Konrád György

A hu-Rightpedia wikiből
Konrád György
Konrád György.jpg
SzületettDebrecen
1933. április 2. (84 éves)
Nemzetiségezsidó
Foglalkozásaíró, szociológus

Konrád György (Gúnyneve: Kender György) (Debrecen, 1933. április 2. – ) magyarországi zsidó író, esszéíró, szociológus. Művei többek között angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg. A kortárs magyar nyelvű próza világszerte egyik legismertebb alakja. [1]

Élete

Konrád György 1933. április 2-án született Debrecenben az egyetemi klinikán. Életének első tizenegy évét Berettyóújfalu nagyközségben töltötte, Magyarország keleti szélén. Apja Konrád József (1897–1970) jómódú vaskereskedő volt. Anyja, Klein Róza (1905–2004) nagyváradi zsidó polgárlány. Nővére Éva 1930-ban született, jelenleg New Yorkban biológus. Konrád György a helybeli zsidó elemi iskolába, majd a polgári iskola első osztályába járt 1944 tavaszáig.

Szüleit az ország német megszállása után a Gestapo és a csendőrség letartóztatta, majd Ausztriába deportálta. A két testvér és még két unokafivér, Zádor István és Pál 1944. június 5-én budapesti rokonokhoz utazott nehezen megszerzett utazási engedéllyel. A rákövetkező napon Berettyóújfalu minden zsidó lakosát a nagyváradi gettóba, onnan pedig Auschwitzba deportálták. Konrád osztálytársait Birkenauban szinte kivétel nélkül megölték. A két testvér és az unokafivérek nagynénjük Vágó Zsófia jóvoltából egy svájci védett házban a vészkorszakot túlélték.

1945. február végén Éva és György hazautaztak Berettyóújfaluba. A házukat üresen találták, szüleikről semmi hír, egy bukaresti idősebb unokafivér, Kun László vette magához őket. 1945 júniusában a deportált szülők hazajöttek, és Berettyóújfalu mintegy 1000 fős zsidó lakosságából a Konrád család egyetlen kivételként együttesen helyben maradt. Apja tovább folytatta vaskereskedését, és magához vette az elárvult unokafivéreket és unokahúgát.

Fiatal évei

1945-ben magántanuló volt, majd 46-ban a Debreceni Református Főgimnázium tanulója, illetőleg a neves református kollégium bentlakó diákja. 1947-1951-ig a budapesti Madách Imre Gimnáziumba járt.

1950-ben az apja üzletét és a család lakóházát államosították, a szülők pedig Budapesten tanulógyermekeikhez költöztek. Az életben maradás gyermekkori kalandjáról szól Konrád Elutazás és hazatérés (2001) című önéletrajzi regénye.

Polgári származása miatt 1951-ben csak az Egyetemi Orosz Intézetbe vették föl, de 1953 áprilisában onnan is kizárták, mikor az intézet a Lenin Intézet nevet vette fel. 1953 őszén kezdhette meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar szakán, melyet 1956-ban fejezett be. Két ízben innen is kizárták ellenzéki politikai magatartás miatt, de professzorai (Lukács György, Sőtér István) segítségével folytathatta tanulmányait. Diplomamunkáját Papp Károlyról írta.

Első recenzióit – az 1953-as reformok híveként – az Új Hang című folyóiratba írta. Az 1956-os forradalom alatt egyetemi nemzetőr volt. Ugyanebben az évben az induló Életképek című irodalmi folyóirat szerkesztője volt; a lap szerkesztőségében alakult meg a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa november 21-én. A lap megjelenését azonban december 30-án felfüggesztette a Hírlapkiadó Vállalat.[2]

A forradalom leverése után, 1957 és 1959 állástalan volt; végül 1959-ben a VII. kerületi Tanács gyámhatóságán alkalmazták ifjúságvédelmi felügyelőként. Félállásban a Magyar Helikon Könyvkiadó szerkesztője is volt, ekkor közölte első esszéit is. 1965 és 1973 között a budapesti Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben dolgozott városszociológusként.[3]

Értekező munkássága az 1960-as évektől bontakozott ki; elsősorban a francia és az orosz irodalommal foglalkozott. 1969-ben közölte A látogató című regényét, amely nagy sikert hozott számára.[4]

