajátos profilú elitté, amely erősen etnocentrikus és hajlamos etnikai alapon való megszerveződésre; ez az érdekcsoport jómódú, intelligens, agresszívan érvényesíti az érdekeit és a tömegtájékoztatás ellenőrzésére, valamint a kultúra előállítására törekszik. Azokban a társadalmakban, ahol ő alkotja az elitet, a hagyományos népekkel és társadalmi kultúrákkal szemben ellenséges a beállítódása. Elitként a zsidók számukhoz képest rendkívül nagymértékben rendelkeznek a hatalommal, úgyhogy a zsidóellenes érzelmekkel és magatartással számolni lehet, amikor a zsidó hatalom érdek-összeütközésbe kerül a többiek érdekeivel. A modern antiszemitizmus különböző kérdései a zsidóságra, mint ellenséges beállítódású elitre vezethetők vissza, amelynek viselkedése és módszerei konfliktusban állnak mások érdekeivel: ehhez tartozik a Kelet, valamint Kelet-Európa számos részén a második világháború előtt meglévő gazdasági dominancia; ilyen a kulturális felforgatás, a tömegtájékoztatásban és a tudományos életben, az ott betöltött zsidó szerep útján (azaz a keresztény jelképek eltávolítása a közterekről); ilyen a bennszülött lakosság kiszorításának a megkönnyítése a nyugati társadalmakba történő tömeges bevándorlás segítségével; ilyen a zsidók kettős lojalitást eredményező szimpátiája a külföldi zsidókkal, különösen 1948 óta; ide sorolható a zsidóknak mint ellenséges érzületű elitnek a történelme a Szovjetunióban, főleg annak második szakaszában, amikor a bolsevik uralom az európai történelem leggyilkosabb rendszerévé vált. Mivel meggyőződésem, hogy ezek az álláspontok intellektuálisan igazolhatóak, és mivel ezek a vélemények, ha azokat elfogadják a nem-zsidók, akkor arra ösztönözheti őket, hogy kísérletet tegyenek a zsidó hatalom visszaszorítására, és saját érdekeik érvényesítésére, ezért munkásságom valóban nyújthat intellektuális legitimációt a zsidóellenes beállítódásokhoz és magatartáshoz. Ez lényegében nem különbözik attól, amit a cionista teoretikusok tesznek, amikor intellektuális legitimációt nyújtanak a palesztinok eltávolításához, vagy amikor a pszichoanalitikus irányzat vagy a Frankfurti-Iskola nyújt intellektuális legitimációt a nyugat-ellenes beállítódásokhoz. Végül is az számít, hogy írásaim vajon intellektuálisan igazolhatóak-e vagy sem.

(...)Amint az első kérdésre adott válaszaimból már következik, úgy tekintek a zsidókra és a nem-zsidókra, mint akiknek ütköznek az érdekeik. Ebben az értelemben bírálom a zsidókat: a zsidó közösség azonban nem monolitikus, de egyes szegmenseinek nagyon is lehetnek olyan érdekei, amelyek konfliktusban állnak az én érdekeimmel. Például szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a zsidó neo-konzervatívok, akik elsősorban Izrael iránt vannak elkötelezve, döntő befolyást gyakoroltak Amerika jelenlegi külpolitikájára még akkor is, ha az amerikai zsidó közösség tagjainak többsége nem állítaná magáról, hogy neo-kon, és nem szavazna a republikánus pártra. A Charles Martel Társasággal és a The Occidental Quarterlyvel fennálló kapcsolatomat úgy tekintem, mint arra irányuló intellektuális kötelezettségvállalást, amelynek célja megváltoztatni ennek az országnak a szellemi és politikai légkörét, hogy ehhez hasonló dolgok többé ne történhessenek. A jelenlegi külpolitika fő mozgatóinak zsidó motivációját megvitatni fontos előfeltétele annak, hogy át lehessen alakítani ezt a politikát olyanná, amely megfelel az amerikai többség érdekeinek, beleértve magamat is. Amit teszek, nem különbözik attól, amit zsidó tudósok és egyetemi oktatók légiója tesz, akik hivatásuk és személyes elkötelezettségük részeként etnikai érdekeiket követik, amikor zsidó publikációk számára írnak, támogatva a cionista célokat, vagy amikor kísérletet tesznek az Egyesült Államok intellektuális és politikai klímájának megváltoztatására oly módon, hogy az az etnikai érdekeiket szolgálja. Úgy látom, hogy jelenlétük a legjobb egyetemeken és a tekintélyes szakfolyóiratokhoz való hozzáférésük – sokkal tekintélyesebbekhez, mint a The Occidental Quarterly – meghatározóan hozzájárult befolyásuk növekedéséhez.

Hivatkozás