Pályája az 1970-es évektől

Ellenzéki magatartása miatt 1973-ban ügyészi figyelmeztetésben részesült, és eltávolították az állásából. 1977-ben DAAD-ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben tartózkodott. Miután Szelényi Ivánnal együtt megírta Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvét, a kéziratot sógoránál, Sándor Ernőnél rejtette el. 1974 október 22.-én letartóztatták, de október 27.-én a saját sógorát feladva a rendőrségen, a nyomozókkal együtt megjelent annak lakásán és az elrejtett kéziratok előadására szólította fel. Konrádot még aznap szabadon engedték, és az eljárást figyelmeztetéssel megszüntették ellene. Ezután Aczél György maga kérte, hogy maradjon, és ne disszidáljon. Konrád feltételeket támasztott maradásával kapcsolatban, amiket egy levélben megírt Aczél Györgynek. [5] A levél 2003-ban a magyar sajtóban is megjelent és a Konrád-Lovas perben bizonyítékként is előkerült. A per folyamányaként a Fővárosi Bíróság többek között azt mondta ki, hogy:

:„A lefolytatott bizonyítás és a feltárt bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a magánvádló (Konrád György) 1974 októberében, letartóztatása után a hatóságnak bejelentette, hogy a keresett kézirat sógoránál, Sándor Ernő lakásán található. A hatóság tagjával ezt követően meg is jelent annak lakásán, ahol a magánvádló közölte Sándor Ernővel, hogy adja elő a tanulmányt, majd a kéziratot lefoglalták. (…) Konrád György bejelentése után az ő felhívására adta elő Sándor Ernő 1974. október 27-én az esszét a rendőröknek. Ebből pedig levonható az a következtetés, hogy az irat őrzőjének nevét Konrád György magánvádló közölte a hatósággal, így ez a cselekmény a mindennapi élet fogalmai szerint »besúgásnak« minősül. Ezt magánvádlónak a 168 Óra című folyóiratban tett kijelentései is alátámasztják, hiszen a cikkben ő maga mondta, hogy »morális hibát követtem el«.


Ellenzéki évei alatt sokat tartózkodott Nyugat-Európában és Amerikában (többek között New Yorkban, San Franciscóban, Párizsban), 1987 és 1988 között világirodalmat tanított a Colorado Springs-i Colorado College-ben. Ellenzékiségét több bírálat is érte, lévén 'ellenállóként' olyan lehetőségei voltak a rendszerváltás előtt, ami még átlagembereknek sem nagyon adatott meg. Konrád és társai ellenzékiségéről Kolozsvári Papp László író így emlékezett 1998-ban a Kortárs folyóíratban:

„…a fiúk a 80-as években is csak úgy voltak dögnagy ellenállók, hogy Aczél elvtárs útlevelével ki-kiheverték Nyugat-Berlinben, Amerikában, Svájcban a dögnagy ellenállás fáradalmait; a legnagyobb magyar író – és kis denunciáns – Konrád György, a német kultúra újabb kori nagy modellizátora – megfelelő ember a megfelelő helyen – némely ellenállások után, aczélos útlevéllel ki-kipenderült Nyugatra, s első útja a Szabad Európa Rádióhoz vezetett, mi pedig dobogó szívecskével hallgattuk, mik is vagyunk, mihez is tartsuk magunkat, s csak keveseknek jutott eszébe – például nekem –, micsoda nagyszerű ember is ez a Konrád, hogy felvállalja mindazt, ami ahhoz kell, hogy itthon ellenálljon, aztán aczéli útlevéllel kipenderüljön a világi terekre, s ott jól beolvasson az aczéli rendszernek! Hérosz Ő!, mondtam magamban, s csak ültem tovább a sutban, mint afféle magyar író, aki nem a legnagyobb.”[6]


1988-ban a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) alapító tagja, az ezt követő országgyűlési választások alkalmával neve szerepelt az SZDSZ listáján. Egy időben a párt Országos Tanácsának is tagja volt. 2009. július 13-án, Retkes Attila elnökké választása után több alapító taggal együtt kilépett a pártból.[7][8]

Egyik kezdeményezője a Demokratikus Charta elnevezésű mozgalomnak, amelynek 1993 és 1995 között szóvivője volt.

1989-től 1991-ig a Magyar Napló állandó munkatársa, 1990 és 1993 között a Nemzetközi PEN Club elnöke volt. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia egyik alapítója 1992-ben. 1997 és 2003 között ő volt a Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke Berlinben. Az 1990-es évek óta a Budapesten megjelenő német nyelvű hetilapban, a Pester Lloydban is publikál. Jelenleg az Alexandra Könyvesházban vezet irodalmi beszélgetéseket. A Szépírók Társasága tagja.

Konrád György a rendszerváltás után is gyakran felemelte a szavát társadalmi- és közügyekben, többek között 1999-ben a volt jugoszláviai NATO-beavatkozás - melynek elszánt ellenzője volt -, vagy a második öbölháború idején, illetve elszánt harcosa a marihuána nevű kábítószer legalizálásának.

Konrádnak öt gyermeke van. Első felesége Varsa Vera, második Lángh Júlia író, újságíró volt; jelenleg harmadik feleségével, Lakner Judit meseíró-szerkesztővel él. Fia, Konrád Áron 2006-ban jelentkezett Mostanában című verseskötetével.

A Csernus Ákos-díj kuratóriumának tagja.

Politikai hitvallása

Konrád György liberális, antirasszista, azaz zsidó-rasszista, antikommunista, nemzetellenes értelmiségi mozgalmak ismert alakja. Rendszeresen fellép mind az antiszemitizmus, mind a fasizmus és a nemzeti mozgalmak ellen mind a balközép-liberális SZDSZ tagjaként, mind magánemberként. [9] [10]

Kitüntetései

Művei

Konrád György dedikál az Ünnepi Könyvhéten. Budapest, 2010. június.
  • 1969 A látogató (regény)
  • 1969 Az új lakótelepek szociológiai problémái (Szelényi Ivánnal közösen)
  • 1977 A városalapító (regény)[12]
  • 1978 Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (esszék, Szelényi Ivánnal közösen)
  • 1980 Az autonómia kísértése (esszék)
  • 1982 A cinkos (regény)
  • 1986 Antipolitika (esszék)
  • 1987 Kerti mulatság (regény)
  • 1990 Európa köldökén (esszék)
  • 1991 Az újjászületés melankóliája (esszék)
  • 1992 A városalapító (csonkítatlan kiadás)
  • 1993 91–93 (esszék)
  • 1994 Kőóra (regény)
  • 1995 Várakozás (esszék)
  • 1996 Áramló leltár (aforizmák)
  • 1997 A birodalom kapuiban (esszék)
  • 1997 A láthatatlan hang. Zsidó tárgyú elmélkedések
  • 1998 Hagyaték (regény)
  • 1999 Útrakészen
  • 1999 A jugoszláviai háború (és ami utána jöhet)
  • 2000 Mit tud a leveli béka?
  • 2000 Urbanizáció és területi gazdálkodás (Szelényi Ivánnal)
  • 2001 Elutazás és hazatérés (önéletrajzi regény)
  • 2003 Fenn a hegyen napfogyatkozáskor (önéletrajzi regény)
  • 2004 A közép tágulása (európai tárgyú esszék)
  • 2004 Az író és a város
  • 2005 Kakasok bánata (regény)
  • 2006 Csodafigurák (portrék)
  • 2009 Harangjáték (esszék)
  • 2010 Zsidókról

Irodalma

  • Hans-Peter Burmeister: György Konrád, eine Stimme aus Mitteleuropa („Konrád György: egy hang Közép-Európából”), Evangelische Akademie, Loccum, 1996. ISBN 3-8172-5894-1

Jegyzetek

  1. Forrás: www.konradgyorgy.hu
  2. Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtára.
  3. Forrás: Biográf Ki kicsoda 2004 (Hermann Péter szerk., Budapest, 2003).
  4. Megjelentetését a Szépirodalmi Könyvkiadó nem vállalta, végül a Magvető Kiadónál látott napvilágot.
  5. [1]
  6. [2]
  7. Konrád György kilépett az SZDSZ-bőlIndex, 2009. július 13.
  8. Lavina: tucatnyi alapító tag lépett ki a törpepártból
  9. DER SPIEGEL 41/2010 - Hauptstadt der Alpträume
  10. Index 2009 - Konrád György kilépett az SZDSZ-ből
  11. Indoklás: „Az európai béke és igazságosság területén betöltött hídépítő szerepéért”. (Más fordításban „az európai országok közeledésében betöltött szerepéért”.)
  12. A regény eredetileg 1973-ban készült el. A Magvető Könyvkiadó azonban – politikai okokból – elutasította a megjelentetését, és 1977-ben is csak megcsonkítva adta ki.

Források

Külső hivatkozások

Konrádról szóló oldalak

Interneten olvasható írásai